Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)

1910-01-01 / 1. (1366.) szám

Szerkesztőst^ és kiadóhivatal: Kontrássy-utca 4. szám. Interurban-telefon : 128. szám. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­Feldős szerkeszt) : • 1 évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér. Minden előfizető ingyen kapja a .Somog>rirmegyo Almanachja'-t. SALOÓ SÁNDOR A város uj esztendeje. Kaposvár, december 31. A nagy politika összebogzott gor- diusi csomójának megoldásán had ma­rakodjanak a pártvezérek, az úri hun­cutság izmos bajvívói. Bármily sötét, reménytelen is a nagy politika hol­napja, a sírjába készülő esztendő utolsó pillanatában nem ezt figyelem, hanem Kaposvár életének kérdései to­lakodnak elém. Ez az esztendő tele volt keserű sóhajokkal, sürü panaszok­kal, fájdalmas följajdulásokkal és most mégsem azt nézem, mi maradt el mö­göttünk, hanem, hogy mit hoz, mit hozhat a legközelebbi jövendő. Bár­mily k'tségbeejtőn sötét volt is a * . búsuljunk, r.p sírjunk rrp’afta, hisz a holnap annyi kedves, szép ígé­rettel köszönt felénk. A sírjába készülő esztendő utolsó pillanataiban három havi szabadságot kért Németh István polgármester a képviselőtestülettől, hogy megrongált egészségét helyreállíthassa. Sajnáljuk a polgármestert, mert beteg, de örülünk annak a szabadságnak, amely tulajdon­képpen a vé^eges visszavonulásnak az előcsarnoki. A szabadságidő túlsó határáról a pcigármesíer nyugalomba- vonulása integet felénk és mi ezt lei- kés örömmel köszöntjük, Nem tes: büszkévé bennünket az a gondolat, nintha a polgármester félrevonulása a mi nagy, erős, megal­kuvást nem ismerő harcunk diadalát jelentené. Nem mi diadalmaskodtunk, a polgármester győzte le önmagát. A magábamélyedések, az önvallomások egyik csöndes pillanatában az őszinte megismerés és a még őszintébb beis­merés ereje aratott diadalt fölötte, amely meggyőzte őt arról, hogy a vá­ros vezetésére az övénél sokkal eréfr: sebb, öntudatosabb, modern szellemű ^véniség t ivatott. ;’-gy semmi sem rejt magában'"' nagy vészeseiméi egy város közigazgatásánál, mint a pillanatról-pillanatra változó ötletszerű­ség. Németh István szűkre szabott egyéniségéből pedig az ötletszerűség­nél többre nem igen telhet. A higgadt, komoly tervszerűség­nek, a szeles látókörű megfontoltság­nak, az előrelátás normális haladást mutató perspektívájának egyetlen al­kotásában nem látjuk nyomát. Min; den, ami az ő rezsimje alatt jött létre’ magán viseli a hirtelen támadt im presszió lázas bélyegét. — Ez tette minden alkotását fogyatékossá, elhi- bázottá, legtöbbször torzzá. Minden alkotásán meglátjuk az egyes érdek- csoportok szuggesztiv erejének hatását. A sírjába készülődő esztendő utolsó pillanataiban, melyek csókos öleléssel olvadnak össze a közelgő uj év első pillanataival, öröm támad a szivekben, mert Németh István távo­zása megváltást jelent a városnak. Hiába mormolják majd egyesek azt a régi német közmondást: »Selten kommt was besseres nach !« — Né­meth Istvánnál rosszabb már nem jöhet. S hog„. 'hl a ros. •/» . megszabadul hatunk, ez már önmagá­ban nagy javulást, nagy haladást jelent. Uj évi örömünk csak akkor lenne igazán teljes és a város polgársága csak akkor nézhetne a legszebb remé­nyekkel Kaposvár jövője elé, ha Né­meth Istvánt még nehányan követnék a nyugalomba. Azt hisszük, mindenkj A márvány Jézus. — A „Somogyvármegye“ eredeti tárcája. — Irta: Adám Éva. — Jó napot, uram ! Van, hogyne- volna, hiszen üzletem egyike az ország legelső egyházi műkereskedésének. — Kár, hogy ily félreeső negyedben van . . . — Valóban kár, uram, de akiknek igazi műdarabokra van szüksége, itt is föl­keresnek. — S a forgalom ? — Elsőrendű. Valamennyi székesegy­ház és püspökség nálam szerzi be szük­ségleteit. Ma is két székesegyház számára szállítottam. Méltóztassék megtekinteni üz­letemet. — Persze, hisz azért jöttem. Kérem, főnök ur, csak elsőrendű dolgokat mutas­son. Feleségem valami értékes ajándékot akar az egyháznak . . . — Jobb helyen nem kereshetné azt, uram. Menjünk, amott a másik teremben. Művészi munka valamennyi. íme: ez a Mária-szobor ! Vagy amott az az életnagy- ságu Jézus! Mennyi fenség ... De pénz­táros ur, hová gondol, hogy fölöltőjét a szoborra veti ?! — Kérem, főnöt ur, — szabadkozott a pénztáros — hiszen ezek élettelen már­ványdarabok ! Csak íkkor sérteném a val­lási kegyeletet, ha már föl volna szentelve a szobor! . . . Az idegen valami különös, ideges rö­vidséggel nevetett i főnök és pénztáros szóváltásán. Tekintete ide-oda kapkodott, révedezett, miközben egyre ismételgette: — Persze . . . persze . . . — Egyik szobiom sem tetszik, nagy­ságos uram ? — kérdezi a főnök s látszik arcán az aggodalom, hogy el találja szalasz- tani előkelő látogatóját. — Valami értékesebbet kérek. — Hála istennek, tehetjük .. . — Tudja, a feleségem igazi műértő, ily utánzatokkal nem elégíthetem ki őt. Jó napot! Sajnálom ... De nézze csak kérem, ott a pénztáros ur háta mögött látok vala­mit . .•. — Igen, éppen azt akartam ajánlani. Ez egy olyan daiab, melyet csak minden századik látogatónak mutatok meg ... Az emberek nem értenek az ilyesmihez! , A pénztárosnak föl kellett kelnie he- j lyérői, hogy az előkelő látogató jobban ! megvizsgálhassa az értékes tárgya». — Ez az! Látja főnök ur, ezen kellett volna kezdenie a dolgot! Ezt keresem! Nagy öröme lesz feleségemnek; holnap ei fogunk jönni. — Kérem . . . — Az ár fölött nem veszünk össze. — Uram, én tudom, hogy műártő ember tisztában van az ilyesmi értékével. — Jónapot! Az előkelő ur elköszönt, de távozó­ban még egyszer visszatekintett és kedélye­sen szólt: — Pénztáros ur, maga geniális ember, de holnapra mégis vegye le azt a köpönye­get a Jézus szoborról, mert tudja: a fele­i ségem ... Ej, az asszony más szemmel nézi az efélét. . . Az idegen kocsira száll és elhajtat. Az egyházi kereskedő boldogan mosolygott. — Jó üzlet kínálkozik, szólt a segéd. — Bizony ! ... Az a lusta, boldog­talan kutya már ismét ott alszik a sarok­ban. Ki kell verni onnan, te gyerek ! Mai számunk 20 oldalra terjed

Next

/
Thumbnails
Contents