Somogyvármegye, 1914. január-március (10. évfolyam, 1/2558-73/2630. szám)
1914-01-01 / 1. (2558.) szám
3. Kaposvár, 1914. X. évfolyam. 1. (2558.) szám. Csütörtök, január 1. SQAMYVARRffiYE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy utca 6. szám. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonszáma: 128. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér Minden előfizető ingyen kapja a „Somogyvármegye Almanachjá“-t. A tizedik év határán: Kaposvár, december 31. A „Somogyvármegye“ a mai nappal átlépte a tizedik évfolyam küszöbét. Néhány pillanatra, ahogy visszatekintünk a múltra, valami ünnepséges hangulat melegsége suhan át lelkünkön. Tíz év, egy vidéki napilap életében, ha nem is jelentős, nagy idő, mégis már egész sor eseményt fog át szorosan. Tíz mérföldkőnek látjuk ezt a tíz esztendőt, amelyet szakadatlan, lelkes munka mellett tettünk meg azon az ösvényen, amelyen át Kaposvár és Somogy megye haladását és fejlődését kívántuk mindenkor legjobb erőnkkel és meggyőződésünkkel szolgálni. A „Somogyvármegye“ még fiatal lap, de szerénytelenség nélkül merjük vallani, hogy fiatal életének minden erejét tántoríthatatlan egyenességgel, a megalkuvásoktól mindig távol álló gerincességgel csak e város és e vármegye közönségének javára fordította. Becsülettel betöltött munkánk legszebb sikerét s nagy eredményeit abban a megingathatatlan szeretetben láttuk mindig, amellyel a közönség már útnak indulásunk kezdetén felénk fordult. Minden törekvésünket ez a lelkes szeretet acélozta meg a leghevesebb küzdések és harcok napjaiban is. Amikor a tizedik esztendő küszöbén visszapillantunk a múltba, kell, hogy tekintetünk az elmaradt idők legkidomborodóbb jelenségeit fölélessze. Most már a lehiggadás nyugalmával nézünk a hajdani heves, szenvedélyes nagy viharokra, amellyel a „Somogyvármegye“ erős izma nyíltságának és hajthatatlanságának valamikor meg kellett küzdenie. Itt Kaposváron az őszinteség, nyíltság, bátor szókimondás jöttünk előtt teljesen idegen fogalom volt a bájosan, naivan patriárkális hetilapos világban. A mi új hangunk, önérzetes szavunk főleg politikai ellenfeleink előtt tűnt föl megbocsáthatatlan vakmerőségnek. Bennünket azonban a nagy berzenkedések meg nem riasztottak. Büszkén, bátran, az öntudatos elszántság acélos elhatározottságával, félelem nélkül tekintettünk a viharokkal, a harcokkal szemközt. A közéleti tisztaság nagy és szent hitének jelszava volt zászlónkra írva. A küzdés ezért folyt. Megriadás nélkül álltuk a küzdést. Sebeket adtunk és sebeket kaptunk. De célt értünk. Az értéktelen tejlakc ’ráktól megtisztítottuk a fórum( ■) A mi uj hangár ,t és önérzetes szavunk mély és uj brázdákat szántott, amelyeknek eddig töretlen humuszából a modern eszmék megértése és szeretete sarjadt ki. A közélet atyafiaskodó rákfenéjét kiirtottuk Kaposvár megrontott, beteg testéből. Lehet, hogy a harcok alatt némelykor túllőttünk a célon és olyanokat is megsebeztünk, akik erre nem szolgáltattak okot. Ezeket bensőnkben már rég megkövettük és most nyíltan is megtesszük ezt. Ezzel is csak az kívánjuk igazolni, hogy a heves harcokat nem mi provokáltuk soha, rákényszerítettek erre bennünket azok, akik a közélet minden egyes megnyilatkozását teljesen családi tulajdonként szerették volna itt tovább kezelni. A viharokat a béke és nyugalom napjai kísérték. A „Somogyvármegyén“ a nagy tűzpróba nem ejtett, nem ejthetett csorbát, mert vele volt az igazság és a közönség szilárd szeretete, megbecsülése. Az elmúlt esztendők történetében elhalványodott emlékként élnek már csak a nagy harcok napjai. Nyíltságunkból, bátor szókimondásunkból egy csöppnyit sem engedtünk. Ha ma nem a nagy harcok szenvedélyessége csendül ki nagy izzással e lap hasábjairól, ez éppenséggel nem azt jelenti, hogy a „Somogyvármegye“ megváltozott. A viszonyok, az állapotok lettek másokká, jobbakká, rendezettebbekké. Ebben a közéleti megújhodásban — és ezt büszkeséggel valljuk — a „Somogy vármegyé“-nek van legtöbb érdeme. Ha ismét szükség lenne rá, amit azonban nem hiszünk, ha ismét fenyegető betegség támadná meg Kaposvár közéletét, a „Somogyvármegye“ egyetlen pillanatig sem fog habozni, hogy a közönség érdekeiért újból síkra szálljon, változatlan elszántságának teljes erejével. Erre kötelez bennünket a közérdek megvédése, erre kötelez bennünket a közönség hit', jv, meleg szerelme, amelynek azzal íglett a múltban kifejezést, hogy mindig mellettünk állt. Ez a szeretet volt pajzsunk, vértünk a harcok idején, ez a lelkesítőnk minden nap a megújuló munka mellett. A tizedik év küszöbért fölemelt fővel hirdetjük, hogy a „Somogyvármegye“ liberális szelleme a legteljesebb megértésre talált mindenkor a közönségnél. Nyíltan, egyenesen haladtunk mindig a magunk szabta programm útján. Soha tétovázás, ingadozás, megalkuvás, következetlenség nem fért a közelünkbe. Elindultunk a 67-es programmal zászlónkon és e mellett a nagy politikai harcok és fölfordulások idején is hűségesen kitartottunk. Nem a kormányok változásával cseréltük ki politikai elveinket, hanem szilárd következetességgel szolgáltuk azt az eszmét, amely legbensőbb meggyőződésünkben rejti erős gyökereit. A „Somogyvármegye“ Kaposvár és Somogymegye közönségének lapja volt, e város és megye érdekei lebegtek mindig elsősorban szemei előtt. Mindig az a cél vezérel bennünket, hogy elsősorban is helyi lapot csináljunk, mert ami szűkebb hazánk legfontosabb érdekeit csak így védhetjük meg teljes odaadással. Kérjük a közönséget, támogasson bennünket továbbra is szeretetével, mert ez adhat csak erőt és lelkesedést a további nagy munkához. A „Somogyvármegye" mai száma 20 oldalra terjed.