Somogyi Ujsag, 1907. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-03 / 27. szám
XV. évfolyam. Kaposvár, 1907. julius 3. 27. szám. Felelős szerkesztő és kinő: Spór Sándor --------- Kaposvár, --------Irányi Dániel utca 14. sz. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és nyiltterek. Előfizetési dij: Egész évre .... 8 kor. Félévre............... 4 kor. Negyedévre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 Ibl. Megjelenik minden szerdán Telefonszám: 96. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. MEGYEI ÉS HELYI ÉRDEKŰ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A „KAPOSVÁRI HIVATALNOKOK TÁRSASKÖRE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Indulatok. Nemcsak tetszetős, de igaz szólásmód is volt, mely korunkat elpuhultnak, enerváltnak mondotta. A társadalom kialakulása, száz és száz évó és tiltó rendszabály mintegy felbonthatatlan gyűrűvel vette körül az emberiséget, mely lassan kint elveszítette minden önállóságát és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor az egyén fogalma megszűnik és az egyes ember csak olyképen járhat élete útján, hogy az állam által nyújtott mankókra támaszkodik. Ez természetesen nemcsak Magyarországon van így, vele jár ez már a kultúra terjedésével, mely mindenütt az értelmet segíti uralomra az érzelemmel szemben. Előnyös-e vagy hátrányos az egyéni indulatoknak, az individualizmusnak ez a fokozatos hátravonulása, arra határozottan nem válaszolhatunk, egyéni felfogás dolga az, melybe elsősorban is a szubjektív filozófia szól bele. Annyi azonban bizonyos, hogy a jelenkor történelmének megírója alig fogja anyagát olyan szempontokból fejezetekre oszthatni, hogy ez vagy az a nagy ember van összeforrva egy és más eseménnyel. Mint mindenütt, azonban ezen a téren is szemmel látható a visszaesés. Az emberiség egyre nagyobb ellenszenvvel hordja magán azokat a bilincseket, melyeket a kultúra, az államrend reárakott és mind erősebb lesz az a törekvés, mely az egyénnek, a szabad akaratnak érvényesülését akarja biztosítani a köz akaratával szemben. A kollektivizmus iskolája egyre kisebb körben érvényesül, új jelszavak, új irányok bukkannak fel. Ezen elmélkedésünket pedig a legutóbbi napok eseményei teszik aktuálisakká Néhány esztendő óta láthatjuk, hogy társadalmi életünk minden terén újból az egyéniség veszi át uralmát. Politikában, közéletben az emberek már nem ismerik el a szervezkedés erejét, mindenki arra törekszik, hogy szabadon menjen mindenféle úgynevezett pártfegyelemtől, a maga akaratának szerezzen érvényesülést. Ez a széthúzó tendencia feltétlenül előnyös az emberiség kialakultára. Üdvös dolog, hogy most már nem pártok, nem világnézetek állanak egymással szemben, hanem egyes emberek küzdenek egyesek ellen. Ha most tekintetet vetünk a közélet porondjára, mindenütt viaskodó, tusakodó pártokat látunk. Alig volt még példa az erőnek oly intenzív megnyilatkozására, mint most, mikor száz és száz kérdés elintézése van függőben és minden ilyen elintézést heves, késhegyig menő küzdelem előz meg. Mi ennek a jelenségnek csak örülhetünk. Örülhetünk, mert minden küzdelemnek a célja legalább az, hogy elveket juttasson diadalra. Akármilyen korrupt volt is a közelmúlt története, ma már nem anyagi javakért folyik a küzdelem, ma már arról van szó, ki hirdet igaz, megdönthetetlen erejű elveket. De másrészt szomorúan kell látnunk azt, hogy az ilyen küzdelembe igen csúnya részletek is keverednek. Amit birkózónyelven meg nem engedett fogásnak, gáncsvetésnek neveznek, az itt igen sűrűen megesik. Levéltitkok megszegése rágalmak, alattomos intrikák napirenden vannak, pedig mindez nagyon alkalmas arra, hogy a küzdelem iránti érdeklődést csökkentse, de sőt undorral töltse el a szemlélőket. A szenvedély kitörése csak addig épületes látvány, amíg férfias erővel párosul. Abban a pillanatban, amikor az erőt egyébb tulajdonságokkal akarják pótolni, már csak tarsolya a fenségesnek. Közéletünk szereplőinek ezt nem szabadna elfelejteni. De az ő feledékenységüket mentegeti az, hogy a harc hevében elfogultak és a küzdelem forgatagánál kellő közepében vergődve, bizony gyakran elvesztik higgadtságukat és nem válogatnak többet az eszközökben. De azért van sajtó és azért van a sajtó munkásságának az az előny nyújtva, hogy objektíve nézze az eseményeket és azok elfogulatlan bírálója legyen. Sajnálatos tény azonban, hogy a sajtónak jókora része ezt a szükséges objektivitást nélkülözi és így nem képes feladatának megfelelni. De nemcsak hogy nem elfogulatlan, hanem gyakran maga is felcsap banderillónak és azt hiszi, hogy missziót teljesít, ha a viaskodó ellenfeleket még jobban egymásra uszítja. Van hírlap, melyik szinte életcéljául tűzte ki azt, hogy mennél több botrány kavarjon fel, mennél szenvesebbé tegye a közélet amúgy is nagyon kevéssé tiszta folyóját. A visszaélések leleplezése csak másodsorban feladata a sajtónak. Először a visszaélések megszüntetésére kell törekednie, de a mértéktelen leleplezési düh gyakran több kárt okoz, mint amennyi hasznot az illető megszüntetés valaha is hajthat. És mégis egyre növekszik a szenzációk iránti mohóság és amikor minden visszaélés, minden gazdaság le van leplezve, akkor, ha másként nem megy, erőszakkal kell ilyeneket szerezni és jelentéktelen dolgokat is a legsötétebb nyomdafestékkel kell befeketíteni. Innen van azután az, hogy akad egypár orgánum, mely mindig azo- Wiskovszky János mískertész Kaposvárott. Ajánlja íViIol/nlo■íil' jötállván az oltvány faji minőségéről dúsan TalSKOiuEílL is- Ajánlja rózsa és egyéb virág fölszerelt J 9 kertészetét. Elvállal uradalmaknál és magánosoknál parkírozásokat, fásításokat és minden a kertészeti szakmákba vágó munkálatokat. ===== Csokrok és koszorúk a legszebben és legjutányosabb áron készíttetnek és szállíttatnak. Célja jó, szolid és olcsó kiszolgálás. A közönség szíves megrendeléseit kéri.