Sporthirlap, 1926. február (17. évfolyam, 18-33. szám)
1926-02-01 / 18. szám
Hétfé Budapest, XVII. évf., 18. sz., 1926. február 1. Ára 400 kM Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, IV. kérőjét, Dalmady Győző utca 3 sz. Távirati cím: Sporthírlap Budapest. Telefonszám: 75—23,75-25 és délután 75—24. Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 100.000 korona, egy hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MECJELENIK SZERDA PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára: Hétfőn és ünnepnap után 4000 K, más napon 2000 k. Ausztria 40 és 20 gr. Jugoszl. 5 és 3 dinár. Csehszl. 2 és 1'50 ók. Franciaorsz. 1'50 és 1 tr. Olaszorsz. 1*50 L. Németorsz. 25 a. pf. Lengyelorsz. 30 gr. Amerika 5c. A mai tréningmeccsek eseménye az FTC veresége egy kombinált csapattól. A II. osztályban „a régiek“ megvédték pozíciójukat az újak ellen. Az MTK birkózói végleg megnyerték a Vasas vándordíját. Széchy, mint előnyadó győzött az UTE kardvívó előny versenyén. Nem politizáló, hanem csakis a sportot támogató OTT-ra van szüksége a sporttársadalomnak. — Akik ma az OTT-ban a hatalmat a kezükben tartják, szintén ezt az elvet vallották, míg az OTT-on kívül voltak. — Szűcs János cikke a Sporthirlap számára. A futballtilalomnak könyörtelen és a sport érdekével semmit sem törődő keresztülvitele még azokat a sportférfiakat is az OTT-ban ma uralkodó és a sportpolitikával betelni nem akaró rezsim ellen hangolta, akik egyébként passzíve nézték azokat a sportellenes cselekedeteket, amelyeket a Zuber rezsim rövid pár év alatt produkált. Az újabb sportellenes cselekedet, amely képes a virágzó vidéki, sport teljes megfojtására, íme megszólalásra késztette sportéletünk egyik kiváló és talán nemcsak ötletben, hanem a kivitelben is nagy eredményekkel dicsekvő vezérét, Szűcs Jánost, az újpesti Stadion törhetetlen energiájú megvalósítóját is. Szűcs János a következő cikket adta át nekünk, amelyben pregnánsan mutat vét az OTT mai vezéreinek következetlenségére, akik kívülről (míg ők érezték magukat elnyomottaknak), egészen más elveket hangoztattak, mint amiket most— az MLSZ, MLSz stb. segítségével megszerzett hatalom birtokában —keresztül erőszakolnak. S rámutat a kitűnő sportvezér a sportpolitizáló OTT működésében szemet szúró félszegségekre, sportellenes cselekedetekre. Végül sürgeti az OTT szervezetének új alapokra helyezését, hogy abban minden sportszövetség az által képviseltethesse magát, akit ő sportjának képviseltetésére alkalmasnak tart és ne olyan által, akit az OTT urai, mint nekik engedelmes, igrata persona! , erre alkalmasnak tartanak. Szűcs Jánosnak az országos közhangulatot híven kifejező cikke itt következik. Talán méltóztatnak még emlékezni azokra a lélekemelő harcokra, amelyeket, az OTT mostani vezetőségének néhány tagja folytatott a Berzeviczy —Gerenday—Nagy Béla-féle OTT ellen, végeredményben tagadhatatlanul fényes sikerrel. A sportnak minden objektív munkása szívvel és lélekkel támogatta annak idején azt az igyekezetet, hogy a szabadtéri sportok a magyar testnevelés irányításában működésüknek megfelelő befolyást nyerjenek s a MASz—MUSz—MLSz triász csaknem minden tagegyesülete felvonult a MOTESz elleni csatában, amely végeredményben a szabadtéri sportok győzelméhez s az OTT újjáalakításához vezetett. Sajnos,az új OTT tagjainak kinevezésekor már mutatkozott az első nagy csalódás, amely abban nyilvánult, hogy az új OTT ha sem az egyes sport- szövetségek természetes reprezentánsai neveztettek ki, hanem bizonyos tendenciózus szelekció érvényesült, abból néhány országos tekintélyű sportnagyság kimaradt s kineveztetett egynéhány — sporttéren — szürke, illetve teljesen ismeretlen ember. I-ját hiszen, ilyesféle csalódás éri ■ néha az embert s az ilyesmi nálunk csak félcsalódás számiba megy, mert hiszen semmi sem zárja ki azt, hogy az u. n. ismeretlen emberek a nekik kijelölt helyen nagyszerűen beváljanak s eredményes, szép munkát végezzenek. Arra a következő, sokkal nagyobb csalódásra azonban, amely aztán a mai OTT működéséből sarjadzott, csak igen kevesen számíthattak. Ki gondolhatta, hogy éppen ez az OTT, melynek tagjai közt s éppen a vezetők között mégis csak van néhány gyakorlati sportember, tagadja meg azt a nagyszerű tradíciót, hogy az egyes sportágak szabad, természetes fejlődését minden eszközzel biztosítani kell, úgy anyagi, mint sporttéren. A régi OTT-nak minden hibája mellett meg volt az a tagadhatatlan nagy erénye, hogy minden tőle telhetőt elkövetett anyagi források megteremtésére, az embersport számára, s ami talán még ennél is fontosabb, objektív volt. Hogy a sportot, sportolókat, s a sportolók legfőbb mecénását, a közönséget sarcolja meg, — hogy a lovakat igénybe venni ne kelljen, — mindenféle »stb.»-k céljaira, a régi OTT ezt a gondolatot biztosan undorral hesegette volna el magától. Ezek, sajnos, oly dolgok, amelyeket a jelenlegi OTTH— saját örök dicsőségére ,— igenis megteremtett, s a mi dolgunk (azokat gondolom, akik a sportot tulajdonképen csináljuk, s annak lehetőségeit, eszközeit megalkotjuk), hogy keressük a módokat, a mai fonák helyzetből való szabadulásra. E problémát talán legjobban az OTT ma uralmon lévő, úgynevezett hurokrendszere oldja meg. Nem jól, de föltétlenül jobban, mint ahogy az most van. Miben legyen hát tuajdonképpen az OTT, illetve annak szervezete? A tanács tagjaivá a miniszter azokat nevezte ki, akiket az egyes sportszövetségek ajánlanak, fölterjesztenek, éspedig oly arányban, amilyen arányban az illető sportszövetségek testnevelési adót fizetnek. Ennek rövid, tömör megfordítottja lehetne az az arány, ahogy az egyes szövetségek a tanácsot segélyekkel igénybe veszik. Vagyis : annak a szövetségnek legyen legtöbb tagja a tanácsban, amely az egész szervezet fenntartásához a legnagyobb összeggel járul hozzá s, annak a legkevesebb, amely a legtöbb segélyt kapja. Ez, mondom, a nyers beállítás, mondjuk az elv, amely alapját képezze a jövő OTT- nak s amelynek természetesen elsősorban a gyakorlat mutatná meg a hibáit. A mainál azonban mindenesetre igazságosabb lenne. Az elv teljességéhez tartozik természetesen, hogy bár az OTT elnökét a miniszter nevezze ki, de a tisztikart a tagoknak kellene megválasztani. Nem mondom, hogy fenti indítványom éppenséggel demokratikus, a mainál azonban feltétlenül igazságosabb s kizárja a lehetőségét annak, hogy pl. a törpe szövetségek döntsenek a nagyobbak sorsáról azok nélkül, nem valószínű, hogy előfordulhasson, hogy kinevezzenek valakit a Testnevelési Főiskola igazgatójának, aki egyénileg a legkiválóbbak s legtiszteletreméltóbbak közül való ugyan, de testnevelésileg — már bocsánatot kérek . .. Lenne egy másik elv is és pedig az, hogy a szövetségek taglétszámuk arányában kapjanak képviseletet a tanácsban. Jó okom van azonban ezt nem ajánlani, nem is indokolom, hogy miért, csak bátor vagyok egyszerűen rámutatni a MASz közel százra menő, csak papíron létező s könnyen felhasználható MOVE egyesületeire. A Tanács, az én véleményem szerint, a szövetségek szövetsége legyen, amelynek célja elsősorban a kormányok mindenkori támogatásának intézményes biztosítása , ahol ne érvényesülhessenek a politikai felfogások, amely minden sportágnak egyformán támogatója legyen, s amelynek legfőbb gondja az legyen, hogy a közönség lehetőleg igen olcsón jusson a sportesemények élvezetéhez, s amely elsősorban azt viselje szívén, hogy minden iskolában tanítsák pl. az önvédelmi sportokat, vagy pl. az úszást. Tudom, hogy ezek — egyelőre — hiú álmok. De ha már ránk szakadt ez a mostani szerencsétlenség, nem szabad abbanhagyni az igyekezetét, hogy a sportok részére jobb helyzetet teremtsünk. Az biztos, hogy a mai helyzet nem tart örökké, nekünk pedig már most fel kell dolgozni az adott helyzetből származó tanulságokat. Szűcs János. S. O. S. A nyári futballilalom 200 vidéki egyesületet fenyeget megsemmisüléssel. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket. Ezt a három Morse betűt bocsátja útnak a vidéki labdarugósport sülyedő hajója. A futballtilalmi rendelet hullámai a vidéki labdarugósportot elsöprik és a biztos pusztulásba viszik, ha kellő időben nem jönnek segítségünkre. A vidék, amely a háború utáni néhány rövid év alatt oly magasra tört futballsportjával, hogy már a főváros jól megépített kapuit döngeti izmos erejével, ha ez a tilalom életbelép, elpusztul. Elpusztul, mert megfosztják életenergiájától, megbénítják működését és anyagi erőforrásainak kiapasztásával a biztos megsemmisülés örvényébe kergetik. Kérve kérjük az OTT elnökét és a kultuszminisztert, vegyék fel ezt a három betűt és mentsék meg a vidéki labdarúgósportot. Az érvek oly tárházát van módunkban felsorakoztatni, hogy azoknak nagyon kis