Sporthirlap, 1924. április (15. évfolyam, 50-57. szám)

1924-04-01 / 50. szám

2. oldal SPOR­THÍR­LA­P 6O. szám delem valószínűleg az lesz, amelyik a spanyolok ellen játszott: De Pia (Genoa) Rocetta (Juv.) De Vecchi (Genoa). A halfsor ismét újabb fejtörést okoz. Barlartdo, a centerhalf fáradt, azon­ban fogalmam sincs, ki legyen a helyettese... Nehéz, nagyon ne­héz ügy... — Mi a véleménye a magyar csa­­­patról? — A legfélelmesebb együttes „ technikailag, jóslásba azonban nem bocsátkozom, mert hiszen — ezt Ön tudja a legjobban — nem is lehet. — Tart-e még tréninget az eluta­zás mótt ? — Igen, az elutazás napján egy útba eső városban. Csütörtökön, április 3-án este indulunk. * A mai tréningen látottak alap­ján igazat adok Signor Portónak. A két félórás játék igen sivár képet nyújtott. A csatársorok minden kombináció nélkül, egyéni áttöré­sekkel kísérleteztek. A két, kipró­bálás céljából kiinvitált centerhall munkája egyenlő volt a semmivel. Anti az olaszok részére megnyugtató volt, az a kapusok : De Pia (Genoa) és Gombi (Juventus) mesteri védése. A csapatösszeállítást hétfőn teszi közzé a szövetségi kapitány, mert még a vasárnapi mérkőzéseken lá­tottakat kívánja mérlegelés tár­gyává tenni. Károly Jenő. »i1 szlovenszkói sport elleni retorzió csak a ma­gyar-cseh­ megegyezéssel szüntethető meg«. A cseh-szlovák futball­szövetség hivatalos lapja a ma­­gyar-cseh sportérintkezés felújításáról. A magyar—cseh sport­érintkezés felújításának kérdését nagy figye­lemmel kiséri a cseh sporttársada­lom, amely meg van győződve arról, hogy a magyarokkal megszakadt összeköttetés felelevenítése nagy hasznára lesz a cseh sportnak. A cseh sportközvéleménynek bé­kés megegyezést sóvárgó hangja szólal meg abban a cikkben is, amely a cseh­-szlovák labdarúgó szö­vetség hivatalos lapjának, a Spor­tomé Vestnik-nek egyik legutóbbi számában látott napvilágot. A cikk ugyan­akkor íródott, ami­kor az UTE prágai szereplését még biztosra vették.. A lelkesedést azóta talán kissé lehűtötte a magyar— cseh sportbéke ügyében bekövet­kezett újabb kedvezőtlen fordulat, de aligha, változott meg a cseh sportköröknek a cikkben is kifeje­zésre jutó szándéka, hogy a ma­gyar—cseh sportbékét, a­ cseh sport érdekében, mindenáron megteremtik. Ezért érdemesnek tartjuk a szór­ban forgó cikket, mint a cseh sport­közvélemény megnyilatkozását, kö­zölni. A cikk így szól: *Az utolsó cseh—magyar mérkőzés óta hét hosszú esztendő múlt el. 1917- ben az FTC volt az utolsó magyar klub, amely Prágában mérkőzött a Slaviá­­val. Azután a politikai viszonyok meg­változása következtében a két nemzet sportköreinek érintkezésében szünet ál­lott be ; megszakadt az összeköttetés, amelynek megújításához csak most ér­keztünk el a Sparta és a Slavia kezde­ményezésére. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy nem mi, hanem a magyarok voltak azok, akik a­­ megszállás óta elzárkóztak előlünk és boj kot­t alá helyezték a csehszlovák sportot. A mi érdemünk, hogy felajánlották a magyaroknak a ba­ráti békét, mert szent volt a meggyőződésünk, hogy mint sportembereknek is alkalmazkod­nunk kell a csehszlovák állam külpoliti­kai békés álláspontjához, megerősítve ezzel is B mes dr. álláspontját és Massa­­ryk elnök humanisztikus elvét, hogy békében és barátságban akarunk élni minden nemzettel és együttműködni egy jobb jövőért. A magyarokkal való megegyezés tel­jes három évig eredmény nélkül húzó­dott, de kötelességünk elismerni, hogy nem a magyar futballkörökön mú­lott, hogy a régi sportérintkezés felvétele hajótörést szenvedett. Oka volt ennek az OTT, amely az érintkezés felújítását kapcsolatba hozta bizonyos politikai kívánságokkal, ame­lyek "Szlovenszkóra vonatkoznak. Az OTT még a legutóbbi időben is erősen kikelt, elnökének személyén keresztül az érintkezés ellen abból az alkalom­ból, hogy az FTC a Slaviaval, az UTE a Spartával tárgyalt. Az OTT elnöke kijelentette, hogy az OTT minden tekintetben érvényesíteni fogja befo­lyását és jogát ebben a kérdésben is és figyelmeztette a klubokat, amelyek­től az iniciatíva kiindult, hogy ne kös­senek megállapodásokat a csehekkel és kötelező ígéreteket ne tegyenek addig, amíg a magyar sportkörök a cseh-magyar kérdésben nem jutnak egységes "álláspontra. Az OTT elnökének azonban be kell látni, hogy most már nehéz kikerülni az érintkezést a csehekkel. A csehekkel való sportérintkezés megnyitása sürgős, mert a Llo­­vensko sportja addig el ven zárva a mi szeretetünktől s ez a retorzió nem szüntethető meg csak a magyar —cseh sportmegegyezéssel. A szlovenszkói magyar sportklubok egyhangúlag kívánják a sportbékét. A magyar sportélet, legfőbb vezetői mérlegeljék ezt és cselekedhetnek esze­rint. A Spártának legutóbb Budapesten járt képviselőjétől, Adler úrtól nyert információnk szerint az első futball­mérkőzések elé, amelyek Prágában március 25-én kerültek volna döntésre, az OTT gördítette a nehézségeket. Az OTT képviselője, Zuber egész sor politikai jelentőségű garanciát kívánt, amelyeknek fejében az OTT hajlandó lett volna beleegyezését adni a cseh— magyar sportbeli érintkezés megújítá­sához. A Sparta megbízottja termé­szetesen elutasította ezeket a kíván­ságokat. A helyzet azután úgy alakult, hogy a Sparta—UTE mérkőzés le volt ugyan kötve, de létrejöttéhez ki kellett kérni az MLSz és az OTT hozzájárulását, ami azonban, mint fentebb említettük, nem sikerült. Az MLSz azonban mégis elhatározta magát és megadta a bele­egyezést. Az UTE vezetői közölték Spartával, hogy egészen biztosan meg­érkeznek Prágába. Szívből üdvözöljük a magyarok és csehek között megújuló sportérint­­kezést és sokat várunk tőle a sport szempontjából. A magyar sportembereket elismerés is­tét­i meg, hogy nem hagyták magukat félrevezettetni az OTT tendenciáitól. Egyedül az ő érdemük a magyarok és a csehek lojális közeledése a sport terén és megakadályozása annak, hogy a sportba politika kevertessék bele. A c­­h-szlovák sportközvélemény bizo­nyára értékeli a magyar futballisták f­rfias lépését. ,A magyar labdarúgók mindért időben szívesen­ látott vendégek­et suté/: ti mi sportpályáinkon. Erről majd ők maguk győződhetnek, ing a lag­­j újában. i »FOTÓ:( FÉMYKÉPJSZGT5 SZ&KÖS5.E? Budapest, Vil. kw„ Rákóczi-ut 80. sl ElftiUs najigibíi# és kicsiny!.*.!. Maikrszország legnagyobb szakktl*!* Vasárnapi fotográfiák. Az elázott finis. Most vasárnap azután mindnyájan bedőltünk. .Azt hittük ugyanis, hogy nélkülünk el sem kezdik a »33» FC—■ UTSE és a VÁC—Zugló mérkőzést, még a vasárnapi ebédünket is feláldoz­tuk tehát, csakhogy idejére kint lehes­sünk. De pórul jártunk, mert Iváncsics Mihály lelkiismereti furdalásokat érzett és nem volt hajlandó a felázott talajon a VÁC—Zugló meccset levezetni, csakis füves pályán. Akik a Hungária-vői pálya mellett döntöttek, legalább egy félidőt élvezhettek a­­33. FC—UTSE meccsből, a folytatására azonban most közel két hétig­ várniuk kell. Ki tudja, hogy hányan közülük kapnak addigra a kiváncm­lás miatt szívbajt? De hát önzőek vagyunk többé­­kevésbbé valamennyien és ezért e so­rok írója sem arra gondolt, hogy milyen komplikációkra fog vezetni a futball­­bírók különféle állásfoglalása, hanem azon töprengett, hogy honnan a cso­dából szed elő témákat a vasárnapi fotográfiák számára, ha az­­összes mér­­kőzések elmaradnak? Észrevehette kétségbeejtő töpren­géseimet nemes ellenfelem és legjobb barátom Rex, aki erre, mint a kánya csapott le rám és Lucifer-szerű gúnyos mosollyal kérdezte: — Bajok vannak, nemde, kolléga úr? Persze, nem kunszt vasárnapi fotográfiákat irni, ha mind a hat baj­noki mérkőzést lejátsszák, de, hehehe, mi lesz most a fotográfiákkal, hogy valamennyi meccs elmarad? Köszönöm nektek, Kiss Tivadar és Vértes Imre barátaim, hogy az MTK— III. kerület és az FTC—BTC mérkőzé­sek levezetésével kisegítettettek a baj­ból és nem kap igazat Rex, aki a mai Sporthirlapot bizonyára abban a fel­tevésben, lapozza végig, hogy nem lesz­nek benne »Vasárnapi fotográfiák.» Peched volt, drága Rex barátom, mert íme mégis sikerült néhány fel­vételt lerögzítenem, de sokkal nagyobb peched van Neked, drága olvasó­táborom, amelynek a Vasárnapi fotog­ráfiákat végig kell olvasnod, ha ugyan bírod a tempót. Száraz és nedves csapat. Az üllői­ úti pálya nagyon búrt jen akár tanácsülést lehetett volna tar­tani, olyan előkelő sportemberekből álló társaság tárgy­alta a bírók vegyes felfogását a játékterek talajának meg­ítéléséről. A legjobban Klunt Zoltán Füzest a mérkőzések elmaradása miatt, persze még akkor is, amikor Vértes Imre dön­tését még nem ismerhette. — Ez is sár? — mondotta a népszerű reprezentatív és odamutatott sakk­­félcipőjére, amely csillogott és ragyo­gott, annak ellenére, hogy végigtapo­gatta a pályát. — A Vasas elleni meccsünket, —• folytatta Blum, — h­arminc centiméte­res jeges sártengerben játszottuk le, úgy hogy tíz perc alatt mind a két csapat készen volt, most pedig ebben a jelentéktelen leccs-puccsban is le­fújják a mérkőzéseket. Az MLSz leg­­közelebbi tanácsülésén ezek után indít­­ványozni kell, mondja ki a tanács, hogy esős időjárásban a bajnoki mér­kőzéseket ezentúl csak a Vigadó nagy­termében, vagy a Nemzeti lovardában lehet megtartani. Valaki Kiss Gyulát figyelmeztette, hogy mit fog csinálni, ha jövő vasár­nap, a magyar—olasz mérkőzés nap­ján is olyan csapadékos időjárás lesz? — Nagyon egyszerű. —­ oldotta meg a problémát a társaság egyik tagja. — Két csapatot válogat ki a szövetségi kapitány, egy­ szárazas, napsugaras, enyhe időjárás esetére és egy nedveset, amennyiben zuhogni fog az­­eső. Mindjárt kezdtük is kombinálni, hogy­ kik kerülhetnek a száraz- és kik a nedves csapatba, de száraz csapatba való­ játékost egyetlenegyet sem talál­tunk.. Kitűnt ugyanis, hogy kivétel nélkül valamennyi reprezentatívünket inkább a nedves csapatban illeti meg a hely, lévén ők inkább a nedvesség hívei. Nem éppen a meccs alatt, ha­nem sokkal inkább a tréningek, meg a mérkőzések után. És persze boros­­poharak, vagy­ hatalmas kriglik tor­­piájában. " Bölcs Salamon a Hun­­gária-úti pályán. Bölcs Salamon neve alatt Salamon Bélát, az emlékezetes vonósnégyes leg­kiválóbb művészét kell érteni, aki va­sárnap kivételesen későn ért ki a pá­lyára, amikor már javában folyt a sors­döntő »33» FC—UTSE mérkőzés. A 33-asok sorsáért érthetően aggódó Kiss Gyula, a pályán történő eseményekre figyelve, természetesen nem vette észre az új jövevényt, aki azonban illendően maga jelentkezett a szövetségi kapi­tánynál. — Csula, szólt Salamon, ne félj, már itt vagyok. ■ „ Mikor azután a szórakozott Oláh ...véletlenül­ úgy beletalpalt Lankába, hogy az UTSE szegény balösszekötője kínjában Bukarestbe kívánta a 33-asok tüzesvérű hátvédjét. Kiss Gyula csak fél szemmel pislogott Salamon Béla felé, aki azonban megnyugtatta: — Azért még­sem pártolok át az UTSE-hoz, de — semleges maradok. Majd a félidő befejeztével úgy ma­gyarázta Salamon a fenti incidenst, hogy Oláh nyilván vacsorára invitálta meg a közben a földre került Laukót és a lábával Laukó bokájára dobbantva­­ figyelmeztette, hogy ígéretéről vala­hogy meg ne feledkezzék. Helyválasztásnál. Szürke fellegek az égbolton, csak úgy szitált az eső, mikor a »33» FC és az UTSE sorsdöntő mérkőzésére starthoz állt. Bizony a szokottnál egy árnyalat­tal halaványabb volt mind a huszonkét játékosnak az arca. De mit bánta ezt a közönség, amely a kedélyes oldalról fogta fel a dolgot és miután Gerő Ferenc a pénzdarabot feldobta és a helyválasztás joga Zsákot,­ a 33-asok kapitányát illette, meg, töb­ben is a tribünről azzal a tartácssal siet­tek segítségére, hogy: — A nappal szembeni oldalt válasz­­szad ! Persze a nap ugyanakkor valamerre, a Szahara sivatag tájában járt. De voltak szellemesebb közbeszólók is, akik azt ajánlották Zsáknak, hogy: — Azt az oldalt válaszd, Karcsi, ahol nem esik az eső ! Hányadik félidő? A sportért lelkesedő közönséget két táborba oszthatjuk. Az egyik része még akkor sem hagyna ki egy mérkőzést, ha cigánygyerekek potyognának az ég­ből, a másik része pedig az olyan esős napokon, amilyen a vasárnapi is volt, otthon marad, ebéd után leheveredik a kerevetre és elolvas néhány fejezetet az új regények valamelyikéből. Dél­után hat óra tájban azonban már nyug­talankodni kezd, mert érdekük az ered­mények és nyugtalanul aludna, ha hétfő reggelig­­kellene várnia, amíg a Sporthírlapban napvilágot látnak. De hát arra való a telefon, hogy a kiváncsiak érdeklődését kielégítse. Va­sárnapokon délután hattól­ nyolcig szakadatlanul zúg, zajong, sivit, zaka­tol és ficánkol a Sporthírlap telefonja és javában folyik még a küzdelem, mi­kor a kiváncsiak már a­ második félidő eleje körül kérdezik, hogy mi volt az eredmény? A legutóbbi vasárnapon valósággal tombolt a telefonálási láz, ami azon­ban érthető, mert az esős időben a szo­kottnál jóval kevesebben látogattak el a sporttelepekre. Annál többen tele­fonáltak természetesen, de semmikép­pen sem voltak megelégedve, hogy mi csak két és fél eredménnyel szolgál­hattunk. Az egyik kiváncsi olvasónk nyilván TAURUS 2 ■; PLAYER 5 FAVORITE ;­­ffffp^

Next