Sporthirlap, 1927. június (18. évfolyam, 84-96. szám)

1927-06-02 / 84. szám

~ SPORTHIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1927 JÚNIUS 2. szélyezze az igazgatóságot határoza­tának meghozatalában. Az igazgató­ság ezután kimondotta, hogy a Budai ,,33’-asoknak megvan a joga, hogy bennt maradhasson az első osztály­ban, jogosult tehát, hogy ennek a lehe­tősége részére fennálljon, miértis a csapatot ellene kiállítja úgy Buda­pesten, mint Debrecenben, ellenben sem a Bak, sem a Turul ellen nem áll ki, mert a. második liga helyezési sor­rendje már eldőlt a bajnoki küzdel­mek során. A Bocskay igazgatósága ezt a hatá rozatát levélben közölte a PLSz in­tézőbizottságával, kifejezésre jut­tatva,. hogy a körülmények kénysze­rítő hatása alatt jutott erre az elhatá­rozásra, de ettől függetlenül a jogor­voslatért a legenergikusabban foly­tatja a küzdelmet. így tehát a Bocskay mégis aláveti magát a profiliga határozatának s megnyugtató megoldásként kiáll a Budai „33”-as elleni kettős osztályozó­mérkőzésre. Az elkeseredés hangját szerdára már a készülődés zaja váltotta fel, a Bocskay csapata Nagy József tréner vezetésével a legerőteljesebb munkába fogott, hogy szombaton a fővárosban tegyen bizonyságot képességeiről. De nemcsak a csapat készül a bu­dapesti szereplésre, Debrecen futball- közönsége is talpraállott, hogy csapa­tát biztassa, buzdítsa és bátorítsa. S hogy ezt nyomatékosan tehesse, mintegy ezer debreceni sport- rajongó külön vonattal utazik föl a fővárosba a szombati mér­kőzésre. Debreceni lelkesedés, jő magyar vi­déki levegő fogja tehát felváltani a napok óta tartó feszültség légkörét. Üllől-út Hétfőn június 6-án d. u. V26 órakor Ferencváros--* Hungária előzőleg 1 ,'24 órakor Ö|pesf«-Sabaria Középeurópai-Kupa selejtező­mérkőzések KATONA ARTÚR doktor jóst és közgazdasági szemináriuma Budapest, IX., RAday-nlca 41. fáz egyetemektől S percnyire). Telefon: József 405—9u. Fiók: Pécs, Basamalom-u. 8. Miskolc, Soltész, Nagy Kálmán- utca 7. Előkészítés, jegyzet bérlet, tanácskozás. Egy híres futballista, akit hét év alatt egyszer sem rúgtak meg, mégis háromszor operálták a lábát Látogatás Braun Csibinél a jól sikerült harmadik operáció után Braun Józsefet, a Hungária nép­szerű *Csibijót“ pénteken 'Molnár főorvos a zsidókórházban megope­rálta. A bal térdéből egy eltört porcot vett ki. Csibi a futballisták között az operációk terén hosszak­kal vezet: már harmadszor került a i'mlűtőasztailra. Az ^operáció jól ki­került és az orvosok véleménye sze­rint Csibi újra a régi less. • * A kórház portása udvariasan adja meg a felvilágosítást: — Az udvaron jobbra, a sebészeti osztályra tessék menni; a földszin­ten a második számú külön szobá­ban fekszik Braun úr, Láhgijjhegyen megyek a csöndes sebészeti osztály folyosóján, az egyik szobából kedves női kacagás hallatszik ki. Valami a hang irányá­ban visz. Az egyik szoba ajtaján függ egy tábla, rajta egy római kettes. Ez a Csibi szobája. Bekopo­gok. Ismerős hang felel: — Szabad! Belépek Braun úr szobájába. Kimos egyedül, Az ágya szélén egy csinos, szőke, bubifrizurás elegáns hölgy ül, — akinek előbb kacagását hallottam. Hát persze, Csibi mel­lett is lehet kacagni Bögtön felismerem a hölgyláto­gatót: Szegedi Tea művésznő. Az egyik széken Klein Oszkár régi, lelkes kék-fehér drukker, Csibi „haverja**- ül. — Kérlek parancsolj, interjút akarsz!'? — fordul hozzám Csibi. — Igen, bajod története érdekel. Kopogás zavarja meg megindnlt beszélgetésünket. Egy férfi jön be érdeklődni, liogy ide jöhnék-e a ezekek. — Igen. Direkt új székeket ren­deltem, annyi a látogatóm — mond­ja Csibi, majd így folytatja: — A tavaszi Vasas-mérkőzésen sé­rültem meg. Nem rúgott meg senki, hanem amikor egyet fordultam, rettenetes fájdalmat éreztem a bal lábamban. De azért végigjátszot­tam a mérkőzést. Másnap elmentem Molnár főorvos úrhoz, aki megálla­pította, hogy térdemről egy porc levált. Először megpróbálta külső­leg kezelni, hátha nem. kell meg­operálni. Múlt vasárnap a tartalék­csapatban játszottam és az egyik ’dribliimnél újra erős fájdalmat éreztem. Molnár dr. most már az operációt látta célszerűnek és pén­teken ki Is vette a letört porcot. Az éjjeliszekrényből levesz egy kis eldugaszolt üveget, abban őrzi spirituszban a kellemetlenkedő por­cot. — Most már jól érzem magamat, az operáció kitűnően sikerült. Nem­sokára rendbe jövök. Ma már levet­ték a lábamról a gipszkötést, holnap pedig kiveszik a varrást. Vasárnap cl is hagyhatom a kórházat. Molnár főorvos szerint teljesen rendbe jöt­tem. — Ez már a harmadik operációm volt. Az első kettőben a jobblábam volt az érdekelt fél. Az első tragédi­ám 1922-ben történt egy iréningmér- kőzés alkalmával, míg a második az emlékezetes ll:2-es FTC-mérkőzésen. amikor Janosár nem durva szándék­ból belém talpalt. Az operáció óta a jobblábammal nem is volt semmi baj. Most remélem, újra a régi le­szek. Természetesen most két hóna­pig pihenek, hogy utána teljesen rendbejöjjek. — Fog-e menni a játék, nem le­szel-e félénk? — érdeklődöm. — Nem, egy operált, játékos az első játéknál még félénk, de a második­nál. amikor semmi hibát sem érez a lábában, akkor már bátor. Nem sza­bad visszaemlékezni a betegségre. — Mivel magyarázod megismétlő­dő sérüléseidet? — kérdem. — Ezt nem tulajdonítom másnak, .mint pechnek. Igen, ezt komolyan mondom. Engem hét év alatt egy- ser sem rúgtak meg. s mégis há­romszor operáltak. Benne vagyhk a peohszériában. Ez olyan dolog, Fogy az embeil megy az utcán, rosszul lesz és kész van. Megtörténik a baj. Na de remélem, a hét sovány eszten­dő után jön a hét kövér esztendő. Bejön az inspekcios orvos és ér­deklődik a betegek hogyléte iránt. Csibi megnyugtató válasza után tá­vozik és mi folytatjuk a beszélgetést. — Sok a látogatód? — folytatom a kérdezősködést. — Itt volt a vezetőség, a fiúk, itt volt Stecó is. Ma előkelő vendégem volt, Festetlek Sándor gróf, a dégi- sportmecenás. Nagyon kedves volt. hogy meglátogatott. Sokáig elbeszél­gettünk. Finom teasüteménnyel kínál meg. — El vagyok látva mindennel. Pa­rancsolsz likőrt is? — s máris udva­riasan — töltet Klein Oszkárral, — Csak még zene kellene. — S akkor táncolnánk — mondja a művésznő. Nem akartam tovább zavarni — a beteget. Szívélyesen elbúcsúztunk. Szegedi Ica utánam szól: — Még azt írja meg, hogy vasár­nap a Papagály és a Tabarin monstre küldöttsége zászlókkal é3 jazz-band- dal fogja fogadni Csibit. Csibi hamiskás mosollyal hozzá­teszi : — Azt fogja játszani: „Lesz maga juszt'is az enyém".-Várai Tibor.­Az egyiptomi csapat kudarca Bécsiben Rapid—Kairói Arsenal 9:2 (2:2) N — A Sporthirlap bécsi tudósítójának tele fon jelentése — A kairói csapat szerdán tízezer- főnyi közönséget vonzott a hüttel- derfi pályára. Az egyiptomiak já­téka azonban nem érdemelte meg, ezt az érdeklődést, mert bár gyor­sak és labdakezelésük is meglelte-1 tős, taktikai tudásuk kritikán aluli1 Az első félidőben elég szépen tar­tották magukat, de csak azért, mert a Rapid nem erőlködött. Szü­net után a Rapid „rákapcsolt*4, a, bécsi gép dolgozni kezdett s ekkor potyogtak a gólok. Wessclyk center óriási formában van, hét gólt lőtt, A másik két gólt Lueff és Hirbes rúgta. Bíró: Retschury. Szieberth Imre Élt Pécsett a nyolcvanas években egy tanító, aki a kis elemistákat azzal sze­rette megrémíteni, hogy minduntalan megellenőrizte őket s ilyenkor jaj volt annak a nebulónak, akinek hiányzott a tolla vagy a ceruzája. A gyerektársada­lom szörnyű elnyomatást érzett, mígnem egyikük egy tízpercben felállt a dobo­góra s lecsendesítvén társait, korszak- alkotó beszéddel egy nagyvonalú osztály­szervezkedésnek vetette meg az alapját. A beszédnek nagy hatása volt, a fiúk kerítettek egy ménkő nagy skatulyát s abba tollat, radírt, vonalzót, ceruzát mind beraktak, akinek amije volt. A skatulyát minden héten más gyerek ci­pelte el az iskolába és azontúl „a közös­ből” került mindegyiknek iskolaszere. A tanító sohasem értette meg, hogyan ter­mett az osztályában a hirtelen rend. Ugyanez a kisdiák vagy tizenkét év múlva néhány társával kint sétált Pólá- ban a tengerparton. Nyolcán voltak a tengerészönkéntesek közt magyarok, ezek szépen összetartottak az idegenben. A kisdiák közben nagyerejű, pompás izom­zatú ifjúvá fejlődött, aki tornában, vívásban, erőmutatványokban első volt társai között s ha kötelet húztak, az osz­tálytársai közül akármelyik kettő oda­állhatott a kötél másik végére, a mi diákunkkal kettő sem birt. Az úszásban meg különösen jeleskedett a pécsi fiú. Csak egy volt még a tengerésziskolában, aki méltó volt hozzá — jobb azért az sem volt nála — s akivel kedvtelve úszkáltak i kettesben az Adria kék vizében. Egy meleg nyári napon különösen szé­pen mosolygott feléjük egy vidám zöld ! sziget 8 a két kitűnő úszó ellenállhatat­lan vá®F»t érzett -kWtsni-od#. A-partJ ahol jártak, katonai terület volt, épület, ember másfélóra járásnyim nem volt a hadikikötőnek eme helyétől. Még abban a régmúlt világban sem kellett tehát so­káig töprengeni az illemen, hanem a két ifjú nekivetkőzött s nehény perc múlva már egyenletes karcsapásokkal úszott a nyílt tenger felé. Kora délután volt, a szigetet legfeljebb egy óra alatt elérik, egy órát pihennek s aztán visszatérnek. Mi ez azoknak, akik egyfolytában is úsz­tak már két óra hosszat. A parton állók hosszan lobogtatták a kendőjüket az úszók után. A két ifjú pedig gondtalanul szelte a vizet. Izmos, barna karjuk szinte vezény­szóra merült, hasított és emelkedett ki a tengerből. De a távolság alig csökkent. Az idő múlt, már látták, hogy egy óra kevés ehhez a távolsághoz. A nap előttük haladt és egyre hanyatlott. A két ifjú látta a napról, hogy már órák teltek el talán még a fele utat sem tették meg. Mint az alföldi ember, aki torony irá-: nyába indul s a cél csak nem akar köze­ledni. Pedig a kinyújtott kezével majd- hogy nem eléri. A nap korongja súrolni kezdte a lát­határt. — Vissza kell fordulni. Az még min­dig közelebb. — Igen, de merre van vissza? • Teljesen besötétedett s jelentkezett még valami, amire nem készültek a vál­lalkozók. A tenger sós vize lassan győze­delmeskedett a két ifjú bronzszínű, bő­rén. Előbb csak egy-egy ponton, mint a tűszúrás, behatolt a víz a pórusokon. Ké­sőbb egész foltokon érezték a maró csí­pést, hogy végül a teljesen átázott test egyetlen hatalmas égető fájdalmat érez- zen. ■. ■. Koromsötét este. lett, a karjaik gé­piesen, az életösztön öntudatlan erőfeszí­tésével hajtották a vizet. A legrémítőbb az volt, hogy nem tudták a part irányát. Nem tudták, mennyi idő telhetett, mikor egyszerre parányi fénypontot láttak fel­villanni. Néhány másodperc múlva ki­hunyt, de nyomban kigyulladt újból. (A parton maradt kétségbeesett gárda gyúj­togatott gyufákat, hogy jelt adjon. A környéket a hadiérdek kopárra változ­tatta, ember órajárásnyira nem lakha­tott, ladikról a hadikikötő külső részé­ben szó sem lehetett. Ezért állt a kis tár­saság rettentő aggodalmak közt egy hely­ben.) Az úszók arra vették az irányt s mikor a lapos feneket elérte a lábuk, fel­kiáltottak s aléltan elbuktak. A többiek ruhástól gázoltak be értük, akik ember­feletti teljesítménnyel ütötték helyre azt, amit a szemmértékük egy kissé elhibá­zott. 1923-ban a pécsi kisdiák ott ül az Or­szágos Testnevelési Tanács tagjai között. A férfyes gyülekezetben szerényen meg­vonul s gondolatait, eszméit hosszú ideig csak magában hánytorgatja. Egy napon azonban vaskos paksamétával jelenik meg s a tanács vezéreinek csendes szó­val elmaifryarázgat egy tervet, amely né­hány év alatt minden munkás sportegye- süíetnek pályát teremtett volna Magyar- országon. A terv megragadja az OTT vezéreit, Karafiáth elnök elragadtatással nyilat­kozik. A tervezet grandiózus és szinte a semmiből teremt. Amint a betegsegélyzö díjakat, úgy fizetné minden munkás a sport díjait is. Hihetetlenül parányi ille­téket fizet a munkások sportjára, de a tervezet mellett ott vannak a beható sta­tisztikai, iparfelügyelőségi, munkásbiz­tosítási kimutatások s ezekkel mindent össze lehet vetni, A számok beszélnek, nincs kétség, a tervezet tényleg úgyszól­ván a semmiből előteremt minden esz­tendőben egy nagyszabású munkássta­diont és egy kisebb, de modem vidéki sporttelepet. Az OTT igazgató tanácsa hosszasan tanulmányozza a dolgot. Áttekinti a sta­tisztikákat, megvizsgálja a pénzkezelés, ellenőrzés, felhasználás előírásait, végül hibátlannak találja a gondolatfuttatást. Kész törvényjavaslat ez, ami ugyancsak felhívja a szakértők figyelmét. Két hét múlva pedig elalszik minden. A dolgot nem lehet megcsinálni — politikából. (A pécsi kisdiák szemmértéke ismét túlközel látta az arany napsütéses zöld szigetet.). * Szieberth Imrét az állami vasgyárak kulturális és propaganda ügyeinek inté­zésével bízta meg az új vezérigazgató. Ebben az új szerepkörben pedig mással, mint munkakörével alig foglalkozhat, ezért egyesületének elnökségéről le kell mondania. Pedig egy emberöltőn át mintha el választhatatlanul nőtt volna össze a Máv Gépgyári Sportkörrel. A pólai úszóbra­vúr és a munkás stadionokról való álom között egy tevékeny élet rengeteg ese­ménye sorakozik, bár az élő sport sok­szor kiragadta az egyesületen kívüli is. Felsorolni, elmondani megközelíőtleg sem lehet, legfeljebb Sziebert Imre ritka egyéniségéről mondhatni el egyeimást. Mert valóban különös egyéniség ez a műszaki ember, aki a számok rideg vilá­gát szolgálja évtizedeken át s a lelkében mégis minden más halandónál féltéke­nyebben őrzi az irodalom és a spotr szere­teted A vontatott, meggondolt beszédű ember pedáns és kimért a munkájában. Odahaza azonban feloldódik a számok 2 ________

Next

/
Thumbnails
Contents