Somogyvármegye, 1906. április-június (2. évfolyam, 76/250-147/321. szám)

1906-04-01 / 76. (250.) szám

Kaposvár, 1906. II. évfolyam. 76. (250.) szám. Vasárnap, április 1. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy­ utca 4. sz., Soltein-urivar Interurbán-telefon : 128. szám. = Kéziratot nem adunk vissza.__ = Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Helyben egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Vidéken egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed évre 5 K. ---- Egyes szám ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér.­­ Kü­zdjü­nk a választásokért. Kaposvár, március 31. (u. p.) Bécsben döntöttek. A tör­vényes határidőn belül nem írják ki a választásokat. A kormány a korona­tanács döntését manifesztumban fogja tudtul adni az országnak. Bizonyos, hogy a manifesztum a szokott hiva­talos publikációk sablonjától eltérőleg, jogi érvekkel és törvénymagyaráza­tokkal fogja a választások elodázásá­nak kényszerűségét bizonyítani. Ami­lyen okos ember Lányi igazságügy­miniszter, bizonyára sikerülni fog neki a választási kiírások terminusának messzebb időre való kitolását szük­ségesnek és észszerűnek tüntetni föl. Az azonban nem sikerülhet neki, hogy a választások elodázását törvé­nyesnek bizonyítsa. Ha az ország ezen szomorú állapotában illendő lenne pártpolitikai féligazságokat hirdetni, akkor a fele­lősség kérdését megoldani könnyű volna és háladatos is. Ki lehetne mu­tatni, hogy alkotmány lejtőre juttatá­sában mennyi része van a koalíciónak. A másik táborban meg ki lehetne mutatni, hogy milyen mértékig bűnös ebben a kormány, a szabadelvű párt és a haladó párt. Ebből a vitatkozás­ból azonban nem lenne haszna se az országnak, se az igazságnak, hanem a gyűlölségnek csupán, amely jól­­lakásig rágódhatna ezen az újabb koncon. A felelősség kizárólag a kor­mányt terheli és nem hisszük, hogy ezt magától elhárítani igyekeznék. Hiszen úgy is csak akadémikus ér­téke volna áthárítani a felelősséget felelőtlen egyénekre. Éppen ezért nem tulajdoníthat a közvélemény fontosságot annak a kiáltványnak, amelyet a föloszlatott vezérlő­bizottság kíván a nemzethez intézni. Ha támadni fognak, a táma­dások hatás nélkül maradnak és ered­mény nélkül. Mert a kormány felelős­ség­vállalása a törvényből ered és nem a koalíció pressziójából. A kiáltvány ennélfogva bízvást elmaradhat. Sőt hazafias kötelessége lenne most a koalíciónak, hogy ezt a manifesztumot egyáltalában meg ne szerkessze. Az ország sorsáért őszin­tén aggódó hazafiaknak ez időszerint csak egy kötelessége lehet és ez nem más, mint lehetővé tenni azt, hogy a választások minél előbb kiírassanak. Ha törvénytelen a választásoknak csak egy nappal való elhalasztása, akkor a törvénytelenség még nagyobb, ha hosszabb időre halasztódnak el. Ez pedig meg fog történni, ha a koa­líció a rend helyreállítása elé akadá­lyokat gördít. A manifesztumban a kormány hangsúlyozni fogja, hogy a választá­sokat haladéktalanul ki fogja íratni, amint a kiírás az ország érdekének szemmeltartásával lehetséges lesz. Ez azt jelenti, ha a koalíció a kedélyek izgatásáról le fog mondani, ha az úgyis túlságosan izgatott hangulat el­mérgesítésére nem fogja újabb gyú­­anyaggal lázítani a közvéleményt, ha nem fogja lehetetlenné tenni, hogy a nemzet higgadtan készítse elő a további sorsát, akkor a kormány a választásokat okvetlenül elrendeli. A kormány fölfogása tehát az, hogy ez időszerint a választások meg­ Hajnal. A házsoroknak bánatméla csöndje, a bágyadt színek szürke zokogása szivemre szállt; fáradt vagyok és gyönge. A parton állok. Mintha égbe nőne, terpeszkedik egy hegynek kékes teste, s nyomasztó, bús homály lebeg előtte. A vízkriptából jég száll, jéglehellet, megtört habok gyászos siralma mellett egy-egy csillag elveszti fénycsatáját. Elrémülök sorsán a csillagoknak : igy sáppadnak majd el, kik most ragyognak. Árnyával csap meg már a csillagátok! És összébb húzom fázva a kabátot. Mohácsi Jenő. A sors tréfáiból. — A „Somogyvármegye" eredeti tárcája. — Irta: Ádám Éva. — Neked mi bajod van ? Miért jösz ilyen sötét arccal haza ? — kérdi a lány belépő fiútestvérét. — Ha már itthoni vagy, hozz egy kis vidámságot a családba. Én nem tudom, mi történt! Itt már semmi sem a régi! Akármerre nézek, csak komor néma­ság, akárkihez szólok, csak kimért, rövid feleletek. — Ne csodálkozz. Három vén leány egy családban , kész boldogtalanság! A férfi elkacagta magát, tréfaként akarta föltüntetni, de rosszul sikerült s a lány érezte, hogy a fiútestvér azt mondta ki, ami a szivén volt. — Hát, édes Pali, ez így van ! Csak mondd ki bátran. Illő is, hogy egyszer ko­molyan beszéljünk erről. Harminckét éves vagyok. Tizenöt éves koromban feleségül kért egy negyven éves férfi. Hallani sem akart róla a család. Az én lelkem gyermek volt még, tán megszerettem volna azt az életet, mert még semilyent sem ismertem. Húsz éves koromban megkért egy koldus­szegény, bolondul becsületes fiú, akinek magának is alig jutott mit enni. Hát ehez nem adtak. Egy koldustarisznyából nem csinálunk kettőt, ezt mondták és kegyet­lenül tagadták, hogy a szerelem feledtetné a szegénységet. Nem akartam szüleim aka­ratával ellenkezni, hát belenyugodtam. Úgy is azt mondták, akinek annyi udvarlója van, mint nekem , az nem marad pártában. Huszonöt éves koromban megkért ez az ember, akire már te is emlékszel. Pénze van annyi, mint a sár, becsülete annyi se, mint egy porszem. A vér az arcomba szö­kött, hogy egy ilyen nyomorult uzsorás magához illőnek merészel engem gondolni! Oda is mondtam, ami a szívemen volt! Erre meg azt felelték a jóakarók: — Kár volt. A pénz mindent elfelejtet! Sok nyomorult! Nekem merik ezt mondani, akinek a lelke a csillagokban jár!? Ha gazdag leány volnék, egy csoda, egy istennő, egy zseni volna a nevem, így : egy fantaszta bolond. Ej, mindegy. Téged is gyűlöllek, a testvéremet. Mert hiába vol­tál leánytestvérek testvére, amit a lelked a családi körben magába vett tiszteletet és erkölcsi tisztaságot, azt mind ledobtad egy esztendő alatt odakünn a világban. Te nem érzed , már öntudatlan vonása lett a lelked­­nek, de én látom, hogy te ma minket, a lánytestvéreidet se a régi szemmel nézed Nem a lelkeddel. Hanem azt vizsgálod vénültünk-e, hervadtunk-e s vájjon milyen benyomást teszünk egy idegen férfira. Ugy találod, a jobbik esetben is közöny a hatás És emiatt savanyu arccal jársz-kelsz közöt­tünk. Bánt, hogy elhervadtunk, de elfelejted hogy a fiatalabb éveink örömét te rabokat

Next