Somogyi Ujsag, 1903. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-06 / 1. szám

1. szám. Kaposvár, 1903. január 6. X. évfolyam. SmrfcMd­Saég: Cipeavár, Hiy M. I 14« ktldaadS • kp •tellemH­edandt M­bMm Kiadóhivatal: Kaposvár, Irinyi D.­n. 14. Ide ciimzend&k az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri költemények : BennttUn k«li*› ■éiyt im r«val Mk tt. Résiratokat viaaaa nem adunk. ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre . 8 k­b. Félévre . 4 » Negyedévre . 2 » ügyei szám­ára . 20­011. MEGYEI és HELYI-ÉRDEKŰ­K EGYES TARTALMI­ HETILAP A »Kaposvári Iparoskör« hivatalos közlönye. Megjelenik hetenkint egyszer: KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó: POÓR SÁNDOR. Korunk erkölcsi eszméi. Egy dolog bizonyos, s ez az, hogy a műveltségnek (jobban mondva — az észnek s a tudománynak) mai állapota épen nem illik az erkölcsi eszményekhez és hogy ezek a mostani társadalmi helyzetben kellőleg nem gyarapodhatnak. Talajuk helytelen szel­lemi irányok által fel van tárva és meg van rendítve s az ember lelkében sokat vesztettek erejükből. Máskép ez annyit tesz : tudjuk, mi a jó ; ismer­jük, vagy legalább sejtjük kötelessé­günket ; de gyöngék és határozatlanok vagyunk annak teljesítésében ; halljuk oiiiituguuALidhi h­iiiiism­eretün i, hangjait, de elveszítjük benne való hitünket s iránta való tiszteletünket. Ugyanez mondható társadalmi viszonyainkról is. Ha ezek ma épen nem képezik a teljesen erkölcsös és erényes élet kedvező talaját, ha továbbá arra vezetnek minket, hogy ne csak törjük, hanem tegyük is a csúfságokat és gyalázatosságokat , akkor azzal nem az van mondva, hogy már létünknek és lényünknek egész magja van bele­vonva ezen mindennapi valóságos piszokba és romlottságba. Csak meg­fertőzve van az, de bensőleg még védekezik s ellenszegül. A belső­ ember szégyenli magát a külső emberért; kétségbe esik saját tettei és tulajdonságai fölött ; érzi és fájlalja a távolságot a közt, a minek lennie kell és a mi tényleg. S épen ezen fájdalom, ezen szomorúság, a mely korunkat jel­lemzi,­­ biztosítéka, kezessége a mi erkölcsi üdvünknek, s jövő­­nagy­ságunknak. Mi ép oly jól tudjuk, mi a jó és rész, mint tudták ezt elődeink ; mert bizonyos erkölcsi szabályok sohasem pusztulnak ki az emberi kebelből, még csak egy is lesz a világon ; de a mi gazdagabb szellemi életünk mellett jobban tudjuk, jobban indokolhatjuk azt és sokkal érzékenyebbek vagyunk az erkölcsi dolgok iránt. A tudomány megsemmisítette ugyan az embernek a mindenségben magas állásáról való illúzióit , de ezál­tal annál inkább utalta őt saját érde­mére és vezette annak megismerésé­hez, hogy az igazi méltóság nem nyugszik a priv. *tt elkülöní­­tessen a többi természettől, hanem abban : mit képez az ember önmagá­ból ; tehát nyugszik az — főleg az erkölcsi munkában. Előbbi korok erkölcsi eszménye volt: a lovagiasság, a mely bizonyos mértékig erőszakkal és brutális erővel födte magát. Ami erkölcsi eszményünk: a jó, lágy, résztvevő­ ember; már ebben van nyilvános haladás a neme­sebb és gyöngédebb erkölcsi fogalmak felé. A mi erkölcsi eszméink tar­tanak és fejlődnek tehát minden benső kicsisünk mellett is. Az emberiség régi, örök időktől fogva megállapodott törvénykönyve ezentúl is vezérkönyve lesz cselekvésünknek. A gonosz tett, lopás, csalás, gyilkolás után mindig szemrehányást fog tenni a lelkiismeret, ellenben mindig helyeselni és dicsérni fogja a jót. Ezen alapszabályok mindenkorra meg vannak állapítva és az elmékből nem engedik magukat kipusztítani. S a­ki erkölcsileg sülyed, tudja, érzi azt a sülyedését, kétségbeesik fölötte s azzal bizonyítja, hogy még mindig fennma­radnak benne az erkölcsi eszmék. - -És fennmaradnak, léteznek azok a kor egész szellemében még akkor is, ha ez tőlük távozik, ha róluk lemond ; még akkor is áthatják azok az egész légkört, sőt minden egyes embert, s ezen eszmék tolulnak a felszínre, mu­tatván a kifáradt és túltelített emberiségnek uj irányokat s új czélokat. Úgy látszik, hogy máris azon nevezetes időkben élünk, a­melyek ezt a változást, ezt a fordulatot előkészítik. A materialismus korszaka elírt­ +*»«­­pomját és befejezettnek látszik máris virradna, máris felkéive az a nap, mely az emberiséget az ő legjobb korszakaiban megvilágította. Ez az erkölcsi eszményeknek az emberiség magasztos hivatásában élete üdve és kötelessége iránt való érzéké­ben a hit. És már ez a körülmény, hogy az erkölcsi erő bennünk ellensze­gül a szomorú állapotnak és hogy új, helyesebb utak keresésére minket kény­szerít , azon reményre jogosít, hogy ezen fordulat beállani és sikerülni is fog. Ez a boldogító remény pedig elfoglalja már az egész művelt világot. Mindenütt érzik a mai társadalmi hely­zet szomorú oldalait s a bensőnek mély fájdalmait; mindenütt forrón óhajtják az egyesek s a társadalom egyesülését a hit és szeretet köte­lékei által. Ebben állanak korunk erkölcsi eszméi! Cselkó József: A báli idényre a következő újdonságok nagy választékban érkeztek : Hímzett, crepe de Chine és mousselin­ruhák, továbbá gyöngy- és paillette flitter ruhák. Gaze, crepe de chine, mou89elin min­den színben és minden árban. §fi£§T Báli újdonságok választására külön osztály egész nap villamoson van kivilágítva. "Vflgfly Minták a vidékre kívánatra késséggel küldetnek. Szénásy, Beffm­ann«Tsa selyemáruházában Budapest, IV. ker., Bécsi­ utcza 4. sz.

Next