Sporthirlap, 1926. szeptember (17. évfolyam, 138-154. szám)
1926-09-02 / 138. szám
Csütörtök Budapest, XVI. évf.,138. sz., 1926 szeptember 2. Ára 2000 K szerkesztőség: Budapest, IV. Halmady Győző ucca • Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca 111 Távirati cint: Sporthirlap Budapest telefonszám: 75—23 és 75—24, vasárnap délután 75—25 Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 100.000 korona, egy hónapra 40.000 korona Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára:Belföldön 2000 és 1000 K. Ausztr. 40 és 20 gr. ,lugos n.4 és 3 dinár.Csehszlov.2 és 1'56 k.Románia 15 és 12 lei Franciaorsz. 150 és 1 fr. Olaszország 150 k. Németország 25 a. pt. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. A sajtó titkos harcban áll a profutballal. Alig egy-kéthetes ez a hadiállapot, de már olyan aggasztó tüneteket produkál, hogy foglalkozni kell vele a sajtó reputációjának és presztízsének az érdekében. Lehet a lapvállalatoknak az a felfogása, hogy a profifutball üzlet, tehát vele nem foglalkoznak, illetve csak kommünikéket és hirdetéseket adnak le, ez szigorú kereskedői gondolkodás, mely ha lényegileg nem is indokolt avagy helytálló, de tiszteletreméltó és tárgyalás alapját képezheti. Ebben az esetben össze kell ülniök az illetékes tényezőknek és vagy meg tudják győzni a sport vezérei alapvállalkozókat arról, hogy a profifutball elsősorban mégis csak sport, nemzeti propaganda és kultúrmunka, melynél az üzlet másodrendű, sőt egészében problematikus, mert hamar el is lehet bele bukni, vagy pedig bekövetkezik ennek ellenkezője és a lapvállalatok fogják meggyőzni a klubok vezetőit, hogy ebben az „üzletben" a lapoknak is részesedniük kell. Mindkét esetben világos és egyenes az út. Vagy támogatják a lapok továbbra is a profifutballt önzetlenül és ingyen, mint eddig tették, vagy pedig megvonják a támogatást,,és hallgatnak felőle, ha a klubok ezt nem akarják megfizetni. De azt cselekedni, amit a lapok egy része e hét folyanán tett, hogy vasárnap előtt elhallgatta az eseményeket, vasárnap után pedig csak rosszat, hamisat és elferdítettet írt, arról a sportról, melyet nemrég még dédelgetett, minden újságírói morál és jóérzés ellen való. Egy mérkőzésben nem látni mást, mint az árnyékot és elhallgatni mindazt, ami fény és ragyogás volt, tízezrek szíve dobbanását, lelkesedését, aggódását, gyönyörét és élvezetét még az üzleti érdekükkel is ellenkezik, hiszen a nagyközönség igazán nem arra kíváncsi, hogy egy mérkőzésen egy rendőrt egy néző megrágott, vagy pedig egy játékos tiszteletlen volt a bíró iránt, hanem magára a sportra, az eleven életre, a gólokra, a játékosok formájára és a mérkőzések nemzeti jelentőségére. Tehát jó volna, ha az újságíró urak, lap- és klubvezérek megértenék egymást és belátnák, hogy csak egymásnak ártanak ezzel a harccal, mert nem is egyenlő fegyverekkel vívnak, mert a sport, akár profi, akár amatőr, ki van szolgáltatva a tolinak mely sokat árthat, ha rosszindulatú, s kártékony kezek vezetik. Viszont a sport hatalmas tábora ma már a sajtó felett is kritikát gyakorol és hamar megalkotja a véleményét a lapok és rovatvezetők felett, ha megállapítja, hogy a tollat nem mindig az igazság, a nyilvánosság őszinte szolgálata vezeti, hanem olyan kulisszák mögötti okok, melyekre az igazán nem kíváncsi. Ssseptember 22-én indul a cherbourgi Café amely Gross II-t és Fischerát New-Yorkba visszi A new-yorki Broolyn Wanderers bécsi megbízottja öt napon át tárgyalt velük Budapesten — Kétszáz dollár fiavi fizetés, ötszáz dollár útiköltség — A Gross II-ért való versengésben Amerika már a startnál győzött Amerika keze elért Budapestre. A százfelé szórt magyar játékosanyag máig mindig nem gyengült meg annyira, hogy néhány kiválósággal ne tudna szolgálni azoknak, akik a futball modern művelésére adják piacukat. A futballban számottevő nemzetek között a legkeletebbre fekszik Magyarország, e nagy megtiszteltetés mégsem maradhatott el, Amerika elkéri a mi legjobbjainkból — megmaradt legjobbjainkból — is azokat, akik jövendő céljaihoz kellenek neki. Ezúttal Grosz II. és Fischer kellenek Amerikának. Az utolsó, amatőrbajnokság végén elbukott VÁC két kiválóan értékes játékosáért heteken át tartó néma harc folyt. Amiig a VÁC valahol Jásztlandiban rótta egyhangúan utolsó túrájának kilométereit, idehaza. Grosz II. és Fischer lakása sűrűn látogatott hellyé változott. Senki se tudta ekkor, hogy mi lesz a VAC-cail. A dolog igazában nem is igen érdekelte ezeket a látogatókat, akiknek csak egyetlen kérdés lehetett érdekes, hogy mi lesz a VAC két nagyszerű válogatottjával, Fischerrel és Grosz U.-vel. Az informálódás azokban a napokban érte el tetőfokát, amikor a túráról három játékos előre hazaérkezett. Nem késhet már soká a csapat törzse sem, pár nap múlva itthon a VAC. Szárnyra kelt közben néhány kósza hír arról, hogy a két játékos Rigában kivándorlási tervekkel kezdett folgalkozni. A Hiakoah Amerikába készülő játékosaitól kaptak volna állítólag kedvet és biztatást. A túráról korábban hazajött játékosok cáfolták ezeket a híreket s a pesti klubok „érdeklődőinek" türelmes reménykedésén ez mit sem változtatott. A VÁC váratlan hazaérkezéséről, a pályaudvaron a várakozás közben egymásra mosolygó klubvezérekről, azután Fischer tüneményes gyorsasággal való leszerződtetéséről már beszámoltunk. Fischert azóta nem is zavarja senki Budapestről, de Grosz II. nem került ki az intézőik vágyakozásának távlatából s a közelmúlt napokban úgyszólván valamennyi elsőosztályú proficsapat, sőt egykét II. ligabeli klubvezér is mer, próbálkozott informálódni afelől, várjon elbírná-e Grosz II. szerződtetésének a terheit. Groszék házatája sokat látogatott hely volt a napokban, de két koránkelő úr mégis minden feltűnés nélkül kopogtathatott be múlt csütörtökön reggel a Vörösmarty utcai lakásba. Ez a két úr nyilván nagyon alaposan számon tartotta a VÁC túladóigazát, mert előzőleg nem látta őket senki, a Grosz II. és Fischer hozzátartozóihoz sem fordultak felvilágosításért, de amikor múlt szerdán este a VÁC hazaérkezett, másnap reggel — megelőzve mindenkit — a két úr már, jelentkezett a Grosz II. lakásán. Njon sikerült megtudni, hogy név szerint kik voltak. Csak annyi bizonyos, hogy az egyik bécsi ember, akinek a sporthoz — legalább a bécsi sporthoz — igen kevés köze van, a másik pedig jól ismert pesti kereskedő, akinek meg éppenséggel semmi érintkezése nincs a futballal és bécsi barátjánál csupán szívességből töltötte be Budapesten a megbízható kalauz szerepét. — Majd elhintem — meséli Grosz Dezső, a mikor a bécsi úr a bemutatkozás után igazolta, hogy a newyorki Brooklyn Wanderers teljhatalmú megbízottja és azért jött Budapestre, mert magával akar vinni Amerikába. A bécsi úr nem sokat teketóriázott. Megmondta, hogy Grosz II. játékára a Brooklyn Wanderers számít s ezért havi 200 dollárt ajánl fel. Útiköltségre pedig itt van 500 dollár, ami bőven elég arra is, hogy visszautazzék, ha füstbe menne odakint a megállapodás. Tehát egykettő: ne sokat elmélkedjünk, tessék nyilatkozni, kimegy-e Amerikába. Az idő drága, a bécsi úr nem rostokolhat itt Pesten. — Mit mondjak, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Amerika, havi 14 millió, aztán a túlontúl gavalléros útiköltség! Egy óra múlva elment a sürgöny Konrád Kálmán klubjához, hogy Grosz Dezső hajlandó kiutazni Newyorkba. — Csak Newyorkban, a klub menedzserével csinálok szerződést. Majd ha látom, hogy mi van odakint, nekem való élet-e az s nem kell-e visszafordulnom, mielőtt hozzákezdenék. .. Nem tudom, ki irányította a két megbízottat éppen hozzám, de nyilván ugyanaz a kéz játszhatott a dologba, amelyik két nap múlva már visszaküldte a táviratot Budapestre, hogy nem baj, ha nem is írtam alá szerződést, adják csak ki nekem az 500 dollár útiköltséget, csak utazzak hamarosan. A bécsi úr ezzel be is fejezte budapesti tennivalóit, csomagolt s kedden este elutazott. Ellátta a szükséges utasításokkal Grosz Dezsőt s megmondta neki, hogy az elutazását ő fogja megkönnyíteni Bácsból. Csak még egy dolgot intézett el hamarjában a bécsi úr. Az Amerikából visszaérkező első sürgöny lehetett talán némileg koszszabb tartalmú, mint ahogyan azt a bécsi úr várta. Grosz II. nem egyedül teszi meg a hosszú utat New Yorkig, hanem elkíséri ide is kiváló partnere, a magyar válogatott csapat kapusa, Fischer Lajos, akit állítólag sikerült meggyőzni arról, hogy a III. kerületieknek írt szerződése nem akadály egy amerikai klubnak, amely üzletet akar csinálni. Nem kimélnek azok semmi pénzt. Mint a két megbízott mondta, a, Brooklyn Wanderersből világraszóló csapatot akarnak csinálni, jövőre már olimpiai tornát rendeznek az amerikai csapatok között s addigra már maguk mögöttakarják hagyni az európaiakat futballtudás dolgában. Pénz van, fizetnek becsületesen, de kicsit sokat is követelnek. Grosznak például évi C0 mérkőzésre kellett volna szerződést aláírni. Ezek miatt esett gondolkozóba Grosz Dezső s ezért akarta előbb közelről megszemlélni az amerikai futballt. Cherbourgból szeptember 22-én indul a hajó, az viszi Grosz II.-t és Fischert. Addigra megjön Bécsen át a beutazási engedély s a két játékos elindulhat... Amerikát próbálni. — Hanem 300 dolláron alul odakint sem írok alá szerződést. — mondja nagy meggyőződéssel Grosz Dezső, amikor búcsúzásra nyújtja a kezét. * Fábián Pál. TRULLALA HERCEGNŐ. Főszereplő Lilian Harvey és Corvin Hans Junkermann. . . . A legizgalmasabb sportfilm: Boxmer-SeiitiS5 kőzés, lóverseny, lé-cverseny. A MECCS HŐSE. Kamara és Kert mozi Rudolf Valentino legutolsó szenzációs alakítása CORP. Egy Don Juan élete és stízz szerelmei 8 felvonásban. Kékszakáll utolsó felesége. Amerikai vígjáték attrakció 8 felv. Fősz.: Blanche Sweet és Ben Lyon.