Somogyi Hirlap, 1946. november (2. évfolyam, 240-264. szám)

1946-11-02 / 240. szám

0. évfolyam, 240. azám, iM: 40 fillér H Kaposvár, 1946. november 2­, szombat HALOTTAK NAPJÁN Nem olyan régen Itália kék ege mlatt olaszországi hegyvidéken jár­tam. A sziklás hegy oldalán kes­­keny szerpentin úton törtettünk lelfelé A lépteinktől megindult apró kődarabok gurultak a lejtőn. Hegyi patak partjához értünk, kristálytiszti víz folydog­ált, hol lassabban, hol sebesebben. A patak­­medre néhol virágok, zöld fű­szálak, máshol kopár, kemény szik­­lek között vezetett. A víz folyása a sziklán lassúbb volt, szétterült, de sorsa mégis csak az lett, hogy lezuhant a mélybe. Hegyi patakhoz hasonlít életünk. Folyton hulló, sírba vesző ember­­«sceppek vagyunk. A sziklán hiába torpant meg egy kis időigg a pa­tak vize, hiába volt minden ellen-­állás, a vége csak az lett, hogy elfolyt, elmerült. Nem segít rajtunk sem­ dicsőség, sem tudomány, sem nagyop, sem eszme, sem művészet, mert egyszer végkép lezárul szer­elünk, megáll a szívünk s eggyel több sírdomb lesz a temetőkert­­b­en, amikor már számunkra hiá­ba lesz itt a földön szép és jó, h­ába lesz itt madárdal, erdő zöld­jé, virágillat, hiába lesz kék ég­bolt, hiába minden. Itt marad sze­dető hitves, itt marad árva, itt ma­rad testvér, szülő, de nekünk men­­nünk kell. November 2. Halottak emléke­­zete. A fák levelein utolsókat csípi a dér. Szürkül, halni készül a ter­mészet. A krizantin fehér virágai nyílnak, virítanak ugyan, de a mú­landóság rávetíti már árnyékát, koszorúkra, sírhalmokra kerülnek az ősz utolsó díszei. Tavasz, ősz, virágzás, hervadás, lombhullás a természet vissza-visszatérő memen­­tái. A mai ember nem szíve­sen gondol halottak napjára, nem is örömünnep, nem is népszerű Hátalni. Érthető az idegenkedés, mert a halál tagadása mindannak, amit szeretünk, amit kívánunk, amit keresünk. A hálás elrabolja taksa­nyától gyermekét,, gyerme­k- Iől a szülőt, testvértől a testvért, «»kontól a rokont, gond nélkül élő­­«51 a jólétet, vagyonszerzőktől a vagyont. Egészségestől az egész­séget, hiútól a szépséget, büszkétől az erőt. Észrevétlenül jön, bizto­san dolgozik. Mindent elvisz. Nem lehet alkudni vele. Könyörtelen. A csontkarú rém fájdalmasan, szívte­lenül viszi el mindazt, ami életet­­jelentett. Nem mondja meg, mikor jön és hol keres fel. Nem néz ter­veinkre, nem hallja jajkiáltásun- utat. A vezéreket, elnököket, agi­tátorokat éppúgy letarolja, mint a Szürke kisembereket. Fiatal virá­gokat, Sudár fákat éppúgy, mint a véneket, öregeket. Naponta százezrével hullanak a sírba az em­berek. A halállal félbeszakad az élet ritmusa. Lejár az óra. A múlté lesz minden tettünk. Törtettünk, küzdöttünk, sokszor talán gyűlöl­ködtünk, leterítettük, kik útunkba kerültek, siettünk poharazó társa­ságokba, örültünk rivaldák fény­­őzösének, jólestek a dicséretek, bó­kolások, hittünk a hízelgő szavak­nak, bántottak az irigy szempil­lantások s mindez lovasurranó, rö­vid kis epizód. Halottak napján kimegyünk a temetőkbe, megál­lunk­­ az égbenéző sírkövek közt, ahol nincs többé szomorúság, gyöt­relem, sem éhség, sem bánat, sem könny, sem gyűlölködés, ahol már nincs verőfény, nincs bosszúállás, csak csend, ah­ol a szomorúfűz mélyrehajló ágai és örökzöld bok­rok levelei közt a requiem aeter­­nam dallamait muzsikálja a szellő. A gyászbeszédek, gyászjelentések után a mohával együtt jön a fe­ledés homálya, elnémul az emlé­kezés. A fájdalom egyre halkabb­ lesz, a gyászolók is követnek ben­nünket, nem marad senki, aki sze­retve emlegetné nevünket, sírunk besüpped, el­dől felettünk a ke­­reszt, a fejfa is és a temető helyén gyárak, városok, utcák épülnek. Ha máskor nem is, legalább ha­lottak napján döbbenjünk rá, hogy mily rövid az élet. Szörnyű vol­na a gondolat, ha ezzel beteljes­ed­­ne minden, azonban ettől a gyü­­szűnyi élettől örökkévalóságok függenek. Az élet csak egyszer áll rendelkezésünkre s ezt az életet megélni csak úgy érdemes, ha az ösztönök nem süllyesztenek el út­­széli pocsolyákon, hanem örömön, bánaton, kötelességteljesítésen­ és a kereszthordozáson keresztül jogot szerzünk a reményre, hogy a ha­lottas gyertyák robbanása után meglássuk életünk igazi célját. Bárt­fai György. Vasárnap pinas a kórház mat&Mévmm Jusolimimm Somogy vármegye kaposvári köz­kórháza vasárnap ünnepli fennál­lásának 100 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból délelőtt 10 órakor a vármegye kórházi bizott­sága ünnepi gyűlést tart a vár­megyeháza nagytermében. Az ün­nepi gyűlésen megjelenik dr M­o­l­­nár Erik népjóléti miniszter is. A gyűlés után 12 órakor a nép­jóléti miniszter megnyitja a bőr­­gyógyászati pavilion építkezését. Délután 4 órakor az állami ápoló­nőképző iskola nyílik meg, 5 óra­kor pedig az orvosok szakszerve-s­zetének kaposvári csoportja tart tudományos ülést a megyeháza nagytermében. Ugyanebben az idő­pontban az Egészségügyi Alkal­mazottak Szabad Szakszervezete tart gyűlést ugyancsak a vármegye­­háza nagytermében. Este 9 órakor a kórház alkalma­zottai családi jellegű összejövetelt rendeznek a Turul-szállodában. Az összejövetelen az MSzMT zene­kara hangversenyt ad Szilárd György karnagy vezetésével. Leszállítják az üzletbéreket A rendkívül magasan megálla­pított üzletbérek leszállítására irá­nyuló akció során a kereskedel­em­­ügyi minisztérium javaslatot nyúj­tott be a Gazdasági Főtanácshoz és kéri ebben a javaslatban, hogy az üzletbéreket az 1939. évi üzlet­bérek 75 százalékáról 50 százalé­kára csökkentsék. Illetékes helyen úgy nyilatkoztak, hogy a Főtanács a kérdést rövid időn belül ren­dezi, mégpedig a kérelemnek meg­felelően. Befejeződött a rendőrség Minum Az állam­rendőrség vármegyei és­­ városi kapitányságánál a tisztikar­­ átszervezése befejeződött. Az át­szervezéssel kapcsolatban a követ­kező felvilágosítást kaptuk Garam­­völgyi Vilmos r. alezredes, a vá­rosi kapitányság vezetőjétől: — A vármegye területén 26 egyéni rendelkezési állományba helyeztek, akik esetleg egy későbbi időpontban nyernek beosztást vala­melyik rendőrhatósághoz.­­ A vármegyei főkapitányság és a kaposvári járási kapitányság megszűnt, illetve beolvadt a vá­rosi főkapitányságba, amely mos­tantól kezdve mint kaposvári vá­rosi kapitányság működik tovább. Ezzel­ az i­tnézkedéssel a városi ka­pitányság hatásköre bővült; sze­mély szerinti vezetője egy­útta­l So­mogy vármegye felügyeleti kör­zeti szemlélője, tehát a megyében lévő járási kapitányságok fegyel­mi és felügyeleti szempontból a vá­rosi kapitányság fennhatósága alá tartoznak. — A tisztikarban több áthelye­zés történt, lehetőség szerint a rendfokozat és szaktudás figyelem­­bevételével. — A kaposvári járási rendőrka­pitányság vezetőjét, Ecsy Jenő őr­nagyot Lengyeltótiba helyezték és megbízták a lengyeltóti járási ka­pitányság vezetésével. Dr Horváth János rendőrszázadost a szentgott­hárdi kapitányság vezetésével bíz­ták meg. Virágh hadnagyot Zala­egerszegre, Tormásy alhadnagyot Nagyatádra helyezték. A városi ka­pitányságon jelenleg 8 tiszt műkö­dik. Gálosi József rendőralhadna­gyot most helyezték Kaposvárra Szigetvárról. A járási rendőrkapi­tányság nyomozói a városi kapi­tányságon nyertek beosztást. Új hadifigsrTVOHat érkezett a Szovjetunióból Debrecenbe a napokban ismét befutott egy hadifogolyszerelvény. 761 hadifogoly érkezett meg. A hadifoglyok között 41 nő és két gyermek is van. Felülvizsgálják a hadirokkantak­ pénzellátását Az államháztartás egyensúlyá­nak helyreállítása miatt a kormány, a hadigondozottak pénzellátásának revízió alá vételét rendelte el. Cél az, hogy csak azok részesüljenek pénz­ellátásban, akik arra rászorul­tak, azok viszont, kiknek a rendelet­ben megállapított jövedelmük biz­tosított, ne számítsanak állami s­­gítségre. Ezzel kapcsolatban felkerestük a szociális felügyelőt, aki kijelentette, hogy igen sok fellebbezés érkezik, de a legtöbb alaptalan, mert az érdekeltek megélhetése biztosított. Meg kell mindannyiunknak érte­ni, Magyarország újjáépítése nem­csak nehéz küzdelmet, de sok le­mondást is kíván. És ezt a lemon­dást nem szabad jogsérelemnél venni; a hadigondozottak, akik már, eddig is oly sokat áldoztak, még ezt is tegyék magukévá, hisz csal átmeneti, ideiglenes rendelkezésről van szó. Fü­ggetlen Ifjúság II. &a&.yvf*9&sxtm£nya A Független Ifjúság Országos Szövetség novem­ber 23. 24, 25-tal tartja II. Országos Nagyválasztmá­nyát. A Nagyválasztmányi, mint Szövetségünk legfőbb ügyintéző szerve, a magyar fiatalság lej­­égetőbb kérdésében dönt. Hosszú évekre fogja meghatározni azt a vonalat, amelyen a magyar fia­talságnak haladnia kell. Meghatá­rozza a Szövetség ideológiáját, ki­dolgozza alapszabályait, körvona­lazza a szervezési, kulturális pro­­grammot és megválasztja az új ve­zetőséget. Felkérjük a Nagy­választmány tagjait, hogy adataikat, ha meg nem történt volna, sürgősen kö­zöljék az Országos Központtal: név, születési hely, idő, foglalkozás, is­kolai végzettség, szülői vagyon, melyik szervezet tagja, tisztség. Felhívjuk a járási központokat hogy minden járásból egy, sport­tal megbízandó személyt feltétle­nül küldjenek be a nagyválaszt­mányi tagokkal, igen fontos meg­beszélés végett. Negyvenmillió forint hitel a gazdáknak gépvásárlásra Az iparügyi minisztérium terv­gazdálkodási osztálya tervezetet dolgozott ki a mezőgazdasági gé­pek vásárlására. A tervezet szerint 40 millió forint hitelt nyújtanak a gaz­dáknak. A hitel keretében a gazda köt­vényt vásárol, amit azonban nem kell nyomban kifizetnie, hanem hat hónaptól két évig terjedő időn belül. A kötvénnyel együtt meg­kapják a gazdák a gépvásárlási jogosítványt és a gépkiutalást is. A gazdák gépellátását szövetkeze­tek bonyolítják le. Ins igaz síé: Simoni Hírlap­jé

Next