Somogyi Ujsag, 1906. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-03 / 1. szám
XIII. évi Kiadóhivatal : típesvár, Irányi D.-n. 14. Ide czimtendfik •z elfifizetési pénzek. Ifirdetések és nyílttéri közlemények : Szerkesztőség: Tiposvár, Irány D.-n. 14 Ide küldendő ■ Up ■retinái részét illető min.'er közlemény. Bémentetlen költi reményt nem forradunk el Kéziratokat vissza kell. «.IMDb. . vár Zs ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre . 8 k ! Félévre 4 , Negyedévre 2 » Hitt látnám: 20 011. IV! K G Y K I és tí ELY KE fi I) E K Ü v eYES TART Á LM D H K T i\.W A „Kaposvári hivatalnokok társasköre« hivatalos közlönye. Megjelenik hetenkint eggyszer: V ERDÁN. Telefonszám: 96. Felelős szerkeszti és kiadvag()^ SÁNDOR. Telefon szám: 96. (tíÁMc, Glossák. Társadalmi életünknek egyik főbaja a gyönyörlesés is. Sok ember, főleg fiatal ember belerohan a gyönyörökbe. Gyön’v’ *k tartják a mértékletlensv.&^ gyan micsoda öröm és gyönyör lehet, az iszákosság, a mely tönkre teszi az egészséget, az értelmet! Vagy a magas kártyajáték, a mely sok viszálynak oka, kiüríti a zsebeket utolsó krajczárig eltorzítja az ember ábrázatát s dühöngő alattá teszi őt. Hát a kétes birű nőkkel való túlságosan szabad társalgásnak nincsenek talán más következményei csak az, hogy az embernek lerothad az orra is, tönkre megy az egészsége és hogy itt-ott néhány kardvágást vagy golyót is kaphat ? S mégis vannak fiatal emberek, akik meggondolatlanul mindenbe a mi másoknak tetszik, belemennek s azt gyönyörnek tekintik. Azt mondják, hogy, eré rokonságban van valami vétekkel is, tényleg az, hogy minden önvör összefügghet — szégyennel. A mai kor az önrregtagadást csak papirosról olvassa,de ma élve fe Élni, élvezni, uralkodni, megazdagodni dolog, tudomány lelkiismeret nélkül: ez a mi korunknak ha nem is bevallott, de tényekben megnyilatkozott jelszava: Mi ez, ha nem a művdtség mezébe öltöztetett barbárság? Avagy nem barbárság az, ha a nő nem tisztelet tárgya többé, hanem szabadon leszakasztható virágszál, melyet mindenki megindulás nélkül kabátjának gomblyukába akaszthat és a »szabad szerelem« oltárán Amor és Vénus pogány istenek tiszteletére feláldozhat ? Nem barbárság az, hogy ma a nőnevelés terén Athén és Spárta nyomdokaiba léptünk holott a női méltóság érdekében e kettős szélsőséget el kellene ítélnünk? Nem barbárság az, hogy az izlám által szentesített börtönfalak mögött űzi kicsapongásait a lelkiismeret nélkül szánalmasan vergődő lélek ? Ne feledjük, hogy a mai műveltség kerülő utón fogja ugyanazt az eredményt elérni, mit a pogányság egyenes utón elért: a női nem elerkölcstelenítését és mély lealacsonyitását Mit mondjak azon 9^- lekek er-kölcsi értékéről, kiket ■* i'ye*n lealacsonyui/u, i.Wk nloznak a ’világra? LeSi*e ezekben öröme a hazánál , az emberi társadalomnak ? Nem semmi esetre nem, mert ezek fogékony lelkébe még mélyebben beeszi magát a veszedelmes kóranyag és még rettentesebb rombolást visz véghez ! Sok államban beválna a spárti szokás, mely szerint a TV R 1 3 Z a. Modern házasság. Szép fiú volt Gergely Ernő és alapjában véve jó fiú De szeretett túlnyújtózkodni a takaróján. Vagyis szeretett sokat költeni. Mindig adósságban úszott barátai, jóakarói s különösen öreg protektorai váltig mondták: Szép tehetség, de semmi jövője — hacsak meg nem változik. Gergely Ernő egyszer csak csúnya lépésre határozta el magát arra, hogy megváltozik. Már ahogy ő értette ezt a változást: megnősül — sok, nagyon sok pénzért, elvesz akárkit, csak pénze legyen, temérdek, annyi, hogy mindig legyen és mindig költhessen, mégis maradjon. Abban az időben elhagyta egyik elsőrangú pénzintézetnél viselt állást, a hitelezői ugrasztották ki, és elment egyik híres fürdőbe gondnoknak. Itt azután a ritka szép és érdekes fiú érthető feltűnést keltett. Közel volt a fürdőhely — had halgassuk el, melyik bányavároshoz, ahol egy millomos özvegyasszony lakott. És az özvegy minden évben át szokott rándulni e közeli fürdőbe leányával, a már nem egészen fiatal Jolánnal. Jolán szép leány volt, csakhogy könnyűvérű. Beleszeretett a város egy fiatal ügyvédjébe, kivel titkos viszonya lett. A viszony kitudódott, mert Jolánnak gyermeke született, ki csak három hónapig élt. Nagy szenzáczió, kínai botrány lett az eseményből, amely hónapokig szóbeszéd tárgyát képezte a bányavárosban. Ezután Jolánt gyorsan férjhez adták valami öreg úrhoz, már nem is vállalkozott volna e szerepre. S alig élt Jolán egy két napig a férjével, megindította ellene a válópert, s mint asszony visszatért anyja házába. Mintha ezzel a látszat meg lett volna mentve! A válóper eldőlt, a nőt elválasztották férjétől és Jolán anyjával a közeli fürdőbe ment az izgalmakat kipihenni. Itt azután megismerkedtek Gergely Ernővel, a figyelmes, a szeretetreméltó fürdőgondnokkal. Jolánnak mindjárt megtetszett a fiú Anyja is kifogástalannak találta és nem vette éssze, hogy ép ezért nem a leányához való Gazdag asszony volt, ki túlbecsülte aranyéinak érékét, noha ott is, ahol az aranyat mozgásba kellett volna hoznia, mindenkor rettenetesen fukar volt. Avagy mert most leányáról van szó, hát nem lenne az? Gergely alaposan informálva volt a fiatal nő múltjáról, s mégis udvarolt neki komoly szándékkal. A történtek után ugyanis a fukar asszonyról azt tételezték fel, hogy legalább százezer forint lesz a leány hozománya. És Gergely Ernőt hiába intették barátai. Ez lesz a kegyelemdöfés részedre, fiú, légy eszednél ! — Én szeretem Jolánt, felelt durczásan Ernő, s nem törődöm a múltjával. Szeretett, tévedett, megszenvedett s most okosabb lett; ha engem fog szeretni, nem fog megtévedni. És megkérte a leány kezét. Persze megkapta. Százezer forint a leány hozománya, szólt az eljegyzés előtt az anya. S a szép fiúnak elsősorban, vagy csak egyedül, a százezer forint kellett. De az anya is jól volt informálva. Tudta, hogy Gergely könnyedén bánik a pénzzel, sőt csak ez vezeti szándékában. Ezért hát ki akarta játszani. Megtörtént a házasság. Csak az anyakönyvvezetőnél kötötték, azután zártkörű ebédhez ült a kicsiny násznép. Az uj aszszony gyámja tartotta a felköszöntőt. Az ebéd után az uj pár Budapestre készült, hogy itt állandóan letelepedjék. Mikor a »boldog férj« a hozományra vonatkozólag megjegyzéseket tett, az anyós egyszerre igen fagyos arczot mutatott s a gyámhoz utasította vejét. A gyám ezután kezébe nyomott ötezer forintot. Gergely ellenkezett, de végre is mit tehetett? Azt gondolta magában, hogy ha ez elfogy, majd csak kell adniok megint, s elment feleségével Budapestre. Ott a Stefánia ut végén egy villát béreltek s aszszonynak felszállitott bútoraival elég kényelmesen és lakályosan rendezték be. És Gergely Ernő most már gondtalanul élhetett passzióinak. De meddig ! Ameddig az ötezer forint tartott. És med