Somogyvármegye, 1911. október-december (7. évfolyam, 224/1887-298/1961. szám)

1911-10-01 / 224. (1887.) szám

Kaposvár, 1911 VII. évfolyam. 224 (1887.) szám. Vasárnap, október 1. SOHOGWÁRMEÖVE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Knntrássy-u., (saját ház). Interurbán-telefon: 128. szám. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével mindennap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­évre 4 K. — Egyes szám ára 4 fillér, vasárnap 6 fillér. Minden előfizető ingyen kapja a .Somogyvármegye Almanachjá‘-t. Választ kérünk. Kaposvár, szeptember 30. • Az interpellálásnak nagyon is is­mert kaptafaja van. A politikai tudo­mánynak az a része ez, amelyet leg­hamarabb és legkönnyebben tanul meg a vidékről fölkerült honatya. S ha ellenzéki, legszívesebben ezt kulti- válja. A büdzsé beszédekhez mégis kell egy kis studium, sokszor egy ha­lom statisztikai adatnak egybegereb- lyézése. A törvényjavaslatokhoz ugyan szakértelem nélkül is hozzá lehet szólni, de igy is ki kell tölteni leg­alább egy fél órát. A napirend előtti beszédekhez pedig a házszabályokat kell ismerni. Az interpellációhoz azon­ban nem kell egyéb, mint ez a pat­ron : Van-e tudomása, hogy ..." Az interpellációnak még a2 az eiőnye, hogy igy a kerüleíbeli, helyi csipp- csupp sérelmeket is az ország elé le­het hozni, ezzel odahaza érdemeket szerezni, odafönn pedig a kormány­körök figyelmébe jutni. Mert ha Honfy Huba, ellenzéki képviselő ur megkér­dezi a földmivelésügyi minisztert, hogy van-e tudomása a földmivelésügyi mi­niszternek arról, hogy Sárpentelén az elöljáróság n«m engedi a legelőre a függetlenségi gazdák teheneit, — ak­kor a földmivelési miniszternek köte­lessége minden apparátust megmoz­gatni, hirt szerezni, felelősséget ku­tatni s azután a képviselőházban 30 napon belül felelni Honfy Huba ur­nák, hogy Sárpentelén pártállásra való tekintet nélkül rekesztették otthon, a marhavész gyanúja miatt, a szarvas­állatokat. Amit Honfy Huba nem, el­lenben a képviseiőház többsége tudo­másul vesz. Nincs tehát csodálni való abban, hogy az interpellációk komoly okok nélkül szertelenül elharapództak s csak természetes, hog> a mini zterek nem felelheti! rk ezekre r-z inte-pellációkra azon módon, mintha az interpellációk a rendes mederben maradnának. Az interpelláció ugyan fontos parlamenti jog, a kormány ellenőrzésének fontos fegyvere, de alapjában véve elavult és sok esetben kevéssé jelentős. A hírszolgálat mai állapota mellett naivul hangzik, hogy a minisztereknek, akik szintén újságolvasó emberek, „bírnak e tudomással erről, vagy arról". S az megint a sajtó alábecsülése, hogy a kormány komolyabban vesz egy bot- .lányt, vagy sérelmet, mihelyt azt nem­csak a lapok írják meg, hanem egy képviselő is interpellációra vette. Váj­jon azzal nagyobb lett a botrány, vagy a sérelem s igy inkább köteles­sége a kormánynak, hogy szigorú vizsgálatot indítson ? Ismételjük, vannak az interpellá­ciónak komoly esetei, amikor szükség van arra, hogy a felelős miniszterek valamely országos érdekű ügyben számadásra vonassanak s még inkább arra, hogy a töivényhozás színe e’őtt nyilatkozzanak. A most feleletre váró interpellációknak azonban — amelyek miatt az obstrukció tegnapelőtt a kép­viselőházban kis botrányt zavart — nem ilyenek, hanem vagy időveszte­getés, vagy egyéni szereplés a célja azoknak. Ezt a két célt pedig igazán kár lenne a minisztereknek szolgálni. Az azonban sajnálatra való, hogy az interpellációt csak a miniszterekhez lehet intézni s nem egyúttal a képvi­A kis grófot várják. — A .Somogyvármegye“ eredeti tárcája. — Irta; Ádátn Éva. A diáknép többek között arról is ne- j vezetes, hogy rendesen igen jói van érte­sülve oly dolgokról is, melyről a tanárja még nem is álmodja, hogy fogja meg­oldani. Most is igy volt. A gimnázium sötét folyosóin, az osztályokban, a koynhán, a fáskamrában és minden elképzelhető' he­lyen arról folyt a suttogás, hogy a szom­széd faluban lakó, volt főrendiházi elnök, az öreg gróf, beadja a fiát rendes növen­déknek a kis városka kollégiumába. — Hát ez csak elég nagy szenzáció, abban a kis birodalomban, ahol nyolc hosszú évig mindenki egy-egy szuverén fejedelemnek, vagy üldözött vadnak képzeli magát! Ezúttal a sok leselkedés, hallgatózás eredménnyel is járt. Helyesen szimatoltak a fiuk. A sok tanári konferenciának az lett a vége, hogy a kis grófot fölvették. Ezt ugyan már akkor is tudták a tanár urak, * mikor a gyűlést összehívták. Hogyne tudták volna 1 A kultuszmi­r niszter édes kedves testvére volt az öreg kegyelmes asszonynak, aki azonban a leg­szerencsétlenebb anyának képzelte magát. Mikor ezek a mágnás gyerekek kezdenek ; \ rossz útra térni, akkor tudom nem iri­gyelné senki a méltóságos szülőket. Ezek j a megtévedt gyerekek szédítő arányokban dorbézolnak. A kegyelmes asszonyt sza­natóriumba kellett vinni, úgy megkinozta László gróf. Mindent megpróbáltak vele. j Aztán kivitték Oenfbe. Innen is hazaeksz- pediálták a napokban. Az ilyen kis grófokat nem lehet a csizmadia inassággal s más cfélével ijeszt­getni. Azt ők igen jól tudják, hogy még egy grófocskábói se lett cipészinas, mióta áll ez a világ. László gróf is tökéletesen meg volt győződve, hogy akármit monda­nak a szülők, azért ő mégis csak a fiatal gróf és öreg, nagy domíniumok jöven­dő ura. Otthon nem lehetett neveltetni, mert még egy uradalomért se lett volna mellette egy nevelő néhány hétnél tovább. Amikor mindenből kifogytak, azt mondotta az öreg gróf: — Mire való a gimnázium?! * Lapunk mai száma 24 oldalra terjed. * Hát persze, hogy mire való! - A fiuk mindennap azzal a gondolattal keltek föl, hogy no, ma biztosan behozzák a grófot. Stern, a fűszeres fia, roppant nagyra volt. Személyes ismerősének tekintette a kis grófot, — mivel az édesapját, Stern Gottfridet egyszer kihivatta a kocsijához László Öméltósága. — Jön a gróf! — ordította el magát Füiőp és majd kiverte az internáius abla­kát. — Odarohantak a fiuk; egymás hátára térdelve, a pisze kis orrukat egészen rá­nyomták az ablakra, úgy bámészkodtak az utcára, ahol a grófék sárga kis kocsija vágtatott. — Nagyon pikáns! Nagyon pikáns! — kiáltott föl Cserey, az ügyvéd fia. Ez volt ugyanis a szavajárása és derűre borúra alkalmazta. Neki pikáns voit a lecke, a ta­nár, a polgárista lányok, a por, a sár és minden földi tünemény. — Mit kacag ön, nagyságos Cserey ur? — Piramidalis szamarak vagytok mind! Az a kocsi .. . az a ló .. . A kacagástól nem tudta folytatni.- — —Cserey ur igazán pikánsán beszél!

Next

/
Thumbnails
Contents