Somogyvármegye, 1905. október-december (1. évfolyam, 101-161. szám)

1905-10-01 / 101. szám

t­ kező fejezete azonban szomorúbb a 61-ben lezárt fejezetnél, mert most magyar emberek szolgálják a császári akaratot. A cseh pimaszok által fön­­tartott abszolutizmusnál rosszabb és utálatos­ a gaz magyarok által támogatott és végrehajtott abszolu­tizmus. Fejérváry újólagos kinevezése vagy bárkinek kinevezése Fejérvárynak jégre tett programmjával kétségtelen kezdete annak a nyomornak, mellyel a koronás, alkotmányunkra esküt tett, hitlevelet kiadott király megfenyegette saját országát. Az osztrák ármádiát régen nem verték meg. Természetesen azért, mert régen nem volt kivel verekednie. Visz­ket a tenyerük. Hősködni akarnak. A fegyvertelen magyarokon szeretnék megmutatni az ő hősiességüket, ha már franciák, poroszok, de még bosnyákok is elverték rajtuk a port. Noha nem bizonyos, hogy most is nem úgy volna-e, mint régen, mikor Windischgrätz azt jelentette Bécsbe: »Die Armee konzentrirt sich in Eis­märschen siegreich zurück.« Mégsem szabad alkalmat adnunk arra, hogy a totyakos osztrák Szakramentovicsok itt vitézkedjenek, hanem a tökéletes passzív rezisztenciával kell őket békén traktálni és ezt az állapotot minden nyomorúságával együtt tűrnünk kell a legközelebbi háborúig. Abban, bárki lesz az ellenfél, a hősöket jól el fog­ják verni és akkor ismét hason fognak csúszni a magyarok előtt. Addig tűrni kell a Fejérváry­­kat, vagy más ezekhez hasonló nép­séget, ezredek óta áhítozott a sok utópista böl­csész. A haladásnak ekkora stádiumán sem voltak mentesek az animális vágyaktól és csak természetes, hogy a létért való küz­delem náluk is megvolt még s bizony még ekkor is az erősebb győzött az élet harcá­ban. Ő még ekkor is volt elnyomott kaszt, még akkor is volt uralkodó osztály. Igaz, hogy most már az ész arisztokráciája volt a felső tízezer, de maguk a liberális okosak, az igazi bölcsek mondták ki, hogy ez sem helyes, mert senki sem tehet arról, hogy nem született szellemileg tehetségesnek. Ki tehet arról, — így beszéltek — ha agy-­­ dúca súlya és tekervényessége csekély. Maga a természet vegetáció tekintetben egyformának teremtett mindenkit s a vis naturale az volna, hogy mindenkinek egyformán lehessen része a földi ja­vakban. Elégedetlen volt hát a rovarság, bár­mennyire civilizálódott lett légyen is, sőt éppen az óriási fölvilágosodottság miatt haladt odáig, hogy doktor Formika Rufa és hozzá hasonló remek eszű társai eltökélték, hogy ha »Társadalomtudományi Társaság« vitái azt eredményezik, hogy a rovarság­nak abszolúte semmi végcélját és létokát megtalálni nem lehet: az általuk már régen föltalált nitroglycerinoxiddal, mely egy a levegőt fölemésztő iszonyú robbantószer volt, elpusztítják az egész rovarságot ma­gukkal együtt, hogy a rovarság ne legyen kénytelen végigszenvedni egy céltalan s amellett keserves életet. És e fölvilágosult elmék nem rettentek volna vissza ezt a pusztítást megtenni, mert nagyon helyesen gondolkodtak, mikor úgy vélték, hogy ha a rovarságnak csak az a célja, mint egyéb szerves lénynek, amely csak vegetative él, tudniillik, hogy a szervetlen és szerves anyag circulus vitiosusát eszközölje, akkor az elpusztított rovarság ezt a célját holta után is épp úgy teljesítheti, mert hisz a világon semmi sem vész el, legfölebb csak az alakját változtatja s a szervetlen elemek, melyek a rovarok sejtjeit alkotják, akkor is csak meglesznek s körfutásukat a termé­szet rendje szerint akkor is megteszik. Ez az első szempillantásra iszonyúnak látszó elhatározásuk tehát a lehető leghumánu­sabb volt. A »Társadalomtudományi Társaság« vitái hát megindultak. A társaság egyik leg- s kiválóbb tagja: doktor Tetramorium Caes­­pitum egyik vitaestélyen a következő rend­kívül éles elméjű okoskodással állt elő: »Uraim! Midőn az egész létező rovar­ság nem materiális, hanem eszményi vég­célját keressük, tulajdonképen meg kellene vizsgálnunk, ki kellene kutatnunk, van-e ilyesmi, lehet-e ilyesmit keresnünk. Az már századok óta bebizonyított tény, hogy eszme, eszmény, ideál ezek tulajdonképen üres szavak, melyeknek semmiféle fogalom meg nem felel. Mindnyájan tudjuk, hogy ezek­kel az üres szavakkal csak agydacunk bizo­nyos sejtjeinek részben mekanikus, részben kémiai energiáját akarjuk kifejezni. Maga a gondolkodás sem egyéb, mint az agydúc­­vegyület molekuláinak és ezek atomjainak harmonikus mozgása. Röviden szólva: mind­nyájunk előtt bizonyos, hogy mi rovarok nem állunk egyéb, csakis egyetlen alkotó­részből : anyagból. Garat fölötti dúcom, garatgyürüm, torducom, szóval egész ideg­­rendszerem, melyből fakad minden érzésem és gondolatom, ép úgy csak a testem, mint chitinrétegem, epidermiszem, fejem, torom, potrohom. Lélek az nincs. Amit mi lelki működésnek, ösztönnek, öntudatnak neve- »SO­MO­GY VÁR­ME­GYE« 1905. október 1. A válság. — Saját tudósítónk telefon és távirati jelentése. — Budapest, szeptember 30. Fejérváry Géza báró itthona van és tanácskozik társaival; Bécsben pedig folyik a tanácskozás az ő programmja fölött, mellyel vagy őt, vagy mást fognak ismét csak ügyvezetővé kinevezni. Itt Budapesten biztosra veszik ma is, hogy Fejérváry lesz az a szerencsétlen halandó, kire a király újból rábízza az ország megrekedt szekerét. Azt írják és beszélik, hogy Fejérváry, aki oly önérzetesen mondott le, mert az álta­lános választó­jog kérdésében kudarcot vallott, most már enged ebben is, sőt ő is, Kristóffy is leszállított elvek mellett hiva­talba maradnak. Hogy is ne! Aki egyszer a hatalomba belekóstolt, ragaszkodik is hozzá, ha mindjárt egy halom közmegvetés árán is. Érdekes részlet, hogy a király a her­cegprímást is meg akarta hallgatni, de mi­vel Fejérváryék tudták vagy sejtették, hogy a hercegprímás a szövetkezett ellenzéknek és mindenesetre a nemzetnek kedvező megegyezés mellett foglalt volna állást, le­beszélték a királyt erről a tervről. Fejérváry különben legközelebb újból fölmegy Bécsbe és ha tényleg ismét ő kapja a megbízást, akkor kabinetjét ki fogja egészíteni két új taggal. Hogy kik legyenek azok, arról még hallgat a krónika. Nem akarják az illetőket szükség nélkül kompro­mittálni. Most már nem tagadják, amit három nap előtt még tagadtak, hogy az új ügy­vezetők fegyvertárában ott van a házfelosz­­latás terve is. Egyelőre úgy, hogy a tör­vények három hónapon belül választanak ugyan, de csak az utolsó hónapban, hogy ezáltal is időt nyerjenek a maguk termé­kenyítő, népboldogító eszméiknek terjesz­tésére. Sőt, úgy mondják, az ismételt fel­oszlatástól sem fognak visszariadni. És ezt nevezik törvényes és alkotmányos eljárás­nak, noha az országnak sem idei, sem jövő évi költségvetése nincs s egy év múlva a honvédség megszűnik, miután csak kétévi szolgálat van és sem az idén, sem jövőre nem újoncozhatnak.* Csáky Albin grófot a király ma dél­előtt 10 órakor külön kihallgatáson fo­gadta. Csáky Albin gróf kevéssel tizenkét óra előtt tért vissza a Hofburgból s az Imperiál szállóban levő szállásra ment. Ott a sajtó képviselőinek a következőket jelen­tette ki: — Az én kihallgatásomnak lényegileg az volt a célja, hogy véleményemet a hely­zetről a felség megismerje. A király az én előterjesztéseimet a legkegyelmesebben vette tudomásul. A főrendiház elnöke ezután kijelen­tette, hogy ma Bécsből egyenesen szepes­szombati birtokára utazik. * A vezérlőbizottság hétfőn tartja meg legközelebbi ülését. Holló Lajos ezen az ülésen azt fogja javasolni, hogyha október 10-én királyi kézirattal napolnák el a Házat, akkor az elnapolás kapcsán fogadják el a kormány vád alá helyezéséről szóló hatá­rozati javaslatot minden vita nélkül. Az esz­mének igen sok hive van és ezzel Fejér­várynak és barátainak kellemes meglepe­tést fognak szerezni a parlamentben. Olvasóinkhoz. — Lapunk karácsonyi ajándéka. — Amikor egy negyed év előtt lapunk megindult, jelszóként hirdettük, hogy nem az igérésben akarunk nagyok lenni, de minden­kor a munkában. Új lapunkkal új szellemet igyekeztünk adni Somogyvármegye és Kapos­vár közönsége kezébe.

Next