Somogyi Ujsag, 1901. június-december (8. évfolyam, 27-53. szám)

1901-07-02 / 27. szám

VIII. évfolyam. 27. szám. Kaposvár, 1901. julius 2. Kiadóhivatal: Kaposvár, Irinyi D.­u. 14. Ide czimzendők az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények : Kéziratokat vissza nem adunk. ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre . 8 kori Félévre 4­0 Negyedévre . 2 • ügyei szám­ára : 20 fill. M B G Y 1« 1­1 0 HELYI'-ERDEKÜ VEGYES TART­A­LM 11H BTILAT A »Kaposvári Iparoskör« hivatalos közlönye. Megjelenik heten kint egyszer : KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó : Poór Sándor. Szerkesztőség: Kapoh­ir, Irány Dzs. 14-He kfl­dendS a lap szellemi részét illető minden Bérmentetlen külde­ményt nem fogadunk el. Törvény az egyszerű köz­igaz­ításról. Közigazgatásunk reformjának egyik határkövéhez érkezünk, mihamar tör­vénynyé lesz a közigazgatás egyszerű­sítéséről szóló javaslat. Ez a javaslat nem közönséges bürómunka, nem is marsrutával e látott bizottságok ülésein készült. Hanem a javaslatban közvete­­­lenül érdekelt vármegyék dolgozták ki, mert hiszen tudvalevő, hogy a belügy­minisztérium külön kérte ki minden egyes vármegye véleményét s indítvá­nyát a közigazgatás egyszerűsítésére nézve. Ezzel az előzékenységgel a miniszter nemcsak, hogy a vármegyék önérzeté­t növelte, de egyúttal nagyon hasznos dolgot művelt Mert ki ismerné jobban a közigazgatás aját­ baját, s ki tudná helyesebben megválogatni a javí­tás, az egyszerűsítés eszközeit, ha­nem vármegyei emberek, akiknek a köz­igazgatási törvények és rendeletek végrehajtásában múlik el egész életük. Mindenütt lelkes örömmel fogadták a tervezetet s most készen áll a várme­gyék közreműködésével összeállított javaslat, melyből tör­ény válik rövid időn belül. Sokan azt mondják, hogy a javaslat arra szolgál, hogy elodáztas­­sék a közigazgatás államosításának kérdése, illetve, hogy a nagyjelentőségű reform teljesen lekerüljön a napirend­ről Akik így gondolkoznak, azoknak nincs igazuk. A közigazgatás államosításáról szóló törvény a régi állapotoknak olyan gyökeres vált­­ását idézné elő, amire nincs példa a 67 es kiegyezés óta. Míg erre a vá­tozásra a közvéle­mény s a hivatalnokok előkészülnek, sok évi előmunkálat, hogy ne mondjam, agitáczió szükséges ahoz. Aztán magát a törvényt sem lehet hebehurgyán el­készíteni. Nagy körültekintést, óvatos­ságot és tanulmányozást igénylő munka ez s úgyszólván az egész ország közre­működése szükséges hozzá. Igaz, hogy a nagy törvény egyes részletei készen állanak már, de mi ez az egészhez képest. Igaz, hogy évtizedek óta min­den kormány program­jában benne volt a közigazgatás államosítása, de őszintén szólván — bizonyos előmunká­latokon kívül többet egy kormány sem alkotott. A dolog nagyjába még egy kormány sem mert belenyúlni, szóval hirdették, írtak róla, de erőteljes kézzel hozzáfogni nem mert még senki. Miért? Egyszerűen azért, mert úgy a törvény­­hozásban, mint a közvéleményben még mindig olyan erős ellenzéke van a köz­­igazgatás államosításának, mely esetleg végzetessé válhatna a törvényjavaslatra nézve, ha azt egy kormány ambíc­ióval kezdené forszírozni Azt tartja ez az ellenzék, hogy vármegyék, daczára annak, hogy jogban és szerepben sokat veszítettek a múlthoz képest, még min­dig elég erősek az autonómia elviselés T A R 12 % A. Idegenben vagyok. — A „Somogyi Újság eredeti tározója. — Idegenben vagyok, messze — messze tőled. Alig egyszer-kétszer hallok csak felőled . S az is a mit hallok, az is csupa bánat Mégis édes majdnem meghalok utánnad. Egyik helyről másra járom a világot, Keresem a vigaszt, feledni próbálok. Nem tudlak — pedig csak elmullott szép álom.] Hogy az enyém voltál édes boldogságom. Van egy kis virágom, egy elhervadt rózsa, Te adtad, de­ sokszor eszembe jutsz róla. Előveszem gyakran azt hiszem enyhét ád Ha megcsókolom rajt pic­i kezed nyomát. Idegenben vagyok messze. — messze tőled Alig egyszer-kétszer hallok csak felőled Én a sors üldözött járom a világot . Keresem a vigaszt, feledni próbálok E. I. U­j világ. Az öreg francziskánus­ zárda mohás, r­epedezett falaival ott omladozott a Maros­parti füzek alatt. Úgy esett össze lassan­­la­san, mint a beteg, fáradt vén ember, aki idők teltén árnyéka lesz önmagának. Pater Pius a földszinti folyosó zugá­ban ült egy bőrrel párnázott, nagy karos­székben és a kertet bámulta. Álmodozott az öreg pap, a szemhéjait, félig becsukta és úgy tetszett, mintha aludnék. Olyan álmosító is volt körülötte minden. A szelíd nyári alkonyat langyos melege ráfeküdt a kertre, a virágokra, az öreg, megviselt fákra, amelyek, mikor egy hűvösebb fuvalom megrezzentette a lombjaikat, mintha álmosan pislákoltak volna. A bűvösebb fuvalmak a Maros völgyéből szakadtak ki. Némi hangokat is hoztak magukkal néha, békák brekegését, akik a füzes mocsarakban vecsernyéztek. A harangozó kis lánya vizet merített kőkávás kútból a rozsdás lánczok élesen csikorogtak s az egyik veder nagy csö­römpöléssel hullott vissza a kútba. — Te élhetetlen, ne nyúlj ahhoz, amihez nem, tudsz rikácsolt ki a harangozóné hangja a konyhából, ahol az estebédet készítette pater Piusnak. —­­ No, no, nem kell mindjárt hara­gudni — dörmögött pater Pius szelíden. Gyere csak ide kis leányom ! Hát tudod már a Hiszek egy­et? — Igen ! — felelte a kis leány zavart mosolylyal. — Pater Pius megelégedetten simo­gatta a gyermek szőke haját. — Nagyon jól van, fiam, leszakít­hatsz egy körtét a nagy fáról. Valaki kopogott a cinteremben. A csengettyű hangja élesen sivitott végig a a hosszú folyosón, a kis leány sietve reb­bent ki ajtót nyitni. — Ki az ? — Én vagyok főtisztelendő úr, a Jámbor Péter. Tetszik tudni, a fele­ségem .. . — Igen, igen, fiam . . . Holnap te­metjük. Rendben lesz minden. — De hát . . . dadogta zavartan az öreg és félénken forgatta a kalapját kezé­ben — a költség . . . Nem tudok mit csi­nálni. Annyi pénz ! . . . — No, no, nincs baj,, Péter , a ha­rangozást nem számítom fel, aztán az asztalossal is beszélek. A koporsó fejében majd kerül ki a hombárból egy pár köböl búza. Majd kiegyenlítjük. — A jó isten áldja meg, főtiszte­­lendő úr. — Semmi, fiam. Csak imádkozzál ! Az öreg paraszt elment. Pater Pius visszamerült álmodozá­sába. A szemhéjait most már egészen be-

Next