Somogyi Ujsag, 1907. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-03 / 27. szám

XV. évfolyam. Kaposvár, 1907. julius 3. 27. szám. Felelős szerkesztő és kinő: S­pór Sándor --------- Kaposvár, --------­Irányi­ Dániel­ utca 14. sz. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, vala­mint az előfizetési pénzek, hirde­tések és nyiltterek. Előfizetési dij: Egész évre .... 8 kor. Félévre............... 4 kor. Negyedévre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 Ib­l. Megjelenik minde­n szerdán Telefon­szám: 96. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Kézira­tokat vissza nem adunk. MEGYEI ÉS HELYI ÉRDEKŰ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A „KAPOSVÁRI HIVATALNOKOK TÁRSASKÖRE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Indulatok. Nemcsak tetszetős, de igaz szó­­lásmód is volt, mely korunkat el­­puhultnak, enerváltnak mondotta. A társadalom kialakulása, száz és száz évó és tiltó rendszabály mint­egy felbonthatatlan gyűrűvel vette körül az emberiséget, mely lassan kint elveszítette minden önállóságát és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor az egyén fogalma megszűnik és az egyes ember csak olyképen járhat élete útján, hogy az állam által nyújtott mankókra támaszkodik. Ez természetesen nemcsak Ma­gyarországon van így, vele jár ez már a kultúra terjedésével, mely mindenütt az értelmet segíti ura­lomra az érzelemmel szemben. Elő­­nyös-e vagy hátrányos az egyéni indulatoknak, az individualizmusnak ez a fokozatos hátravonulása, arra határozottan nem válaszolhatunk, egyéni felfogás dolga az, melybe elsősorban is a szubjektív filozófia szól bele. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenkor történelmének megírója alig fogja anyagát olyan szempontok­ból fejezetekre oszthatni, hogy ez vagy az a nagy ember van össze­forrva egy és más eseménnyel. Mint mindenütt, azonban ezen a téren is szemmel látható a vissza­esés. Az emberiség egyre nagyobb ellenszenvvel hordja magán azokat a bilincseket, melyeket a kultúra, az államrend reárakott és mind erősebb lesz az a törekvés, mely az egyén­nek, a szabad akaratnak érvényesü­lését akarja biztosítani a köz akara­tával szemben. A kollektivizmus iskolája egyre kisebb körben érvé­nyesül, új jelszavak, új irányok buk­kannak fel. Ezen elmélkedésünket pedig a legutóbbi napok eseményei teszik aktuálisakká Néhány esztendő óta láthatjuk, hogy társadalmi életünk minden te­rén újból az egyéniség veszi át ural­mát. Politikában, közéletben az embe­rek már nem ismerik el a szervez­kedés erejét, mindenki arra törek­szik, hogy szabadon menjen minden­féle úgynevezett pártfegyelemtől, a maga akaratának szerezzen érvénye­sülést. Ez a széthúzó tendencia feltét­lenül előnyös az emberiség kialakul­tára. Üdvös dolog, hogy most már nem pártok, nem világnézetek álla­nak egymással szemben, hanem egyes emberek küzdenek egyesek ellen. Ha most tekintetet vetünk a közélet porondjára, mindenütt viaskodó, tusa­­kodó pártokat látunk. Alig volt még példa az erőnek oly intenzív meg­nyilatkozására, mint most, mikor száz és száz kérdés elintézése van függőben és minden ilyen elintézést heves, késhegyig menő küzdelem előz meg. Mi ennek a jelenségnek csak örülhetünk. Örülhetünk, mert min­den küzdelemnek a célja legalább az, hogy elveket juttasson diadalra. Akármilyen korrupt volt is a közel­múlt története, ma már nem anyagi javakért folyik a küzdelem, ma már arról van szó, ki hirdet igaz, meg­dönthetetlen erejű elveket. De másrészt szomorúan kell lát­nunk azt, hogy az ilyen küzdelembe igen csúnya részletek is keverednek. Amit birkózónyelven meg nem enge­dett fogásnak, gáncsvetésnek nevez­nek, az itt igen sűrűen megesik. Levéltitkok megszegése rágalmak, alattomos intrikák napirenden van­nak, pedig mindez nagyon alkalmas arra, hogy a küzdelem iránti érdek­lődést csökkentse, de sőt undorral töltse el a szemlélőket. A szenvedély kitörése csak addig épületes látvány, amíg férfias erővel párosul. Abban a pillanatban, amikor az erőt egyébb tulajdonságokkal akarják pótolni, már csak tarsolya a fenségesnek. Közéletünk szereplőinek ezt nem szabadna elfelejteni. De az ő feledé­­kenységüket mentegeti az, hogy a harc hevében elfogultak és a küzde­lem forgatagánál kellő közepében vergődve, bizony gyakran elvesztik higgadtságukat és nem válogatnak többet az eszközökben. De azért van sajtó és azért van a sajtó munkásságának az az előny nyújtva, hogy objektíve nézze az eseményeket és azok elfogulatlan bírálója legyen. Sajnálatos tény azonban, hogy a sajtónak jókora része ezt a szük­séges objektivitást nélkülözi és így nem képes feladatának megfelelni. De nemcsak hogy nem elfogulatlan, hanem gyakran maga is felcsap banderillónak és azt hiszi, hogy missziót teljesít, ha a viaskodó ellen­feleket még jobban egymásra uszítja. Van hírlap, melyik szinte életcéljául tűzte ki azt, hogy mennél több bot­rány kavarjon fel, mennél szenve­­sebbé tegye a közélet amúgy is na­gyon kevéssé tiszta folyóját. A visszaélések leleplezése csak másodsorban feladata a sajtónak. Először a visszaélések megszünteté­sére kell törekednie, de a mértékte­len leleplezési düh gyakran több kárt okoz, mint amennyi hasznot az illető megszüntetés valaha is hajthat. És mégis egyre növekszik a szenzációk iránti mohóság és amikor minden visszaélés, minden gazdaság le van leplezve, akkor, ha másként nem megy, erőszakkal kell ilyeneket szerezni és jelentéktelen dolgokat is a legsötétebb nyomdafestékkel kell befeketíteni. Innen van azután az, hogy akad egypár orgánum, mely mindig azo- Wiskovszky János mískertész Kaposvárott. Ajánlja íViIol/nlo■íil' jötállván az oltvány faji minőségéről dúsan TalSKOiuEílL is- Ajánlja rózsa és egyéb virág fölszerelt J 9 kertészetét. Elvállal uradalmaknál és magánosoknál parkírozásokat, fásításokat és minden a kertészeti szakmákba vágó munkálatokat. ===== Csokrok és koszorúk a legszebben és legjutányosabb áron készít­tetnek és szállíttatnak. Célja jó, szolid és olcsó kiszolgálás. A közönség szíves megrendeléseit kéri.

Next