Somogyvármegye, 1907. október-december (3. évfolyam, 224/695-297/768. szám)

1907-10-01 / 224. (695.) szám

2 közölt hír szintén kombináció, habár szá­mos támpont van arra, hogy mértékadó helyen csakugyan foglalkoznak — ház­­szabályrevízió tervével. — E terv szerint a revízió kétféle intézkedést tartalmazna: időlegest és véglegest. Az első kategóriába tartozik — a klotür, amely abból áll, hogy nagyobb számú képviselő — 30 vagy 50 — a vita bezárását indítványozhassa. Az ilyen indítványt minden vita nélkül egy­szerű szavazással döntenék el. — A klotár e nemét azzal akarják megokolni, hogy a koalíciós kormány bizonyos kötelezett­ségeket vállalt magára, amelyeknek keresz­tülvitelét nem szabad obstrukcióval meg­gátoltatni. Ennélfogva mindaddig, amíg ezek a kötelességek : a választójog, alkot­­mánybiztosíték stb. parlamentáris elintézést nem nyertek, a klotár e neme érvényben marad, az elintézés után pedig elvethető.­­ A végleges intézkedéshez tartoznak azok a kényszereszközök, amelyek az elnök kezébe szankciót adnak, hogy a renitens képviselőkkel szemben a 255. §. alapján eljárhasson. Végleges intézkedés volna, hogy a képviselőház délelőtt és délután ülést tarthasson.­­ Egyelőre tar­tózkodunk a terv minden kritikájától. Meg kell várni, hogy vájjon ballon d’essay-ról van-e szó, vagy pedig komoly szándékról. Néhány tünet az utóbbit bizonyítja, ha ez így van, akkor a koalíciót illeti a dicsőség, hogy likvidálja Tisza István gróf örökét, megtagadja saját eredetét, mert a koalíció a leksz-Dánielből és a többi hasonló kí­sérletből keletkezett. A fenyegető vasúti sztrájk. Az október 10. veszedelme. Megbénul a teherforgalom. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. A kereskedelemügyi miniszter — amint azt már lapunk közölte — körrendeletet bocsátott ki, hogy az október 10-én vár­ható általános munkaszünetre vonatkozólag statisztikai adatgyűjtést végezzenek. A mi­­­niszter arra hivatkozik, hogy a hírlapok közlései szerint a budapesti munkásszerve­zetek olyan különleges jellegű tüntetést terveznek, amelyet szükségesnek vél adat­gyűjtésre fölhasználni. A statisztikát az első fokú iparhatóságoknak lesz kötelességük egybeállítani. A hatóságoknak kötelességük, hogy az ipartársulatoktól, ipartestületektől, az egyes gyárosoktól, valamint a munkás­szervezetektől vagy maguktól a munkások vezetőitől a legrövidebb uton értesítést és adatokat szerezzenek, a kérdőlapokat kitölt­­sék s október tizenötödikéig az illetékes kerületi iparfelügyelőnek megküldjék. A miniszter végül megjegyzi, hogy a május elsején szokásos munkaszünetre vonatkozó adatgyűjtést hasonlóan elrendeli. A szocialisták október 10-diki általá­nos sztrájkjához a vasúti munkások is csat­lakoznak és erre vonatkozólag fővárosi tu­dósítónk a következőket jelenti: Tudvalevő, hogy a vasúti munkások­­ már eddig is harminchárom helyen tartot­tak gyűlést, amelyen határozatban kimon­dották, hogy október 10-én nem dolgoz­nak. A máv­ igazgatósága most,­ a kereske­delmi miniszter felhívására, utasította az egyes főnökségeket, hogy utalással a Szol­gálati rendtartás 24-ik és 25 ik szakaszaira, figyelmeztesse a munkásságot arra, hogy milyen súlyos következményeket vonhat maga után, ha október 10-én beszüntetnék a munkát. A vasúti munkásokra nézve e figyelmeztetés minden valószínűség szerint eredménytelen lesz. Egy hírlapíró ma az igazgatóság ren­delete dolgában kérdést intézett a nyugati pályaudvar főnökéhez, aki válaszában ki­jelentette, hogy az igazgatóság rendeletéről mit sem tud és eddig hozzá semmiféle uta­sítás sem érkezett. Föltéve, hogy a vasúti munkások október 10-én beszüntetik a munkát, ez a személyforgalomra a legcse­kélyebb hatással sem volna s csak a teher­forgalomban okoz némi torlódást. Ezt fő­leg a kereskedővilág érezné meg, a nagy­­közönség nem. A vasúti munkások vezetői ezt mondták: — Nekünk is tudomásunk van az igazgatóságnak arról a rendeletéről, amely­ben a szolgálati rendtartás idevonatkozó szakaszait idézik. Sőt mi már eleve tisztá­ban voltunk azzal is, hogy ezeket a sza­kaszokat csak fenyegetésképpen fogják alkalmazni. Mi lehetetlennek tartjuk, hogy bárkit is elbocsássanak azért, mert a kor­mány egyik sarkalatos programmpontja érdekében ünnepelni akar. Mert itten szó sincs sztrájkról, sőt mi több, magunk uta­sítjuk a munkásokat, hogy a forgalmat meg ne bénítsák.­­ Ha azonban az igazgatóság m­égis megtorló intézkedéseket tenne, akkor na­gyon valószínű, hogy az egynapos munka­­szünet több napossá válnék. A fővárosi máv­ raktárak, úgyszintén egyes műhelyek, mint az István­teleki, a debreceni, a pécsi, a temesvári oly fegyelmezett, jól szerve­zett munkásokból állanak, hogy a rend­szabályozás esetén a munkát mindaddig megszüntetnék, míg a megrendszabályo­­zottakat visszaveszik. A máv.-nak összes munkásaira bátorítólag hatna egy esetleges szimpatikus sztrájk, amennyiben ez kenyér­kérdéssel, bérköveteléssel egybekötve, igen könnyen általánossá válhatik. Másrészt bizonyos, hogy az anélkül is forrongó déli vasutasok az esetben, ha a máv.-nál rendszabályozások történnének, az egész vonalon megszüntetik a forgalmat. Wekerle a nagy drágaság ellen. A kormány is megsokalta végre. Wekerle rendelete Somogyhoz.­­ Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. A kormány fülét is megérintette végre az az általános nagy panasz, hogy az élelmicikkek folytonos áremelkedése min­den vonalon csőd elé kergeti a közép­osztályt. A kormány most keresi a meg­­oldást, miként lehetne ezen a nagy bajor­ segíteni. Wekerle Sándor miniszterelnök ez ügyben tegnap a következő leiratot intézte Somogy vármegye alispánjához: Az életszükségletek kielégítésére szol­gáló cikkek árának az utóbbi évek során folyton növekedő emelkedése, egyes ipari cikkek, de különösen az élelmi cikkeknek rohamos drágulása, a megélhetési viszo­nyokat annyira súlyosította, hogy a társa­dalom széles rétegeiben, főleg pedig a kisebb vagyonnal vagy keresettel bíró osz­tályoknál az elsőrendű szükségletek rendes kielégítését is megnehezíti. Azon a határon kívül, melyet az európaszerte tapasztalható áremelkedés mi reánk is gyakorol, a drágulás indokai két­ségen kívül oly termelési, belforgalmi, helyi, piaci és egyéb viszonyokban gyö­kereznek, amelyeknek megszüntetése vagy legalább enyhítése módunkban áll. Az ezekben rejlő bajok orvoslására annyival nagyobb súlyt kell fektetnünk, mert a kereseti források föltárásában, a munka díjazásában alig leszünk képesek más, gazdasági viszonyaik fejlettségében előha­­ladottabb államokkal lépést tartani s igy a megélhetési viszonyok lehető olcsóbbá té­telében kell gazdasági fejlődésünk föltéte­leit keresnük. A kérdés sikeres megoldása részint helyhatósági­­intézkedéseket s a helyható­ságok rendszeres, állandó és éber gondos­kodását igényli, részint pedig oly intézke­déseket tesz szükségesekké, amelyek a helyhatóságok jogkörét meghaladva, a kor­mány s a törvényhozás tevékenységének körébe tartoznak. A helyhatóságok tevékenységének rendszeres irányítását külön intézkedésnek tartva fönn, ezúttal azokra a teendőkre nézve kívánom alispán úrnak a közremű­ködését igénybe venni, amelyek a kor­mány és a törvényhozás részéről teendő intézkedések körét érintik. A kormány a megélhetési viszonyok könnyítésének kérdését tanulmány tárgyává téve, evvel megbízott saját közegein kívül mezőgazdasági és iparügyi szakértők be­vonásával még ennek az évnek elején szűkebb körű bizottságot alakított a cégből, hogy a közélelmezés körére nézve meg­állapítsa a világgazdasági viszonyoknak visszahatását a mi árainkra, összegyűjtesse a jelentékenyebb külföldi piacok áradatait, kutassa azokat az indokokat, amelyek köz­rehatnak az élelmicikkek árainak emelke­désére. Közelebbi feladatát képezi a kor­mánynak, hogy e tanulmányok és adatok alapján adminisztratív uton s amennyiben jogkörét meghaladná, a törvényhozás fel­hatalmazásának kikérése után megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyek a kivitel és a belforgalom irányítása, a ter­melési viszok elősegítése és irányítása, a helyi és piaci viszonyoknak rendezésére a közvetítő kereskedelem szabályozása, a helypénzek és általában a közszolgáltatások mérve és lerovási módja tekintetében, nemkülömben egyéb tekintetekben szükség SOMOGYVÁRMEGYE 1907. október 1.

Next