Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1883
Cicero mint nevelő.*) Adalék az ókor paedagógiai eszméinek történetéhez. A nagy bölcselőnek és szónoknak nevelésre vonatkozó elveit és gondolatait ismerni nem kevésbbé fontos, mint a politikuséit latba vetni, kinek mindenha gondja lesz azon nemzedék nevelésére, melynek számára saját eszméit a jövőnek termékeny ölébe veti. Azért jónak láttam Cicerónak műveiből mindazon helyeket kiböngészni, melyek nevelési elveire világot vethetnek, annál is inkább, mert tudtommal a külföldi irodalomban eddig elé e kérdésnek monographusa nem akadt. Hogy a nagy politikusnak ebbeli nézeteit helyesen megítélhessük, saját jelleméből kell kiindulnunk, mert ő mint ritka más ember biit önérzetének teljes becsével és értékének teljes tudatával és azért közel áll azon föltevés, hogy másokat is saját képére és hasonlatosságára akart nevelni, miként ez sok más — részben jeles tehetségű — paedagógusnak tulajdonsága. Félénk és ingadozó jelleme nem ismert határozott irányt és azért a nevelésben is inkább az ismeretek gyűjtésére, mintsem jellemfejlesztésre támaszkodik. Saját maga hozzá lévén szokva ahhoz, hogy másoknak folyton kedvében járjon, másokra nézve is ezt a módot tartotta helyesnek és czélhoz vezetőnek és saját elveinek alaktalanságát, melyet nála még a lángész sem tudott eltakarni, szerette volna másoknak is teendőjévé kitűzni, ingadozván abban, a mit napjainkban egyéni nevelésnek nevezünk. Tanulmányunk további fonalán ki fog derülni, hogy Cicero nem volt teljesen híjával az egyéni nevelés fogalmának, csakhogy elveinek részleteit e sarkpont körül szerves egészszé csoportosítani nem tudta, mi azonban főképen korának és nemzetének nevelési álláspontjától függ és az által van föltételezve. A kérdés fontossága: Cicero jelleme. *) Minthogy ezen értekezés amúgy sem kizárólagos forrástanulmány, elégségesnek tartom a forrásokat főbb vonásaikban e helyen fölsorolni. Használtam Cicero művein kívül a következő munkákat : Naudet „Sur l'instruction publique chez les anciens et particuliérement chez les Romains“ (Mém. il. l’Instit. 1831.) Schmidt „Geschichte der Pädagogik“ J. (Lipcse 1884) azután Middleton nagy művét („Life of Cicero“) s néhány mást, mik az illető helyeken idézve vannak. Köszönettel tartozom Dr. Miklosich Ferenc és Dr. Pachler Faustus uraknak, kik a bécsi könyvtárakból a szükséges könyveket kiszolgáltatni, illetőleg megszerezni szívesek voltak és Tarkely János barátomnak, ki Cicero világnézetére vonatkozó jegyzéseit rendelkezésemre bocsátotta.