Somogyi Ujsag, 1902. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)

1902-01-07 / 1. szám

IX. évftfratm. Kiadóhivatal: Irányi D.-u. 14. Ide czimzendők az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények • ELŐFIZETÉSI DU Egész évre . 8 k Félévre 4­0 Negyedévre . 2 » Estjes szám­­ra : 20 üli. 1. szám. Kaposvár, 1902. január 7. . . '­ Szerkesztőség: Kaposvár, Irán» D.-u. 14. Ide killdendő • l»p «zallemi részét Illető minden Vöelemény. BérntMűtétien külde­ményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. M­E­GYEI és HELYI­ ÉRDEK fi VEGYES TARTAL M fl H E T I L A P A »Kaposvári iparoskor« hivatalos küzliinye. Mesöfjelmi­k heten­k­int egyszer . KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó : Poór Sándor. Kaszinói élet. Darázsfészek, apró fullánkok ezer­­jeitől védett fészke ez a társadalmi félszegségeknek, melyekről most a »hautesaison« i­delén érdemes egyné­hány szót váltani. E sorok napvilágot látva, tudom, bizonyos vagyok ebben­­— felém tart a fullánkok fallanksza , de a méhésznek kötelessége kiűzni a parazitákat a munkás­társadalom meze­jéről. Hogy ne a sablonos értekezések sorsára jussak, melyek első pár soruk­ban nagyhangú szóvirágokkal kötik le az olvasó figyelmét, jó­magam előre­suttogva bocsájtom közre mondókámat annyival is inkább, hisz a ledorongo­landó félszegségek­­ - hja divat után él az ember — nekem is sajnos tulaj­donaim, mint a magát úri­embernek tartó kabátosok ezreinek. A nagy magyar — egyike a leg­nagyobb magyaroknak, emigy korri­­gálva az elfogultak­­szemében tán kicsinylés számba menő megjegyzésem, amikor a clubbok intézményét, mint az Angol hon talajában már akkor virágzót átplántálta ami akkoron még csak a múlton rágódó és zsírunkban majd megfutó világunkba, egy szép és fenséges eszme megvaló vitájára töreke­dett : egyesíteni a magyarság értelmi erejét és hogy a res­icziók hercze­­hurczáiban kedvét leli nemesség itt tanulja meg a társa 1 . E kérdéseken való gondolkodást, s avil társadalmi egyesítést akart s elletni kép­­! ZOj^SpI. I.A'H 1­, f, f YY­­OO-alkotni ! az első kaszinót, m ’ynek mintájára, s mint a gomba termett a többi, csak elhibázta azzal a dolgot az eszme kárára, hogy a társadalmi egyesítésre csak az ősi szórakozásokat használta czélul. Nem elég eszköz a szórakozás bárminő módja, mely a lóversenyek, a tarokk, a csendes és egyébb szellemes sport keretében leli mega­dását! Ím a clubbok intézményének hatása : három újság praenumerálása mérhetlen mennyi­ségű echt piatnik — biblia, melynek isten­ségei valának és lesznek 32-en ; ah bocsánat ! mi fő, majd feledém és egynéhány levegőlyukasztás és bandáz­­­zsal való kaszabólási czélzat: szóval »lovagias«­ügyek százai, melyet ugyan­csak a kaszinó termel és növel nagyra. Ezzel bizony nem hogy használna, sőt határozottan káros az ezen kívül álló közönségre, mely a napraforgó példájára mosolyogva néz az ellenáll­­hat'an 'én ■ ■•■•sév* 1”. no­ tr., !,nn._i ■ zinói,. becs­ület­védő’ oraculumokra és azt majmolva egy uj kasztot növel az amúgy is ezerféle kasztból álló szét­húzó társadalomban: a »bátrak becsület rendjét«, mely eo ipsó lesajnálja azokat, kik bolondságokon való ártatlan össze­tűzésért »vért követel« huhogással nem T A R­AJS­Z A. itt a magasba. Valóban nem tudom megállapodtak-e már a bölcsek az a kérdésre nézve, vajon az emberek karaktere velük szü­letik-e, vagy pedig lassan különböző rendű befo­lyások hatása alatt rakódik-e reájuk, mint a bronzra a platina ? Várjon a vérmérsék­let és a hajlamok döntők-e fejlődésükre nézve, vagy áll - e reéjuk is egynémely tudós ama nagy tétele , hogy mi­ben élő olyan , milyenné a környezete és életszük­ségletei teszik ? Mondom, nem tudom van-e válasz e nagy kérdésekre és remélhető-e, hogy ezeket helyesen meg fogják oldani. Azt gondolom azonban, hogy ha nem általáno­sítjuk, hanem vizsgáljuk az egyes embert, okvetlenül megtaláljuk azokat az okokat, a­melyeknél fogva az illető nem lehetett mássá, mint a­milyenné vált, nem tehetett máskép, mint a­hogyan épen cselekedett Eme történet hőse polgári nevén Vértes János például mindenképen az át­öröklés tanát látszik igazolni . Azonban részben csupán. Részben mondom, mert apját nem ismerjük, csak anyját Ez idő­­ben már csak egyedül él­ik az ódon ház­án, a barátok templomának tövében. Az idősb Vértes nincs már itt, hogy ful­dokló köhögésével, melynek oka mint is­meretes az asthma volt, némi zajt vigyen a viszhangos folyósokra , harminc*, esz­tendői köhögés után végre belefulladt ama kellemetlen betegségbe. Most tehát csendes a ház. Csak ket­­­­ten laknak benne János a kis vézna fiúcska és anyja Vértes Teréz Kicsi és vézna az asszony is. Fekete ruhájában mint egy árnyék suhan végig a boltozatos meny­­nyezetü szobában, melyek mintha szellőz­tetve sohasem lettek volna, különös ódon, nehéz és mégsem kellemetlen illattal van­nak telve­­ bútorokat szakadozott vá­szontakaró boritja, a falakon r­égi kopot­tas aranykeretü aczélmetszetek : a tiszta szobában egy ó divetű csillárgyertyáknak, melyeknek metszett, üveglapjain szikrázva játszik délelőttönkint a napsugár ... A falon az öreg zenélő óra ; ennek zsinórját János néha meghúzza és ilyenkor csende­sen, mint egy beteg ember sóhaja hangzik fel a vén óra édes hangja. A „Schöne Minka, wir müssen scheiden“ kezdetű régi, régi nótát játszsza, tetején pedig lassan kilép — pici Watteau idejebeli pásztor párjával. Ütemesen hajbókolnak egymás­nak, majd mikor a nótának vége, illedel­mesen meghajolván, ismét eltűnnek. Eme ódon holmik között járkál a ház asszonya. Egy perczig sem pihen, örökké tesz, vesz rendelkezik. Kicsiny vékony alakja csupa nyugtalan lázas energia, a­mint fekete ruhájában, sápadt arczával, melyből kilobognak nagy sötét szemei, a ház ügyeit intézi Pihenése nincs , egész valóságát, valami lázas izgatottság tartja elfoglalva, mintha folyvást valami rend­kívüli nagyfontosságú dolgot várna, a­mely minden pillanatban bekövetkezhetik. Fojtott és szigorú hangon adja ki páran­csait az öreg gazdaasszonynak : — Jozefin, ma befőzte­t csinálunk. Elkészíti a mérleget, két kiló czukrot meg­tör, öt liter almát meghámoz, a dunszt­­papírt körülvájja, így röviden és határozottan hangza­nak parancsai a kicsi asszonynak. Zsinórra megy minden itt az öreg házban, mint valamely kaszárnyában. Korán kelnek, János a fia veszi könyveit és megy a piaristák gym­náziumába Fél egykor van az ebéd, azután János tanul. Délután hat­kor Teréz fekete viklerjébe burkolódzik és ki a korzóra viszi Jánost sétálni. Ezután vacsoráznak és János a függőlámpa alatt ismét könyvéhez ül, Teréz pedig komolyan kötöget. Mikor János leczkéjét elvégezte lefekszenek és az éjszaka mélységes nyu­galma borul a csendes házra. Ha megfigyeljük a ház életét, vagy a barátok templomának tövében áll, látni * * *

Next