Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1891
Felségeik dicsőn uralkodó I. Ferencz József és Erzsébet királyasszonyunk koronázása 25 éves fordulójának ünnepe. Kedves Ifjúság ! Szokatlan hevülés, megragadó öröm buzog fel ma szivem mélyéből, midőn e díszkoszoruzta emelvényre lépek. Mert ha képzeletem — e sebes szárnyú sas — villámgyorsan átczikázik dicső emlékein annak a századnegyednek, melynek méltó zárókövét képezi a mai nap : akkor az emlékezés fáklyájának fényénél egy dicső, egy magasztos alak bontakozik ki lelki szemeim előtt a múltak derengő homályából : egy király, aki a Mindenható véghetetlen jóakaratából nagy és kimagasló embernek és uralkodónak egyaránt, akinek élete, sorsa egygyé forrott nemzetünk életével és sorsával, akinek trónját ma is, a felvilágosodás szülte szabadság fényes és a szabadság elfajulásának, a szabadosságnak vészthozó napjaiban, a nemzet igaz tiszteletének, meleg ragaszkodásának és őszinte szeretetének megdönthetetlen bástyája evedzi körül, mert a világ összes fejedelmei között ma a legalkotmányosabban uralkodó s ép ezért a legszeretettebb király. Csodás hangzású szavak ezek, kedves ifju barátaim, annál csodásabb hangzásunk, mert Felséges Királyunk uralkodásának eleje véletlenül összeesik a magyar nemzet dicsőséggel teljes szabadságharczával, melyet az előző kor forrongó méhe szült, s melynek a csak kénytelen-kelletlen örökösévé lön. És akkor ért véget a magyar nemzet tespedő, gyáva kora és elkövetkezett a csodák világa. Az újkori Prometheus széttépte lánczát és a bilincseket, melyekbe ádáz ellenei verték hadverő izmos karjait és megkezdődött a bámulatgerjesztő tusa a magyar nemzet ezredéves jogáért, szabadságáért és alkotmányáért. S hogy a költővel szóljak : Felmozdult ám az alvó nemzet És megdöngette rácsukott Vén tömlöczének százados falát, Hogy megrengett az ég és föld belé ! Magasztos vágyak, virradó remény Futották be a szomju szíveket.