Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1885
A nevelő és a büntetés. írta Odörfer Kristóf. Amint ez idén elvállaltam, hogy intézetünk értesítőjébe a szokásos értekezést megírom, már előre száműztem minden gondolatot, mely szorosan vett tudományos fejtegetésekre csábíthatna. Nem azért, mintha valami értékesebb munkát adhatna a módszertan vagy neveléstan általános kérdései köréből az ily magániskola, mely egyúttal nevelő intézet is , hanem, mert véleményem szerint e helyen tudományoskodni ezért tévesztett dolog. Rosszak avagy kevésbé értékesek emez értesítői munkák , úgy kár volt kinyomatni őket ; ha pedig jók , úgy más módon szélesebb körben terjeszthetők el. A szülők nem igen érdeklődnek irántuk, akikhez tulajdonképen szólni kellene: a növendékek számára nem írunk ; a szakértők pedig nagy ritkán, olykor későn vagy soha se i jutnak hozzá. De kívánatos dolog, hogy a nevelő néha-néha az érdekelt közönséghez szóljon, nyújtson neki felvilágosítást! Ilynemű fejtegetések bizonnyára inkább valók az értesítőkbe, mert e munkák egyrészről a szülőket értesítik, hogyan bánunk gyermekeikkel s másrészről az ifjabb s később az intézet kötelékébe kerülő nevelőknek kezdetben nehéz feladatát könnyíthetik meg. Ha tán egyik-másik növendék is olvassa ezt, úgy ama komoly a megfontolás, mely nevelésük folyamán vezet bennünket, alig fog hatás nélkül ellebbenni felette. A következőkben újat avagy csakis újat nem ígérek, hanem megelégszem azzal, hogy főbb vonásokban leírom ama gondolatokat, melyek a tárgy felett bennem keletkeztek ; mindamellett némely előttem fontosnak látszó kérdésről bővebben fogok elmélkedni és értekezni. Aki a nevelés terén több ideig bizonyos érdeklődéssel s a megfigyelésnek veleszületett tehetségével működött, az mindenkor örömmel üdvözölte az uj tanév kezdetét, mely uj anyagot ad a megfigyelésre. Uj tanítvány, uj növendék ! aztán uj tanító, uj nevelő ! Itt nyüzsög az életvndor ifjúság összegyűlve a társadalom különféle rétegéből, osztályából és rendeiből eredve s az iskola