Sporthirlap, 1927. december (18. évfolyam, 161-174. szám)
1927-12-01 / 161. szám
2 Krónika „Világlátott ember vagyok” — vágja ki a szóvivő atársasága előtt, hogy hitelt és nagyobb nyomatékot adjon mondandójának. Persze kérdés, hogy ki az, aki magát világlátott embernek vallja, mert hogy elhigyjék neki, amiket tapasztalalatairól, élményeiről és a nagyvilágról mesél, elsőbben annak kell hitelre találni, hogy valójában világlátott ember-e. Háry János például fránya nagy dolgokkal traktálta költeményben hallgatóságát, de éppen mert költő fantáziája szülte a beszédes szóvivőt is, hallgatóságát is, nem került soha bizonyításra, várjon Háry János a fél világot meghódító hőstettei céljából valaha is elhagyta volna költeménybeli faluját. Vannak ám nem költők, de élő alakok is, még pedig bőséggel, akik magukat Háry Jánosnak képzelve olyan bődületes históriákkal szédítik a hiszékeny embereket, hogy maga Petőfi Sándor is elámulna és ártatlan, igazmondónak tartaná a maga Háry Jánosát. Élnek tehát a vitéz Háry Jánosok a valóságban is s nem ritkán fordulnak elő a sport kiterjedt területén sem. A sport Háry Jánosai nem szokták összetéveszteni a megtörtént dolgokat a meg nem történtekkel, mert ami megtörtént, arról ők nem tudnak s amiről tudnak, az soha meg nem történt. Tévedés tehát náluk ki van zárva. Ismerek a többi között egy közöttünk sodródó sportférfiút, aki nemcsak tud mindent és látott mindent, ami valaha is történt a világegyetem sportjában, de szemrebbenés nélkül állítja saját magát minden eseménynek a középpontjába. Ha Amerikáról, ha Angliáról, ha atlétikáról vagy futballról, ha rekordokról, vagy ha olimpiászról Van a szó, ő benne van. Mindenben benne van habozás nélkül, csalhatatlanul. Az eddig lefolyt olimpiászokról betéve, tud minden eredményt, akár angol lábakban ésmesékben kifejezve. Minden olimpiai győztest ismer s nem kíméli a győztesek családfáját sem visszamenően a bibliai vízözönig. Személyes tapasztalásai kiterjednek az ókori görög olimpiászokig s ha csak egy szóval kéred, akár riportot is ír az olimpusi istenek olimpiai teljesítményeiről. Ő is így kezdi mondókaját: világlátott ember vagyok. S érdekes, az emberek elhiszik neki azt is, hogy világlátott s azt is, amit tapasztalatairól, élményeiről és a világ folyásáról mesél... S ezek után, ha most magam akarnék láthatatlan társaságom előtt a szóvivő szerepére pályázni, nem is merném azt mondani, hogy világlátott ember vagyok. Félek, hogy nem hinnék el. Inkább mondom tehát: olimpiászokat látott ember vagyok. S ezt már el is kell nekem hinni, mert bizonyítékaim vannak. Athén, London, Stockholm és Paris tanúskodik mellettem. Én pedig amellett tanúskodom, hogy igenis szükség van rá, hogy az olimpiászokat látott emberek egy keveset elbeszélgessenek mindarról, amit láttak, amit átéltek, amiket tapasztaltak. Szükség van rá, hogy felnyissák a porlepte olimpiai akták lakatjának a zárját, hogy visszaidézzék a múltat s felhasználják a múlt okulását a jövő számára. Ez a jövő itt áll a küszöbön és kopogtat ajtónkon." Az élet robogó vonatján közeledünk a négyéves olimpiai esztendő állomására. Néhány röpke hónap és jelenti a száguldó vonat kalauza: Amszterdam. S én már látom a robogó vonatban magunkat, magyarokat. Látom magunkat a szép hollandus világ kavargó áradatában, a sportok felszentelt templomában, a stadionban, látom a magyar nemzet színeit a küzdelmek porondján s látom lelki szemeimmel a turáni magyar átok ördögi arculatát. Jóh jöjj vitéz Háry János és beszélj és regélj és hazudj magyar sikerekről, hőstettekről, magyar egyetértésről és magyar győzelmekről, hazudj magyar bajtársiasságról és rajzold elém a magyar sport hadseregét a spártai hősök pajzsával ékesen- Hazudj Háry János, én elhiszem amit hazudsz, mert el akarom hinni, hogy mindez igaz s csak az a hazugság, amiket magam láttam és átéltem az olimpiászokon, kint a nagyvilágban, a kicsiny magyar sziget pusztaságán. Megvallom bátran és őszintén: rettegek Amszterdgaitól. Rettegek, mert a sorompóba szólító harsonák, hangja nem az egyetértés zenéjét zengi, de a visszavonásgyújtó dalát harsogja. Ma a hadtápvonal kiépítése, holnap a kiküldetések vitája, holnapután az érzékenykedések és a hiúság hullámai borítják el a magyar sport területeit. Nyissuk ki az ökölbe szoruló kezeket és nyújtsuk oda egymásnak még idejében. Adjunk hozzászóláshoz jogot a nagy nemzeti ügyben minden érdemes emberünknek, alakítsuk meg a nagy háború vezérkarát, hogy együttes sztratégiai tervvel felfegyverezve kezdhessük meg az amszterdami hadműveleteket Fogadjuk tehát elismeréssel azt a munkát, amely meggyőzően mutatta ki a hadtápvonal helytelen felépítését s ne csak megfogadjuk, de tettekkel is bizonyítsuk, hogy egyek tudunk lenni az olimpiásznak a magyar nemzeti sportot érdeklő minden nagy és minden kicsiny kérdésében. Mert az egység és közösség megteremtése nélkül nem az olimpiai győzelmek útja lesz számunkra Amszterdam, de a magyar sport Mohácsa vár reánk a szép hollandus tájak vidékén ... Józan ember nem láthatja szívesen a sportot a politikai fegyverek arzenáljában. A sport fejlesztése, virágzása, nagyméretű kibontakozása lehet üdvös politikai eszköz, de csak befelé, az országnak, vagy az államnak a belső életében. Németország a maga nemzeti politikájának a céljait szolgálja a testnevelés ügyének a felkarolásával, a kis finn nemzet büszkeségét és önérzetét duzzasztja Nurmi és társainak világraszóló tehetsége s mi magyarok is lassankint eljutunk oda, hogy a sportot nemzeti értékeink közé sorozzuk az államhatalom és a társadalom megértése révén. Hadi jelvényként azonban nem hordja a mellén a sportot a világnak egyetlen nemzete sem, mint ahogyan nem is a háború, hanem a béke jelvénye ez. Kellemetlen érzést táplál tehát bennünk, hogy most mégis a politika útvesztőjébe sodródott a sport Magyarország és Csehszlovákia között. Egy fatális eset az egész. A részünkön semmi célzatosság, a csehszlovákok oldalán ellenben semmi más, mint a politika. Mi magyarok egészen ártatlanul, anélkül, hogy politikai célok vagy politikai eredmények elérésének a gondolata vezetett volna, plakettet készíttettünk a magyar labdarúgó sport negyedszázados jubileuma alkalmából s a plakettet tervező művész Nagymagyarország gondolatát örökítette meg művében. Nem hiszem, hogy bárki is elhinné, hogy mi olyan naivak volnánk s azt hinnék, hogy az MLSz jubiláns plakettjének szimbolikus rajza megoldja Trianon kérdését, mert ha ennyire naivak lennénk, akkor már csak gondoltunk volna rá, hogy éppen a csehszlovákoknak ne kedveskedjünk egy ilyen plakett ajándékozásával. Nos, éppen a legjobb bizonyítéka ez annak, hogy semmiféle tendencia ,bennünket nem vezetett, hogy csak úgy, mint minden velünk sportbarátságban élő nemzetet, Csehszlovákiát is megtiszteltük az MLSz jubiláns plakettjével. .És most aplakett, visszaérkezett kiinduló helyére, az MLSz-be. A csehszlovák szövetség kénytelen-kelletten visszaszármaztatta az ajándékot a magyar szövetségnek. Nem a saját elszántából, nem azért, hogy keztyűt dobjon a magyar sportnak, hanem azért, mert a politika ráparancsolta. Nem is tekintjük az ügyet sportügynek. Mint ahogyan a mi plakettünk nem változtatja meg Trianont, éppen úgy a plakett politikai marsrutája sem fogja eltéríteni útjából az igazságot. Trianon ügyében teljesen közömbös, hogy mi van a mi plakettünkön, de közömbös az is, hogy a csehszlovák politika nem tűri meg a magyar plakettet a cseh szövetség gyűjteményében. Legyen tehát közömbös reánk nézve is, ott van-e a plakett a prágai szövetség helyiségében, avagy a budapesti futballszövetség relikviái között pihen-e élettelen anyaga. Se nem oszt, se nem szoroz, csak kissé kellemetlen . .. A magyar labdarúgósport évkönyveiben helyet foglalnak lapok, amelyeken fénylően ékeskedik a MAFC és a BEAC monogramja. A régi szép időkben, a béke visszavágyott korában volt az, hogy a műegyetemisták és az egyetemisták a legelőkelőbb helyet foglalták el a magyar sport életében és a közönség osztatlan szeretőtében. A bajnoki lista elején tündökölt a BEAC és a MAFC neve. A dicsőség babérkoszorúja nem tudott elhervadni az egyetemi sportklubok zászlóján, mert újabb és újabb koszorúk váltogatták egymást. ... De azóta elhervadtak a győzelmeknek, a sikereknek és a dicsőségeknek a koszorúi, elhervadt, elsorvadt a szeretet az emberek szívében, elromlottak az idők és elromlottak az emberek. Akkor tanult és sportolt az egyetemi ifjúság és szent volt a béke az Alma Mater falai között. Ma? Harctéri jelentések gúnyolódnak a régi meghitt szép időkre emlékezővel és a BEAC és a MAFC egykor fénylő monogramja elvesz a bajnoki lista utolsó helyeinek a homályában. Óh, más idők, más emberek ... (Ks.) Katona dr. jogi szemináriuma Rádió utca 41. (telefon) Budapest, Pécs, Szeged, Miskolc, Kecskemét Államszámviteltan, ügyvédi vizsga, alapvizsga, szigorlat. — Tanácskozás. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1927 DECEMBER 1. ■ ■■VHMMMaanMai Szakorvosi rendelé Szakorvosi rendeli betegek részére. Kendélé* égési nap. EZÜST SALVARSAM-OLTAS •Ifenczi-uit 32. L. éra. 1 (Rékuscal szemben) Mártonffy Miklós dr., a MOB főtitkára méltatlannak tartja a baarni elszállásolás ügyében elhangzott vádakat Baarn volt az egyedüli hely Amsterdam környékén, ahol magyar kosztot lehetett volna biztosítani kiküldöttjeinknek A hollandok egy déli gyorsvonat beállítását ígérték . A délelőtti versenyekre és az úszó- és vívóversenyek más városban való lebortyolítására a szállás lekötésénél még nem lehetett gondolni Vadas Gyula dr. cikksorozata és az ennek nyomán támadt sajtókampány után általános érdeklődéssel várta az egész sportközvélemény, hogy mit szól mindezekhez a Magyar Olimpiai Bizottság, de elsősorban annak társelnöke, Muzsa Gyula, mint aki központjába került a támadásoknak. Miután Muzsa Gyula — mint munkatársunknak kijelentette — egyelőre'' nem kíván nyilatkozni ebben az ügyben, Mártonffy Miklós dr. főtitkárhoz fordultunk, aki a következőkben foglalta össze az olimpiai bizottság álláspontját: — Ezt a támadást csupán szenzációhajhászásnak vagyunk kénytelenek minősíteni, annál is inkább, mert a vádpontok között, még ha azok számát harmincra tesszük is, alig néhány van, amelyről azt lehetne mondani, hogy objektív és jóakaratú. — Tény, hogy Baarn 36 km-re fekszik Amszterdamtól, de viszont ezt már hosszú hónapok előtt is mindenki tudta. A helyzet — mint legutóbb is kijelentettem — az, hogy Amszterdamtól harminc kilométeres körzetben nem lehet sehol magyar kosztot kapni és a múltak szomorú tapasztalatai alapján az elnök úr elsősorban erre helyezte a lósúlyt. Nem kell rámutatnom egyébre, mint hogy Párisban a birkózók a verseny után egy ócska lebujba mentek csak azért, hogy végretúróscsuszát ehessenek. Pedig pénz se volt, náluk és utólag én egyenlítettem ki a számlájukat.Éppen ezért esett most a választás Baarnra, amely meg is felelt volna, ha csak délután lettek volna versenyek ,és ha a hollandok teljesítették volna , azt az ígéretüket, hogy beállítanak egy déli gyorsvonatot. A MOB nem tehet arról, hogy a program teljesen felborult. — Nem gondoltunk arra akkor, hogy délelőtt is lesznek versenyek, mint ahogyan arra sem gondolhattunk, hogy az úszóversenyek valószínűleg Utrechtben, a vívóversenyek pedig — mint most halljuk —■ talán Hágában lesznek. — De amikor ez tudomásunkra jutott, mi azonnal — anélkül, hogy ezt bármilyen más oldalról jövő beavatkozás tette volna szükségessé — lépéseket tettünk olyan irányban, hogy más, a célnak jobban megfelelő szállás álljon az olimpiai kiküldöttek rendelkezésére. Nem volt tehát semmi ok arra, hogy az ügyet így felfújják, annál kevésbé, mert az elnök úr, aki egy negyedszázad óta fanatikus lelkesedéssel áll az ügy érdekében és aki 20 évig minden ellenszolgáltatás nélkül nagy anyagi áldozatokkal képviselte a világ bármely részében a magyar érdekeket, erre semmiképen nem szolgált rá. Ezek egyébként azok az okok, amiért az elnök úr és a Magyar Olimpiai Bizottság szükségtelennek tartja, hogy nyilatkozzék. Megbízottunk különben ma érkezett Amszterdamba, amiről táviratilag már értesített is és mihelyt hazaérkezik, én utazom ki, hogy az ügyet véglegesen rendezzem. | | Művészi sport érmek és plaket- Éjfele, sportszobrok (kelyhek stb.) S 8 mint tisztelet- és vándorflrsak. || egyesületi stb. Jelvények || | MORZSÁNYINÁL, Budapest IV.,Eskü út 5.3 Árjegyzék ingyen. Vivőfelszerelések KERTÉSZ JÓDOR-nál, KRISTÓF-TÉR