Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1886

A jellemfejlesztésről, írta Kropf József. Intézetünk múlt é­vi értesítője a „Nevelő és a büntetés“ czíme alatt adott egy kis tájékoztatót amaz elvekről, melyek e tárgyban vezetőink és, bár csak óhajtásképen, ígéretet tesz az általa megkezdett fejtegetések folytatására nézve. Nem mintha a limit évben félig kifejezett óhajt és ígéretet magamra kötelezőnek tartanám, nem mintha, egyetértve az előttem járóval, az értesítőkbe írt speciális tudományos fejtegetéseket elveszettnek hinném azokra nézve, kik eme speciális tudományok iránt érdeklődnek ; nem mintha elhibázottnak tartanám a mi közönségünknek ilyesmivel való megismertetését , de, mert majd tiz éves nevelői működésem alatt szivem ugy megtelt a tapasztalatok által keltett érzelmekkel s fejem szinte zug az ezen érzelmek ébresztette gondolatoktól, hogy alig foghatnék alkalmasabb tétel megbeszéléséhez. Szinte látom a gúnymosolyt a t. mamák és papák ajkain, mintha csak mondani akarnák: „Íme újra egy, a­ki írásban hirdeti az igét, melyet megtestesíteni aligha bír.“ Mosolyogjon csak asszonyom, de gondoljon vissza ama na­pokra, mikor álmatlanul töltött északáktól s a gond és bú sajtolta könyektől megvörösödött szemekkel állt gyermeke bölcsője mellett s kereste az okot mért nyugtalan az a piczi jószág? és ama lele­ményesség, melyet csupán az anyai szeretet produkálhat, hiába súgta fülébe egyik kísérletet a másik után ! Talány előtt állott s a megfejtés kulcsa olyan kincs, mit ember nem bírhat. Azt hitte, hogy csak a test kívánságait kell kielégitni, s meg lesz a béke s alig várta a napot, melyen megnyílnak az eddig csak sirni és nevetni képes ajkak, hogy szóljanak is. De mielőtt a beszélés tehetsége életre ébredt volna, már tapasztalhatta, hogy van ott valami a táplálék és ápolás által ki nem elégíthető vágy, melynek forrása, kell hogy más legyen, mint a test. Nézze csak mily epedve nyújtja kacsáit anyja felé s mert a látogatáshoz szánt

Next