Somogyi Ujsag, 1924. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-01 / 148. szám

lagosvár, 1924. VI. évfolyam, 148. szám. fedd, július 1 Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) órakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona­ utca 7. szám. — Interurban telefon: 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Előfizetési irat: gf­­­S­S”“ Hirdetéseit ára: wo­k, «*.­..... » vegrészben 450 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Zarándoklat és katholikus népszövetségi nagygyűlés Andocson Büszke, öntudatos katholikusok legyünk — Nem a zakatoló gépek és füstölgő gyárkémények kultúrája kell — Becsületes katholikus újság való a katholikus magyar kezébe — Az élő katholicizmus — Ha minden zsidó katholikus újságot olvas ... — „A Somogyi Újság“, kiküldött tudósítójától Andocs, július 29. Vagy kétezer ember kapaszkodott fel a hajnal­ban Siófok felé induló vonatra a kaposvári állomáson. És a kis vi­cinális, mintha megsem érezné a terhet, önmagát felülmúló gyorsa­sággal kanyargott az ébredező, tarka virágok szőnyegével hímzett táblák, madárdaltól hangos, titok­zatos suttogású erdők között. A mozdony pöfögésén, a kerekek kattogásán túl is hallatszik a zarándokok éneke. Valami földön­túli öröm bontogatja a testhez láncolt lelkek béklyóit, a zsolozs­mát átveszik a reggeli szellőben magukat csinosító virágok, a ko­mor, hallgatag fák és szárnyal az ég felé minden akadályon keresz­tül, pedig a lassan permetező szürke felhők nagyon is az útjá­ban állanak. A közbenső állomá­son a tömeg csak folyton nő és mire a Nagytoldi puszta-Andocs állomáson nagyot fújva elfáradva megáll a mozdony, végeláthatat­lan emberkígyó kapaszkodik lassú mozgással a domboknak. És az eső még mindig permetezik. Andocs egy mozgósított város képét mutatja. A templom­térre betorkolló utcák szünet nélkül ont­ják a templomi zászlók, feszületek alatt érkező processiókat. A tem­plom zsúfolva, a tér feje tömve, hogy mozogni is alig­ lehet a Szent Ferenc rendi zárda hatal­mas udvarán a kocsik százai és még mindig jönnek. És mindenik egy cél felé, a vérző és mégis oly véghetetlenül szerető szív elé, hogy leboruljon előtte és lelkében, hitében megerősödve bátran, büszke öntudattal vágjon neki a küzdel­mes életnek. A naggyűlés kilenc óra felé lassan takarodni kezdenek a felhők. Kelletlenül tel­jesítik a parancsot, de mire Czir­­iusz Viktorin rendfőnök feláll a tér közepén levő szószékre, mo­solygósan, ragyogó kéken borul a nagy firmamentum az áhitatos gyülekezet fölé. A templomból ki­szűrődik a szárnyaló könyörgés, az orgona tompa bugása és a té­ren a hívek ezreinek fogadalma száll velük. Küzdjünk szent katholikus hitünkért. A rendfőnök a kultúráról beszél. Nem a zakatoló gépek, füstölgő gyárkémények kultúrája kell ne­künk, mondja, de a szívek és lel­kek kultúrája. Törekedjünk arra, hogy dolgozzunk, küzdj­ü­nk hazánk Borián beszéde közben egyszerre türelmetlen autótülkölés szemte­­lenkedik bele a néma figyelembe. A szónok elhallgat és a tömeg szótlanul nyit utat. Az autó las­san gördül az eleven fal között. A szemüvegekbe, sálakba, bőrsap­kákba rejtett arcokból csak ama bizonyos orrok kandikálnak ki. Az incidens után Borián tovább foly­tatja beszédét és az összetartás nagyon könnyen esik bele a gazdasági és politikai élet vigéceinek hálójába. A Katholikus Népszövetség fő­feladata megteremteni a magyar nép­ műveltségét, tisztánlátását, hogy igazán alapja legyen a nem­zetnek, melyre építeni lehet, jólétéért, szent katholikus hitünk­ért. Borián Ferenc, a Katholikus Népszövetség titkára kérlelhetetlen kézzel tépi le a leplet és tárja a hallgatóság elé a magyar katho­­likusság tunyaságát. A magyar nép nagyon könnyen hisz, a jó szó, szép szó után na­gyon könnyen elindul és jól szól. Miért nem tart össze a magyar katholikusság ? Miért hagy packázni magával a nemzetnek ez a legősibb eleme, a nemzet fenntartója, mert csak a katholikus magyarság családo­sodig mert Isten áldásának te­kinti a gyereket. A sajtóról szólva, kijelenti, hogy az újságok nincse­nek becsületes kezekben, katho­likus magyar kezekben és csak becsületes, katholikus újság való a katholikus magyar keze közé. Beszédét a következőkben fejezi be: A három napos sötétség Amikor megtudták ezt a gyű­lést, azt híresztelték, hogy három napig sötétség lesz, mert itt a vi­lág vége. Én ezeknek azt felelem, az ő számukra elvesz a világ, de számunkra nem, megtartjuk kat­holikus ébredéssel. Frishwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő a Népszövetség program­járól, a magyar katholikusság fel­adatáról és kötelességeiről szól. — Igyekezzünk belevinni a katholi­kus gondolatot, öntudatot az or­szág sorsának intézésébe, minden­hova, mert nemcsak templomban, prédikációban kell megnyilvánulnia, hanem mindenütt. Az az igazi élő katholicizmus, amely érvényesül minden­felé, országos, megyei, városi politikában, a közélet minden terén. Kötelességünk a különbségeket megszüntetni, de ez nemcsak az urak kötelessége, hanem a népé is. A magyar népnek meg kell érteni, hogy a pap, tanító, jegyző az ő javára van és ne lásson minden nadrágos emberben el­lenséget. Az kell, hogy fenn a ma­gasban, a miniszteri szé­kekben és másutt ke­resztény szívek kormá­nyozzanak. Olyanok képviseljenek minket. Zsidó autó. a mai szám­ára 1000 , akik katholikus módon gondolkoz­nak. Minden alkalmat arra kell felhasználni, hogy katholikus em­bert tegyünk fel a magaslatra, de ne a nagy hang, a nagy ígérgetés döntse el, hanem hogy ki a be­csületes, derék, keresztény ember. Nem szabad többet megengedni, hogy holmi zsidó társaság ural­kodjék itt. Javas Antal volt nemzetgyűlési képviselő után Kőszeghy Antal nágocsi plébános lépett a szó­székre. A magyar katholikusság széthúzása, összeférni nem tamása, folyton egymás rágása, tőröket és kardokat döfött Jézus és a magya­rok Nagyasszonyának Szűz Máriának szivébe. Mint pap, három esztendeje gyóntatok itt és nagyon sok zo­kogó férfit láttam gyóntatószékem előtt megvigasztalódni. Azonban azok, akik itt megfordultak és itt tanultak, ha hazavitték volna in­nen mindazt, a katholikus Magyar­­ország képe nem ilyen szomorú volna. Még azoknak is, akik a köztudat szerint nagyon jó katho­likusok, nagyon nagy hibájuk, hogy befelé és nem kifelé azok. Nem elég, hogy azon dolgozzam,­­ az én lelkem elérje az üdvösséget, s kötelességünk van másokkal szem- s ben is. Az isteni parancsolatot, s hogy légy alázatos, félre magya­rázzuk. Ez a parancsolat szól be­felé, de nem kifelé. Alázatosnak kell lennem, ha az én érdekemről van szó, de nem akkor, amikor a katholikusság ügyeit kell előbbre vinni. Nem azt mondja Jézus, hogy amikor katholikus hitedet, egyházadat gya­­ lázzák, ne is állj közé­jük. Fogj korbácsot és űzd ki a kufárokat. Büszke, öntudatos katholikusok­­nak kell lennünk, katholikus ön­tudatra és az ebből eredő cselek­vési szándékra van szükség. Két gondolatban foglalja össze a hallottakat. Az első a Népszö­vetség, a magyar katholikusság legnagyobb szervezése, a­hol a jövőnk van letéve. A második a sajtó. Aki szabó akar lenni — úgy­mond — az nem megy kovács­hoz tanulni, aki katholikus ember akar lenni, az nem tanul zsidó újságból. Miért van olyan őrült, aki a bűnt odaviszi a házába és a bűnből akar tanulni?! Nem gyűlölöm a zsidókat, hála Istennek nincs a falumban egy se, de azt mondom, tanulhatunk tőlük, mert én még soha egy zsidó kezében sem lát­tam katholikus lapot. Egy foga­dalmat tegyünk : Katholikus magyar addig nem olvas zsidó újságot, amíg minden magyar zsidó kezében nem lát katholikus újságot! És a tömeg kezét esküre tartva mondja utána: fogadjuk. A gyűlés Czirfusz Viktórián rendfőnök szavaival ért véget. Utána a templomban megkezdő­dött az ünnepi szentmise, amit a megyéspüspök képviseletében meg­jelent dr. Hoss apátplébános ce­lebrált. A már be nem fért hívek­nek a templom előtt is misét mon­dottak. Az ünnepségeket szentségi kör­menet zárta be, amely végelátha­tatlan tömegben, bámulatos fegyel­mezettségben hömpölygött végig az utcákon. Az ünnepségeken részt vett a megyéspüspök képviseletében dr. Hoss József kaposvári apát plé­bános, báró Rubidó Zichy Ivánt nágocsi földbirtokos, bukaresti kö­vet és meghatalmazott miniszter, a már említett szónokok, a ható­ságok képviseletében dr. Boronkay Lajos igali szolgabíró, Hencz Ödön földbirtokos, Mokkor Pál karádi, dr. Vegele Lajos kisbárapáti espe­resek, Imrék György acsai plébá­nos, a kaposvári „Szent Imre“ öregcserkész csapat „Sólyom“ raja Jaki Miklós és Frászt Imre cser­késztisztek vezetésével, azonkívül Igas, Kapoly, Németegres, Ságvár, Kiliti, Tab, Karád, Bonnya, Kis­bárapáti, Bálványos, Pusztaszemes, Kereki, Kőröshegy, Nagycsepely, Szólád, Kátrány, Somogyacsa, So­­mogyvár, Gamás, Fiad, Értény (Tolna megye), Bedeg, Regöly, Szi­getvár, Nágocs, Zies, Miklósi stb. községek katholikus magyar népe. Szakértők 15 ezer főre becsülték a megjelentek számát. Egry Ernő

Next