Somogyvármegye, 1914. január-március (10. évfolyam, 1/2558-73/2630. szám)

1914-01-01 / 1. (2558.) szám

3. Kaposvár, 1914. X. évfaiyam. 1. (2558.) szám. Csütörtök, január 1. SQAMYVARRffiYE POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rontrássy-utca ó. szám. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefon - száma: 128, Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. El&flzitésl árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér Minden előfizető ingyen kapja a »Somogyvármegye Almanachjá“-t. A tizedik év határán. Kaposvár, december 31. A „Somogyvármegye“ a mai nap­pal átlépte a tizedik évfolyam küszöbét. Néhány pillanatra, ahogy visszatekin­tünk a múltra, valami ünnepséges han­gulat melegsége suhan át lelkűnkön. Tíz év, egy vidéki napilap életében, ha nem is jelentős, nagy idő, mégis már egész sor eseményt fog át szoro­san. Tíz mérföldkőnek látjuk ezt a tiz esztendőt, amelyet szakadatlan, lelkes munka mellett tettünk meg azon az ösvényen, amelyen ái Kaposvár és Somogymegye haladását és fejlődését kívántuk mindenkor legjobb erőnkkel és meggyőződésünkkel szolgálni. A „Somogyvármegye“ még fiatal lap, de szerénytelenség nélkül merjük vallani, hogy fiatal életének minden erejét tántoríthatatlan egyenességgel, a megalkuvásoktól mindig távol álló gerincességgel csak e város és e vár­megye közönségének javára fordította. Becsülettel betöltött munkánk legszebb sikerét s nagy eredményeit abban a megingathatatlan szeretetben láttuk mindig, amellyel a közönség már ut- nakindulásunk kezdetén felénk fordult. Minden törekvésünket ez a lelkes sze­retet acélozta meg a leghevesebb küz­dések és harcok napjaiban is. Amikor a tizedik esztendő küszö­bén visszapillantunk a múltba, kell, hogy tekintetünk az elmaradt idők leg- kidomborodóbb jelenségeit fölélessze. Most már a lehiggadás nyugal­mával nézünk a hajdani heves, szenve­délyes nagy viharokra, amellyel a „Somogyvármegye“ erős izmu nyílt­ságának és hajthatatlanságának vala­mikor meg kellett küzdenie. IttKapos- váron az őszinteség, nyíltság« bátor szókimondás jöttünk előtt teljesen ide­gen fogalom volt a bájosan, naivan patriárkális hetilapos világban. A mi uj hangunk, önérzetes szavunk főleg politikai ellenfeleink előtt tűnt föl meg­bocsáthatatlan vakmerőségnek. Ben­nünket azonban a nagy berzenkedések meg nem riasztottak. Büszkén, bátran, az öntudatos elszántság acélos elha­tározottságával, félelem nélkül tekin­tettünk a viharokkal, a harcokkal szemközt. A közéleti tisztaság nagy és szent hitének jelszava volt zászlónkra írva. A küzdés ezért folyt. Megriadás nélkül álltuk a küzdést. Sebeket adtunk és sebeket kaptunk. De célt értünk. Az értéktelen t.jlakc ’ráktól megtisztí­tottuk a fórum' ■) A mi uj hangur ;< és^ önérzetes szavunk mély és uj b rázdákat szán­tott, amelyeknek eddig töretlen humu­szából a modern eszmék megértése és szeretete sarjadt ki. A közélet atyafiaskodó rákfenéjét kiirtottuk Ka­posvár megrontott, beteg testéből. Lehet, hogy a harcok alatt némelykor túllőttünk a célon és olyanokat is meg sebeztünk, akik erre nem szolgáltattak okot. Ezeket bensőnkben már rég megkövettük és most nyíltan is meg­tesszük ezt. Ezzel is csak az kívánjuk igazolni, hogy a heves harcokat nem mi provokáltuk soha, rákényszeritettek erre bennünket azok, akik a közélet minden egyes megnyilatkozását teljesen családi tulajdonként szerették volna itt tovább kezelni. A viharokat a béke és nyugalom napjai kisérték. A „Sotnogyvármegyén“ a nagy tüzpróba nem ejtett, nem ejthe­tett csorbát, mert vele volt az igazság és a közönség szilárd szeretete, meg­becsülése. Az elmúlt esztendők törté­netében elhalványodott emlékként élnek már csak a nagy harcok napjai. Nyílt­ságunkból, bátor szókimondásunkból egy csöppnyit sem engedtünk. Ha ma nem a nagy harcok szenvedélyessége csendül ki nagy izzással e lap hasáb­jairól, ez éppenséggel nem azt jelenti, hogy a „Somogyvármegye“ megválto­zott. A viszonyok, az állapotok lettek másokká, jobbakká, rendezettebbekké. Ebben a közéleti megújhodásban — és ezt büszkeséggel valljuk — a „So­mogy vár megy é“-nek van legtöbb ér­deme. Ha ismét szükség lenne rá, amit azonban nem hiszünk, ha ismét fenyegető betegség támadná meg Ka­posvár közéletét, a „Somogyvármegye“ egyetlen pillanatig sem fog habozni, hogy a közönség érdekeiért újból síkra szálljon, változatlan elszántságának teljes erejével. Erre kötelez bennünket a közérdek megvédése, erre kötelez bennünket a közönség hi»'; ío, meleg szeretnie, amelynek azzar-í^bíí a múlt­ban kifejezést, hogy mindig mellettünk állt. Ez a szeretet volt paizsunk, vér­tünk a harcok idején, ez a lelkesítőnk minden nap a megújuló munka mellett. A tizedik év küszöbért fölemelt fővel hirdetjük, hogy a „Somogyvár- megye“ liberális szelleme a legteljesebb megértésre talált mindenkor a közön­ségnél. Nyíltan, egyenesen haladtunk mindig a magunk szabta programm utján. Soha tétovázás, ingadozás, meg­alkuvás, következetlenség nem fért a közelünkbe. Elindultunk a67-es prog­rammal zászlónkon és e mellett a nagy politikai harcok és fölfordulások idején is hűségesen kitartottunk. Nem a kor­mányok változásával cseréltük ki poli­tikai elveinket, hanem szilárd követ­kezetességgel szolgáltuk azt az eszmét, amely legbensőbb meggyőződésünkben rejti erős gyökereit. A „Somogyvármegye“ Kaposvár és Somogymegye közönségének lapja volt, e város és megye érdekei lebeg­tek mindig elsősorban szemei előtt. Mindig az a cél vezérel bennünket, hogy első sorban is helyi lapot csinál­junk, mert ami szükebb hazánk leg­fontosabb érdekeit csak igy védhetjük meg teljes odaadással. Kérjük a közön­séget, támogasson bennünket továbbra is szeretetével, mert ez adhat csak erőt és lelkesedést a további nagy munká! hoz. A „Somogyvármegye" mai száma 20 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents