Somogyi Ujsag, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

laposvárm­iai. !?. évfolyam 249. szfcs Szórta, tovoHler 1­ 8H8IUEHE r^SSE nUS»t«T POLITIKAI HAPILAP ÍLiriíITÉSI ÍBA2: «*■ *TM j TtL?*“ SMtkesstStég és tatabzata!: Felelés sserkesztő: LOTAS lSTVil. Esjes szám ára 6 korona. "*flLV. m 1 _ _____________laposvar, Sarossa-area 7. szám. _________________________________ pályaudvarokon 7 korona. gy Mindenszentek napját ünnepli a keresztény vi­lág. A feltámadás igéjét hirdető temető kertek megtelnek az emlékezés fájdalmát érzőkkel, megtelnek a viszontlátásban re­ménykedőkkel. A keresztény vi­lág megtiszteli azokat, akik az élet harcát befejezték, de akik­nek emléke az összetartás ere­jénél fogva él és sokszor job­ban hat, mint életük. Határkő ez az emlékező ünnep a robo­­tos élet folyásában, mely meg­állít mindenkit és kényszerít, hogy egy napot szenteljen a múltnak és gondoljon az elmú­lásra, amely mindnyájunknak közös sorsa. Mióta az emberiség lelki éle­tet is él, a magába szállás min­dig szükséges volt, hogy az erkölcsi javak uralma lendület­hez jusson. Ez a magába szál­lás sohase lehet meg az elmú­lás érzete és a jövő remény­sége nélkül. Az egyik az em­lékezés erejével fékezi az em­beri vágyakat, enyhíti az ön­zés erejével előretörő akaratot, a másik harcba száll a remé­nyek seregének segítségével az elmúlás lohasztó hatalmával és teremt utat a jobb belátásnak, kovácsol összekötő szemet a múlt és a jövendő láncsoraiba. Sohase volt nagyobb szük­ség a magába szállásra és a lelkeken elhatalmasodott elmú­lás érzetének a reménység bá­torító erejével való tompítá­sára, mint napjainkban. Vissza kell gondolnunk ho­nunk földjében elpihent nagy­­jainkra, azokra a nagy szenve­dőkre, akik egész fajunk ke­resztje alatt roskadozva vívták az élet harcát és roskadtak le az enyészetbe, akiknek nem lett volna érdemes harcolni, hanem hittek volna saját és fajuk fel­támadásában, ha nem tudták volna, hogy szenvedésük olyan, mint a haza földjének a szán­tás, könnyeik, mint az áldást­­hozó eső, mely a lelkekben szunnyadó faji erőket neveli nagyra. Mikor az emlékezéssel, ezzel a gyönyörű értelmi tehetséggel visszagondolunk, ne csak az elmúlást lássuk, hanem az ál­dást is, amely az elmúlottak nemes akaratból cselekvései nyomán fakadt és fakadni fog az utódokra. Az ember lelke mindig te­met és mindig teremt. Olyan, mint a tűzhányó krátere, mely­ből szakadatlanul tör ég felé a tüzes sziklatömeg, bár ki­hűlve, hamuként lepi el a kör­nyező tájat. Mindenszentek napján min­denki emlékezik. Nincs senki, kinek ne kapcsolódnék bele gondolata az elmúlásba. Ne legyünk önzők. Ne csak azokra gondoljunk, akik közel állottak hozzánk, gondoljunk azokra is, akik fajunk nagy családjáért éltek, szenvedtek és akiknek széppé kell tennünk feltáma­dáskor a találkozást, hogy ne legyen okuk megbánni a ten­gernyi keserűséget, melyet ér­tünk, utódokért elszenvedtek. pénzügyi de Stefani fascista, gyar­matügyi Federzoni nationalista, a felszabadult területek minisztere Giucarnati fascista, igazságügyül. Oviglio demokrata, földmivelés­­ügyi m. de Capitani fascista, közmunkaügyi m. Carnazza natio­nalista, posta és távirdaügy Co- Sonna di Ceraro nationalista, munkaügyi és népjóléti Cavazzoni. A fascisták diadala Mussolini a miniszterelnök­i Rend az országban MTI, jelenti. A budapesti olasz követség felkérte a MTI t a kö­vetkezők közlésére: Az olasz eseményekre vonatko­zólag a sajtóban az utóbbi napok­­­­ban téves és túlzott hírek kerültek­­ forgalomba. A budapesti kir. kö­­­­vetség megállapítja, hogy kisebb­­ zavargásoktól eltekintve az országo I­ban nyugalom van. A válság meg­oldás felé közeledik. Kéri továbbá az olasz követség annak megálla­­­­pítását, hogy azok a newyorki táviratok, melyek az olasz király ellen elkövetett merényletről adnak hírt, alaptalan koholmányok. A Nemzeti Sajtótudósító jelenti. A szövetkezett keresztény ellen­zékben a Mussolini féle kormány alakítással szemben a következő vélemény alakult ki: A kommunista és szocialista nemzetköziség a fascismusban megtalálta azt az ellenszert, melyet más országokban eddig hiába ke­restünk. A nemzetköziség sehol sem tudta a nemzet javát szol­gálni s mindenütt csak káros ha­tása volt érezhető. A fascisták ugyanolyan terrorral álltak szembe a kommunisták és szocialisták agi­­tációjával, mint amineknek azok eddigi sikereiket köszönhették. Az eredmény nem lehet kétséges, mert válságos pillanatokban a nemzeti érzés mindig felülkereke­dett a józan elemekben. Magyar­­országon is erősebb nemzeti lük­tetésre ad alkalmat a fascisták sikere A mai szám­ára 6 . Megszűnt a kommunista­ párt Róma, október 30. (Havas.) A Blasione jelentése szerint a kom­munista­ párt megszüntette műkö­dését. (MTI.) Róma, október 30. Minden jel arra mutat, hogy Mussolini még ma hivatalosan tudtul adja a kor­mány névsorát, ami a válság gyors megoldását jelenti. (MTI.) Róma, október 30. (Havas.) Egyes jelentéktelen incidenseket leszámítva, az egész országban nyugalom uralkodik. Róma külső képe rendes. A fascisták benyo­multak az Il’Mondo kommunista és az L’National szocialista lapok szerkesztőségeibe és a berendezést szétrombolták. (MTI.) Róma, október 30. Mussolini a kormányalakításnál nem akart többé Salandrára, vagy az olasz politika más pártvezetőire támaszkodni, hanem magának tartja fenn a mi­niszterelnökséget és egyelőre átve­szi a kül- és belügyi tárcákat is, hogy így a legnagyobb politikai hatal­mat összpontosítsa a maga kezé­ben. A hadügyminisztérium veze­tésével Mussolini Diaz tábornokot, a tengerészeti minisztérium veze­tésével pedig Thaon di Rewei ten­,­gernagyot bízza meg. Mussolini­ a katholikusok és a szocialista szervezetek részvételével nagy kon­centrációs kormány alakítását ter­vezi. Ha Mussolini koncentrációs terve győzedelmeskedik, akkor csekély többsége meg­volna a ka­­binetben és a kamarát csak a vá­lasztási reform és az indemnitás letárgyalása után oszlatnák fel. (MTI) Hóma, október 30. (Stefani.) Az új kormány névsora a következő: Miniszterelnök, belügy és külügy­miniszter Mussolini, hadügyminisz­ter Diaz tábornok, tengerészügy­­miniszter Thaon di Rewei, kincs­tári m. Einaudi nationalista, ipar­ügyi m. Rossi Teofil nationalista, a drágaság okai Irta: Tasnádi dr. Kovács József Mózes látván azt, hogy az ő nemzeti népe, a zsidóság nemzeti létét fojtja bele profitéhségébe, fej­­vesztés terhe alatt tiltotta el a zsi­dókat a Moloch bálványimádás­tól. A zsidó nemzet megszűnt lé­tezni önmaga által elpusztított or­szága pusztulásával és Vespasiánus császár által Kr. u. 70-ben szétszó­­ratván az egész világ más nemzetei közé, magával hordozta a saját kü­lön bacillusát, a nyerészkedést Ma ezt senki sem tiltja fejvesztés vagy kötél terhe alatt és ez a drágaság valódi oka az egész világon. Először a zürichi jegyzésre ken­ték rá a drágaság ódiumát. Ámde ezt a jegyzést is emberek intézik és ma már egészen bizonyos, hogy ez csak közvetítő ok volt, mert, ha ez lett volna az alapok, miért lesz mindig minden drágább ma is, amikor 0‘21 körül stabilizálódott már hat hete a korona és miért drágább a német áru a magyarnál, holott a korona 0 21 és a márka 0 12. A másik okul a termelőt hozták fel. Ez még hazugabb állítás. Mit ér a gazda a búzáért kapott tizen­kétezer koronával, amikor százház kiló búza ma egy pár csizma, amit azelőtt könnyen megkapott száz kilón alól. A pénz­inflációt is okolják s ha ez már közelebb esik is a valóság­hoz, nem szabad elfeledni, hogy nem a sok pénz az alapok, mert ez csak következmény és az infláció oka is a bankok vagyoni telhetet­­lensége, amikor az állami jegybank­tól évi hat százalékra kapott sok, sok milliárd pénzt ők is, de havi hat százalékra adják azonban csak kis részben a legális útra és leg­nagyobb részét áruhalmazásra, börze­játékra használják fel. Próbáljon meg csak a nemzet­gyűlés egy pár soros botbüntetés­sel kombinált akasztófát is tartal­­mazó törvényt hozni a sikerek, ár-

Next