Sporthirlap, 1924. december (15. évfolyam, 214-234. szám)

1924-12-01 / 214. szám

rr OíCtJl. 'H HetTK Ara 3000 Korona ^■,r-rrmtx» 214. satám. ______ Budapest, <924, december 6. Xtf. évfolyam. Jl sport minden ágával 1 i * foglalkozó újság i szERKEsnosES Es ^adóhivatal :J MEGJELENIK szerda és péntek KivÉfelével MINDEN HÜP ;sESrt,“» BUDAPEST ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Ausztriában iCOO osztr. K 2000 osár. K IV DALAIADY GYÖZÓ-UTCA 3 SZ. ELŐFIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKENT ÖT SZAMRA: Jugoszláviában 5 dinár 4 dinár *' * Magyarországon 120,000 korona, Ausztriában 120,000 csztr. korona,Csehszlovákiában Csehszlovákiában Ebesen korona, Romániában TELEFON ö—08. /0 cseh kor., Komfmában 420 lel, FrarcíacrrzftgliETi fO IranV, Jugoszláviában 180 ti inár, 0 lei Franciaországban 1.frank, Nenteíorsxág ~ ________________ ___ Olaszországban 45 Ura. Németországban 2 dollár. Amerikában 2 dollár. ^an 3 cen^ Amerikában 5 cenfc. Aa c FTC m&r fotetos második Sk'Sj ősxi forclulófofiix A Vasasok ellen megérdemelte volna a győzelmet is, de csak egy szerencsés góllal sikerült kiegyenlítenie---------------► • ■*---------------­Az MTK-bcn ismét szerepelt Braun, de sérülése kiújult. — A bajnokcsapat 10 emberrel nehéz küzdelmet vivoü a KAC-cal, de végül biztosan győzött — Az UTE gólzáport zúdított a BEAC-ra. — Az NSC igazolta jó formáját; legyőzte a Zuglót. — A BTC váratlan döntetlenje a III. kér. ellen 1 II. osztályban a TTC—Hasiparosok döntetlenül mérkőztek egymással, az Ékszerészek és a „33“-asek győztek FTC-Vasas 1:1 (0:1) ÜUOI.utl pAIya. - 6000 néző. - Bíró : Kiss Tivadar Az FTC régen látott szép összjátékkal számtalan biztos gólhelyzetet teremtett, de sorra elhibázta, s végül is egy szerencsésen becsúszott hosszú lövésből egyenlített ki. FTC : Amsei—Rupricht, Matkovi.ch—Fuhrmann, Sándor, Keviczky—Steiner, Steczovits, Pataki, Kohut, Héger. — fasas: Kutmcz—Király, Rojtler— Rozsos, Sípos, Tomecsko—Kelchen, Takács, Grüníeld, Szentmiklóssy, Himmer. A szezon végére úgy alakult a baj­noki táblázat, hogy az FtC—„Vasas“ mérkőzésnek kellett eldöntenie a má­sodik helv sorsát. Ezt tudva, mind a két csapat sze­rette volna a legjobb összeállítását síkra állítani, de ez egyiküknek sem sikerült. A Vasas még szerencsés volt, mert Takács a meccs előtt már any- nyira rendben érezte a lábát, hogy vállalkozott a játékra s így csak felíi- neket kellett. nélkülöznie, az FTC-re azonban esőstől szakadt a baj, mert a sérült Takács II mellé Tálh és Blum is csatlakoztak a beteglistán; Tcth megdagadt bokája, Blum pedig beteg­sége miatt volt kénytelen lemondani. Ilyen körülmények között az FTC nem a legkedvezőbb auspiciumok kö­zött indult a küzdelembe. Annál dicsé- retreméltobb, hogy a Vasasok gólja után olyan lelkes, önfeláldozó és amel­lett okos játékba fogtak, hogy egy percig sem volt kétséges, hogy ki nkelr egvenliteniök. Az FTC a bekapott gól után feltétlenül végig jobb volt a Va­sasoknál, úgy energia, mint a kombi­nációk célszerű felépítése tekintetében (s ez az utóbbi nasv szó, különösen a Vasasokkal szembeni s megérde­melte volna a mutatott játék és a te­remtett gólhelyzetek alapián a győzel­met. S milyen fatális inszcenirozása a véletlennek, hogy az FTC támado- sora által régen látott okos taktikával és önzetlen passzjáiékkal felépített tá­madások sorra meghiúsultak, ellenben az utolsó percekben Keviezkynclc egy — Kutrucz elöl eltakart — hosszú lövése becsúszott a,kapuba. Tény azonban az, hogy ez a gól igazán megérdemelt volt s nagyon igazsagta- lan iett volna az eredmény, ha a „ki nem dolgozott" gól nem reparáita volna az elhibázott gólhelyzetek altat teremtett helyzetet. A leEÖrvendetesebb mindenesetre az, hogy az FTC ma végre ismét olyan játékot mutatóit, amely méltó tradíciói­hoz s ha a most kapott alapon cpit tovább', az őszi MTK Vereséghez ha­sonló letörés nem fog megismétlődni. Hogy azonban az FTC-re nézve a második hely ne csak azt jelentse, hogy a többieket ismét sikerült nagy- nehezen megelőznie, hanem az egy­ben ad MT!í-val való rivalizálást is jelentse, ahhoz szükséges, hogy a csa­társor mai gólképielenségét megszün­tesse. Mert mit ér a legszebb kombináció — gólok nélkül. A játék maga nívó és szépség tekin­tetében csak az első félidőben feleli meg azoknak a követelményeknek, amelyeket élen álló elsóosztályu csa­patainktól elvárunk. Ekkor a játék határozottan szép volt, sőt néha a leg­kényesebb igényeket is kielégítette. A mezőnyben való játék ekkor az FTC szemmellatható fölényét mutatta, az akciók határozottsága tekintetében azonban a Vasas egy árnyalattal jobb­nak muiatkozott A második félidőben azutan úgy változott a helyzet, hogy a mindenáron kiegyenlíteni _ akaró FTC és az elszántan védekező Vasas közt izgalmas küzdelem fejlődött ki, ami a technikai és taktikai finom­ságokat háttérbe szorította. A helyzet ekkor igen kritikus volt a Vasasra nézve, de szerencséjére, Pataki anv- nvira elvesztette energiáját, hogy az FTC csatársora valósággal meg volt bénítva s így a megfelelő irányítás nélkül működő belső csatárok kapko­dásán minden golratörekvés meg­hiúsult. . Az FTC játéka az eddigiekhez viszonyítva, erősen javuló tendenciát mutatott, csak egy helyen volt hú közelmúlt tradícióihoz és ez: csatársorának kapuelőtti gólképtelen játéka volt. Kíhönöscn az el«ó félidőben moz­gott tetszetősen az. FTC, amikor Pa­taki kedvvel, ambícióval dirigálta a szárnyakat, amelyek a két gyors szélsővel rendelkezve és Kohut kitö­réseire alapítva, veszélyes helyzetbe hozták az elszántan védett Vasas ka­put. De csak a 16-os vonalig jelen­tettek veszélyt ezek az akciók, ott mintha elvágták volna a tudományu­kat, tétlenül nézték a Vasas-védelem romboló munkáját. A csatársornak legjobb és legveszé­lyesebb embere kétségenkivül Kohut volt, de az összekötő poszt nem as ő igazi terrénuma. Benn a sok védő­játékos közt rendre leszerelték, de amikor a szélre csúszott ki, ellenáll­hatatlanul száguldott és adta bé a labdát. Ezzel a játékával is bebizonyí­totta, hogy az ő gólképességót, amely csak a szélen érvényesül, kar benn az összekötőben kockára tenni. Pataki a második félidőben kedvét vesztve, csak a hozzákerült labda továbbadá­sára fektette a súlyt, bár itt sem volt mindig szerencséje. Steczoviis ma ön­magát múlta felül és áttöréseivel gyak­ran veszélyeztetett, sót lövéseit is sze­rencse kisérte. Héger és Steiner már csak részben feleltek meg. Steiner tar­tózkodott minden egyéni játéktól, a hozzákerült labdát vaktában csapta magasan a középre, vagy azon túl, amelyeknek nem sok hasznát vették a belsők; Héger mint balszélsö kt tudta használni gyorsaságát — ha szabad volt az útja — de a beadás­nál gyakran összecserélte a két lábát. A fedezetsorban Sándor intelligens, finom játékát kell kiemelnünk, aki mellett Fuhrmann fejlödésképes játéka

Next

/
Thumbnails
Contents