Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)
1910-01-01 / 1. (1366.) szám
Szerkesztést és kiadóhivatal: Kontrássy utca 4. szám. Interurban-telefon : 128. szám. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed-Felhős szerkeszt) : • 1 évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. Minden előfizető ingyen kapja aSomogy krmegye Almanachja'-t. SALOÓ SÁNDOR A város uj esztendeje. Kaposvár, december 31. A nagy politika összebogzott gordiusi csomójának megoldásán had marakodjanak a pártvezérek, az úri huncutság izmos bajvívói. Bármily sötét, reménytelen is a nagy politika holnapja, a sírjába készülő esztendő utolsó pillanatában nem ezt figyelem, hanem Kaposvár életének kérdései tolakodnak elém. Ez az esztendő tele volt keserű sóhajokkal, sűrű panaszokkal, fájdalmas följajdulásokkal és most mégsem azt nézem, mi maradt el mögöttünk, hanem, hogy mit hoz, mit hozhat a legközelebbi jövendő. Bármily kétségbeejtőn sötét volt is a * , búsuljunk, r.p sírjunk ríp’atta, hisz a holnap annyi kedves, szép ígérettel köszönt felénk. A sírjába készülő esztendő utolsó pillanataiban három havi szabadságot kért Németh István polgármester a képviselőtestülettől, hogy megrongált egészségét helyreállíthassa. Sajnáljuk a polgármestert, mert beteg, de örülünk annak a szabadságnak, amely tulajdonképpen a réteges visszavonulásnak az előcsarnoki. A szabadságidő túlsó határáról a polgármester nyugalombavonulása integet felénk és mi ezt lelkes örömmel köszöntjük. Nem tesz büszkévé bennünket az a gondolat, mintha a polgármester félrevonulása a mi nagy, erős, megalkuvást nem ismerő harcunk diadalát jelentené. Nem mi diadalmaskodtunk, a polgármester győzte le önmagát. A magábamélyedések, az önvallomások egyik csöndes pillanatában az őszinte megismerés és a még őszintébb beismerés ereje aratott diadalt fölötte, amely meggyőzte őt arról, hogy a város vezetésére az övénél sokkal erésyesebb, öntudatosabb, modern szellemű e véniségivatott. ,ogy semmi sem rejt magában'"' nagy részeseimét egy város közigazgatásánál, mint a pillanatról-pillanatra változó ötletszerűség. Németh István szűkre szabott egyéniségéből pedig az ötletszerűségnél többre nem igen telhet. A higgadt, komoly tervszerűségnek, a széles látókörű megfontoltságnak, az előrelátás normális haladást mutató perspektívájának egyetlen alkotásában nem látjuk nyomát. Minden, ami az ő rezsimje alatt jött létre, magán viseli a hirtelen támadt impresszió lázas bélyegét. — Ez tette minden alkotását fogyatékossá, elhibázottá, legtöbbször torzzá. Minden alkotásán meglátjuk az egyes érdekcsoportok szuggesztív erejének hatását. A sírjába készülődő esztendő utolsó pillanataiban, melyek csókos öleléssel olvadnak össze a közelgő új év első pillanataival, öröm támad a szívekben, mert Németh István távozása megváltást jelent a városnak. Hiába mormolják majd egyesek azt a régi német közmondást: »Selten kommt was besseres nach !« — Németh Istvánnál rosszabb már nem jöhet. S hogy: 'hl a ros. •/» . megszabadulhatunk, ez már önmagában nagy javulást, nagy haladást jelent. Új évi örömünk csak akkor lenne igazán teljes és a város polgársága csak akkor nézhetne a legszebb reményekkel Kaposvár jövője elé, ha Németh Istvánt még néhányan követnék a nyugalomba. Azt hisszük, mindenki A márvány Jézus. — A „Somogyvármegye“ eredeti tárcája. — Irta: Ádám Éva. — Jó napot, uram ! Van, hogyne volna, hiszen üzletem egyike az ország legelső egyházi műkereskedésének. — Kár, hogy ily félreeső negyedben van . . . — Valóban kár, uram, de akiknek igazi műdarabokra van szüksége, itt is fölkeresnek. — S a forgalom ? — Elsőrendű. Valamennyi székesegyház és püspökség nálam szerzi be szükségleteit. Ma is két székesegyház számára szállítottam. Méltóztassék megtekinteni üzletemet. — Persze, hisz azért jöttem. Kérem, főnök úr, csak elsőrendű dolgokat mutasson. Feleségem valami értékes ajándékot akar az egyháznak . . . — Jobb helyen nem kereshetné azt, uram. Menjünk, amott a másik teremben. Művészi munka valamennyi, íme: ez a Mária-szobor ! Vagy amott az az életnagyságu Jézus! Mennyi fenség ... De pénztáros úr, hová gondol, hogy fölöltőjét a szoborra veti ?! — Kérem, főnök úr, — szabadkozott a pénztáros — hiszen ezek élettelen márványdarabok ! Csak akkor sérteném a vallási kegyeletet, ha már föl volna szentelve a szobor! . . . Az idegen valami különös, ideges rövidséggel nevetett főnök és pénztáros szóváltásán. Tekintete ide-oda kapkodott, révedezett, miközben egyre ismételgette: — Persze . . . persze . . . — Egyik szobrom sem tetszik, nagyságos uram ? — kérdezi a főnök s látszik arcán az aggodalom, hogy el találja szalasztani előkelő látogatóját. — Valami értékesebbet kérek. — Hála istennek, tehetjük .. . — Tudja, a feleségem igazi műértő, ily utánzatokkal nem elégíthetem ki őt. Jó napot! Sajnálom ... De nézze csak kérem, ott a pénztáros úr háta mögött látok valamit . .. — Igen, éppen azt akartam ajánlani. Ez egy olyan darab, melyet csak minden századik látogatónak mutatok meg ... Az emberek nem értenek az ilyesmihez! Mai számunk 20 oldalra terjed . A pénztárosnak föl kellett kelnie helyéről, hogy az előkelő látogató jobban megvizsgálhassa az értékes tárgyat. — Ez az! Látja főnök úr, ezen kellett volna kezdenie a dolgot! Ezt keresem! Nagy öröme lesz feleségemnek, holnap el fogunk jönni. — Kérem . . . — Az ár fölött nem veszünk össze. — Uram, én tudom, hogy műártó ember tisztában van az ilyesmi értékével. — Jónapot! Az előkelő úr elköszönt, de távozóban még egyszer visszatekintett és kedélyesen szólt: — Pénztáros úr, maga geniális ember, de holnapra mégis vegye le azt a köpönyeget a Jézus szoborról, mert tudja: a feleségem ... Ej, az asszony más szemmel nézi az eséjét. . . Az idegen kocsira száll és elhajtat. Az egyházi kereskedő boldogan mosolygott. — Jó üzlet kínálkozik, szólt a segéd. — Bizony ! ... Az a lusta, boldogtalan kutya már ismét ott alszik a sarokban. Ki kell verni onnan, te gyerek !