Sporthirlap, 1921. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)
1921-07-04 / 53. szám
A jóvátétel. Aggodalmat keltő határsértés történt a sportban. A tavaszutó és a nyár tudvalévően az atlétikáé. Olyan rövid tehát szárnyalásának a tartalma, olyan kevés a gyümölcsöző vasárnapja, olyan szűkös az egész szüretre, hogy úgy kell vele bánni, mint az üvegházak gyenge palántájával. Óvni kell a széltől és mesterségesen kell fűteni alatta, ha kevés és erőtlen napfény éri a koronáját. Eddig becsületesen állta a többi sportág a ki nem mondott s mégis feltétlenül kötelező szabályt, amely takaródót parancsolt nekik, amint az atlétika megjelent a pályán. A futballszövetség vezetősége például gondosan ügyelt mindig arra, hogy egyesületei betartsák a nyári játéktialmat, nehogy kártevő konkurenciát csináljanak a csak néhány kedvező vasárnappal rendelkező atlétikának. Hiszen még így is maradt elegendő vetélytárs, akik könnyen indokolható mohósággal csipegettek az atlétikai versenyek közönségéből. Elég baja az atlétikának, hogy a tenisz, az úszás, az evezés és a kerékpár szintén nyári sportok, de eddig legalább a futballal és a birkózással nem kellett viaskodnia. De hát, úgy látszik, ezentúl ez is másként lesz. Túlságosan megéhezett — a bevételre és a népszerűségre egyaránt — a futball és olyan konkurenciát csinált az atlétikának, hogy csak úgy szédült szegénynek miatta a feje. A másodosztályú döntő, a német, majd a délnémet válogatott meccs, az osztályozók, mind az atlétikai versenyek közönségét ritkították meg, elítélendő módon. Megtörtént a sajnálatos eset, hogy a MAFC-nak el kellett halasztania bizonytalan időre a június 26-ra kitűzött atlétikai versenyét, mert az MLSz még mindig nemzetközi mérkőzésekben találta kedvét és gyönyörűségét. És mélységes lehangoltsággal kerestünk zuzmót és moszatokat az Üllőiúti pálya tribünjén, az ifjúsági bajnokságok ideje alatt, mert remetének éreztük magunkat, olyan kevesen voltunk. Ezalatt természetesen 4000 ember verődött össze a döntő fontosságú Vasas—BAK osztályozó mérkőzésen a népszigeti pályán. Súlyos határsértést követett el tehát a futball azzal, hogy még a nyári tilalmi idejében is konkurenciát csinált az atlétikának. De még jóvá lehet tenni az elkövetett hibát s úgy tudjuk, hogy az MLSz vezetőségében meg is van a jóvátételhez szükséges jóakarat és elhatározás. Komoly feladat megoldása, nagy és bátor tett előtt áll a Magyar Atlétikai Szövetség. Küszöbén a svédmagyar atlétikai viadal, amely — hiszen ezt fölösleges bővebben magyarázni — jelentőségében messze túl nő a szokásos sportesemények keretein. A svéd túrához azonban pénz kell. Sokkal több pénz, mint amennyit a MASz valaha is elő tud teremteni. Abból a néhány ezer koronából, amit a bajnoki viadal jövedelmez, alig futja az adminisztráció költsége. S idén még ezt a kis bevételt is felére apasztotta a futballszezon kitolása. Háromszázezer korona szükséges a svéd túrára és egy korona nem sok, de még annyi sincsen meg belőle. A kérdések kérdése tehát, hogyan üti nyélbe mégis a MASz, amelynek sohasem volt kenyere a rimánkodás, a koldulás, a kilincselés. De az üzlethez, a megengedett, a legális üzlethez sem értett sohasem a MLSz, amely talán ezért is sokkal szegényebb a mesés pénzügyi politikával dolgozó MLSz-nél. De az MLSz-nek is adjuk meg azt, ami az MLSz-é. Nagy a jövedelme, tisztességes a vagyona és bármennyire is fölveti a jó mód, mégsem száll fejébe a vér nemes kötelességének tartja ügyelni az atlétika zöldelő vetésére. Épp ezért komoly aggodalmat keltett az MLSz vezető köreiben az a gyöngédtelenség, amivel a futball belegázolt az atlétika programjába. Azonnal érezték, hogy kisiklás történt, amit az időhiánnyal és a terminustorlódással legföljebb magyarázni lehet, de menteni semmi esetre sem. Kapóra jött tehát a jóvátétel lehetősége: a magyar atléták svéd túrájának anyagi támogatása. Az MLSz vezető köreiben fölmerült terv szerint a futball megfelelő összeg fölajánlásával adja vissza az atlétikának azt, amit a túlerős konkurenciával vett el tőle. Az összeg nagyságára nem történt még megállapodás, de nagyon valószínűen közel lesz a 100.000 koronához. Legalább ennyi kárt okozott ugyanis a futball az atlétikának s ami még ennél is fontosabb: a nemzeti szempontból is végtelenül nagyjelentőségű svéd túrát nem lehet megvalósítani a futballszövetség százezer koronás hozzájárulása nélkül. Meggyőződésünk, hogy az MLSz tanácsa szentesíti szavazatával az erős és gazdag futballszövetséghez méltó tervet. TT KITESZTŐDIK BUDAPEST, IV., Kristóf tér. FOOTBALL LAWN-TENNIS ATHLETIKA SPORTCIKKEK Hétfői kiadás, Budapest, 1921 július 4. Ára 4 korona, XII. évfolyam, 53. szám. ^ pejjE0^ * foglall^dó újság* Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 897. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 908. Előfizetési ár: Egész évre____________ 390 kor. Fél évre----------------------- 200 „ Negyed évre-----------------100 „ Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel Egyes számára külföldön 5.— korona. Hirdetések felvétetnek a kiadó, hivatalban, IV., Dalmady Gyözőn, 3, valamint az összes bel- és külföldi hirdetőirodákban. Hamis hírek a válogatott csapatról. A magyar csapat Szombathelyen. — Fásultak a játékosok. — Méregkeverés. — Mesterségesen szítják az ellentétet a csapat tagjai között. — Nyilatkozik a szövetségi kapitány. Nemcsak a közönség fáradt már bele a futballba, fásultak lettek már a játékosok is. Nem szemrehányásként mondjuk ezt, hanem mint helyzetmegállapítást, aminek a következményeit viselni kell. A szezon derekán például gyönyörűség lett volna a Szombathelyre készülő csapatot útnak indítani (persze a válogatás küzdelmes, kínos műveletétől eltekintve), mert akkor még ambiciózus, dicsőségéhes volt a játékoshad. A kánikula erősbödésével azonban mértani arányban halad a vállalkozókedv fogyása. A játékosok visszariadnak a rövid túra fáradalmaitól, elvesztik energiájukat s amit csak fájdalmas szívvel írunk ide: nem hevíti őket a vágy, bejutni a magyar csapatba. Máskor szilaj öklözés folyik egy-egy elárvult helyért a válogatott csapatban s minden változás olyan zenebonával jár, hogy hetedhét országra elhallatszik a hangja, ma: valósággal mézeskenyérrel kell csalogatni a jeles válogatott jelölteket, ami pedig méltatlan nemcsak a szövetséghez, hanem a játékosokhoz is. Mentségére szolgáljon azonban a fáradt válogatott gárdának, hogy történt még valami, ami károsan hatott egyes játékosok lelkivilágára. Azokra a cikkekre célzunk most, amelyek valósággal éket vertek a magyar csaapat standard tagjai közé. Nem csoda tehát, hogy csütörtökön este kínos jelenetek játszódtak le a szövetségben s a tisztánlátók előtt ijesztő képében tűnt föl az örvény, amely felé a magyar futballsportot lelkiismeretlenül sodorják. Hiszen csütörtökön este már az is bizonytalanná vált, hogy egyáltalában elmegy-e Szombathelyre a magyar válogatott csapat. S történt ez azért, mert látnivalóan sikerült a kútmérgezés és ennek keserves jeleként a standard játékosok egyik csoportja gyanakodással fogadott minden hírt, amit a másik csoportról hallott. A bizalom és a megértés szelleme helyett a gyanú és a féltékenység lett úrrá a lelkéken. — nem sekély elkeseredésére Kiss Gyula szövetségi kapitánynak, aki épp a lelkiharmónia megteremtését tűzte ki céljának. A csütörtöki bonyodalomról sok riasztó hir szivárgott ki s ezért átadjuk a szót Kiss Gyulának, akit a legilletékesebbnek tartunk az eset ismertetésére . Sejtettem, hogy nem fog simáit menni a dolog s előre is féltem tőle. Elsősorban tudtam, hogy a játékosok nem lelkesednek egy rendkívül fárasztó szezon legvégén vidéki exuízióért. Ha a nemzeti színek megvédéséről, vagy akár a klubszínek presztízséről van a szó, játékosaink mindig önmegtagadók, szolgálatkészek és fegyelmezettek voltak. Egy dicsőségesen lejátszott válogatott mérkőzés után azonban a nyári forróságban, hosszú utazással egybekapcsolt vidéki útra indulni, csak azért, mert ez beletartozik a szövetség programjába, valóban csak a legtisztább sportszellemtől átitatott játékosoktól várható. S mert ebben a tekintetben nem egy húron pendülnek a fővárosi játékosok s nem pedig a válogatott játékosok, aggodalommal gondoltam a szombathelyi mérkőzésre. Másrészről pedig tudtam azt is, hogy egyesületeik annyira kiaknázták a játékosok szabad és lekötött idejét, hogy szinte már túllépték azt a határt, amelyen az amatőr játékosok igénybe vevésének a lehetősége mozog, nem volt nehéz tehát kitalálni, hogy ezúttal baj lesz a kiszemelt játékosok szabadságolásával is. A csapatot mindenesetre úgy állítottuk össze, hogy a lehetőséghez mérten a legerősebb csapat jelenjék meg Szombathelyen. Fogl7.-ről eleve le kellett mondani, mert az UTE-val Lengyelországot járja, a délnémetek ellen szerepelt csapatnak többi tagját azonban belekombináltuk a csapatba abban a reménységben, hogy a játékosoknak majd csak kedvük kerekedik a kirándulásra, ha másért nem, ambícióból s a revánsért az FTC s még néhány elsőosztályú csapat szombathelyi vereségéért.