Somogyvármegye, 1909. július-szeptember (5. évfolyam, 146/1213-222/1289. szám)
1909-07-01 / 146. (1213.) szám
Csütörtök, julius 1. Kaposvár, 1909./______11V. évfolyam. 146. (1213) szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy utca 4. szám. Interurbán-telefon: 128. szám. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed" évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. ----- -Minden előfizető ingyen kapja aSomogyvármegye Almanach "-ját. Uj pártalakulások. Kaposvár, június 30. A függetlenségi és 48-as párt ntézőbizottsága tegnap délelőtt tart ülésén Lukács Lászlónak a kabinetalakításra vonatkozó javaslatait egyhangúlag visszautasította. A homo régiusz valószínűleg még a mai napon Bécsbe utazik és jelentést tesz a királynak, hogy megbízatása eredménytelenül végződött. A tegnap eseményeivel a válság tetőpontjához ért. Előre azt jósolták, ha Lukács missziója kudarccal végződik, úgy újból darabolt-kormány jön. Még e komoly pillanatban is valószínűtlennek tartjuk e rémízgetést. A válságból való kibontakozás csak alkotmányos úton történhetik. Ez kétféleképpen lehetséges. A függetlenségi párt, mint többség, nem hajlandó a királlyal megegyezni. Ez a megegyezés lett volna az első és a leghelyesebb. A második forma ez: a király most pártokon kívül álló férfiakból nevez ki kormányt, amely parlamenti többséget igyekszik magának megszerezni akár a jelenlegi képviselőházban, akár ennek föloszlatásával, új választások útján. Legvalószínűbb az utóbbi eshetőség. Általánosan azt hiszik, hogy a képviselőház föloszlatása után a függetlenségi és 48-as párttal szemben a régi szabadelvű párt híveinek bevonásával egy új 67 es többséget fog igyekezni összehozni a kormány. Aki azonban behatóbban foglalkozik a politikai helyzettel és az ország hangulatával, annak konstatálnia kell, hogy a kibontakozás egész más alapon fog történni, hogy az új választásoknak nyomában egész más, új pártokulások fognak keletkezni. Magyarország fejlődése korántsem attól függ, hogy a múltban jogosultsággal bírt 67-es, vagy 48-as irány jövőben is érintetlen maradjon. Az utóbbi idők tapasztalatai félreismerhetetlenül mutatják, hogy úgy a 67-es, mint a 48-as iránynak jelszavai ma már teljesen elvesztették hatásukat a nagy tömegekre. Bebizonyult és épp a koalíció által lett nyilvánvalóvá, hogy a 67-es alap tágítható, ha az ország fejlődése, igazi érdeke azt megköveteli, másrészt az ortodoksz 48 as pártnak követelményeihez való ragaszkodás túlhaladott álláspont. Ma az egész világon gazdasági kérdések állanak előtérben. A nagy néprétegeknek a törvényhozásba való bevonásával nálunk is kell, hogy a közjogi kérdések fölötti meddő viták teljesen kipusztuljanak és helyet csináljanak oly programmnak, oly feladatok megoldásának, melyeket a gyakorlati élet előtérbe állított. Minden téren látjuk, hogy az új idők szelleme, a rohamos fejlődés egészen új konstellációkat teremt, új viszonyokat hoz létre, lehetetlen tehát hogy épp csak a magyar politika maradjon érintetlenül az új korszak leheletétől, hogy a hagyományos gravominális politika, az évszázados közjogi harc tovább is a magyar parlament tevékenységének, vagy inkább mondhatjuk, tehetetlenségének tengelye legyen. Hogy az eddigi lehetséges volt, annak is csak az elavult választási rendszer az oka, mely a politikai hatalmat kizárólag egy osztálynak tartotta I A lelet. — A .Somogyvármegye‘‘ tárcája. — M. Lardinchaux ötven éves korában föloszlatta könyvkereskedését és nyugalomba vonult nyolcezernégyszáz frank évjáradékkal, amely biztos papírokból került ki. Volt egy kis háza is Bois Colomesben, kerttel, hársfákkal, két körtefával, rózsáskörönddel, salátát is lehetett termelnie, meg egy kis zöldséget is. Egy herkulesi termetű szakácsnő látta el jóizű ételekkel és pompás kátéval, egy hatalmas eb őrizte tia*zaiV ifi* Lardauchaux végre hozzáütött, hogy kedves íróinak a könyveit nemcsak eladta, hanem olvashatta is. Békés magányában, olvasása közben, nevezetes fölfedezést tett, azt, hogy nem ismeri a szerelmet semmiféle formájában. A tükre egy ősz, öreg embert mutatott, ( akinek borzas volt a szakálla s az egyik szeme jobban nyitva volt mint a másik. De haragos volt és szomorú, mert rájött, hogy ötven éve üresen röpült el föötte, még nem is élt. Egyetlen bájos és i —141,0,0*06 szerelmi történet sem játszó- ! Ezen gondolkodott egy délután is, amikor Párizsba rándult be, látogatás kedvéért. Szép ősz volt. Gyönge fellegek húzódtak az égen és számtalan, sok szép fiatal nő hullámzott, rajzott az utakon. M. Lardauchaux lemondással nézte el őket s jól tudta, hogy olyan messze van valamenynyiüktől, mintha a Mars planétáról nézne le rájuk. Teli szívvel ment át a bulvártól a rue Vignonba. Egy fiatal nő ragadta meg itt a figyelmét. Kétségbeesett arccal, sápadtan nézett körül. M. Lardauchaux bátran pillantott reá, mert felébresztette a szánalmát s olyan nőnek látszott, akire szabad férfinak ránézni. Csinos volt, de abban a percben, megzavarodva el akart pillantani róla az öreg ur, halálos sápadtság borult az arcára, elsikoltotta magát s éleset. Az öreg ur fölfogta. Igen nehéz volt, mert valóban elájult. M. Lardauchauxnak nem volt kemény szive s ezek az arcvonások olyan finomak voltak, haja dús volt, a teste lágy és meleg. Az öreg ur nem tudta mit csináljon. Egy sétáló ajánlotta, hogy rendőrt kell hívni egy bérautót. Megkönnyebbült, mior terhét letette az autó pamlagjára. Találomra egy címet mondott a soffőrnek s elmerült társnőjének a megfigyelésébe. Csakugyan igaza volt első érzésében, igen csinos a lány s van valami benne, hogy nem érzi magát feszélyezve mellette. — Egy gyógyszerészhez kell vinni, — gondolta magában M. Lardauchaux. Ebben a pillanatban a leány arcán egy kis pirosság jelent meg s nemsokára fölnyitotta a szemét. Ijedten, megriadva pillantott körül s rémülten nyitotta szóra az ajkát. — Semmi, gyermekem, semmi ! Csak mondja meg, hova vigyem kegyedet ? — Nem tudom, — susogta a leány összerázkódva. — Nincs lakása ? — Nincs. — Ó istenem, istenem! — sóhajtotta a derék ember. A kórházra gondolt, de egy pillantás a nagy szemekbe, más ötletet hozott s rögtön engedett is e gondolatának, a soffőrnek a bois-colombesi házának címét