Sporthirlap, 1927. október (18. évfolyam, 136-148. szám)

1927-10-01 / 136. szám

2 hallsorán nyugszik. Az egész csapat tengelyében áll Bukovi, akitől ma a ferencvárosi akciók az invenciót várják. Fuhrmann és Obitz a leg­­megértőbb partnerek Bukovi nagy­vonalú játékában és összedolgozott­ságuk magas foka tudja egyedül ma­gyarázatát adni annak, hogy ez a három játékos az együttes fellé­pésben olyan hatalmas erőt tud a csapatának kölcsönözni. Ez a fede­zetsor adja a vázat, amelyre a stí­lusos védő- és támadómunka egy­aránt épít. A Ferencváros sikereinek titkát azután az adja meg, hogy a csapat védő és támadó formációiban is a legelső klasszisból való játékosok küzdenek a klub színeiért. Nem is tudna másként színt és változatos­ságot adni a játéknak ez a fedezet­sor, ha nem támaszkodhatna egy­részt a Kohut—Szedlacsek-szárny viharos átütő erejére, másrészt pe­dig a Takács—Rázsó-szárny külön­legesen iskolázott és teljesen soha ki nem ismerhető elegáns játékára. A szárnyakat egy őstehetség fogja össze Turay személyében, aki maga is a gólszerző csatárok ritka fajtá­jából való. Csak így érthető meg a ferencvárosi halfsor értéke, mert a magában is nagyszerű csatársor nélkül annak munkája bizonyára meddő maradna. De ugyanennyire erősödik a csa­pat hátrafelé is, ahol egyébként a legelső védelmi triót vallhatják a magukénak a ferencvárosi hívők. Nehéz is ellenérveket találni erre a megállapításra, hiszen Takács tudá­sa egészen szokatlan módon bonta­kozik ki karrierjének ebben az előre­haladott időszakában, míg Amsei klasszisát már a klubon kívül állók is mint az országban pillanatnyilag az elsőt kezdik emlegetni. Csak Hungler irányában rendült meg mostanában a bizalom, aminthogy a betegeskedő hátvéd fényes múltjá­hoz képest valóban visszaesést mutat. Ám éppen a legkritikusabb napokon őt sem szokta elhagyni a jó csillaga és ezért aligha fog súlyosabban hi­bázni. Hasonlóan boncolgatva az újpesti csapat képességeit, mint kérdőjel mered elénk a fedezetsor játéka. Láttuk már ugyanis a legragyogóbb formá­ban, de láttuk azt is, hogy ez a fede­zetsor nem állotta ki a legelnézőbb kritikát sem. Talán csak a legújabb időkben mutat bizonyos megállapo­­dottságot ez a csapatrész, amelynek nyomán az­­egész együttes nagyobb biztonsággal kezd operálni. Éppen csak arra nincs adat, hogy a váloga­tott héten való szünetben mennyire haladt formában az újpesti halfsor, amelynek az egész bajnoki év leg­nehezebb feladata jutott ki erre a délutánra. Mert egyébként a legegységesebb csapatrészek csatlakoznak hozzá. A védelem munkáját semmiféle tréneri hatalommal sem lehetne már egysé­gesebbé tenni és nem hisszük, hogy akár a Foglok, akár pedig az új ked­venc, Bácsay irányában az újpesti hívőknek aggodalma lenne. De a leg­teljesebb bizalom kíséri a pályára a csatársort is. A két nagyszerű szél­ső olyan lendületet képvisel, amit aligha fog fölényes biztonsággal megfékezni a ferencvárosi védelem. A gólszerzés csak azon múlik, hogy a belső csatárok is visznek-e elég erőt a játékukba és a Ferencváros­ban éppen e tekintetben nyer tápot az aggodalom. Sokan már súlyosan bánják, hogy a tavalyi fradi gólok hőse, Dán most ellenük vezeti a ro­hamokat és csak nő az aggodalom, hogy ebben olyan nagytechnikájú se­gítő társai vannak, mint Spitz és J­akobe. Nem is egészen alaptalanok ezek a ferencvárosi aggodalmak. Az újpesti­­csatárok minden bizonnyal nagysze­rű gólerőt reprezentálnak s a szem­ben álló védelemnek hibátlanul kell működnie, hogy a kapuja mentes maradjon a góloktól. A Ferencváros baloldali védelme viszont nem a leg­megnyugtatóbb, hiszen Hungler esetleges gyengeségét a támadó já­tékra hajló Obitz nem nagyon tudja majd erősíteni A Ströck—.J­akobe szárnyat pedig aligha lehet majd csonka védekezéssel feltartani. De nem egészen bizonyos a másik oldal sem, amelyen a szintén óriási formá­ban levő P. Szabó a lendítő kerék. Dán sem lesz annyira meghatva, hogy alkalom adtán irtózna a góllö­véstől és nem is hisszük, hogy a fe­rencvárosi kapu szűzen kerüljön ki ebből a mérkőzésből. Inkább ott látjuk a mérkőzés kul­csát, hogy a ferencvárosi csatársor tud-e ugyanannyi gólhelyzetet terem­teni a másik oldalon. A Foglok el­lenállása egyedül is hatalmas feladat és az a kérdés, hogy mennyit segít nekik újpesti fedezetsor. Mert­ a Ferencváros fedezetsora nem fog szűkölködni a csatárainak támogatá­sában, akik egyébként szintén nem reszelik a góllövést. Valószínűnek is tartjuk, hogy a nagyszerű halftámo­­gatásnak meg lesz az eredménye és a Foglok grandiózus játéka ellenére is mutatkozik majd rés ott, ahol azt a fedezetsor fedetlenül hagyja. Baj­nokságot csak gólokkal lehet nyerni és mi azt hisszük, hogy a Ferenc­város csatárai ezen a mérkőzésen is megteszik a magukét.. Esni fognak gólok az újpesti ka­puba is. A győztest azonban csak az érzelmek tudnák előre is szóval ki­jelenteni. A két csapat pillanatnyi játékereje annyira közel látszik egy­máshoz, hogy az eredmény igezfej közel lesz a döntetlenhez. A fejlődő csatárjátékot, akarjuk megbecsülésünkkel illetni, amikor ezúttal szokásunktól eltérően még azt is ideírjuk, hogy az eredmény a 2:2 arányú döntetlenhez lesz közel. Katona úr. jogi szemináriuma Ráday­ utca 41. (Telefon) Budapest, Pécs, Szeged, Miskolc, Kecskemét Államszámviteltan, ügyvédi vizsga, alapvizsga, szigorlat. — Tanácskozás. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1927 OKTÓBER L A döntetlen eredmény is nagy sikert jelen­tene a Hungáriának a Spartával szemben A másik nagy csatának csak az egyik résztvevője magyar. Prágában pereg le ez a küzdelem, amelyet a Hungária és a Sparta csapatai vív­nak meg egymással a Középeurópai Kupa-mérkőzéseknek második fordu­lója során , amelynek győztese már a döntőben fog viaskodni. Két elődöntő sorsa dől el vasárnap, amikor Bécsben is ugyanezért a díjért áll ki a cseh és az osztrák fut­ball két legelőkelőbb képviselője, a Rapid és a Slavia. Ezeknek a kupa­­küzdelmeknek páratlanul heves lefo­lyása mutatja, hogy milyen nagy je­lentőséget tulajdonítanak neki a résztvevő nemzetek. A mérkőzések olyan ádáz viaskodásokat hoznak, hogy a kétségtelenül jobbik csapat is alig tud győzelmet kiverekedni. Az elődöntőben meg kiváltképpen már olyan csapatok kerültek fel, ame­lyek között korántsincs meg az a nagy erőkülönbség, hogy a játék sorsa előre el lehetne döntve, így alakult azután, hogy az elődöntő két eddigi mérkőzése döntetlenül vég­ződött és a kemény küzdelmet mi sem jellemzi jobban, mint hogy a két mér­kőzésen egyaránt a cseh csapat volt a jobbik és az eredmény mégis mind a kettőnél 2:2 arányban döntetlenül végződött. Ha tehát csak ezt tartanók szem előtt, nem is sokat kellene már vitáz­ni afölött, hogy a cseh futball fölé­nyét megállapítsák-e vagy sem. Amíg egy versenyt be nem fejeztek, addig győztes nincs és éppen a futball az a sport, amelyben — legalább is klasz­­szikus tudású játékosoknál — soha nincs biztos győztes. A Hungária csapatától minden balszerencséje elle­nére sem lehet elvitatni, hogy a leg­­elsőbbrangú játékosokból kerül ki. Ha kínosan rosszul szerepelt is a csapat az elmúlt hetekben, vétkes könnyel­műség lenne előre gyászt tartani fö­lötte. Tény, hogy a Hungária csa­pata meglepő és eddig nem tapasz­talt gyenge játékkal lépett fel a baj­noki mérkőzésein. De kétségtelen az is, hogy ebben nagy része volt annak a rendszertelenségnek, amely — igaz, hogy a sérülések kényszerűségéből — minduntalan más csapatot állított a porondra. A legjobb játékosok sem tudtak tehát ilyenképpen megszokni egymás mellett,­ mert az egyesületi türelmetlenség nem hagyta együtt a csapatot. Ám a szakértő előtt egy pillanatig sem maradtak elrejtve azok az érté­kek, amelyek nagymértékben vannak meg ma is a Hungária csapatában. Igaz, hogy az elmúlt hetek mérkőzései a kék-fehér fedezetsornak olyan ver­gődését tárták elő, amiből csak rossz következtetéseket vonna le a járatlan ember, azonban nem szabad elfeledni­­ azt sem, hogy ugyanannak a fedezet­sornak a tagjaik a legpompásabb har­cosoknak bizonyultak, hozzá huzamo­sabb időn át s így nagyon lehet az is, hogy éppen a prágai mérkőzésen ta­lálnak ismét magukra. A csatársorról még ennyi kétségest sem kell mondani. Ennek játéka szer­­vesen összefügg a fedezetsor jó vagy rossz szereplésével, de külön-külön a csatárok képességei iránt nincsen kétség. Bármennyire groteszkül hang­zik is, de úgy áll a helyzet, hogy a Hungária ma is a legelsőrangú csa­társor felett rendelkezik, amely kellő halftámogatás mellett a legszebb tel­jesítmény elvégzésére is alkalmas. Nem is itt, hanem a közvetlen véde­lemben látjuk mi a csapat Achilles­­sarkát. M­indenesetre nagy megnyug­vás, hogy Biri áll a kapuban, akinek kivételes klasszisa aligha nyújt lehe­tőséget könnyen szerzett gólokra. A balhátvéd problémája azonban válto­zatlanul kisért, bár Mandl képességei mellett érthetetlen az a vonakodás,­­mely ezt a megoldást még ma is gá­tolja. A jobbhátvéd szerepét ugyanis Oláh megelégedésre töltheti be. Ennyi kérdőjellel még aligha star­tolt magyar csapat ilyen nagyjelentő­ségű nemzetközi mérkőzésen. Hiszen még a csatársor összeállítását is az utolsó percig kétségben tartja Kon­­rád túlzott szerénysége, amellyel még nem akar vállalkozni a center szere­pére. Csak két megoldás lehetséges, amelyben hat játékos kerül kombiná­cióba. Vagy Opata—Skvarek­—Konrád —Hirzer—Jeny, vagy pedig Braun— Konrád — Opata—­ Skvarek — Hirzer ész a Hungária csatársora. Mi feltét­lenül az első megoldás mellett va­gyunk, amely egészséges jobbszélsővel és a két összekötőben gólképes játé­kossal áll fel. Éppen nem tartjuk lehetetlennek, hogy ez a csatársor gólt rúgjon a Sparta védelemnek, a képességek minden te­kintetben­­megvannak ehhez. Hoch­­mann nagy kapus, Steiner és Perner pedig kemény bekkek. Az utóbbiak azonban már nem száz százalékos biz­tonsággal védik a kapujukat és a Hungária-csatárok erélyesebb fellé­pése megteremtheti a gyümölcsét. Nem is itt van a siker kulcsa. A csehek halfsora az, amely a legnehe­zebb tételként esik latba a mérlege­lésnél, a Kolenary—Rada—Hanny. Három kontinentális klasszis, akik­nek a számára Európa ma nem tudna túl nehéz feladatot szállítani. Most meg még arra is számítanak a Sparta­­fedezetek, hogy a Hungária-halfsor csak kevés nehézséget fog nekik okozni és csak a csatárokkal állanak majd szemközt. A Hungária halfsorát tényleg éppen eléggé le fogja kötni a cseh csatársor, amely nem kisebb nagyságokból áll, mint Malom­, Pa­­tek, Simnyr, Wessely, Horeys. Kápráza­tos technikával dolgozó belsők, ke­mény és szédületesen gyors szélsők. Mind az öt azonfelül olyan lövőkész­séggel, hogy egy pillanatig nem sza­bad őket üresen hagyni. A Hungária védelmétől a legna­gyobb bravúr lenne, ha ettől a csatár­sortól nem kapna gólt. De viszont ugyanekkora bravúr lenne a Hungá­ria csatársorától, ha szabadulni tudna a kegyetlenül szívós cseh fedezetektől és tudását gólokra váltaná be. Hőstettekre ugyancsak tág tere nyílik tehát ezúttal a prágai vállalko­zóknak, mert ha a Sparta csapatának formájáról némileg ingadozó hírek járnak is a legutolsó időkben, a forró cseh környezet és a mieink­­ számára túlzott teljesítményt követelő széles prágai pálya ennél sokkalta jelentéke­nyebb többletet szolgáltatnak a Sparta javára. A Hungáriának győznie kel­lene, hogy a Középeurópai Kupa küz­delmeiben tovább is részt vehessen. Ennyit nem várunk a magyar színek reprezentánsaitól a mai még nem ki­fejlett formája mellett. De a hatalmas és örvendetesen biztató javulásokról beszélne az is, ha a Hungária döntet­len eredménnyel újabb döntő mérkő­zésre kvalifikálná magát. Szegeden, a SzAK-pályán Vasárnap, október 2-án délután fél 4 órakor Bástya-Kispest I. ligabeli bajnoki mérkőzés ­ A Sabaria a Vasas döntetlen-szék­est a szombathelyiek legfeljebb minimális győzelemmel szakíthatják meg A vasárnapi­­ program többi első­osztályú bajnoki mérkőzése közül kettő a vidék városaiban kerül eldön­tésre. Érdekesebbnek ezidőszerint a szombathelyi csata számít, hiszen itt a Sabaria a vendéglátó és az ellenfél a meglepően jól szereplő Vasas. Ha csak a papírformára volnánk tekintettel, nem is sokat kellene vi­tázni az esélyekről, hiszen a nagy­szerű lendülettel szereplő Sabaria számára otthonában nem lehetne ve­szélyes a Vasas csapat. Közben azon­ban játék nélkül telt el két hét és ennek a hatása kiszámíthatatlan a­­játékosok formájára. Még a Sabaria jobban áll e tekin-­­­­etben, mert hiszen a­ válogatott csa­patokban elég­ bőven szerepeltek a szombathelyi fiúk. Az rá­mutatott formák azonban éppenséggel nem olyanok, hogy azoknak alapján valami túlságosan indokolt lenne Szombat­hely bizakodása. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a Vasas játékmodora talán a legalkalmasabb arra, hogy a JMköpeny és sárcipél Weszely István Budapest, IV., Váci­ utca 9. sz.

Next