Somogyi Ujsag, 1906. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-03 / 1. szám

XIII. évi Kiadóhivatal : típesvár, Irányi D.-n. 14. Ide czimtendfik •­z elfifizetési pénzek. Ifirdetések és nyílttéri közlemények : Szerkesztőség: Tiposvár, Irány D.-n. 14 Ide küldendő ■ Up ■retinái részét illető min.'er közlemény. Bém­entetlen költi re­ményt nem forradunk el Kéziratokat vissza kell. «.IMDb. . vár Zs ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre . 8 k ! Félévre 4 , Negyedévre 2 » Hitt l­átn­ám­: 20 011. IV! K G Y K I és tí ELY KE fi I) E K Ü v eYES T­A­RT Á LM D H K T i\.W A „Kaposvári hivatalnokok társasköre« hivatalos közlönye. Megjelenik hetenkint eggyszer: V ERDÁN. Telefon­szám: 96. Felelős szerkeszti és kiadv­ag()^ SÁNDOR. Telefon szám: 96. (tíÁMc, Glossák. Társadalmi életünknek egyik fő­baja a gyönyörlesés is. Sok ember, főleg fiatal ember belerohan a gyö­nyörökbe. Gyön’­v’ *k tartják a mérték­­letlensv.&^ gyan micsoda öröm és gyönyör lehet, az iszákosság, a mely tönkre teszi az egészséget, az értelmet! Vagy a magas kártyajáték, a mely sok viszálynak oka, kiüríti a zsebeket utolsó krajczárig eltorzítja az ember ábrázatát s dühöngő alattá teszi őt. Hát a kétes birű nőkkel való túl­ságosan szabad társalgásnak nincsenek talán más következményei csak az, hogy az embernek lerothad az orra is, tönkre megy az egészsége és hogy itt-ott néhány kardvágást vagy golyót is kaphat ? S mégis vannak fiatal emberek, a­kik meggondolatlanul mindenbe a mi másoknak tetszik, belemennek s azt gyönyörnek tekintik. Azt mondják, hogy, eré rokon­­ságban van valami vétekkel is, tény­­leg az, hogy minden önvör össze­­függhet — szégyennel. A mai kor az önrr­egtagadást csak papirosról olvassa,de m­a élve fe Élni, élvezni, uralkodni, meg­azdagodni do­log, tudomány lelki­isme­ret nélkül: ez a mi korunknak ha n­em is bevallott, de tényekben megnyilat­kozott jelszava: Mi ez, ha nem a mű­vdtség mezébe öltöztetett barbárság? A­vagy nem barbárság az, ha a nő nem tisztelet tárgya többé, hanem szabadon leszakasztható virágszál, me­lyet mindenki megindulás nélkül ka­bátjának gomblyukába akaszthat és a »szabad szerelem« oltárán Amor és Vénus pogány istenek tiszteletére fel­áldozhat ? Nem barbárság az, hogy ma a nőnevelés terén Athén és Spárta nyomdokaiba léptünk holott a női mél­tóság érdekében e kettős szélsőséget el kellene ítélnünk? Nem barbárság az, hogy az izlám által szentesített börtön­­falak mögött űzi kicsapongásait a lelki­ismeret nélkül szánalmasan vergődő lélek ? Ne feledjük, hogy a mai művelt­ség kerülő utón fogja ugyanazt az eredményt elérni, mit a pogányság egyenes utón elért: a női nem­ elerkölcs­­telenítését és mély lealacsonyitását Mit mondjak azon 9^- lekek er-­­­kölcsi értékéről, kiket ■* i'ye*n leala­­csonyui/u, i.Wk nloznak a ’világra? LeSi*e ezekben öröme a hazánál ,­ az emberi társadalomnak ? Nem semmi esetre nem, mert ezek fogékony lelkébe még mélyebben beeszi magát a vesze­delmes kóranyag és még rettent­­esebb rombolást visz véghez ! Sok államban beválna a spárti szokás, mely szerint a T­V R 1 3 Z a. Modern házasság. Szép fiú volt Gergely Ernő és alap­jában véve jó fiú De szeretett túlnyújtóz­­kodni a takaróján. Vagyis szeretett sokat költeni. Mindig adósságban úszott barátai, jóakarói s különösen öreg protektorai vál­tig mondták: Szép tehetség, de semmi jövője — hacsak meg nem változik. Gergely Ernő egyszer csak csúnya lépésre határozta el magát­ arra, hogy megváltozik. Már ahogy ő értette ezt a változást: megnősül — sok, nagyon sok pénzért, elvesz akárkit, csak pénze legyen, temérdek, annyi, hogy mindig legyen és mindig költhessen, mégis maradjon. Abban az időben elhagyta egyik első­rangú pénzintézetnél viselt állást, a hite­lezői ugrasztották ki, és elment egyik híres fürdőbe gondnoknak. Itt azután a ritka szép és érdekes fiú érthető feltűnést keltett. Közel volt a fürdőhely — had hal­­gassuk el, melyik bányavároshoz, ahol egy millomos özvegyasszony lakott. És az özvegy minden évben át szokott rándulni e közeli fürdőbe leányával, a már nem egészen fiatal Jolánnal. Jolán szép leány volt, csakhogy könnyűvérű. Beleszeretett a város egy fia­tal ügyvédjébe, kivel titkos viszonya lett. A viszony kitudódott, mert Jolánnak gyer­meke született, ki csak három hónapig élt. Nagy szenzáczió, kínai botrány lett az eseményből, amely hónapokig szóbeszéd tárgyát képezte a bányavárosban. Ezután Jolánt gyorsan férjhez adták valami öreg úrhoz, már nem is vállalkozott volna e szerepre. S alig élt Jolán egy két napig a férjével, megindította ellene a vá­lópert, s mint asszony visszatért anyja házába. Mintha ezzel a látszat meg lett volna mentve! A válóper eldőlt, a nőt elválasztották férjétől és Jolán anyjával a közeli fürdőbe ment az izgalmakat ki­pihenni. Itt azután megismerkedtek Gergely Ernővel, a figyelmes, a szeretetreméltó fürdőgondnokkal. Jolánnak mindjárt meg­tetszett a fiú Anyja is kifogástalannak találta és nem vette éssze, hogy ép ezért nem a leányához való Gazdag asszony volt, ki túlbecsülte aranyéinak ér­ékét, noha ott is, ahol az aranyat mozgásba kellett volna hoznia, mindenkor rettenetesen fukar volt. Avagy mert most leányáról van szó, hát n­em lenne az? Gergely alaposan informálva volt a fiatal nő múltjáról, s mégis udvarolt neki komoly szándékkal. A történtek után ugyanis a fukar asszonyról azt tételezték fel, hogy legalább százezer forint lesz a leány ho­zománya. És Gergely Ernőt hiába intették ba­rátai. Ez lesz a kegyelemdöfés részedre, fiú, légy eszednél ! — Én szeretem Jolánt, felelt durczá­­san Ernő, s nem törődöm a múltjával. Szeretett, tévedett, megszenvedett s most okosabb lett; ha engem fog szeretni, nem fog megtévedni. És megkérte a leány kezét. Persze megkapta. Százezer forint a leány hozo­mánya, szólt az eljegyzés előtt az anya. S a szép fiúnak első­sorban, vagy csak egyedül, a százezer forint kellett. De az anya is jól volt informálva. Tudta, hogy Gergely könnyedén bánik a pénzzel, sőt csak ez vezeti szándékában. Ezért hát ki akarta játszani. Megtörtént a házasság. Csak az anya­könyvvezetőnél kötötték, azután zártkörű ebédhez ült a kicsiny násznép. Az uj asz­­szony gyámja tartotta a felköszöntőt. Az ebéd után az uj pár Budapestre készült, hogy itt állandóan letelepedjék. Mikor a »boldog férj« a hozományra vo­­natkozólag megjegyzéseket tett, az anyós egyszerre igen fagyos arczot mutatott s a gyámhoz utasította vejét. A gyám ezután kezébe nyomott ötezer forintot. Gergely ellenkezett, de végre is mit tehetett? Azt gondolta magában, hogy ha ez elfogy, majd csak kell adniok megint, s elment feleségével Budapestre. Ott a Stefá­nia ut végén egy villát béreltek s asz­­szonynak felszállitott bútoraival elég kényel­mesen és lakályosan rendezték be. És Gergely Ernő most már gondta­lanul élhetett passzióinak. De meddig ! Ameddig az ötezer forint tartott. És med­

Next