Somogyvármegye, 1910. január-március (6. évfolyam, 1/1366-73/1438. szám)

1910-01-01 / 1. (1366.) szám

m tudja, kik azok, akik rég megérették már a meg nem érdemelt nyugalom­­ra a vonulásra. Követhetnék kitűnő mes­terüket, akinek egészségét nem a ko­moly munka láza, hanem az egymást követő baklövések fölötti elkeseredés rongálta meg. A sors nem oly kegyes hozzánk, hogy az örömet marékszámra szórná felénk. Adagonként igyekszik hozzá­szoktatni a jóhoz, a kelle­meshez. De reméljük, ha a holnap nem is, de a legközelebbi új esztendő már meg­hozza azt is, hogy nyugalomba vo­nulnak mindazok a tehetetlenek, akik kerékkötői, örökös gátlói voltak Ka­posvár rendszeres haladásának, meg­érdemelt fejlődésének. Salgó Sándor: Mit csináljunk az államsegéllyel ? Megkötötték a kezeinket. A pótadó nem fog csökkenni. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Adtál uram isten, de nincs benne köszönet. Ezzel a szólás-mondással lehet , jellemezni azt a segélyt, melyet a kormány élhm most s£tt*. nies?’ jxs«s* git. Egyik kexevet adó*.. dir jól vigyázott. orvoslás, Trimm* csak hatásos betérun­szk­á­lással, hogy jobban nem leszel tőle, de­­ ha ezt beveszed, nem fogsz meghalni. —­­ Ettől a segítségtől a városok igazán csak­­ meghalni nem fognak, de azért olyan halá­­­­­os betegek maradnak, mint voltak. Nem­­ az-e a legegyszerűbb segítség, hogy a­­ súlyos pótadón könnyű­szik ? Igazságos és­­ méltányos az, hogy az államsegélyből­­ csak a jövőben létesítendő intézmények­­ költségeit szabad födözni — pótadó csök­­­­kentés nélkül? Hiszen ez világos pártolása­­ az elmaradottságnak és büntetése az áldo­­­­zatkészségnek Azok a városok, melyek­­ sem tisztviselőikre, sem rendőrségükre,­­ sem közegészségügyi intézményeikre nem­­ gondoltak, nem áldoztak, ezek most az­­ államsegélyből kényelmesei elvégzik mind- I ezt. Ellenben Kaposvár város, mely áldo­­­­zatkészségének teljes kimerítésével minden I állami és városi feladatot teljesített, most i vakarhatja a fejét, mit is csináljon az ál­­l­­ami segélylyel, hogy annak hasznát és- I vezze is ? Nehogy valaki megmosolyogja ezt a­­ kijelentést. Tudjuk mi nagyon jól, hogy el I kel itt az a 17.000 korona és lesz helye­­ majd a jövő évi 50.000 korona állami se- I gélynek is. Nem erről vann szó ! De hol­­ van az igazság, hogy egy létföntartásában­­ kimerült városnak a segélyt azzal a kikö- I téssel adják, hogy az áldozatkészsége a sem lehet kisebb. Az államnak — «1 • , te város, aki helyett­­ vérteztéd a* állami emit a másik jó bolond vo­l V............ i ltt vagyunk mi Kaposvár, \ \ tiszt­­i viselőkért, a rendőrségért áldoziv am­eny­­nyit bírtunk. A városrendezési? ezreket­­ költöttünk már eddig. (Hogy látszata nincs, ezért feleljen a mi óriási helyi génünk, Né­meth István kedvence, legnagyobb büszke­sége: Bereck Sándor városi mérnök.) Szó­val Kaposvár­on van a maga erejéből,­­ ahova sok más város az államsegély föl­­használásával csak évtizedek múlva kerül. Ilyen állapotban talál bennünket a vá­­­­rosok segítéséről alkotott törvény, mely­­ szerint az államsegélyt fölhasználni szabad: 1. A tisztviselők fizetésjav­ására. 2. A rendőrség fejlesztésére. 3. Közegészségügyi, városrendezési­­ intézmények létesítésére. Semmi másra, de azt is úgy, hogy a­­ pótadó csökkentésére az államsegély befo­­l­­yással nem lehet. Az egyes tisztviselők­­ fizetéskiegészítéséhez nálunk mindössze­­ 4765 koronára van szükség, míg ezzel­­ szemben a főbb állásokat már 5910 koro­­­­nával Andrássy törvénytervezete szerint­­ túlfizetjük. Marad tehát 12235 korona, amit azonban a pótadó csökkentésére fölhasz­nálnunk nem szabad. Miért fejlesztettük mi a rendőrséget,­­ miért létesítettünk város­szabályozási tervet , és mindazt a sok alkotást, amely hét év­­ alatt pótadónkat 56 százalékról 93 száza­­­­lékra emelte föl. Szép kis elismerés és igaz­ság a kormány részéről és mondhatjuk, jő­­ ' i­. .. 'n igazán óvakodni ; jo ..i jukból valamit tenni, .nak kárát vallják. . .’V a magyar városok . . i tkebin megoldásába­n és találnak módot - mely az állam része­. ! i : o­gy, csak egy szűk­í­­tte teljesített mun- Á. iUuunú . ... ^..., ~~~aj ' veri ki, nagyon odaszokott az állat. — Hát maradj, te lusta dög, aludj. Eleget szolgáltál, a­mig nyomorék nem lettél . . . Ezt a főnök úr mondta és igen jó­kedvűnek látszott. Nemsokára becsukják az üzletet. Jön az éj. — Rendben van minden ? — Mehetünk . . . Lopva, sötéten, mint a gonosz árnyak, suhan tova két alak. — Kitünően tájékoztatott az a sza­már, suttog az egyik. Valami csudálatos vigyorgással felel a társa s önkénytelenül magához szorítja a betörések modern, gyalázatos eszközeit. Éjfélt ütnek az órák. Hangtalanul pat­tannak a zárak, fordulnak a kulcsok s a tolvajlámpa kísérteties sápadt fényt ad. — Utánam! . . . Jól megfigyeltem mindent — hangzik a fojtott suttogás.­­ — Csitt­­­ia ’ a *!....Írást hal­lanék . . . — Ostobaság . . Előre. A pénztár felé . . . Odakünn egyforma kimért léptek hangzanak. — A rendőr! Lélektel visszafojtva suhan ott benn a két gonosztevő. — Mintha valaki nyögne . . . Tisztán hallották mind a ketten. A tolvajlámpa hirtelen kialszik. A töltött re­volvert előre tartva, szívszorongva lépked a két rabló. Ha kell, é­ni kész. Nem, ez nem képzelődés, vakmi mozgás van itt, vagy ott, vagy mellettük, vagy a lelkiisme­retükben : ki tudná, hogy hol. Mindenre el vannak szánva. — Utánam, utánam... — suttog az egyik és meglepő biztossággal tapogatózik a pénztár felé. Nappal jól szemügyre vett mindent. Társa tehetetlenül mozgott egy lépést ••de »'v y ■ • ván künn a rendőr lép­­­tei: kip-kop . .. De mi ez ? Közvetlen a háta mögött morgást hall a sötétben . .. Ijedt, ideges mozdulattal kap hátra kezével s úgy érzi, valakinek a ruhája szárnya su­han el mellette... A revolver eldördül. Valami tompa, mély zuhanás hallik. Kutyanyöszörgés, vonitás. Figyel a rendőr . . . Egy pillanat még és tetten érik a betörőket. Fölgyúlnak a villamos lámpák a hires, egyházi műkereskedésben. Egy béna, nyomorék, vak, öreg kutya nyöszörögve jár szobáról-szobára. S amott a földön szétterülve egy férfi­­köppeny. Beáomolva egy hófehér, élet­­nagyságú, márvány Jézus-szobor. Át van lőve a szive . . . Olyan csodá­latosan néz. Mintha mondaná: — Látjátok, csak márványból vagyok mégis meg tudom akadályozni az emberek gonoszságát. . . VARRÓGÉPEK Honi gyártmányú Singer, Quarfl­­lards, Bobbin, Vibrating és PFAFF- féle gyártalányok nagy választékban kaphatók SPITZER SAMU-nál KAPOSVÁR, — Korona­ utca 14. szám. — KERÉKPÁROK kerékpár-alkatrészek, és varrógép­alkatrészek, valamint fényképészeti kellékek V i** V/U Y V Aft M t Cj t r 1990. január 1.

Next