Somogyvármegye, 1907. október-december (3. évfolyam, 224/695-297/768. szám)

1907-10-01 / 224. (695.) szám

K.1907.0*T CB£ 1 Kaposvár, 1907. 111. évfolyam* 224. (695.) szám.­ Kedd, október 1. SOMOGVAR MEGYE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Kontrássy-utca 4. sz., Salteln-udvar Interurbán-telefon , 128. szám. HIRDETÉSEK kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogy­­vármegye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet­ körút 41. szám. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­____évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. —a.­.— Minden előfizető ingyen kapja a­­Somogyvármegye Almanach“-ját. Szeptember végén. Kaposvár, szeptember 30. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldes a nyárfa az ablak előtt, — ezt értjük, mert Petőfi olyan szépen megírta. De azt már az ördög érti, vagy talán az sem, hogy micsoda alapja van annak a bizalomnak, mely­­lyel hívei Wekerle Sándor és politi­kája iránt viseltetnek. Csak oda kell nézni, mit vallanak az emberek elvül, mit tesznek ők és mit tesz a kormány, hogy egy óriási össze-vissza zagyva­­ságot konstatáljunk, melyből logika szerint minden egyébb következhetik, csak a Wekerle politika iránt való bi­zalom nem. S mivel így van, ennél­fogva mégis csak a bizalom kakasa kukorékol a koalíciós szemétdombon. Lássuk csak. Hogy a végén kezd­jük : a koalíció sajtója kellemetlen mó­don nekimegy a pénzügyminiszternek az adóreform dolgában, melyet annyi­szor ígért s amelyből nem lesz sem­mi. Ennélfogva: a pénzügyi politika pocsék, de a kormányban, mely azt a politikát kultiválja, bíznak és követik tüskén-bokron keresztül. Menjünk tovább. A cseléd-tör­vényjavaslatot elvi pontjaiban kifor­gatja mivoltából a földmivelésügyi bi­zottság agráriusabb irányba, az igazság­ügyi bizottság pedig liberálisabb irány­ba. De fakto azt jelenti ez, hogy a törvényjavaslatot magát egyik bizott­ság sem akceptálja , hogy ugyanabból a koalícióból egy agrárius és egy liberális fogalmazás kerül ki. De azért az a törvényjavaslat, mely lehet vem­hes is, nem vemhes is, a koalíciós politika produktuma s noha egyik konceptusában sem helyeslik, az egész parlament mégis csak helyesli és bi­zalommal lesz a földmívelésügyi mi­niszter iránt. A vasutasok pragmatikájáról csi­nál törvényt a kereskedelemügyi mi­niszter. A liberális és demokrata sajtó határozottan reakcionáriusnak és ve­szedelmesnek találja, mit maga a miniszter is kénytelen elismerni s kon­­cedál annyit, hogy ami a javaslatban rossz, azt a végrehajtási záradékban fogja jóvá tenni. Közben fölkorbá­csolja Horvátország nemzeti szenve­délyét teljesen ok nélkül s mikor látja, hogy végzetes hibát követett el és a törvényjavaslatból nem lehet semmi, rendeleti úton akar érvényt szerezni akaratának. Ami egyértelmű azzal, hogy hatálytalanná teszi egy füst alatt az egész akciót. Ezen azután össze-vissza marakodnak, veszekednek a képviselő urak, a kereskedelmi poli­tikát elítélik, de azért a kereskedelmi miniszterben bíznak és irányát vakon követik. És el fog érkezni október hato­­dika és amit az egész ország nem­zeti gyá­r­ünnepnek tart, azt az egész ország nemzeti kormánya gyászos meghunyászkodással észre nem veszi s amit elsőrendű ellenzéki korukban hangos szóval követeltek, most uni­szónó hallgatással mellőznek, — hiába, a politikai erkölcs mes­éli a rene­szánszát ! A kvóta ellen tele szájjal kénszö­­ves bűzt lehelnek, de a kormánynak elismerést fognak szavazni, a­mikor majd emeli. A közös ügyes politiká­ról az átkozódás hangján beszélnek, de Wekerle Sándort, aki ehhez a po­litikához hozzájárul és Magyarorszá­gon érette a felelősséget viseli, ünnep­ük és dicsőítik. Szidhatják Becket, Wekerle viszont — ha pro forma is — szidhatja viszont a Becket bántal­­mazókat és ebben a kérdésben is tel­jes a helyeslés a politikusok részéről a miniszterelnök irányában. Elítélik a reakciót és hozzájárul­nak mindenhez, ami a reakciónak egy­­egy sikerét jelenti. Mindenki a nép­pártban látja a közelgő veszedelmet, de udvarol annak a kormánynak, amely udvarol a néppártnak. Szabadelvű po­litikusokkal szemben óriási az animo­­zitás, politiai ellenfelek irányában káp­rázatos az előzékenység. Honnan van ez? Mit jelent ez? A képmutatás jegyében élünk és a léhaság lobogója alatt evezünk. A fő, hogy Wekerlét kövessék; az, hogy más nézeten vannak, mint Wekerle, nem tesz semmit. Pedig nem is egyes részletkérdésekben vannak más néze­ten, hanem éppen sarkalatos dol­gokban. Azt is mondják erre, hogy a nemzeti kormány alatt uralkodik a szabad vélemény, senkit sem szorít a fegyelem arra, hogy kritika nélkül kö­vesse a vezért. Szép, de csak a né­zet és a szó ellenkezik vele, a szava­zás és a politikai konzekvencia nem. Kritizálnak, helytelenítenek, de azért, vagy éppen azért vele mennek. Józan ész szerint ha ennyire más a tisztelt urak szabad véleménye, mint a kor­mány politikája, akkor a meggyőző­désben nincs meg a bizalomnak az az alapja, amely nélkül politikai irányt támogatni nem lehet. Úgy tudtuk ed­dig, hogy az ellenzék azért áll szem­ben a kormánynyal, mert helyteleníti a kormány politikáját, most azt kell tapasztalnunk, hogy ugyanebből az okból a kormányt támogatni is lehet. Biz ez nem más, mint szerviliz­­mus. Abból a csúnya, cinikus fajtából való, melyet Magyarországon eddig nem ismertek. Az ellenzéki pártok vitték bele a közéletbe, a sajtóba és különösen a parlamentbe az­által, hogy ugyanannak a programnak az alapján léptek be a kormánypártba, amelyet eddig halálra ostromoltak és ugyan­azokat a megállapodásokat fogadták el a béke alapjául, melyek előbb a háború okai voltak. Az oknak és az okozatnak az a sikeres pofonvágása avatta föl rendszerré az abszurdumot és avatta dogmává: nem kell egy nézeten lennünk azzal, akit követünk és nem kell üdvösnek tartanunk azt, amit csinálunk. Hogy másfelől a Wekerle-kabinet kétlelkűsége is támasztotta ezt a per­fid szituációt, magától értetődik. Ami­kor a szót meghazudtolja a tett és abból nem lesz semmi baj, akkor a többi is miért ne beszélhessen más­képpen, mint ahogy cselekszik? És ezt a korszakot nevezik sokan a köz­életi erkölcs reneszánszának ?! Cagliostro. Jön a szájkosár. Budapesti tudó­sítónk táviratozza . Mind különösebb hírek szállonganak a pártkörök mélyhomályából a nyilvánosság felé. A parlament még nincs együtt, a pártkörök még nem népesek, de ahhoz már elegendő­ képviselő van a fő­városban, hogy politikai traccsot űzzenek és kombináljanak a politikai helyzet alaku­lásáról. Remélhető, hogy az alábbiakban

Next