Somogyi Ujsag, 1924. július (6. évfolyam, 148-174. szám)
1924-07-01 / 148. szám
lagosvár, 1924. VI. évfolyam, 148. szám. fedd, július 1 Megjelenik hétfő és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 2 (14) órakor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám. — Interurban telefon: 5. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Lovas István. Előfizetési irat: gfSS”“ Hirdetéseit ára: wok, «*...... » vegrészben 450 korona. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Zarándoklat és katholikus népszövetségi nagygyűlés Andocson Büszke, öntudatos katholikusok legyünk — Nem a zakatoló gépek és füstölgő gyárkémények kultúrája kell — Becsületes katholikus újság való a katholikus magyar kezébe — Az élő katholicizmus — Ha minden zsidó katholikus újságot olvas ... — „A Somogyi Újság“, kiküldött tudósítójától Andocs, július 29. Vagy kétezer ember kapaszkodott fel a hajnalban Siófok felé induló vonatra a kaposvári állomáson. És a kis vicinális, mintha megsem érezné a terhet, önmagát felülmúló gyorsasággal kanyargott az ébredező, tarka virágok szőnyegével hímzett táblák, madárdaltól hangos, titokzatos suttogású erdők között. A mozdony pöfögésén, a kerekek kattogásán túl is hallatszik a zarándokok éneke. Valami földöntúli öröm bontogatja a testhez láncolt lelkek béklyóit, a zsolozsmát átveszik a reggeli szellőben magukat csinosító virágok, a komor, hallgatag fák és szárnyal az ég felé minden akadályon keresztül, pedig a lassan permetező szürke felhők nagyon is az útjában állanak. A közbenső állomáson a tömeg csak folyton nő és mire a Nagytoldi puszta-Andocs állomáson nagyot fújva elfáradva megáll a mozdony, végeláthatatlan emberkígyó kapaszkodik lassú mozgással a domboknak. És az eső még mindig permetezik. Andocs egy mozgósított város képét mutatja. A templomtérre betorkolló utcák szünet nélkül ontják a templomi zászlók, feszületek alatt érkező processiókat. A templom zsúfolva, a tér feje tömve, hogy mozogni is alig lehet a Szent Ferenc rendi zárda hatalmas udvarán a kocsik százai és még mindig jönnek. És mindenik egy cél felé, a vérző és mégis oly véghetetlenül szerető szív elé, hogy leboruljon előtte és lelkében, hitében megerősödve bátran, büszke öntudattal vágjon neki a küzdelmes életnek. A naggyűlés kilenc óra felé lassan takarodni kezdenek a felhők. Kelletlenül teljesítik a parancsot, de mire Cziriusz Viktorin rendfőnök feláll a tér közepén levő szószékre, mosolygósan, ragyogó kéken borul a nagy firmamentum az áhitatos gyülekezet fölé. A templomból kiszűrődik a szárnyaló könyörgés, az orgona tompa bugása és a téren a hívek ezreinek fogadalma száll velük. Küzdjünk szent katholikus hitünkért. A rendfőnök a kultúráról beszél. Nem a zakatoló gépek, füstölgő gyárkémények kultúrája kell nekünk, mondja, de a szívek és lelkek kultúrája. Törekedjünk arra, hogy dolgozzunk, küzdjünk hazánk Borián beszéde közben egyszerre türelmetlen autótülkölés szemtelenkedik bele a néma figyelembe. A szónok elhallgat és a tömeg szótlanul nyit utat. Az autó lassan gördül az eleven fal között. A szemüvegekbe, sálakba, bőrsapkákba rejtett arcokból csak ama bizonyos orrok kandikálnak ki. Az incidens után Borián tovább folytatja beszédét és az összetartás nagyon könnyen esik bele a gazdasági és politikai élet vigéceinek hálójába. A Katholikus Népszövetség főfeladata megteremteni a magyar nép műveltségét, tisztánlátását, hogy igazán alapja legyen a nemzetnek, melyre építeni lehet, jólétéért, szent katholikus hitünkért. Borián Ferenc, a Katholikus Népszövetség titkára kérlelhetetlen kézzel tépi le a leplet és tárja a hallgatóság elé a magyar katholikusság tunyaságát. A magyar nép nagyon könnyen hisz, a jó szó, szép szó után nagyon könnyen elindul és jól szól. Miért nem tart össze a magyar katholikusság ? Miért hagy packázni magával a nemzetnek ez a legősibb eleme, a nemzet fenntartója, mert csak a katholikus magyarság családosodig mert Isten áldásának tekinti a gyereket. A sajtóról szólva, kijelenti, hogy az újságok nincsenek becsületes kezekben, katholikus magyar kezekben és csak becsületes, katholikus újság való a katholikus magyar keze közé. Beszédét a következőkben fejezi be: A három napos sötétség Amikor megtudták ezt a gyűlést, azt híresztelték, hogy három napig sötétség lesz, mert itt a világ vége. Én ezeknek azt felelem, az ő számukra elvesz a világ, de számunkra nem, megtartjuk katholikus ébredéssel. Frishwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő a Népszövetség programjáról, a magyar katholikusság feladatáról és kötelességeiről szól. — Igyekezzünk belevinni a katholikus gondolatot, öntudatot az ország sorsának intézésébe, mindenhova, mert nemcsak templomban, prédikációban kell megnyilvánulnia, hanem mindenütt. Az az igazi élő katholicizmus, amely érvényesül mindenfelé, országos, megyei, városi politikában, a közélet minden terén. Kötelességünk a különbségeket megszüntetni, de ez nemcsak az urak kötelessége, hanem a népé is. A magyar népnek meg kell érteni, hogy a pap, tanító, jegyző az ő javára van és ne lásson minden nadrágos emberben ellenséget. Az kell, hogy fenn a magasban, a miniszteri székekben és másutt keresztény szívek kormányozzanak. Olyanok képviseljenek minket. Zsidó autó. a mai számára 1000 , akik katholikus módon gondolkoznak. Minden alkalmat arra kell felhasználni, hogy katholikus embert tegyünk fel a magaslatra, de ne a nagy hang, a nagy ígérgetés döntse el, hanem hogy ki a becsületes, derék, keresztény ember. Nem szabad többet megengedni, hogy holmi zsidó társaság uralkodjék itt. Javas Antal volt nemzetgyűlési képviselő után Kőszeghy Antal nágocsi plébános lépett a szószékre. A magyar katholikusság széthúzása, összeférni nem tamása, folyton egymás rágása, tőröket és kardokat döfött Jézus és a magyarok Nagyasszonyának Szűz Máriának szivébe. Mint pap, három esztendeje gyóntatok itt és nagyon sok zokogó férfit láttam gyóntatószékem előtt megvigasztalódni. Azonban azok, akik itt megfordultak és itt tanultak, ha hazavitték volna innen mindazt, a katholikus Magyarország képe nem ilyen szomorú volna. Még azoknak is, akik a köztudat szerint nagyon jó katholikusok, nagyon nagy hibájuk, hogy befelé és nem kifelé azok. Nem elég, hogy azon dolgozzam, az én lelkem elérje az üdvösséget, s kötelességünk van másokkal szem- s ben is. Az isteni parancsolatot, s hogy légy alázatos, félre magyarázzuk. Ez a parancsolat szól befelé, de nem kifelé. Alázatosnak kell lennem, ha az én érdekemről van szó, de nem akkor, amikor a katholikusság ügyeit kell előbbre vinni. Nem azt mondja Jézus, hogy amikor katholikus hitedet, egyházadat gya lázzák, ne is állj közéjük. Fogj korbácsot és űzd ki a kufárokat. Büszke, öntudatos katholikusoknak kell lennünk, katholikus öntudatra és az ebből eredő cselekvési szándékra van szükség. Két gondolatban foglalja össze a hallottakat. Az első a Népszövetség, a magyar katholikusság legnagyobb szervezése, ahol a jövőnk van letéve. A második a sajtó. Aki szabó akar lenni — úgymond — az nem megy kovácshoz tanulni, aki katholikus ember akar lenni, az nem tanul zsidó újságból. Miért van olyan őrült, aki a bűnt odaviszi a házába és a bűnből akar tanulni?! Nem gyűlölöm a zsidókat, hála Istennek nincs a falumban egy se, de azt mondom, tanulhatunk tőlük, mert én még soha egy zsidó kezében sem láttam katholikus lapot. Egy fogadalmat tegyünk : Katholikus magyar addig nem olvas zsidó újságot, amíg minden magyar zsidó kezében nem lát katholikus újságot! És a tömeg kezét esküre tartva mondja utána: fogadjuk. A gyűlés Czirfusz Viktórián rendfőnök szavaival ért véget. Utána a templomban megkezdődött az ünnepi szentmise, amit a megyéspüspök képviseletében megjelent dr. Hoss apátplébános celebrált. A már be nem fért híveknek a templom előtt is misét mondottak. Az ünnepségeket szentségi körmenet zárta be, amely végeláthatatlan tömegben, bámulatos fegyelmezettségben hömpölygött végig az utcákon. Az ünnepségeken részt vett a megyéspüspök képviseletében dr. Hoss József kaposvári apát plébános, báró Rubidó Zichy Ivánt nágocsi földbirtokos, bukaresti követ és meghatalmazott miniszter, a már említett szónokok, a hatóságok képviseletében dr. Boronkay Lajos igali szolgabíró, Hencz Ödön földbirtokos, Mokkor Pál karádi, dr. Vegele Lajos kisbárapáti esperesek, Imrék György acsai plébános, a kaposvári „Szent Imre“ öregcserkész csapat „Sólyom“ raja Jaki Miklós és Frászt Imre cserkésztisztek vezetésével, azonkívül Igas, Kapoly, Németegres, Ságvár, Kiliti, Tab, Karád, Bonnya, Kisbárapáti, Bálványos, Pusztaszemes, Kereki, Kőröshegy, Nagycsepely, Szólád, Kátrány, Somogyacsa, Somogyvár, Gamás, Fiad, Értény (Tolna megye), Bedeg, Regöly, Szigetvár, Nágocs, Zies, Miklósi stb. községek katholikus magyar népe. Szakértők 15 ezer főre becsülték a megjelentek számát. Egry Ernő