Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1883

Cicero mint nevelő.*) Adalék az ókor paedagógiai eszméinek történetéhez. A nagy bölcselőnek és szónoknak nevelésre vonatkozó elveit és gondolatait ismerni nem kevésbbé fontos, mint a politikuséit latba vetni, kinek mindenha gondja lesz azon nemzedék nevelésére, melynek számára saját eszméit a jövőnek termékeny ölébe veti. Azért jónak láttam Cicerónak műveiből mindazon helyeket kibön­gészni, melyek nevelési elveire világot vethetnek, annál is inkább, mert tudtommal a külföldi irodalomban eddigelé e kérdésnek mo- nograpliusa nem akadt. Hogy a nagy politikusnak ebbeli nézeteit helyesen meg­ítélhessük, saját jelleméből kell kiindulnunk, mert ő mint ritka más ember birt önérzetének teljes becsével és értékének teljes tudatával és azért közel áll azon föltevés, hogy másokat is saját képére és hasonlatosságára akart nevelni, miként ez sok más — részben jeles tehetségű — paedagogusnak tulajdonsága. Félénk és ingadozó jelleme nem ismert határozott irányt és azért a ne­velésben is inkább az ismeretek gyűjtésére, mintsem jellemfei- lesztésre támaszkodik. Saját maga hozzá lévén szokva ahhoz, hogy másoknak folyton kedvében járjon, másokra nézve is ezt a mó­dot tartotta helyesnek és czélhoz vezetőnek és saját elveinek alak­talanságát, melyet nála még a lángész sem tudott eltakarni, sze­rette volna másoknak is teendőjévé kitűzni, ingadozván abban, a mit napjainkban egyéni nevelésnek nevezünk. Tanulmányunk további fonalán ki fog derülni, hogy Cicero nem volt teljesen híjával az egyéni nevelés fogalmának, csakhogy elveinek részleteit e sarkpont körül szerves egészszé csoportosítani nem tudta, mi azonban főképen korának és nemzetének nevelési álláspontjától függ és az által van föltételezve. *) Minthogy ezen értekezés amúgy sem kizárólagos forrástanulmány, elégségesnek tartom a forrásokat főbb vonásaikban e hely' n fölsorolni. Hasz­náltam Cicero művein kívül a következő munkákat : N audet „Sur l'instruction publique chez les anciens et particuliére­ment chez les Romains“ (Mém. il. l’Instit. 1831.) Schmidt „Geschichte der Pädagogik“ J. (Lipcse 1884) azután Mid dleton nagy müvét („Life of Ci. cero“) s néhány mást, mik az illető helyeken idézve vannak. Köszönettel tar­tozom Dr. Miklosich Ferenc! és Dr. Pachler Faustus uraknak, kik a bécsi könyvtárakból a szükséges könyveket kiszolgáltatni, illetőleg meg­szerezni szívesek voltak és TarkeöyJános barátomnak, ki Cicero világ­nézetére vonatkozó jegyzéseit rendelkezésemre bocsátotta. 1 A kérdés fon­tossága. Cicero jelleme.

Next

/
Thumbnails
Contents