Sporthirlap, 1926. február (17. évfolyam, 18-33. szám)

1926-02-01 / 18. szám

Hétté Budapest, XVII, év!., 18. $z., 1926. február 1. Ára 400# M Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kérőiét, Dalmady Győző-utca 3 sz. Távirati cím: Sporthlrlap Budapest. Telelonszám: 75—23,75-25 és délután 75—24. Előfizetési arak: Bellöldon és Ausztriában egy negyedévre 10Ü.0U0 korona, egy hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEOIELENIK SZERDA PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAF Egyes szám ára: Héttőn és ünnepnap után 4000 K, más napon 2000 k. Ausztria 40 és 20 gr. Jugoszl. 5 és 3 dinár. Csehszl. 2 és 1'50 ók. Franciaorsz. 1'50 és 1 tr. Olaszorsz. 1*50 L. Németorsz. 25 a. pf. Leneyelorsz. 30 gr. Amerika 5c. A mai tréningmeccsek eseménye az FTC veresége egy kom­binált csapattól. A II. osztályban „a régiek“ megvédtek pozíciójukat az újak ellen. Az MTE birkózói végleg megnyerték a Vasas vándordíját. Széchy, mint elönyadó győzött az UTE kardvivó előny ver senyén. Néni politizáló, hanem csakis a sportot támogató OTT-ra van szüksége a sporttársadalomnak. — Akik ma az OTT-ban a hatalmat a kezükben tartják, szintén ezt az elvet vallották, mig az OTT-on kivül voltak, ­— Szűcs János cikke a Sporthirlap számára. ­A futball tilalomnak könyörtelen és a sport érdekével semmit sem törődő keresztülvitele még azokat a sport- férfiakat is az OTT-bau ma uralkodó és a sportpolitikával betelni nem akaró rezsim ellen hangolta, akik egyébként passzíve nézték azokat a sportellenes cselekedeteket, amelyeket a Zuber rezsim rövid pár év alatt produkált. Az újabb sportellcnes cselekedet, amely képes a virágzó vidéki, sport teljes megfojtására, ime megszólalásra késztette sportéletünk egyik kiváló cs talán nemcsak ötletben, hanem a kivitelben is nagy ered­ményekkel dicsekvő vezérét, Szűcs Jánost, az újpesti Stadion törhetetlen energiájú megvalósítóját is. Szűcs János a következő cikket adta. át nekünk, amelyben pregnánsan mutat rét az OTT mai vezéreinek követke­zetlenségére, akik kívülről (mig ők éreztek magukat clnyonwttbknak), egészen niás elveket hangoztattak, mint amiket most— az MLSs, MUSz stb. segítségével megszerzett hptalom birtokában —keresztül erő­szakolnak. S rámutat a kitűnő sportvezér a sportpolitizáló OTT működésében szemel szúró félszegségekre, sportellenes cselekedetekre. Végül sürgeti az OTT szervezetének aj alapokra helyezéséi, hogy abban minden sportszövetség az által képviseltethesse magát, akit ő sportjának képviselte lésére alkalmasnak tart és ne olyan által, akit az OTT urai, mint nekik engedelmes, rgrata persona! > erre alkalmasnak tartanak. Szűcs Jánosnak az országos közhangulatot híven kifejező cikke itt következik. a miniszter nevezze ki, de a tisztikart a tagoknak kellene megválasztani. Nem mondom, hogy fönti indítvá­nyom éppenséggel demokratikus, a mainál azonban feltétlenül igaz­ságosabb s kizárja a lehetőségét annak, hogy pl. a törpe szövetsé­gek döntsenek a nagyobbak sorsá­ról azok nélkül, nem valószínű, hogy előfordulhasson, hogy kinevezzenek valakit a Testne­velési Főiskola igazgatójának, aki egyénileg a legkiválóbbak s legtiszte- leíreniéltóbbak közül való ugyan, de testnevelésileg — már bocsánatot kérek . .. Lenne egy másik elv is és pedig az, hogy a szövetségek taglétszá­muk arányában kapjanak képvi­seletet a tanácsban. Jó okom van azonban ezt nem aján­lani, nem is indokolom, hogy miért, csak bátor vagyok egyszerűen rá­mutatni a MASz közel százra menő, csak papíron létező s könnyen felhasz­nálható MOVE egyesületeire. Talán méltóztatnak inég emlékezni azokra a lélekemelő harcokra, amelye­ket, az OTT mostani vezetőségének néhány tagja folytatott a Berzeviczv —Gerénday—Nagy Béla-féle ' OTT ellen, végeredményben tagadhatatla­nul fényes sikerrel. A sportnak minden objektív mun­kása szívvel és lélekkel támogatta annak idején azt az igyekezetei, hogy a szabadtéri sportok a magyar test­nevelés irányításában működésüknek megfelelő befolyást nyerjenek s a MASz—MUSz—MLSz triász csaknem minden tagegyesülete felvonult a MOTESz elleni csatá­ban, amely végeredményben a szabadtéri sportok győzelméhez s az OTT újjáalakításához vezetett. Sajnos,az uj OTT tagjainak kineve­zésekor már mutatkozott az első nagy • csalódás, amely abban nyilvánult, hogy az uj OTT ba sem az egyes sport- 1 szövetségek természetes reprezen­tánsai neveztettek ki, hanem bi­zonyos tendenciózus szelekció ér­vényesült, abból néhány országos tekintélyű sportnagyság kimaradt s kinevezte- . tett egynéhány — sporttéren — szürke, illetve teljésen ismeretlen ember. I-Iát hiszen, ilyesféle csalódás éri ■ néha az embert s az ilyesmi nálunk csak félcsalódás száriiba megy, mert hiszen semmi sem zárja ki azt, hogy az u. n. ismeretlen emberek a nekik kijelölt helyen nagyszerűen beválja­nak s eredményes, szép munkát vé­gezzenek. Arra a kővetkező, sokkal nagyobb csalódásra azonban, amely aztán a mai OTT működéséből sarjadzott, csak igen kevesen számíthattak. Ki gondolhatta, hogy éppen ez az OTT, melynek tagjai közt s éppen a vezetők között mégis csak van néhány gyakorlati sportember, tagadja meg azt a nagyszerű tra­díciót, hogy az egyes sportágak szabad, természetes fejlődését minden eszközzel biztosítani kell, úgy anyagi, mint sporttéren. A régi OTT-nak minden hibája mel­lett meg volt az a tagadhatatlan nagy erénye, hogy minden tőle telhetőt elkövetett anyagi források megterem­tésére, az embersport számára, s ami talán még ennél is fontosabb, objektív volt. Hogy a sportot, sportolókat, s a sportolók legfőbb mecénását, a közönséget sarcolja meg, — hogy a lovakat igénybe venni ne kell­jen, — mindenféle »stb.»-k cél­jaira, a régi OTT ezt a gondolatot biztosan undorral hesegette volna el magától. Ezek, sajnos, oly dolgok, amelye­ket a jelenlegi OTT •— saját örök dicsőségére ,— igenis megteremtett, s a mi dolgunk (azokat gondolom, akik a sportot tulajdonképen csináljuk, s annak lehetőségeit, eszközeit megal­kotjuk), hogy keressük a módokat, a mai fonák helyzetből való szabadu­lásra. E problémát talán legjobban az OTT ma uralmon lévő, úgynevezett hurokrepdszere oldja meg. Nem jól, de föltétlenül jobban, mint ahogy az most van. Mi yen legyen hát tu ajdonképpen az OTT, illetve annak szervezete? A tanács tagjaivá a miniszter azokat nevezze ki, akiket az egyes sportszövetségek ajánlanak, föl­terjesztenek, és pedig oly arány­ban, amilyen arányban az illető sportszövetségek testnevelési adót fizetnek. Ennek rövid, tömör megfordít ott ja lehetne az az arány, ahogy az egyes szövetségek a tanácsot segélyekkel igénybe veszik. Vagyis : annak a szö­vetségnek legyen legtöbb tagja a tanács­ban, amely az egész szervezet fenntartá­sához a ' legnagyobb összeggel járul hozzá s. annak a legkevesebb, amely a legtöbb segélyt kapja. Ez, mondom, a nyers beállítás, mondjuk az elv, amely alapját képezze a jövő OTT- nak s amelynek természetesen első­sorban a gyakorlat mutatná meg a hibáit. A máinál azonban minden­esetre igazságosabb lenne. Az elv teljességéhez tartozik ter­mészetesen, hogy bár az OTT elnökét A Tanács, az én véleményem sze­rint, a szövetségek szövetsége le­gyen, amelynek célja elsősorban a kormányok mindenkori támoga­tásának intézményes biztosítása : ahol ne érvényesülhessenek a po­litikai felfogások, amely minden sportágnak egyformán támogatója legyen, s amelynek legfőbb gondja az legyen, hogy a közönség lehe­tőleg igen olcsón jusson a sport­események élvezetéhez, s amely elsősorban azt viselje szivén, hogy minden iskolában tanítsák pl. az önvédelmi sportokat, vagy pl. az úszást. Tudom, hogy ezek — egyelőre — hiú álmok. De ha már ránk szakadt tz a mostani szerencsétlenség, nem szabad abbanhagyni az igyekezetét, hogy a sportok részére jobb helyzetet teremtsünk. Az biztos, hogy a mai helyzet nem tart örökké, nekünk pe­dig már most fel kell dolgozni az adott helyzetből származó tanulságokat. Szűcs János, S. O. Sa A nyári futbalHilalom 200 vidéki egyesületet fe­nyeget megsemmisüléssel. S. O. S. Mentsétek meg lelkeinket. Ezt a három Morse betűt bocsátja út­nak a vidéki labdarugósport sülyedő hajója. A futbalitilalmi rendelet hullá­mai a vidéki labdarugósportot elsöprlk és a. biztos pusztulásba viszik, ha kellő időben nem jönnek segítségünkre. A vidék, amely a háború utáni néhány rövid év alatt oly magasra tört futballsportjával, hogy már a fő­város jól megépített kapuit döngeti izmos erejével, ha ez a tilalom életbe­lép, elpusztul. Elpusztul, mert meg­fosztják életenergiájától, megbénítják működését és anyagi erőforrásainak kiapasztásával a biztos megsemmisülés örvényébe kergetik. Kérve kérjük az OTT elnökét és a kultuszminisztert, vegyék fel ezt a három betűt és mentsék meg a vidéki labdurugósportot. Az érvek oly tárházát van módunkban felsora­koztatni, hogy azoknak nagyon kis

Next

/
Thumbnails
Contents