Sorakozó, 1940 (2. évfolyam, 1-36. szám)

1940-01-05 / 1. szám

Zsidó vámszedő Munkácson Esztergomban megállt az élet Ara 10 fillér nme ff. évfolyam, í. szám Fajvédő politikai hetiBap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili. kér., Józsel-hörút 47. szám Budapest, 1940. jatt. 5 péntek Megjelenik minden pénteken Telelőn : 138—148. Hova men/enelc as erdélyi auMiiiiiiiiiiiMiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiii«iiiiniii(uiiii>iit«iHriMiiiniii!uuiiiuifiiiiiiiii»iuiiiiiitiiuiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiuuuiiiiiiuiMijiij»iiiiiiiiiiiitfiiiiiiiuuiiiiiiuiiii<iiiiuiiiiiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiHiitiiiitiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiifiiiii|i!iiifia Csak egy vasat a tűzbe A magyar politikai és társadalm­i életnek egyik érdemes tünete, hogy­ az emberek nagy része — különösen pe­dig a középosztályhoz tartozók — há­rom-négyféle politikai igazolványt tart a zsebében és félig titokban, félig nyíltan négy-ötféle olyan egyesületinek is tagja, amelyeknek célkitűzése egy­mással mereven szembenáll. Ezek az i . V .J0. úgy hívják, hogy józanság és okosság. Régebben az ilyesmit megalkuvásnak, keményebb szóval hitványságnak is nevezték, ma azonban erősen enyhítő körülménynek hozzák fel, hogy „nem lehet tudni, mit hoz a jövő". Hát, kérjük tisztelettel ez csakugyan igaz, hogy a jövőbe nem lehet bele­látni. Csakugyan igaz az is, hogy ha elkötelezem magam egy politikai irány mellé, akkor annak a bukása esetleg az egyéni egzisztenciámra is veszedelmeket hozhat. De, aki nem­ akar egyéni kockázatot vállalni politi­kai törekvésből, helyesebben, a politi­kai változásokat nem akarja hátrányo­san érezni, az ne akarjon a fórumon ágálni, ne akarjon semmiféle politikai irányzathoz dörgölőzködni, hanem egy­szerűen álljon félre, szemlélje az ese­ményeket s jelentsen be érdektelensé­get. Mert sokkal tiszteletreméltóbb a nyíltan kiálló elveihez következete­sen ragaszkodó és azokért felelősséget is vállaló ellenfél, mint a mindenüvé dörgölőzködő, pecsenyesütési lehetősé­geket kereső alkalmazkodási készség. Néhány évvel ezelőtt a spanyol bel­­háborúban láttunk egy példát: egy anarchista csoport vadul és szenvedé­lyesen védelmezte az állását az előre­törő nemzetiekkel szemben s amikor már nem volt lehetőség az állás meg­tartására, az egész védő csapat fel­gyújtotta önmagát petróleummal. Ezek az anarchistái, a világ és az emberiség veszedelmei voltak. Céljuk mindennek a­ pusztítása, ami előttünk szent és ér­ték. De viselkedésük az hőshöz illő volt és példaadó. Ez jut eszünkbe, amikor lépten-nyo­­mon találkozunk emberekkel, akik erre­ is, arra is „orientálódnak“, min­denütt ott vannak, forgalomban tart­ják a nevüket, de óvakodnak attól, hogy valahol egész emberként kiáll­­janak és a hátrányait is érezzék a közéleti szereplésnek. Uraim, csak egy vasat a tűzbe, mert a sokfelé való dörgölősködés a sze­mélyi hitel elvesztéséhez vezet. M OBZKYS, BERLIM RÓMA Oroszország száz év óta nem nyert háborút. Az egyik legnagyobb olasz napilap, a Popolo d’Italia hívja fel a világ figyelmét erre a közismert, de szem elől sokszor eltévesztett tényre és óva inti Európát attól, hogy túlér­tékel­je a Szovjet erejét. A másfél hó­­napos, orosz részről estik­­uaat­igAnén­­bővelkedő finn hadjárat csakugyan alaposan megtépázta a Szovjet tekinté­lyét és komoly diplomáciai körökben is mérlegelni kezdik, hogy vájjon­ érde­mes volt-e az angol és francia diplo­máciának olyan megalázó szerepet játszani az elmúlt nyár folyamán az orosz barátság, illetve együttműködés elnyeréséért. Az a körülmény, hogy a Szovjetunió feje német mérnökök és német szakemberek munkáját kívánja igénybe venni, bizonyos mértékig a Szovjet iparosítási politikájának ku­darcát ismeri be. Más kérdés, hogy az ipari tekintetben ugyancsak teljes egészében lefoglalt, illetve igénybe vett Németország tud-e nélkülözni a hábo­rús időkben 200.000 jól képzett mér­nököt és műszaki szakembert. Az bi­zonyosnak látszik, hogy ha nem is két­százezer, hanem ennél kevesebb német szakember venné is a kezébe az orosz hadiipart és meg lenne hozzá a meg­felelő hatalom is, hogy az átszerve­zést szabotázsmentesen keresztül vi­gyék, akkor Oroszország katonai és gazdasági ereje lényegesen megnöve­kedne. A német segítés azonban bizo­nyára nem ellenszolgáltatás nélkül való lenne s problematikus, hogy Sztá­­linék az ellenszolgáltatást tudnák-e garantálni. Egyebekben az a körülmény, hogy Németország bizonyos tekintetben jó­barátságban van a Szovjetunióval, máris előnyt jelentett Oroszország­ finn h­adjáratára. Alig kétséges ugyanis, hogy a svédek és norvégek gondolko­dás nélkül hadiállapotba léptek volna Szovjetoroszországgal szemben, ha nem kellett volna tekintettel lenniük Né­metország szempontjaira. A skandináv államok beavatkozását tehát nem annyira a Szovjettől való félelem, mint inkább Németország ál­láspontjának mérlegelése akadályozta meg. Az sem lehetetlen, hogy Német­ország magatartása fogja meghiúsí­tani a tervbe vett angol és francia al­pesi seregek Finnországba szállítását, mert Németország valószínűen azt is a semlegesség megsértésének tekintené, rá a svédek, vagy norvégek megen­gednék angol, vagy francia katonai alakulatok keresztül vonulását. Ebben az esetben a német lapok szerint na­gyon érdekes fordulatok állhatná­­nak be. A ''»témaára­me a német segítség erejét. Ha már most az események sodrása következtében a német-orosz barátság katonai és gaz­dasági együttműködéssé növekszik, bi­zonyos, hogy a német rendszer és ala­posság a kiaknázatlan orosz energiákat pozitív erővé esetleg háborút eldöntő tényezővé alakítaná át. Kérdés azonban, hogy lesz-e erre elegendő idő. Oroszország ugyan im­­perialisztikus törekvéseire az utóbbi napokban láthatólag hangfogókat sze­relt, így balkáni törekvéseit a jelek szerint egészen félre tette és inkább Irak és Irán felé mutat hódító törek­véseket. Minthogy azonban ez irány­ban angol és francia érdekeket is sér­tene az orosz törekvés, a nyugati ha­talmak jó előre gondoskodtak megfe­lelő védekezési eszközökről. Ha nem is igaz, hogy Weygand tábornok közel egymilliós hadsereget készül össze­vonni a kaukázusi határon, az a tény, hogy Törökország egészen jó viszony­ban van Angliával és Franciaország­gal, továbbá Irak és Irán hadikészülő­­dései Weygand tábornok irányítása alatt folynak és nem utolsó sorban a Közel-Keleten váratlanul megjelent brit-indiai hadsereg arra enged követ­keztetni, hogy az orosz térhódítás eb­ben az irányban sem lesz, vagy lenne egészen akadálynélküli. Ha nem is gondolunk arra, hogy a kellően össz­pontosított arab és indiai haderő esetleg támadásba megy át a Baku vi­dékén, a kaukázusi határon lekötött orosz hadsereg közvetett segítséget je­lent a ma­­ még erősen szorongatott Finnország számára is. Végül döntően befolyásolhatja az orosz törekvéseket Róma magatartása. Rossó moszkvai olasz követ hirtelen hazautazása a diplomáciai viszonynak, ha nem is megszakítását, de olasz kö­rök elismerése szerint is, a felfüggesz­tését jelenti. Felesleges és meddő do­log lenne most kutatni, hogy az az Olaszország, amely a huszas évek ele­jén elsőnek ismerte el Szovjetorosz­­országot, most miért helyezkedik leg­határozottabban szembe minden belce­viki törekvéssel, mert hiszen ez kézen­fekvő és általánosan ismert dolog. Amíg a Szovjetunió csak Oroszország belső berendezkedésének megváltozta­tását jelentette a világ felé, Róma tu­domásul vette létezését és igyekezett minden súrlódási felületet kiküszö­­b­yt­ nen,barr-,i, spenaki­ffi tö­rekvések Európa arcának elváltoztatá­­sára és a hatalmi súlypontok eltolá­sára irányultak, szembe találták ma­gukkal a fasiszta Olaszország ellen­állását. Amikor Moszkva szemet vetett a Balkánra, Mussolini kormánya pilla­natig sem rejtette el érdekeltségét és aggályait. A finnek megsegítése is az ellen tiltakozik, hogy Oroszország európai hatalmát növelje s amikor Olaszország nem gördít akadályt az elé, hogy a Közel-Kelet megerősítése érdekében a Földközi tengeren keresz­tül francia és angol seregek hajózza­nak, nyilvánvalóvá válik, hogy Olasz­ország a Szovjet közelkeleti törekvé­seit sem helyesli. Ebben az új stílusban, amit a dip­lomácia most bevezetett, nem lehet tudni, hogy a ténylegesen egymással már régen szembehelyezkedő államok mikor ismerik be nyíltan is a szemben­állást. Nem lehet tudni, hogy milyen gazdaságpolitikai és katonai jelentő­sége van annak a finom nüansznak, amely a diplomáciai viszony megszakí­tása és szüneteltetése között mutatko­zik. Azt sem lehet tudni, hogy Berlin akar-e, vagy tud-e Róma álláspontjára befolyást gyakorolni, illetőleg a Szov­jetunióval szemben fog-e valami enge­dékenységet kieszközölni. Egy bizonyosnak látszik: Orosz­ország egymagában nem­­ olyan vesze­e­delmes tényező, mint amilyennek az európai hatalmak hitték és mint ami­lyen emberanyaga és területi kincsei révén lehetne. Hogy Európának meny­nyire érdeke az orosz erő visszaszorí­tása, azt talán nem is a finn esemé­nyekből tudjuk meg, talán nem is a kaukázusi határon fog kiviláglani, ha­nem esetleg a nyugati fronton. Mert mit lehet tudni, a német alaposság hadvezetés és ipari téren nem csinál-e egyaránt csodát a lomha orosz mező­kön és egy ma még hihetetlennek látszó német-orosz összefogás nem dönt-e ha­lomra minden diplomáciai kalkulációt., Róma mindenesetre nagyon jelenté­kenyen fog beleszólni a nemzetek és államférfiak számításaiba.

Next