Sporthirlap, 1921. január-június (12. évfolyam, 1-51. szám)

1921-01-03 / 1. szám

2. oldal.­­SPORTHÍR 1.­A­P 1. szám. Levelek. Reformokat ! Tisztelt Szerkesztő úr! A futballsportnak minden őszinte barátját hálára kötelezi a Sporthírlap­­nak abbeli ténykedése, hogy rávilágít azokra a hibákra és fogyatékossá­­gokra, amelyek a főváros labdarúgó életének fejlődését megzavarhatják. (Foglalkozott nagybecsű lap­ja a birókér­­déssel, a válogatás rendszerével,­­ a professzionalizmus kérdésével, azután ,az MLSz adminisztratív vezetésében uralkodó lanyhasággal. Kitűnik a­­Sporthírlap cikksorozataiból, hogy szi­vén viseli a magyar futballsport sor­sát s igyekszik irányt szabni minden vonalon. A kritikát és ezeknek ten­denciáját jó szívvel kell fogadni min­denkinek, akit illet­i a fölsorakozta­­­­tott érveket, tanácsokat és a tapaszta­lások alapján leszűrt igazságot meg kell hallgatni, meg kell fogadni és meg kell valósítani. ... Alábbiakban továbbfűzni bátorko­­dd­om a Sporthírlap reformtörekvését s v ('“talán mondanom sem kell, hogy a J­ö­bb­ikor ezt teszem, egyetlen cél lebeg­­a szemem előtt, egyetlen gondolat hat­­át: a magyar futball­sportnak egész­séges fejlődése és további virágzása. Szabadjon szólnom a pályaprogram­ról, egyik legfontosabb, legéletbevá­góbb kérdéséről az egyesületeknek. Az MLSz-nek, fájdalom, soha­sem volt pályaprogramja. Ez igaz, mondhatnák, de tervek, célok, tartal­mas program dolgában sohasem ké­nyeztette el a szövetség az egyesületeit, miért szentelte volna idejét és fösvény­kedve őrzött energiáját pont a pálya­probléma megoldására. Hiszen az egye­sületek jól-rosszul így is elvegetáltak­­ valahogy, új pályák is keletkeztek a jó isten különös kegyelméből, kár lett volna tehát a darázsfészekbe bele­nyúlni s a bevált rendszert, amelynek ligáját valamennyi egyesületünk meg­adással húzza, fordulni.­­ A merész újítástól való félelem, az új rendszerrel járó megrázkódtatástól svaid őszinte iszonyodás magyarázza elsősorban a­zt, hogy a futballszövetség bekötött szemmel fűrje­ két nagy pálya­­i­nak s vele két nagy egyesületnek a még életükben történő megdicsőülését. Emiatt lett az FTC és az MTK pálya a magyar futball­ két vízválasz­tója, ahová a futball minden jövedelme és minden dicsősége folyik. Pedig meg lehetett volna akadályozni, csak bátor­ság és céltudatos, a jövő fejlődéssel számoló pályaprogram kellett volna hozzá. Az UTE és a 111. ker. TVE példája ugyanis fényesen bizonyította, hogy milyen óriási eredményeket szül a pályaválasztás jogának következetes érvényesítése s az ezzel kapcsolatos közönség­toborzás. Az UTE és a 111. k. TVE sok küzdelmes évet verekedtek át, amig lángoló kitartásuk célhoz ért. Hatalmas közönséget gyűjtöttek sport­telepük köré s ezzel teljesen függetle­nítették magukat az FTC és az MTK mosokjától. A MAC, a Törekvés, a BTC és a Kispesti AC csak a jelennek éltek s afféle ágyrajáró pályapolitikát űzve, el­hanyagolták annak a biztos talapzat­nak a kiépítését, amit saját közönség­nek hívnak. Hol tartana már a Törekvés, ha az UTE példáját követve, rendület­lenül ragaszkodott volna a saját kő­bányai pályájához, mikor ő volt a pályaválasztó. Milyen hatalmas törzs­közönséget nevelt volna magának és a Halom­ utcai pályának, ha se szép szó­val, sem még szebben csengő pénzzel se tudták volna elcsalni onnan. A Kis­pesti AC is rég átgyúrta volna már Kispest népét, ha hű marad hozzá. S csak a jó ég tudná megmondani, mennyit vesztett súlyából és népszerű­ségéből a BTC a Millenáris-pálya fel­adásával. A saját pálya intenzív kihasználá­sában látjuk tehát az egészséges fejlő­­dés leghatásosabb eszközét. Bécsben már régen túl vannak ezen az igazsá­gon. Valamennyi egyesületnek van saját pályája Bécs környékén s a bajn­ok Rapid bizony végigsétálja az összeset Floridsdorftól Simmeringig. Csak nálunk baktatnak el a saját­pályás csapatok alázatos térdhajtásra az FTC és az MTK pályára. Ezt a csöppet sem épületes rend­szert kell elsősorban gyökeresen meg­változtatni a futball szövetségnek. Okos tanácsosai, ha lehet vagy drákói szi­gorral alkotott szabálylyal, ha úgy szük­séges. Ebben az esetben határozza el a futball­szövetség, hogy a pályatulaj­donos egyesületek kötelesek, ha pálya­­választók, a saját pályájukon játszani. De ez csak az első lépés volna, fél­­remlszavait, amely levegőhöz segítene sok egyesületet, de még nem oldaná föl a bilincset, amely a futball szabad fejlődését gátolja. A négyes mérkőzések rendje talán jó és üdvös volt évek előtt, a nagy pályaharcok idején, amikor — az MLSz gyöngéd jóakaratától segítve — gőzerővel dolgozott az MTK és az FTC, hogy a közönséget majdnem­ kizárólagosan a pályáikra koncentrál­ják. Ami akkor elsőrangú érdek volt, az már rabbilincs ma, amelynek­ a gyilkos szorításáról föltétlenül meg k­ell szabadítani a futballt. Érdeke is a saját pályájuk szerencséjét kovácsoló egyesületeknek és üdve a 11. osztály­nak, amelyet megalázó sorsra kénlgez­­htt a mai rendszer. Egyetlen úódja van csak a megoldásnak: Mondja ki a futballszövetség, hogy a pályavá­lasztóé, vag­­is a rendező egyesületé a nap teljes jövedelme. Ami­­azt jelenti, hogy ha például a TTC, mint pályaválasztó, az MTK- pályán az MTK-val játszik, akkor a teljes bevétel, a TTC-é, tekintet nélkül arra, hogy volt-e előtte más I. osztályú mérkőzés. A TTC ebben az esetben természetesen nem fog a bevétel feléről nagylelkűen lemondani, a négyes mér­kőzés kedvéért, ellenben valószínűen örömmel ad egy méltányos összeget két előtte játszó 11. osztályú csapa­toknak. A tervet könnyen meg lehetne való­sítani, mert tizenkét 1. osztályú csapat­tal számolva, elegendő nagy pálya van (MTK, FTC, Újpest, Törekvés, Millená­ris— 111. ver. TVE, MAC) a hat bajnoki meccs lebonyolítására. A főcél mellett végre diadalra lehetne vinni azt az eddig meddő törekvést is, hogy meg­felelő környezetben, nagy pályán, tisz­tességes anyagi részesedés fejében játsz­hatna a 11. osztály is. Lehetséges, hogy pillanatnyilag szenvedne egyik-másik érdemes nagy egyesületünk. A KAC például keser­vesen fizetne azért, hogy tücsök mód­jára élt eddig, nem gondolva a jövővel. De minden újításnak vannak áldozatai, akiket ideig-óráig elgázol az idő és a korszellem szekere. Ne riassza tehát vissza a szövetséget a reformmal járó elkerülhetetlen megrázkódtatás. Egy­szer már meg kell kezdeni a komoly építőminkát, aminek csak a futball egész organizmusát átgyű­ró, átszer­vező pályaprogram lehet az alapja. Szerkesztő urnak készséges híve és tisztelője M. Gy. Jogászok! Katona Mer dr. JofliszemiDáríinna BfflHFEST OLRáftHftalt Előkészítés és jegy­zetbérlet az összes jogi vizsgákra, ügy­védi és bírói vizs­gára és a közgaz­dasági tudomány­egyetem minden fakultásán. Tanácskozás és út­mutatás díjtalan! Bély Mihály pályafutása. Már közöltük Bély Mihály Székesfővá­rosi szakfelügyelőnek, a magyar testnevelés nestorának váratlan halálhírét. 57 éves mun­kás életét derékban törte ketté a gyilkos kór akkor, amidőn legnagyobb szükségünk lett volna reá, okos beszédére, gazdag ta­pasztalatokon alapuló tanácsaira és akkor, Vamidőn neki is számtalan megoldásra váró terve volt a megvalósulás stádiumában. Mindent elvitt magával a sírba, a még fiatalosnak látszó nagymester, nagy űrt hagyva maga mögött. Körülbelül nyolc héttel ezelőtt kezdett betegeskedni és a közeli vég sejtése nélkül hagyta abba munkáját még utolsó perceiben is kedvenc témájával foglalkozván. A rendelkezésre álló hely, fájdalom, kevés arra, hogy munkásságát érdeme sze­rint méltassuk. Életrajzát tanulmányozó­­ utódjának marad fenntartva, hogy a test­nevelés terén betöltött szerepét méltó kere­tek között ismertetve adja át nevét a jövő­nek. Bély Mihály 1863-ban született. Már kora ifjúságától kezdve talentumos sportoló volt és mint kis diák nem csak játszótársa, hanem oktatója lett pajtásainak. Már 12 éves korában rangosugróversenyt n­yert a B­ermina-kápolna mögötti térségen­­.A dij egy babérkoszorú volt s a győztes fiacskát ekkor tanítója és a későbbi idők­ben is eszményképe, Zsingor Mihály kézen­­­fogva elvezette és pártfogásába vette. A gyermek fiatal emberré serdült Bély a­­tomászás művészetét sajátította el elv­i tökéletességgel, aminőt csak ritkán lát­­az ember. Mondhatjuk, hogy jobb tor­nászok lehettek a világon, de szeb­ben, esztétikusabban senki sem tornászott- De a torna mellett nem hanyagolta­­el a szabadtéri sportokat sem. Az atlétika sem volt részére ismeretlen terület, hiszen­­ a Magyar Atlétikai Clubnak két éven át művezetője volt és modern felfogását mi­­sten jellemzi jobban, minthogy* mindig új Lí­tani óhajtván, ő hozta hazánkba 25 évvel ezelőtt az első pár si-t és ugyancsak ő hozatta az első ródlit is. Soha senkit nem ért igazságtalanabbal a vád, mint őt, hogy a John által alapított témarendszer egy­oldalú apostola lett volna, ellenkezőleg, sokoldalúsága, alkalmazkodóképessége az alábbiakból világosan kitűnik. Meglett férfi volt már, amikor a szer­zett tapasztalatokat összegyűjtve, elméleti tudását külföldi tanulmányutakkal kibő­vítve, mindig arra törekedett, hogy meg­alkossa a magyar ifjúság temperamentumá­­hoz illő magyar testnevelési rendszert. Ta­nulmányai eredményeképpen sok hatással gazdagította a magyar iskolai testnevelést: a svéd rendszerű atomászást ő hozta be hazánkba. A nők szélesebb rétegének a tornába való intenzív bevonását szintén neki köszönhetjük. A ritmikus zenei torna­­gyakorlatok összeállítása, a plasztikus torna bemutatása ugyancsak a nevéhez fűződik. A háború előtti közönség még élőiben em­lékezhetik a budai hölgytornászcsapatnak a Városi Színházban bemutatott gyakorlatai­val elért óriási sikerre, a vidéki városokban végzett propagandautakra és sok más hasz­nos tevékenységre, melyek kronologikus felsorolására, sajnos, itt hely nincsen. Kép­zettsége, sokoldali­sága, a tudományos test­nevelés fejlesztésében páratlan volt. Folyton tanult, tanított és főképpen pedig nevelt. Éjjelt nappallá téve — itt ásta alá egész­ségét — azon fáradozott, hogy imádott hazája ifjúságát egészségessé és sportra ter­metté tegye. Azok közé tartozott, akik az iskolában erős alapot óhajtanak adni az ifjúságnak, hogy ott megerősödve, a sport minden ágában eredményesen szerepel­hessen. A magyar tornatanárok nevelésében és kiképzésében élénk részt vett Tanulmányai e részben csak később fogok napvilágot látni. Hátrahagyott munkái, amelyek még kiadásra várnak — a magyar sportirodalom örökbecsű, kincsei lesznek. A Budai Tárna Egyletnek 26 éven át volt A’BBTE,a TYS Bély Mihály nevével teljesen egybeforrott és legnagyobb virágzása az ő nevéhez fűződik. Generációkat nevelt és tanítotet meg a spor­tok szer­etet­­ére. Tomnásztársainak nemcsak tanítója, hanem szerény lelkületű, jóban és rosszban egyformán igazi barátja volt. Szere­tetreméltó modorával magához édesgette tanítványait és egész kör képződött körülötte amelynek virágzását a háború fagyos szele törte­ le. A BBTE mint halljuk, méltó módon fog megemlékezni nagy mesteréről és oly módon kívánja megörökíteni nesztora nagy emlékét, hogy szék­eme még soká éljen tovább a tornászok között. De legfontosabb ténykedése a főváros isko­lai testnevelésének fejlesztése körül mutatko­zik. Az iskolákban előadott anyag teljes moder­nizálása is az ő törekvéseinek az eredménye. A székesfőváros irattárában a felettes ható­ságához intézett rengeteg irat beszédes bizo­nyítéka óriási munkaerejének és újító szelle­mének. Igaz, hogy a hatóság jóakarata és anyagi támogatása nélkül erdeményeit el nem érhette volna, de még­is csak az ő neve áll tündöklően az előtérben, hogy sike­rült neki a tanácsot meggyőzni a reformok szükségességéről. A tornatermek elhelyezé­sénél és berendezésénél, mennyi küzdelmet vívott Bély Mihály az építőművészekkel, akik az épületnek csak a szépészeti részét vették figyelembe a tervek elkészítésénél. Bátran állíthatjuk, hogy a főváros jelenlegi testnevelési tanterve és a tornatermek fel­szerelése büszkén megállhatja a versenyt a külföld iskoláinak berendezéseivel — és ez is mind Bély Mihály érdeme. Családját rajongásig szerető szülő volt; mindig szépre, jóra és okosra tanította gyermekeit. Mintaszerű családi életet élt és szabad idejét — sajnos ilyen kevés akadt — mindig gyermekei nevelésére és szórakozta­tására használta fel. Anyagiakkal nem törő­­­dött, a mindennapi élet göröngyös útja és a modern élet rohanása őt nem érintette, tiszta, becsületes és tiszteletet parancsoló nevet hagyott hátra családjának. Fogadjuk meg mi is az elköltözött nagymester jel­szavát : „Fel a fejet — dolgozni további. | 1 ■ -- * v' X, J, A BEAC Szilveszter­ éji mérkő­zése. Egy kedves tradíció minden év­ben, Szilveszter éjszakáján, összehozza a lágymányosi pályán a BEAC fut­ballistáit. Azt ambicionálják az egye­temi futballisták, hogy az e­gy évben utoljára s az új évben először ők rúg­janak a gömbölyű labdába. Az idei Szilveszterkor pompás idő kedvezett a futball gurmandjainak, csak a hold­világ fukarkodott a sugaraival. Ez azonban nem zavarta a két csapatot, amelyek a kapukban felállított lam­­pionok irányában amely alig észre­vehető trükkökkel vitték le a labdát. A mérkőzés a bíró (dr. Földessy) sze­rinti1 : 0 arányban végződött Kertesi csapata javára, az ellenfél azonban két­ gólt vitat a magáénak, amit csak azért nem tudtak a kapuba rúgni, mert a lampiontartók a támadás ke­­zdedtére ravaszul oldalt vitték a ka­­t,­pufikat (rec­e lampionokat.) A _ Szil­veszteri mérkőzést a reggeli órákig tartó vacsora és kabaré fejezte be. ■EHRIHCER TESVÉRE 8 "^áruházá Mária Terézia-tér 1 Baross­a, sarak I,eprjobb ontyol vwroltrtalpu futball- és futó­­cipőket, l«.bdMc«t, harimnjrMiárakat, «lp­­uwo,ít8»adS*et, boka- é» térdvidéket l«sr­­olcsóbban mxiHit. 6-8 a pumáit 120 fiútól, labd&bír 600 K-tól kaphatók. Kinagyen illa­­tok árengedményben régsenálsek. Onmml én borjaviránokat olcsón villáim . A túlzásba vitt külföldi túrázások ellen. A régi boldog békevilágban az an­gol profi­esszionista csapatok szokása volt, hogy a fáradságos szezon be­fejezése után afféle kéjutazásszerű túrára vitték a játékosokat a konti­nensre. A profik ezeken a túrákon egészen természetesen nem­ a sportot, hanem a szórakozást nézték s bizony nem egyszer megtörtént, hogy a mu­latozás közepette kellemetlen vereség is érte őket. Ezeknek a vereségeknek és túrázásoknak azonban nem voltak komolyabb következményei,­­mert kü­lönösebb fáradságot nem követeltek s az esetleges fáradságot kipihenni ma­radt még idő bőven. A világháború folyamán természetszerűleg­ elmarad­tak a kontinentális túrák. A háború befejezése után ismét intenzívebben indult meg a sportbeli érintkezés az egyes nemzetek között , bár az angolok bojkottja miatt az antant csapatok nem mérkőznek még­ a központi hatalmak csapataival, emel­­zek egymás közötti és a semlegesek elleni játékai gazdag programot tud­tak biztosítani A magyar futballnak már a háború előtt is nagyszerű neve volt s a há­ború befejezése után megindult nem-­­zetközi érintkezésben egészen érthetően ismét különös megbecsülésben része­sült. Svájc és Németország kapva­­kapott magyar csapatok után s az MTK 1919 nyarán megtett német és svájci túrája után múlt nyáron már csapatainknak valóságos légiója kelt útra. Meg tudjuk érteni és méltányolni is tudjuk azokat a szempontokat, amelyek az egyesületeket e túrák le­kötése kartalm­ával vezetik. Játékosaik becsülettel végigküzdve a szezont, méltán megérdemlik, hogy — ha módi vann rá — túrára vigyék őket és spor­tolva tanuljanak, lássanak, amire a világháború hat esztendeje alatt bizony nem igen volt alkalmuk. Nem tudjuk azonban megérteni és nem vagyunk hajlandók elismerni a túlzásba vitt túrázások jogosságát ,­ ezúttal mindjárt nevén nevezve a gyer­meket az MTK túlhajtott túrázása ellen emeljük fel szavunkat. Nem az MTK klubérdeke, hanem az egyete­mes magyar futballsport nevében ti­takozunk a játékosok mesterséges le­­törése ellen,"mert tudvalevő, hogy az MTK adja az utóbbi esztendők válo­gatott mérkőzéseihez a legtöbb játé­kost s bizonyosra vesszük, hogy angol tréner útmutatásai ellenére sem fog­ják végig állni a szezont és idő előtt le fognak törni. Az MTK csapata 1919 januárja, tehát mintegy két év óta szinte pihenő nélkül küzdötte végig a legnehezebb mérkőzéseket.­ 1919 nyarán a bajnoki mérkőzések­ befejeztével Németországban és Svájc­ban túrázott a csapat, majd a hosz­­szúra nyúlt őszi szezon befejeztével alig négy heti pihenő után január végén már újra a zöld gyepen lát­juk a kék-fehéreket. Múlt nyáron ismét Németország és Svájc volt túrájuk színhelye, míg most, bár a szezon be­fejezése azt bizonyította, hogy a csa­pat f áradt,és le van törve, ismét két­hetes túrára ment Németországba, ahonnan január közepén tér majd vissza s szinte pihenő nélkül kezdi meg a tavaszi szezont. Ilyen előzmé­­­nyek után ne csodálkozzanak majd az MTK portáján, ha csapatuk nem nyeri meg a bajnokságot s bizony a sok jó valutával összekötött külföldi túra azoknak igazát látszik bizonyí­tani,­ akik mint az MTK ellenlábasai, azt állítják, hogy ezeknek a túráknak nem a sport, hanem az anyagiak a­ legfőbb rugói. U­MI kapható Zarkovics táncdalok: „CsicSóné* OPooby—Nádor). Másik oldalán: V,Juszt se bánom" E gramofomJeTnez-Tíjdonfiág' kizárólag Qfornhnrn h*»«»zersy*m­i»n kapható. OiemUBfg Budapest, VII., Rátkóczl­ul #0. tt. A bárhol odáig megjelent epokoi gramofonlemezek állandóan raktáron „alpartos“ cigarettahüvelyek a legjobb­ anyag­ból készülnek dupla nik­otinfotóra!

Next