Somogyvármegye, 1908. július-szeptember (4. évfolyam, 148/916-223/991. szám)

1908-07-01 / 148. (916.) szám

Kaposvár, 1908. IV. évfolyam. 148. \9Í6.) szám. Szerda, julius 1. SOAOGWAMVE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kontrássy-utca 4. sz.. Boltéin udvar Interurbán-telefon : 128. szám. HIRDETÉSEK kizárólagos felvétele milliméter-árszabás szerint (Somogy- vármegye területén kívül) LEOPOLD GYULA Vidéki Lapok Központi Hirdetés Osztályában Budapest, VII., Erzsébet-körut 41. szám. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, nogyed- évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. — Minden előfizető ingyen kapja a .Somogyvármegye Almanach*-ját. A drága hús. Kaposvár, junius 30. Az uj szesztörvényjavaslat kép­viselőházi tárgyalásán elmondott dol­gok sajátságosképpen a — husügyre terelik a figyelmet. A pálinkának ugyan nem sok köze van a húshoz, de an­nál több köze van a közönségnek, amely a husdrágaság miatt apránkint odaszorul, hogy beálljon növényevő vegetáriánusnak. Nyáron ez még megjárja, amikor tele a piac gyümölccsel s egészséges is. De már más időkben az évszáza­dokon át husevéshez szokott társada­lom ugyancsak nehezen bírja el azo­kat a húsárakat, amikkel ma szeren­cséltetik. Mint Wekerle mondi? ??. ország- gyűlésen, az ipari szeszgyárai í%cEa ben gazdasági termékeket is produ­káltak, mert rendszerint az ipari szesz­gyárak üzeme vágójószág hizlalásával volt egybekötve. Hizlaltak marhát és sertést, szóval nemcsak spirituszt gyár­tottak, de szállítottak a fogyasztó kö­zönség asztalára húst is. A szeszipar újabban arra a ta­pasztalatra jutott, hogy neki haszno­sabb, ha a gyártásnál mdlékterményül nyert moslékot eladja a vámkülföldre vagy akár Ausztriába is, mintha itthon használja állathizlalásra. Ez neki elő­nyös üzleti szempontból, de a közön­ségnek ebből semmi előnye sem szár­mazik. A mezőgazdasági szeszgyár azon­ban a hizlalási üzemet föntartotta hosszabb ideig s a közélelmezésre vonatkozó ezen érdeme el nem vi­tatható. De együttvéve sem érhetnek el. sokat, mert nálunk még mindig szembe állítják egymással a gazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeket, pedig ezek nyilvánvalóan egymásra vannak utalva. Az őstermelés nem sokat ér, ha a nyersterméket az ipar «s Ccl nem dől­érnek, ha nem áll be L izájuk társul a közvetítő kereskedehpm. Aminthogy a kereskedelem sem ér semmit, ha nincsen neki mit közvetítenie. Agrár-fölfogásokat és merkan­tilista életnézeteket ki kellene küszö­bölni ebből az országból. Mindenki értékes ember, aki dolgozik s a dől­JL..-L. ___L.'A....!........_ I1. f.1 11 1 . .. !_■ ........... Az egyén a modern drámában. (Forgács Rózsiról.) — A .Somogyvármegye* eredeti tárcája. — Irta: Lajtai Károly. Az uj korszakot alkotó modern dráma- irodalom föltartóztathatian léptekkel halad a legüdvösebb cél felé, maradandó utat törve magának s a modern színjátszásnak. Ezekben a D’Annunzio. Hebbel, Heyer- manns, Ibsen darabjaiban talált a modern szinész alkalmas terrénumot, hogy szinészi lelkét — mely évszázadokon át az irás betűjéhez volt láncolva — fölszabadítsa; kilépjen önmagából, átömöljön leikével egy más formába vagy hüvelybe, átérezze, só't végigélje egy más lélek gyönyörét vagy fájdalmát és főleg megértse a tendencia milió'jében szálló hangulatot s annak meg­felelően helyeződjék be a tárgyba, élje át az objektumokat, elevenítse meg az emlé­keket lélekkel, hogy revelálhassa a néző előtt az iró alakjának teljes lelkivilágát. Ez a színjátszás csudája s ezért függ össze miszteriózusan és elszakithatlanul minden más művészettel. Az egyén érvényesülése egészen más | formában történik a nodern drámákban, | mint a régiekben. Azondarabokban éppen­séggel nem emberi, hagem csak a gyere­kes, naiv fantáziában képelhető isteni töké­letességű tulajdonokkal fölruházott hőst állítottak ki s minden, ári szép, jó, magasz­tos és hatásos beszéd s cselekvés volt a darabban megírva, azt < adta le s a többi szereplő csak ha ritka ivétellel nem asz- szisztált a helyzetet igyiönnyen dominál­ható hősnek. A modern darabdoan kivétel nélkül, érdekes, mélyen karaktiizált alakok vannak beállítva s a modern mdező az összjáték s a hangulatkihozásbarkulmináltatja a ha­tást s a forszirozatlan ser elérését. E darabok rende sében nagy mester Hevesi Sándor dr. Az fáradhatlan, ambi­ciózus tevékenysége a51 szervezett Thália társaság ifjú gárdájáváört utat a »Norat, »Reménye, »Vadkacs stb. szenzációs iránydrámáknak. A táaság élén a kiváló tehetségű Forgács Rói állt, akit ez elő­adásokon ért sikerei eclték annyira, hogy ma az ilyen zsánerű rabokban egyike a gát helyes észszel csinálja. Es csak csak közös egyetértéssel lehet ered­ményre vergődni: együttműködni a tudás és a szorgalom fegyvereivel. Az amerikai embernek van egy mondása. Azt mondja: — Az amerikai elme a tenyész­tett állatnak minden legkisebb porci- káját tudja értékesíteni, csak még a bőgéséből nem tud pénzt csinálni. Az amerikai szövetkezet, hogy úgy mQfiáwk: mezőgazdasági gyár­ipar, míntWr5 állati melléktermékből hasznot húz! Ebből csinálja a pepszint, a "■pankresztint, a pajzsmirigy eksztrak- tumot. A juhok mellékveséiből olyan gyógyszer készül, amelynek kilója huszonötezer koronát ér. A szarvak­ból csinálnak gombot és fésűt, a szőrből kefét, vánkostölteléket, a kő- tömből, csontból, itfokból blajat, eny vet, zselatint, a zsiradékból glicerint, meg szappant. A vérből husliszíet meg trágyát, a sortéból szőrkötelet: szóval mindent értékesítenek. Van-e Magyarországon város, amelynek a vágóhidjával hasonló mun­kák összeköttetésben állanak? Nincs. legjobb drámai művésznőinknek. Az ő »Hedda Qabler«-ja bámulatba ejt s illúziót ébreszt a jelenlegi léha korunk legszkepti­kusabb emberének lelkében is. Csodás precizitással tudja kihozni a hippermodern, hisztérikus asszony lelkében dúló érzelmi, lelki variációkat. Elveti a saját énjét s bele­forrva alakjába, amit kreál, annyira magával ragadja a nézőt, hogy az vele szenved, sir, vagy ha kell nevet és örül. Igazán rózsás jövő vár erre a fiatal művésznőre, kinek kiváló talentuma, lankadatlan szorgalma már a szinészeti iskolában föltűnt, ahol vele egy időben tanultam én is. Az akkor még fejletlen, jelentéktelen külsejű kolléganőnk teljesen visszavonultan élt, minden idejét a tanulmányoknak szentelve, amikben egyet­len örömét lelte. Őt nem, mint legnagyobb- számu kolléganőinket, a hiúság, a föltűnni vágyódás, hanem az igazi művészet iránti rajongás, a benne rejlett talentumnak az öntudata, az ő intelligens művészlelke kész­tette e pályára, amelyen még igen sok babért fognak koszorúba fonni a számára.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents