Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1884

lE^Z öpe Dez ső. 1861—1885. 1' Alig kezde hegedni a seb, melyet felejthetetlen kartársunk Möller Ede elhunyta szivünkön ejtett, máris újabb csapás-okozta fájdalom : Köpe Dezső tragikus sorsa facsarja szivünket. Erdélyi fiú volt ő, ki Bécsen át jött Sopronyba, hogy sorsát: a czinfalvai temetőt ki ne kerülje! Egy kis ólomdarabka, mely véletlenül találta, kioltá életét, véget vet­vén mind ama boldogító reményeknek, melyeknek teljesültét a közel jövőtől várta. Alig-alig, hogy az élet tavaszát éldelni kezdé, midőn a kérlelhetlen halál rá tette csontkezét, melynek érintésére lezárulnak a pillák, kiapad a szív patakja, s kiszabadul földi hüvelyéből a lélek. Az a gyászlobogó ott az állami főreáliskolán azt jelenté, hogy Köpe Dezső nincs többé! A kik ismerték, tudják, hogy mit jelentenek e szavak; mert Köpe Dezső fiatal kora : huszonnégy éve daczára nem tartozott azon közön­séges fiatal emberek közé, a kiknek elhunytét közömbösen veszszük. Éles ész, kiapadhatlan tudásvágy s kitartó szorgalom vezérelte őt a tudományok forrásához, melyből annyi igazat, szépet merített, hogy tudományos képzettségéért nemcsak tanártársai és növendékei, hanem ismerősei is elhalmozták dicséretekkel. Ámbár szakját: a chemiát és természetrajzot kitünően értette s abból tanári oklevelet is nyert, hogy tudományszomját kielégítse, oly buzgósággal látott hozzá a mat'nema- tikai tudományok elsajátításához, hogy május havában ebből is szán­dékozott oklevelet szerezni s bizonyára szerzett volna is a kolozsvári egyetemen, melynek jeles növendéke volt. Szorgalmának gyümölcse : az örök nyugalom. Minden fiatal embernek vannak álmai, ábrándjai. Köpe sem volt ment azoktól. Mit álmodhatott volna magának egyebet egy tudományo-

Next

/
Thumbnails
Contents