Sporthirlap, 1921. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)

1921-07-04 / 53. szám

A jóvátétel. Aggodalmat keltő határsértés tör­tént a sportban. A tavaszutó és a nyár tudvalévően az atlétikáé. Olyan rövid tehát szárnyalásának a tartalma, olyan kevés a gyümölcsöző vasár­napja, olyan szűkös az egész szüretre, hogy úgy kell vele bánni, mint az üvegházak gyenge palántájával. Óvni kell a széltől és mesterségesen kell fűteni alatta, ha kevés és erőtlen nap­fény éri a koronáját. Eddig becsületesen állta a többi sportág a ki nem mondott s mégis feltétlenül kötelező szabályt, amely takaródót parancsolt nekik, amint az atlétika megjelent a pályán. A futball­­szövetség vezetősége például gondosan ügyelt mindig arra, hogy egyesületei betartsák a nyári játéktialmat, nehogy kártevő konkurenciát csináljanak a csak néhány kedvező vasárnappal rendelkező atlétikának. Hiszen még így is maradt elegendő vetélytárs, akik könnyen indokolható mohóság­gal csipegettek az atlétikai versenyek közönségéből. Elég baja az atlétiká­­nak, hogy a tenisz, az úszás, az evezés és a kerékpár szintén nyári sportok, de eddig legalább a futballal és a birkózással nem kellett vias­kodnia. De hát, úgy látszik, ezentúl ez is másként lesz. Túlságosan megéhezett — a bevételre és a népszerűségre egyaránt — a futball és olyan kon­kurenciát csinált az atlétikának, hogy csak úgy szédült szegénynek miatta a feje. A másodosztályú döntő, a német, majd a délnémet válogatott meccs, az osztályozók, mind az atlé­tikai versenyek közönségét ritkították meg, elítélendő módon. Megtörtént a sajnálatos eset, hogy a MAFC-nak el kellett halasztania bi­zonytalan időre a június 26-ra kitű­zött atlétikai versenyét, mert az MLSz még mindig nemzetközi mérkőzések­ben találta kedvét és gyönyörűségét. És mélységes lehangoltsággal keres­tünk zuzmót és moszatokat az Üllői­­úti pálya tribünjén, az ifjúsági baj­nokságok ideje alatt, mert remetének éreztük magunkat, olyan kevesen vol­tunk. Ezalatt természetesen 4000 em­ber verődött össze a döntő fontosságú Vasas—BAK osztályozó mérkőzésen a népszigeti pályán. Súlyos határsértést követett el te­hát a futball azzal, hogy még a nyári tilalmi idejében is konkurenciát csi­nált az atlétikának. De még jóvá le­het tenni az elkövetett hibát s úgy tudjuk, hogy az MLSz vezetőségében meg is van a jóvátételhez szükséges jóakarat és elhatározás. Komoly feladat megoldása, nagy és bátor tett előtt áll a Magyar Atlé­tikai Szövetség. Küszöbén a svéd­­magyar atlétikai viadal, amely — hi­szen ezt fölösleges bővebben magya­rázni — jelentőségében messze túl nő a szokásos sportesemények keretein. A svéd túrához azonban pénz kell. Sokkal több pénz, mint a­mennyit a MASz valaha is elő tud teremteni. Abból a néhány ezer koronából, amit a bajnoki viadal jövedelmez, alig futja az adminisztráció költsége. S idén még ezt a kis bevételt is felére apasztotta a futballszezon kitolása. Háromszázezer korona szükséges a svéd túrára és egy korona nem sok, de még annyi sincsen meg belőle. A kérdések kérdése tehát, hogyan üti nyélbe mégis a MASz, amelynek so­hasem volt kenyere a rimánkodás, a koldulás, a kilincselés. De az üzlet­hez, a megengedett, a legális üzlethez sem értett sohasem a MLSz, amely talán ezért is sokkal szegényebb a mesés pénzügyi politikával dolgozó MLSz-nél. De az MLSz-nek is adjuk meg azt, a­mi az MLSz-é. Nagy a jöve­delme, tisztességes a vagyona és bár­mennyire is fölveti a jó mód, még­sem száll fejébe a vér­ nemes köte­lességének tartja ügyelni az atlétika zöldelő vetésére. Épp ezért komoly aggodalmat keltett az MLSz vezető köreiben az a gyöngédtelenség, ami­vel a futball belegázolt az atlétika programjába. Azonnal érezték, hogy kisiklás történt, amit az időhiánnyal és a terminustorlódással legföljebb magyarázni lehet, de menteni semmi esetre sem. Kapóra jött tehát a jóvá­tétel lehetősége: a magyar atléták­ svéd túrájának anyagi támogatása. Az MLSz vezető köreiben fölmerült terv­ szerint a futball megfelelő összeg föl­ajánlásával adja vissza az atlétikának azt, amit a túlerős konkurenciával­ vett el tőle. Az összeg nagyságára nem történt még megállapodás, de nagyon valószínűen közel lesz a 100.000 koronához. Legalább ennyi kárt okozott ugyanis a futball az at­létikának s ami még ennél is fonto­sabb: a nemzeti szempontból is vég­telenül nagyjelentőségű svéd túrát nem lehet megvalósítani a futball­szö­vetség százezer koronás hozzájárulása nélkül. Meggyőződésünk, hogy az MLSz tanácsa szentesíti szavazatával az erős és gazdag futballszövetséghez méltó tervet. T­T KITESZ­TŐDIK BUDAPEST, IV., Kristóf tér. FOOTBALL LAWN-TENNIS ATHLETIKA SPORTCIKKEK Hétfői kiadás, Budapest, 1921 július 4. Ára 4 korona, XII. évfolyam, 53. szám. ^ p­ejjE0^ * foglall^d­ó újság* Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 8­97. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 908. Előfizetési ár: Egész évre____________ 390 kor. Fél évre----------------------- 200 „ Negyed évre-----------------100 „ Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel Egyes szám­ára külföldön 5.— korona. Hirdetések felvétetnek a kiadó, hivatalban, IV., Dalmady Gyöző­n, 3, valamint az összes bel- és külföldi hirdető­irodákban. Hamis hírek a válogatott csapatról. A magyar csapat Szombathelyen. — Fásultak a játékosok. — Méreg­keverés. — Mesterségesen szítják az ellentétet a csapat tagjai között. — Nyilatkozik a szövetségi kapitány. Nemcsak a közönség fáradt már bele a futballba, fásultak lettek már a játékosok is. Nem szemrehányásként mondjuk ezt, hanem mint helyzetmeg­­állapítást, aminek a következményeit viselni kell. A szezon derekán például gyönyörűség lett volna a Szombat­helyre készülő csapatot útnak indí­­tani (persze a válogatás küzdelmes, kínos műveletétől eltekintve), mert ak­kor még ambiciózus, dicsőségéhes volt a játékoshad. A kánikula erős­­bödésével azonban mértani arányban halad a vállalkozókedv fogyása. A játékosok visszariadnak a rövid túra fáradalmaitól, elvesztik energiájukat s amit csak fájdalmas szívvel írunk ide: nem hevíti őket a vágy, bejutni a ma­gyar csapatba. Máskor szilaj öklözés folyik egy-egy elárvult helyért a vá­logatott csapatban s minden változás olyan zenebonával jár, hogy hetedhét országra elhallatszik a hangja, ma: valósággal mézeskenyérrel kell csalo­gatni a jeles válogatott jelölteket, ami pedig méltatlan nemcsak a szövetség­hez, hanem a játékosokhoz is. Mentségére szolgáljon azonban a fáradt válogatott gárdának, hogy tör­tént még valami, ami károsan hatott egyes játékosok lelkivilágára. Azokra a cikkekre célzunk most, amelyek valósággal éket vertek a magyar csa­a­pat standard tagjai közé. Nem csoda tehát, hogy csütörtökön este kínos jelenetek játszódtak le a szövetségben s a tisztánlátók előtt ijesztő képében tűnt föl az örvény, amely felé a ma­gyar futballsportot lelkiismeretlenül sodorják. Hiszen csütörtökön este már az is bizonytalanná vált, hogy egyáltalában elmegy-e Szombathelyre a magyar válogatott csapat. S történt ez azért, mert látnivalóan sikerült a kútmérgezés és ennek ke­serves jeleként a standard játékosok egyik csoportja gyanakodással foga­dott minden hírt, amit a másik cso­portról hallott. A bizalom és a meg­értés szelleme helyett a gyanú és a féltékenység lett úrrá a lel­kéken. —­ nem sekély elkeseredésére Kiss Gyula szövetségi kapitánynak, aki épp a lelkiharmónia megteremtését tűzte ki céljának. A csütörtöki bonyodalomról sok riasztó hir szivárgott ki s ezért átad­juk a szót Kiss Gyulának, akit a leg­illetékesebbnek tartunk az eset ismer­tetésére . Sejtettem, hogy nem fog simáit menni a dolog s előre is féltem tőle. Elsősorban tudtam, hogy a játékosok nem lelkesednek egy rendkívül fárasztó szezon legvégén vidéki exuízióért. Ha a nemzeti színek megvédéséről, vagy akár a klubszínek presztízséről van a szó, játékosaink mindig önmegtaga­dók, szolgálatkészek és fegyelmezettek voltak. Egy dicsőségesen lejátszott vá­logatott mérkőzés után azonban a nyári forróságban, hosszú utazással egybekapcsolt vidéki útra indulni, csak azért, mert ez beletartozik a szövetség programjába, valóban csak a legtisz­tább sportszellemtől átitatott játéko­soktól várható. S mert ebben a tekin­tetben nem egy húron pendülnek a fő­városi játékosok s nem pedig a váloga­tott játékosok, aggodalommal gondol­­tam a szombathelyi mérkőzésre. Más­részről pedig tudtam azt is, hogy egye­sületeik annyira kiaknázták a játéko­sok szabad és lekötött idejét, hogy szinte már túllépték azt a határt, ame­lyen az amatőr játékosok igénybe vevé­­sének a lehetősége mozog, nem volt ne­héz tehát kitalálni, hogy ezúttal baj lesz a kiszemelt játékosok szabadságo­lásával is.­­ A csapatot mindenesetre úgy állítottuk össze, hogy a lehetőséghez mérten a legerősebb csapat jelenjék meg Szombathelyen. Fogl­­7.-ről eleve le kellett mondani, mert az UTE-val Lengyelországot járja, a délnémetek ellen szerepelt csapatnak többi tagját azonban belekombináltuk a csapatba abban a reménységben, hogy a játéko­soknak majd csak kedvük kerekedik a kirándulásra, ha másért nem, ambí­cióból s a revánsért az FTC s még né­hány elsőosztályú csapat szombathelyi vereségéért.

Next