Somogyvármegye, 1914. január-március (10. évfolyam, 1/2558-73/2630. szám)

1914-01-01 / 1. (2558.) szám

­ 1+ 2. A kaposvári gyermekbiróság. Irta és a dec. 18-iki értekezleten fölolvasta: Gábor Mátyás a kaposvári fiatalkorúak bírája. Kaposvár, december 31. II. Ha csak egy futó tekintetet vetünk is az állami gyermekvédelmi törvény alko­tásaira, nem zárkózhatunk el annak az igaz­ságnak a megállapításától, hogy minden egyes ily törvényalkotási intézkedés, a fiatalkorúak erkölcsi és szociális megerő­södését célozza, s hogy ennek megvalósítá­sában a társadalom hathatós támogatását igényli. Mert úgy a büntető novellán, mint különösen az új gyermekbírósági törvényen az a szociális vezérelv húzódik végig, hogy a gyermek­lés fiatalkorú erkölcsi életét meg kell menteni. Evégből a biró az eléje kerülő fiatal­korúnál megvizsgálja a bűnözés és a kri­­minalitás összes tényezőit s ehhez képest választja ki aztán azt a mentő intézk­edést, amelyet a fiatalkorú fölismert életviszo­nyai figyelembe­vétele mellett, az ő er­kölcsi megmentése érdekében legalkalma­sabbnak vél. A törvény nagy szociális je­lentősége éppen itt domborodik ki s attól függ ennek a humánus törvénynek minden­blen sikere, ha váljon a társadalom, az ő megmérhetlen erejével oda áll-e segítő­társul a bíró mellé, hogy közös erővel föl­­színre hozzák azokat az életviszonyokat, amelyekből a fiatalkorú egyénisége a ma­ga valóságában előbukkan, mert Plutarchi szerint is a gyermek lelke hasonló a lágy viaszhoz, amely minden alakot fölvesz, s csak ha megkeményszik, válik nehezen­ gyúrhatóvá. ^ Miután az a kór, a gyermekek züllése, amely ellen állam és társadalom az együt­tes védőkén­z-en keres panaceát, m­aga is társadalmi betegség, nyilvánvaló, hogy en­nek tüneteit éppen magában a társadalom­ban kell keresnünk. Hogy tehát a fiatalko­rú egyéniségének hű tükréhez jussunk, kü­lönös vizsgálódásunk tárgyává kell tennünk­ azt, váljon a fiatalkorút nem-e az ő testi­­szellemi degeneráltsági elfajultságai, tár­sadalmi okok, családi környezet, avagy ke­reseti viszonyok sodorták a züllés útjára. A fiatalkorú egyéniségének vizsgálódásá­nál elsősorban magára a családra esik tekintetünk. Itt bő tere és alkalma van a kutatónak fölszínre hozni úgy az erkölcsi gyémántokat, mint a bűn, nyomor for­telmeit, melyek egyformán föltalálhatók a kunyhóban és fényes palotákban. Nem kell messze mennünk, csak ki hol vizsgálja meg saját családi életét, nem-e arra az ered­ményre jut, hogy egész élete a gyermekek miatti aggodalomban, rettegésben telik el? Nem csak testi épségét, egészséges életét féltjük, s legkisebb baj esetén orvos után szaladgálunk, de nem kisebb gondolatok az ő erkölcsi épségük, jövőjük! Hisz egy tanári intő a gyermek rossz magaviseletéről elégséges a család békéjének, lelki nyu­galmának a megzavarására. És mégis mindeme gondos nevelés, felügyelet dacára megesik, hogy egyikünk­­másikunk féltve őrzött kincse, büszkesége, egyetlen reménye, rossz társaságba kerül, s mielőtt hozzátartozói erről tudomást sze­reznének, már az erkölcsi fertőbe fetreng, ahonnan vajmi ritkán van menekülés. Ha a kultúra, erkölcs és kedvező va­gyoni helyzet minden védelmi eszköze­ivel ellátott és fölszerelt családok gyermekét is megejtheti s megkerüthet­i a bűn, mit szóljunk az olyan gyermekekről, akik vagy egyáltalán család nélkül az utcán élnek, vagy akiknek családja nem ismeri az er­kölcsi védelemnek imént fölsorolt eszkö­zeit? Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha gyermekvédelmi akciónkban, különösen a fiatalkorú bűnözőnek egyénisége fölisme­résében eredményes munkát akarunk vé­gezni, akkor nem szabad irtóznunk attól a bűztől, undortól sem, amely egy zül­lött család megtekintésénél az orrunkat megüli. Csak lépjünk be egy ilyen család­ba s tekintsünk körül! Mit látunk!? Egyik­­ apa reggeltől estig jár az éhenhalást­ól és még éjszakai mun­­■rt négy­-öt nyer­nem tud­ keresni, s vagy mint mosó­nő, vagy mint karítónő szintén a házon kivül tölti idejét, úgy, hogy az a 4—5 gyer­mek egész nap felügyelet nélkül magára van hagyatva, miből folyóan ki­kerülnek az utcára, ahonnan aztán már egy lépés a bűn. A másik helyen tekintetünk már sokkal komorabb, mert itt nem annyira a nyo­mort, mint magát az erkölcsi züllést, a bűnt egész meztelenségében vehetjük szemünkre. Ott van az életerős családfő, aki elég jól keres, úgy, hogy ebből a csa­ládját tisztességesen eltarthatná, de ehe­lyett keresményét a korcsmában hagyja, s midőn este egy fillér nélkül éhező család­jához hazatér, s ezek kenyér után sírnak,, őket üti-veri, a legmegátalkottabb trágár szavakkal illeti. Vagy ott látjuk ugyancsak a másik életerős apát, amint az egész napot mun­­kátlanul, henyélve tölti el, s az est beáll­tával távozik hazulról, de nem ám azért, hogy éhező gyermekeinek kenyeret keres­sen, hanem hogy lopjon. Mikor zsákmá­nyával hazatér, gyermekeinek dicsekedve mondja el, hogy a lopást mily ügyesen, észrevétlenül hajtotta végbe, sőt legköze­lebbi alkalommal legnagyobb fiát, a 10—11 éves Pista gyereket is szoktatóba magával viszi, mialatt több­i gyermekei magára ha­gyása mellett az asszony szintén házon kívül, testi munkával keresi a tollas kalap­ra és selyem vigadóra valót. (Folyt. köv.) Miről gondolkodik a művész. A „Somogyvármegye“ eredeti tárcája. Irta: Golein Gábor dr. II. Van itt, például a kisteremben egy baromfiudvarról tollrajz. Öt-hat disznó is van nagy művészettel papírra vetve, de édes istenem, csak nem gondolt ez­alatt folyton ezekre a disznókra. Elgondolkodva nézem a rajzot. De, nini, mi ez, hisz ezen a rajzon írás is van. Aláírás lenne? Nem, annak­ túl hosz­­szú. Dedikáció? Az sem. Hát mi? Bön­­gésszük a félhomályos teremben a betű­ket.— »Csak progresszív ember lehet modern.« Mi ez ? Jól látunk ? Hogy tartozik ez a baromfiudvarhoz? Sehogyan sem. A művész , mivel épp toll volt a kezében, amivel rajzolt, szinte öntudatlanul, véletlenül ráírta a papírlapba azt a gondolatot, amin ép­pen rajzolgatás közben rágódott. Ezzel a véletlenül nyitva hagyott ab­lakán a művész lelkének, — belelátha­tunk a művész munka közbeni gondolat­­világába. És ez a mondat sokat elárul. Ha a képet letakarjuk és csak a művész által írt mondatot mutatjuk meg­, — ebből nem találjuk ki, hogy mit ábrázol ez a kép. De arra el lehetünk készülve és előre megmondhatjuk, hogy ez a mű­vész nem a régii nyomokon halad, nem tartozik egy régi iskolába sem, ez a mű­vész újat produkál. Biztosan elgondol­hatjuk, hogy a milleniumi hódolat fes­tője vagy Kézdi-Kovács László egyik vázlatára sem írt, még véletlenül sem írt iyen mondatot. Kíváncsian kutatjuk most már a rajzokat, talán más magafeledkezésre is találunk, amelyeken keresztül a művész­nek munka közben akadt a problémáira, bukkanunk. És tényleg. A következő mondatok alakulnak ki a sililabizált sza­vakból : — »Arra a művészetre nincs szük­ség, amelyiknek nincs szociális érté­ke.« — Vagy egy másik képen: — »Miután a művésznek csak önma­gából és a természetből lehet újat merí­teni, jobban kell a természetben elme­rülni, mint a régi stílusok általunk­ ke­vésbé ismert szellemében. Igaz, ez nehe­zebb feladat a művésznek, mert több haladást jelent, amivel megbirkózni ne­héz dologi!« Vázlatozás közben papírra firkált szavak, de oly súlyosak, hogy hozzá­értő ember ebből fölépíthetné és meg­magyarázhatná Rippl-Rónai művészetét, művészi programmját. Én azonban — mint látni méltózta­­tik — hozzáértő ember nem vagyok s ezért pár szóval csak azzal próbálko­zom meg­, hogy laikus szemmel e pár szóból keressem meg a kulcsot, amely­nek segítségével laikus ember is köze­lebb jut Rippl-Rónai képeihez. » ... modern ember ... a művész csak önmagából meríthet újat... ez ha­ladást jelent... megbirkózni nehéz do­log.« Egy művészi élet küzdelmeire vilá­gítanak e szavak, egy művészére, aki bármily művészit alkot, bármily tökéle­tességgel közelít meg képeivel egy új irányban, amit mag­a teremtett, nincs magával megelégedve, keresi a maga művészetét, a jobbat, a szebbet, halad­ni, fejlődni akar. Ez a küzdelem, ez a magával meg nemű elégedés jellemzi Rippl-Rónai képeit. Ha egy középtehet­­ségű festőművész kiépett keletkezésük SOMOGYVÁRMEGYE 1914. január 1. ♦ A Jém általános Biztosító Részvény­társaság kaposvári Főügynöksége A NÉPTAKARÉXPÉNZTÁR Rt.-nál KAPOSVÉROCC Részvénytőke: 6.000.000'— korona. Elnök: Gróf Károlyi Imre. Alelnök: Báró Fejérváry Imre. Választmányi elnök: Gróf Tisza Kálmán. Tű­z-, baleset-, szavatossági, élet- és nép­­biztosítás, betörés-, jég-, üveg- és állat­­biztosítás. Olcsó dijak­ modern feltételek ! Kartellen Mpfilt Hivatalos helyisége: Kaposvárott, Kontrássy­ utca 4. szám alatt.

Next