Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1893
Hogy azonban e telep idővel várossá fejlődött, arra nagyobb földrajzi tényezők működtek közre. Általában áll az a törvény, hogy városok csak ott keletkeznek, hol nagy közlekedő vonalak találkoznak. E szempontból vizsgálván fekvését, csakhamar azt látjuk, hogy Sopron két nevezetes útvonal találkozó pontját jelöli. Ha Közép-Európa térképét szemügyre vesszük, azonnal feltűnik azon körülmény, hogy a Földközi- és Balti tengerek vidékét összekötő legrövidebb járható útvonal városunkon vezet keresztül. A Balti tenger felől itt is két nagy út vezet párhuzamosan Európa szívébe, az egyik az Odera mentén a Mährische Gesenke-n át a Morva völgyébe és innen a Dunához , a másik a Visztula mentén a Jablonkai hágón át a Vág völgyébe és innen a Csallóköz ágas-bogas vizeinek kikerülésével a Kárpátok keleti lejtője mentén szintén a Dunához. Itt találkozik tehát e két út a Duna jelölte főútvonallal, mely Ny-ról K-re vezet. Mindkét találkozó pontnál nevezetes város van Bécs és Pozsony. Előbbinek fontosságával az ókorban Carnuntum (a mai Német-Óvár közelében) birt. Általmenvén a Dunántúlra, azt látjuk, hogy a főcsomópontokból kiinduló és az Adria tengernek tartó utak a nehezen járható Alpok kikerülésével Sopronnál futnak össze, hogy azután egyesülten folytatódjanak Szombathely felé. Az egyenesbik,vagyis a Pozsony felől vezető út a Hundsheimi hegységtől K-re a Nyulasi térségen át a Lajta hegység meg Fertő közötti szoroson keresztül Sásony, Széleskút, Feketeváros, Lércz, Oszlop és Szt.-Margita községeket metszve egyenesen D-re Sopronnak halad, hol a Bécs felöl jövő és a Lajta hegységet DNy-on megkerülő Vimpác, Szárazvám, Vulka Pordány és Klimpa helységeket metsző főúttal találkozik. Kern szorul bővebb magyarázatra, hogy e találkozó pontnál a különböző vidékekről jövő népek önkényt állapodtak meg rövidebb-hosszabb időre. Sopron város fekvésének e viszonyai magát a várost későbbi időben, mikor a Lajta jelölte az ország határát, az ország kapujává avatták, a mint ezt világlátott királyunk Róbert Károly a városhoz 1317. november 12-én intézett levelében különösen ki is emeli. E levelében ugyanis megújítja a városnak tűzvész által elpusztított kiváltságait s szabadságait hivatkozván a város hűségére, egyszersmind ráutal a fekvés jelentőségére e szavakkal : »et potissimum, quia ipsa Civitas Sopruniensis pene in confinio Thetonie sita, quasi porta regni nostri appellatur.«*) (Kiváltképen pedig azért, mivel Sopron városa Németországnak majdnem határán fekvén, mintegy országunk kapujának neveztetik). * Sopron városi levéltár Lad. L. Fax II Num. 18.