Sorakozó, 1940 (2. évfolyam, 1-36. szám)
1940-01-05 / 1. szám
Zsidó vámszedő Munkácson Esztergomban megállt az élet Ara 10 fillér nme ff. évfolyam, í. szám Fajvédő politikai hetiBap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili. kér., Józsel-hörút 47. szám Budapest, 1940. jatt. 5 péntek Megjelenik minden pénteken Telelőn : 138—148. Hova men/enelc as erdélyi auMiiiiiiiiiiiMiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiii«iiiiniii(uiiii>iit«iHriMiiiniii!uuiiiuifiiiiiiiii»iuiiiiiitiiuiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuuuiiiiiiuiMijiij»iiiiiiiiiiiitfiiiiiiiuuiiiiiiuiiii<iiiiuiiiiiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiHiitiiiitiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiifiiiii|i!iiifia Csak egy vasat a tűzbe A magyar politikai és társadalmi életnek egyik érdemes tünete, hogy az emberek nagy része — különösen pedig a középosztályhoz tartozók — három-négyféle politikai igazolványt tart a zsebében és félig titokban, félig nyíltan négy-ötféle olyan egyesületinek is tagja, amelyeknek célkitűzése egymással mereven szembenáll. Ezek az i . V .J0. úgy hívják, hogy józanság és okosság. Régebben az ilyesmit megalkuvásnak, keményebb szóval hitványságnak is nevezték, ma azonban erősen enyhítő körülménynek hozzák fel, hogy „nem lehet tudni, mit hoz a jövő". Hát, kérjük tisztelettel ez csakugyan igaz, hogy a jövőbe nem lehet belelátni. Csakugyan igaz az is, hogy ha elkötelezem magam egy politikai irány mellé, akkor annak a bukása esetleg az egyéni egzisztenciámra is veszedelmeket hozhat. De, aki nem akar egyéni kockázatot vállalni politikai törekvésből, helyesebben, a politikai változásokat nem akarja hátrányosan érezni, az ne akarjon a fórumon ágálni, ne akarjon semmiféle politikai irányzathoz dörgölőzködni, hanem egyszerűen álljon félre, szemlélje az eseményeket s jelentsen be érdektelenséget. Mert sokkal tiszteletreméltóbb a nyíltan kiálló elveihez következetesen ragaszkodó és azokért felelősséget is vállaló ellenfél, mint a mindenüvé dörgölőzködő, pecsenyesütési lehetőségeket kereső alkalmazkodási készség. Néhány évvel ezelőtt a spanyol belháborúban láttunk egy példát: egy anarchista csoport vadul és szenvedélyesen védelmezte az állását az előretörő nemzetiekkel szemben s amikor már nem volt lehetőség az állás megtartására, az egész védő csapat felgyújtotta önmagát petróleummal. Ezek az anarchistái, a világ és az emberiség veszedelmei voltak. Céljuk mindennek a pusztítása, ami előttünk szent és érték. De viselkedésük az hőshöz illő volt és példaadó. Ez jut eszünkbe, amikor lépten-nyomon találkozunk emberekkel, akik erre is, arra is „orientálódnak“, mindenütt ott vannak, forgalomban tartják a nevüket, de óvakodnak attól, hogy valahol egész emberként kiálljanak és a hátrányait is érezzék a közéleti szereplésnek. Uraim, csak egy vasat a tűzbe, mert a sokfelé való dörgölősködés a személyi hitel elvesztéséhez vezet. M OBZKYS, BERLIM RÓMA Oroszország száz év óta nem nyert háborút. Az egyik legnagyobb olasz napilap, a Popolo d’Italia hívja fel a világ figyelmét erre a közismert, de szem elől sokszor eltévesztett tényre és óva inti Európát attól, hogy túlértékelje a Szovjet erejét. A másfél hónapos, orosz részről estikuaatigAnénbővelkedő finn hadjárat csakugyan alaposan megtépázta a Szovjet tekintélyét és komoly diplomáciai körökben is mérlegelni kezdik, hogy vájjon érdemes volt-e az angol és francia diplomáciának olyan megalázó szerepet játszani az elmúlt nyár folyamán az orosz barátság, illetve együttműködés elnyeréséért. Az a körülmény, hogy a Szovjetunió feje német mérnökök és német szakemberek munkáját kívánja igénybe venni, bizonyos mértékig a Szovjet iparosítási politikájának kudarcát ismeri be. Más kérdés, hogy az ipari tekintetben ugyancsak teljes egészében lefoglalt, illetve igénybe vett Németország tud-e nélkülözni a háborús időkben 200.000 jól képzett mérnököt és műszaki szakembert. Az bizonyosnak látszik, hogy ha nem is kétszázezer, hanem ennél kevesebb német szakember venné is a kezébe az orosz hadiipart és meg lenne hozzá a megfelelő hatalom is, hogy az átszervezést szabotázsmentesen keresztül vigyék, akkor Oroszország katonai és gazdasági ereje lényegesen megnövekedne. A német segítés azonban bizonyára nem ellenszolgáltatás nélkül való lenne s problematikus, hogy Sztálinék az ellenszolgáltatást tudnák-e garantálni. Egyebekben az a körülmény, hogy Németország bizonyos tekintetben jóbarátságban van a Szovjetunióval, máris előnyt jelentett Oroszország finn hadjáratára. Alig kétséges ugyanis, hogy a svédek és norvégek gondolkodás nélkül hadiállapotba léptek volna Szovjetoroszországgal szemben, ha nem kellett volna tekintettel lenniük Németország szempontjaira. A skandináv államok beavatkozását tehát nem annyira a Szovjettől való félelem, mint inkább Németország álláspontjának mérlegelése akadályozta meg. Az sem lehetetlen, hogy Németország magatartása fogja meghiúsítani a tervbe vett angol és francia alpesi seregek Finnországba szállítását, mert Németország valószínűen azt is a semlegesség megsértésének tekintené, rá a svédek, vagy norvégek megengednék angol, vagy francia katonai alakulatok keresztül vonulását. Ebben az esetben a német lapok szerint nagyon érdekes fordulatok állhatnának be. A ''»témaárame a német segítség erejét. Ha már most az események sodrása következtében a német-orosz barátság katonai és gazdasági együttműködéssé növekszik, bizonyos, hogy a német rendszer és alaposság a kiaknázatlan orosz energiákat pozitív erővé esetleg háborút eldöntő tényezővé alakítaná át. Kérdés azonban, hogy lesz-e erre elegendő idő. Oroszország ugyan imperialisztikus törekvéseire az utóbbi napokban láthatólag hangfogókat szerelt, így balkáni törekvéseit a jelek szerint egészen félre tette és inkább Irak és Irán felé mutat hódító törekvéseket. Minthogy azonban ez irányban angol és francia érdekeket is sértene az orosz törekvés, a nyugati hatalmak jó előre gondoskodtak megfelelő védekezési eszközökről. Ha nem is igaz, hogy Weygand tábornok közel egymilliós hadsereget készül összevonni a kaukázusi határon, az a tény, hogy Törökország egészen jó viszonyban van Angliával és Franciaországgal, továbbá Irak és Irán hadikészülődései Weygand tábornok irányítása alatt folynak és nem utolsó sorban a Közel-Keleten váratlanul megjelent brit-indiai hadsereg arra enged következtetni, hogy az orosz térhódítás ebben az irányban sem lesz, vagy lenne egészen akadálynélküli. Ha nem is gondolunk arra, hogy a kellően összpontosított arab és indiai haderő esetleg támadásba megy át a Baku vidékén, a kaukázusi határon lekötött orosz hadsereg közvetett segítséget jelent a ma még erősen szorongatott Finnország számára is. Végül döntően befolyásolhatja az orosz törekvéseket Róma magatartása. Rossó moszkvai olasz követ hirtelen hazautazása a diplomáciai viszonynak, ha nem is megszakítását, de olasz körök elismerése szerint is, a felfüggesztését jelenti. Felesleges és meddő dolog lenne most kutatni, hogy az az Olaszország, amely a huszas évek elején elsőnek ismerte el Szovjetoroszországot, most miért helyezkedik leghatározottabban szembe minden belceviki törekvéssel, mert hiszen ez kézenfekvő és általánosan ismert dolog. Amíg a Szovjetunió csak Oroszország belső berendezkedésének megváltoztatását jelentette a világ felé, Róma tudomásul vette létezését és igyekezett minden súrlódási felületet kiküszöbyt nen,barr-,i, spenakiffi törekvések Európa arcának elváltoztatására és a hatalmi súlypontok eltolására irányultak, szembe találták magukkal a fasiszta Olaszország ellenállását. Amikor Moszkva szemet vetett a Balkánra, Mussolini kormánya pillanatig sem rejtette el érdekeltségét és aggályait. A finnek megsegítése is az ellen tiltakozik, hogy Oroszország európai hatalmát növelje s amikor Olaszország nem gördít akadályt az elé, hogy a Közel-Kelet megerősítése érdekében a Földközi tengeren keresztül francia és angol seregek hajózzanak, nyilvánvalóvá válik, hogy Olaszország a Szovjet közelkeleti törekvéseit sem helyesli. Ebben az új stílusban, amit a diplomácia most bevezetett, nem lehet tudni, hogy a ténylegesen egymással már régen szembehelyezkedő államok mikor ismerik be nyíltan is a szembenállást. Nem lehet tudni, hogy milyen gazdaságpolitikai és katonai jelentősége van annak a finom nüansznak, amely a diplomáciai viszony megszakítása és szüneteltetése között mutatkozik. Azt sem lehet tudni, hogy Berlin akar-e, vagy tud-e Róma álláspontjára befolyást gyakorolni, illetőleg a Szovjetunióval szemben fog-e valami engedékenységet kieszközölni. Egy bizonyosnak látszik: Oroszország egymagában nem olyan veszeedelmes tényező, mint amilyennek az európai hatalmak hitték és mint amilyen emberanyaga és területi kincsei révén lehetne. Hogy Európának menynyire érdeke az orosz erő visszaszorítása, azt talán nem is a finn eseményekből tudjuk meg, talán nem is a kaukázusi határon fog kiviláglani, hanem esetleg a nyugati fronton. Mert mit lehet tudni, a német alaposság hadvezetés és ipari téren nem csinál-e egyaránt csodát a lomha orosz mezőkön és egy ma még hihetetlennek látszó német-orosz összefogás nem dönt-e halomra minden diplomáciai kalkulációt., Róma mindenesetre nagyon jelentékenyen fog beleszólni a nemzetek és államférfiak számításaiba.