Sorakozó, 1939 (1. évfolyam, 2-46. szám)

1939-02-25 / 2. szám

2 Hidligeti telekparcellázás botrányos panamája Becsapott kisemberek a károsultak • A Fuchs-család karrierje az ószerességtől a mammutföldbirtokig Pár évtizeddel ezelőtt elindult egy zsidó­család Galíciából, hogy itt Magyarorszá­gon alapozzák meg a jövőjüket Itt, a dú­­san termő magyar Kánaáséleten hamarosan meg is telepedtek. Fuchs Náthán, —­ mert így hívták a családfőt — ronggyal és tol­lal kezdett el kereskedni Székesfehér­várott. Ez volt a kezdet. Ma már unokája, akiről ez a riport szól, Andrássy-úti háztulajdonos és a gróf Károlyi Imre-féle tejüzem rt. vezér­­igazgatója és a sok vihart látott érdli­geti botrányos parcellázás kivitele­zője és egy négyezerholdas ősmagyar birtok boldog tulajdonosa. A neve Fuchs Máté Pál. Ez­ a név ezelőtt egy évvel, a nagy port fölvert érdligeti parcellázási botrányokkal kapcsolatban került először az érdeklődés homlokterébe. Ez a nagy parcellázási pa­nama azóta bejárta az egész­­magyar saj­tót, de a különböző följelentések kapcsán foglalkoztatta a független magyar bírósá­got is. Más ember ilyen dicstelen múlttal a háta mögött eltűn az ismeretlenség legtel­jesebb homályába, de Fuchs Máté Pál íz­lésével, úgy látszik, ellenkezik az efajta etika, mert ma is, mintha mi sem történt volna, zavartalanul folytatja ezeket a par­cellázási manipulációkat... Telnek és múlnak a hónapok. A parcel­lázási üzem zavartalanul működik és egyre dagad az érdi botrány panamájának most már több kötetre terjedő rémregénye. Az apró részletek megírására nincsen he­lyünk az igazságot majd a magyar független bíróság fogja kibogozni a följe­lentések tömkelegéből. Mi most csupán az érdfiggy -parcellázás körül elkövetett, és eddig még a nagy­közönség előtt ismeret­len részletekkel kívánunk előrukkolni. Reklám mi­art járni a kilenckoronás Károlyi Imre nevével Érdligeten — mint ismeretes—­évekkel ezelőtt parcellázni kezdtek, amely még ma is tart Ügynökök hada járta a várost, plakátokat és prospektusokat cipeltek ma­gukkal és rábeszélték a kispénzű iparoso­kat, kereskedőket és tisztviselőket arra, hogy Érdligeten vásároljanak maguknak parcellatelket a gróf Károlyi-féle ura­dalom birtokából. Fát, fát igérte le szóban és írásban. Azt mondták, hogy ez a vidék kiválóan alkal­mas házhelyépítkezésre és a talaj össze­tétele a kerti ve­teményeken, növényeiken kívül gyümölcstermelésre is megfelelő. Nyár volt akkor s a kisemberek méreg­drágán, valóságos patikaáron vásárolták össze a grófi uradalom felparcellázott terü­leteit. Mindenki sietett és mindenki épít­kezni akart. A megvett parcellákra házat építettek és kezdtek berendezkedni a jövő életre. Ekkor még boldogok voltak az emberek. Nem tudták azt, hogy a hideg és az esős évszakok beálltával a virágzó­nak látszó területeket talajvíz és mocsár önti el, ami kimosna, elönti házaikat. Ekkor­­még szó sem volt parcellázási botrányról, de máris egy nagyméretű adó­csalás foglalkoztatta a parcellázással kap­csolatosan az illetékes hátságokat. A fel­parcellázandó terület ugyanis gróf Károlyi Imre uradalmához tartozott, akinek égi­szét, történelmi múltját és kilenckoronás főúri nevét használták föl az üzletköté­sek lebonyolítására. Fuchs Máté Pál volt a gróf teljhatalmú megbízottja, aki a valóságban az uradalom egész területét négyszögölenként 50 filliéres árban megvásárolta Károlyi Imrétől. Idézünk a szerződésből: ,A kétoldali adófizetés és egyéb ké­nyelmetlenségek alól mentesülve, a meg­vásárolt­ terület nem iratik át eladó ne­véről a vevő nevére, hanem vevő a fel­parcellázott terület eladásra kerülő tel­keit, mint az eladó teljhatalmú köz­jegyzői megbízottja adja el a tetekve­­vőknek.” A grófi uradalom egyik elbocsátott gazdatisztje tette meg akkoriban a felje­lentést ebben a nagy horderejű adócsalási ügyben. Az eljárás Fuchs Máté Pál ellen megindult. Hogy-hogy nem, a hatóságok elfogadták a terhelteknek azt a védekezé­sét, hogy ez a szerződés csupán egy terve­zet volt, a megvételre nem került sor, mert a parcellázást Fuchs Máté Pál csu­pán, mint a gróf megbízottja hajtotta végre... megáldott parcellázok érdeme, hanem ki­zárólag az isteni gondviselésé... Megindul a perek lavinája A kisemberek, akik addigi életük egész munkásságát fektették be az építkezé­sekbe, panasszal támadták meg a szerző­déseket. A károsult telekvásárlók a perek egész lavináját indították el, hogy a bíróság szolgáltasson igazságot félrevezetettsé­­gükben. Több mint 200 bűnvádi felje­lentés érkezett az ügyészségre Fuchs Máté Pál ellen okirat hamisítás és csa­lás miatt. Mielőtt azonban a följelentéssel kapcso­latos dolgok komolyra fordultak volna, a rókautakat kereső Fuchs Máté hirtelen meghunyászkodott, jóindulatúvá vált és hajlandónak mutatkozott arra, hogy a be­csapott embereket kártalanítsa. Kötelező ígéreteket tett, hogy a prospektusokban hirdetett szociális kellékeket (utak, vil­­lanyvilágíás, stb.) valam is váltja. A megkárosított kisemberek tisztában vannak azzal, hogy a büntetőperek esetleg sokáig elhúzódhatnak ezért alkuba bocsátkoztak Fuchs Máté Pállal, hogy bizonyos áldozatok árán is, de siettessék az azonnali békés meg­­­­egyezést. Ebben az időben ügyvédek hada lepte el Érdligetet. Folytak az egyezkedések csoportosan, de külön-külön is. Az ügyvé­dek jószimatú emberek, tudják, milyen ügyek azok, ahol keresni lehet. Itt pedig adva volt az alkalom és a lehetőség. Egyik gyűlés a másikat érte. A kiforgatott és va­gyonukat elvesztő telekvásárlók az egyez­kedés útján kártalanítani szerették volna magukat.­­. Azonban ez az egyezkedés nem volt őszinte s csak arra volt jó, hogy Fuchs Máté Pál időt nyerjen vele, mert közben a károsultak intelligensebb vezető embereit minden eszközzel megpróbálta, hogy le­szerelje. Akinek a szerződése körül valami hiba volt, ott igyekezett anyagi áldozatokat is hozni, hogy visszavonják az ellene tett bűnvádi feljelentést. Ezekkel az emberek­­kel újra szerződött és fizetett. Fuchs Máté Pálnak van miből fizetnie. Közismerten milliomos ember, s a kis­pénzű kisemberek nem is tudtak ellent­­állni a frissen vasalt ropogós bankók csábításainak. Egymásután futottak be az ügyészségre az előző följelentéseket visszavonó kérel­mek, mire a hatóságok kezdték megszün­tetni Fuchs Máté Pál ellen az eljárásokat. megvolt az er? Egyre szaporodott a­­ mai,­­de közben a­z meglátogatta az Isten kár, jégkár .. . S mindennek betetőzés számukra Fuchs Máté Előrukkolt a követelések, a dohok s elhangzott az­­, hogy És háromszor koppant­a ka­ „senki többet” s az új fr Máté Pál lett. Így szerezté e­gyes JIOOO holdas egybirt minden talpalatnyi röc­sajgó magyar bánat, kö A Fuchs-csíiládot azt nem zavarta, sőt nag mert a vagyonából k akart, hát elmehetett béresnek.. Azt hisszük, az hall semmit sem máig, de reméljük, nem sokáig. a ka­dákat szolg­áltatta mrsét, •dűltek jelek­, najd a Fuchs 'szr.nc­­elynek átok, ■apad... Utalón voltak, ja, ha h­a — nem olt ez talán ld­ád többet ér Halálcsí­ás-nyirkok, szökőkutak, pinceuszodák ’A felmentő ítélettel a zsebben, Fuchs Máté Pál és a vele együtt dolgozó gárda hihetetlen lendülettel erőszakolta, illetve siettette a további parcellázást. A telek­­vásárló kisemberek szorgalmasan építkez­tek. Az éveken át keserves munkával ösz­­szekuporgatott pénzek elindultak a külön­böző bevásárlási források felé. Fizették az építőmestert, a munkásokat, felásatták a kerteket és vásárolták a bútorokat. És el­jött a szigorú, kegyetlen tél. Egy szép napon arra eszméltek fel, hogy a házak falát elönti a talajvíz, lemál­­lik­ a vakolat még a plafonról is, a bútorok tönkremennek és sok helyen össze is dőltek az építkezések. Halál­­osírás nyirkok penészedtek a falon és a bútorokon. A vakolat alól kivicsorgó téglák figyelmeztető jelként meredtek a tulajdonosok elé, hogy menekülje­nek! Némely rosszabb fekvésű ház padlórései közül egy-egy erőteljesebb lépés nyomán valóságos szökőkutak törtek elő. A pincék uszodákká váltak, ahonnan a lakók nap­számra vödrökkel hurcolták ki a vizet... S mindennek betetőzésére elmaradtak az ígéretek is A parcellázó vállalat nem épít­tette meg az utcákon az utakat, úgy hogy a környékbeli fuvarosok semmi pénzért sem vállalkoztak arra, hogy tüzelőt szállít­­sanak a lakóknak. A telektulajdonosok, hacsak nem akartak megfagyni saját ott­­honukban, kénytelenek voltak a fél kilomé­terre lévő műútról a halakon befuvarozni a téli tüzelőt. A prospektusokon ígért villanyvilágítást sem vezette be Fuchs Máté Pál és ezért­ a téli alkony beálltával valóságos életveszély volt a „kies'’ parcellahelyeken a közleke­dés. A szülök gyermekeiket nem merték elengedni az­ iskolába, mert nem tudhatták, hogy mikor csúszik el a feltörő talajvízigy, é­ztodóan síkos úttesten, amely mellett ve­zetett el a másfélméteres talajvízzel telt átmérni halálárok. Hogy ilyen halálos tragédia mégsem kö­vetkezett be, az nem a szociális érzékkel Fuchs Máté az A helyzet egyébként Érdligeten azóta is változatlan. A botrányos állapotok egyál­talában nem javultak meg, bár az új idők hatását Fuchs Máté Pál is erősen sejti. Ennek kövekeztében lázas gyorsasággal a vallását változtatta meg és áttért a római katolikus hitre. Ezt valahogy el tudta, in­tézni, bár a zsidó törvényjavaslat értelmé­ben mégis csak zsidónak számít. Fuchs egyébként háromszor változtatta meg már a vallását. A magyarságra kedvezőbb kor­szellem más egyéb elővigyázatosságot is előír azokra a családokra, akik gyanús hátterű, milliós vagyonra tettek szert. Ezért Fuchs Máté Pál sürgősen ámba­­bocsátotta Andrássy­ úti hatalmas bérpa­lotáját, amelyre vevőként a Gazdák Bizto­sító Szövetkezete jelentkezett. Az adásvétel már meg is történt. Az érté­kes és a főváros legszebb helyén fekvő há­romemeletes bérpalota a tényleges értéken mélyen aluli áron új gazdát, cserélt. A szakértők előtt gyanús is a dolog s olyan híreket rebesgetnek, hogy Fuchs Máté Pál az illetéklerovással kapcsolat­ „új földesúr" ban meg is rövidítette volna a kincstárt, vagy pedig és ez sem lehetetlen, a Fuchs­­családnak egyszerre nagyon sürgős lett a Magyarországról való expot­tálás. Most végül emlékezzünk meg Fuchs Máté Pálról, mint nagybirtokosról. A ma­gyar föld tragikus sorsa elevenedik meg előttünk ennél az üzletszerzésnél is. Min­denki tudja ebben az országban, hogy a nagybirtokok árnyékában nyomorgó szín­tiszta magyar parasztság a földéhség sor­vasztó lázától hajtva, vándorbotot vett a kezébe és ma Kanada őserdőiben, a fazendákon, a bányák sötéten ásító torkában keresi az új élet lehetőségeit. Addig hány és hány Fuchs Máté Pál ke­zébe csúszott át az ősi humusz. Ezeket az új földesurakat mindig­ ott lehetett látni az árveréseken, ahol potompánzon vásárol­ták meg a magyar parasztság könnyel és vérrel szerzett földbirtokát. A székesfehér­vári birtokososztály tudta, ha pénzre van szüksége, a Fuchsok szívesen állnak rendel­kezésükre, csupán egy kis kamatot szed­tek. Fizetni se volt sürgős s ha kellett, volt továbbra is pénzkölcsön, mindaddig, amíg A Mille&eu Melittáitok UelyeU a földhöz juttatott matyót ttotasalsty testével kell kiépítettünk sütg&s aaoMtaUstytyl a tnoptytsip tütymot­veket. 98 biztosítóintézeti igazgatóból 81 zsidó A magyar gazdasági élet zsidóktól való megtisztításának egyik legfontosabb és legégetőbb problémája is biztosító társa­ságok kérdése volt és mindig és ma is ez a legnehezebben megoldható. Megoldása természetesen , mindemellett egyáltalában nem lehetetlen, sőt megfelelő erélyes in­tézkedésekkel rövid időn belül teljese­n a keresztény magyarság kezébe lehet jut­tatni a közgazdasági életnek ezeket a nagyjelentőségű őrhelyeit. Közismert tény, h­ogy a biztosító válla­latok — ha ez egyáltalában lehetséges — még sokkal inkább a nemzetközi zsidóság érdekeit szolgálták, mint a bankok és egyéb vállalatok. A biztosító intézetek —­ egy-két tiszteletreméltó kivétel­ől elte­kintve — nemzetközileg szervezkedtek, több országban voltak képviseleteik és így természetesen egész Európát behálózták befolyásukkal és tőkehatalmukkal. Mussolini és Hitler egyetlen erélyes in­tézkedéssel kiparancsolták a zsidókat a Generáliból, illetve az Ankerből és általá­ban a biztosítási üzletágból. Ezáltal módot nyújtottak a szociálisabb szellemű üzlet­­politika megvalósítására és valóban a nép biztosítójává tették ezeket az intézeteket. Nálunk, Magyarországon mindig gondo­san vigyáztak arra a zsidó biztosítási szakemberek, hogy magyar keresztény ifjú ne kerülhessen egy biztosító intézet­nél sem olyan állásba, ahol alkalma lenne a szakma minden apró részletét elmélet­ben és gyakorlatban egyaránt alaposan, megtanulni. A biztosító vállalatoknál dol­gozó keresztény magántisztviselők, bármi­lyen kitűnően is végezték munkájukat, mindig méltánytalan hátrányban voltak; zsidó kollegáikkal szemben , az előléptetés­nél az alig egy-két éve dolgozó fiatal li­pótvárosi zsúrfiúk mindig megelőzték a hosszú esztendők óta becsülettel dolgozó keresztény hivatalnokokat. Cégvezetőnél magasabb munkakörbe a legritkábban­ ju­tott keresztény. Hiteles statisztika szerint a budapesti biztosi­tóvállalatoknál mű­ködő 98 igazgató és igazgatóhelyettes közül 68 zsidó. A megmaradt harminc keresztényből is azonban tizenhárom kikeresztelkedett s így 98 igazgató kö­zül voltaképpen csupán tizenhét ke­resztény akad. Ezek közül is három külföldi. Ez a tizenhét még az első zsidótörvényben engedélyezett húsz százalékát sem üti meg -­s fordított arányban. A biztosítóintézeti vezetőtisztviselőknek több mint 80 száza­léka zsidó. Emellett az óriási és céltudatosan ke­resztülvitt antiszelekció mellett is ki tud­tak termelődni képzett magyar biztosítási szakemberek. Ezeknek a vezetésiéivel és irányításával most már egy-két éven belül annyi fiatal szak­ember nevelhető, hogy ezt a fontos üzletágat teljesen ki lehet venni a zsi­dók kezéből anélkül, hogy — mint igen gyakran sze­retik a saját megnyugtatásukra hangsú­lyosul — bármiféle zökkenő következnék be és kár származnék a magyar közgaz­dasági életre. Ezzel ismét csökkentjük a zsidó befo­o­lyást nemzetgazdaságunkban, elhelyezke­déshez juttatunk nagyszámú magyar ke­resztény fiatalembert és nem utolsó sor­ban alapját vetjük meg a szociális szel­lemmel telített népbiztosítók minél eiőktos megtordulásának.

Next