Somogyvármegye, 1908. április-június (4. évfolyam, 76/844-147/915. szám)

1908-04-01 / 76. (844.) szám

Kaposvár, 1908. IV. évfolyam 76. (844.) szám. POLITIKAI NAPILAP, tivesztilés­ét kiadóh­ivatal: Szentrássy-utca 4 n. üssteri udvar Interurbán-telefon, 128. szám. HIRDETÉSEK kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogy­­sirmenye területén kivül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet­ körút 41. szám. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. ^7 Szerda, április 1 --------------------------IL_ Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. r— Minden előfizető ingyen kapja a „Somogyvármegye Almanach’-ját. / Uj ígéretek. Kaposvár, március 31. A magyar politikai életben — több, kevesebb sikerrel — mindig el­érték a föltűnés kétes értékű dicsősé­gét azok a jelszavak, amelyeknek megvalósulásában komolyan senki se hitt, de amelyek kitűnő eredménnyel segítettek egy politikai pártot a nép­szerűséghez, a népszerűség olcsó si­kereihez. Ha vissza­pillantunk egy pár évtized politikai küzdelmeire, ha visszaidézzük­­emlékezetünkbe az el­múlt idők parlamenti csatáit, találkoz­hatunk ezekkel a nagyon reklámiro­­zott jelszavakkal. A szélsőségek em­berei, a szélsőségek politikai pártja, gondnoko­ltak minden időben­ arra hogy ezek­ a jelszavak a szereplő színpadáról le ne tűnjenek. Mikor például az előző kormányok hosszú tanácskozások után a nálunk sokkal erősebb Ausztriával szemben meg­kötötték a kereskedelmi szerződése­ket, amelyek ott, ahol lehetett, Magyar­­ország számára gazdasági előnyöket biztosítottak, elhangzott csatakiáltás­­szerűen az önálló vámterület jelszava. És ennek a szép jelszónak várbás­tyái mögül a hosszú tanácskozások értékes eredményeit lekicsinyelték, ki­­gúnyolták, értéktelennek nyilvání­tották. Körülbelül így lehet jellemezni a többi hangzatos jelszót is. Mert hang­súlyozni kell, hogy nincs talán jó ma­gyar ember, aki a nemzeti független­ség nagy jelszavait szentnek ne tar­taná. — Az önálló vámterület, ön­álló bank, önálló hadsereg, mint végső ideálok mindenki szívében ott élnek. Azonban azok az államférfiak, akik idáig hosszú évtizedeken keresz­tül vezették az ország ügyeit, számot vetettek azzal, hogy ezeket az ideálo­kat csak nagy munkával, hosszú küz­delemmel, kitartással lehet megközelí­teni. Politikájuk vezérlő csillaga a lassú haladás volt. A jelszavak emberei azonban nép­szerűségük virágait könnyen össze­szedhették a lassú, békés haladás le­­ócsárlásának mezején. Mikor azután ők kerültek hatalomra és módjukban lett volna megmutatni, hogy mennyit tudnak beváltani azokból a híres jel­szavakból, hogyan tudják megvalósí­tani a bálványdöntő új igéket — ak­kor egyszerűen elővették a régi rend­szer politikai receptjét, az ideálokat sarokba állították, a nagy terveket lomtárba helyezték és sopánkodva mondották, hogy hiába a viszonyok kényszerítő ereje következtében nem teh­etnek másképpen. Időnként azon­ban előveszik a jelszavakat, ragyog­talak, hangoztatják azokat, mert a régi nimbuszt, a régi népszerűséget meg kell menteni. Így történt az önálló magyar bank kérdésével is. A bankbizottság most tanácskozott afelől, hogy az ön­álló­­-ni­agy­ar- bankot vag­y ,i­ KÖZÖS bankszabadalom meghosszabbítását ja­vasolja-e a képviselőháznak. És min­denfelől hangzik a fogadkozás, hogy nem szabad engedni az elvi álláspont­ból, nem szabad eltérni az önálló ma­gyar banktól. Az egész ügyet úgy rendezik, mintha valamennyien Ham­lettek volnának és valamennyien töp­rengenének a haza sorsa fölött. Pedig jól tudja minden ember, jól tudják főleg a színjátékot rendező függetlenségiek, hogy az önálló ma­gyar bank épp olyan megvalósíthatat­lan ideál jelenleg, mint például az ön­álló vámterület. Szép eszme, fenséges gondolat, de hiába, az ország jelen­legi gazdasági, politikai, közjogi vi­szonyai között gondolni se lehet a kivitelére. Wekerle és Andrássy nyíltan hangoztatják, hogy nem lehet szó egyébről, mint a közös bankszabada­lom meghosszabbításáról. Persze, hogy nem lehet szó más­ról. A függetlenségiek is jól tudják ezt. Ők is meg fogják szavazni és ki fogják végül jelenti, hogy a viszonyok kényszerítő ereje következtében nem tehettek másképpen. Az egész nagy görögtűzzel rendezett színjáték csak arra jó, hogy a pusztuló régi nim­buszt a vízbe futástól meg lehessen menteni. A múzeum-társaság megalakítása. * (Felhívás a közönséghez.) Kopaszhegy, március 31. Egy Kaposváron létesítendő múzeum kérdése már annyira foglalkoztatta a köz­véleményt és annak szüksége már oly nyilvánvaló, hogy szükségtelen ezt bőveb­ben magyaráznom. Hogyis ne keltene föl ezen kérdés a közönség minden rétegében érdeklődést, hisz közkinccsé válnának mindazon értékes remek régiségek és érdekesebbnél érdekesebb tárgyak, melyek idáig hozzáférhetlen helyeken, részben magántulajdonban vannak és nemcsak ismeretlenek maradtak, de az enyészet ve­szedelmének is ki vannak téve. Feladatunk már most az lehet, hogy egy tervet ké­szítsünk, melynek ízeretészerz s ketek le­­­hetséges.­­_ “ Mi szükséges a sikerhez ? A megye közönségének meleg érdek­lődése, részvétele és áldozatkészsége. E nélkül el sem lehet kezdeni. Ezután pedig helyiség kell a múzeum elhelyezésére először, másodszor anyag, amelyet ott el­helyezünk, harmadszor pedig megfelelő vagyon. Ha tehát föltevésem, melyet elő­zetesen tettem, helyesnek bizonyul és a megye mélyen tisztelt hölgyei és urai pártolják a múzeum létesítését, úgy elő­ször is hivatkozom arra, hogy Kucskovics Lajos alispán úr kilátásba helyezett néhány termet a megye házában, melyben kincseink elhelyezhetők lesznek. Az elhelyezendő anyagra vonatkozó­lag pedig az a reményem, hogy az a leg­rövidebb idő alatt adományok és vételek útján föl fog szaporodni, nemkülönben pedig a gimnázium régiségtárában található igen szép gyűjtemény már­is igen tekin­télyes alapot képezhetne és áttétele nem ütközik akadá­lokba. Végre a dolog vagyoni oldalát te­kintve is kedvező adatokra találunk. A remélhetőleg nagy számban befolyó évi járadékokon kívül, melyek a közönség kö­réből lesznek beszedhetők, a megye is rendelkezik némi alappal, melyet ezen ügyre szánhat és végre a múzeumok és könyvtárak országos bizottságának elnöke , Wlassics Gyula is kegyes volt erkölcsi és anyagi támogatását kilátásba helyezni. Végre személyi kérdések is merülnek föl. A helyiségek gondozását és tisztántart

Next