Sporthirlap, 1928. február (19. évfolyam, 13-24. szám)

1928-02-02 / 13. szám

2 " " Szombathelyen mindenki teljes bizalommal tekint az őszi összeállításban startoló Sabaria tavaszi szereplése elé Bányai Lajos tréner nyilatkozik az előkészületekről és a csapat­összeállításról — A szombathelyieket gazdag nemzetközi program­mal lepi meg a Sabaria vezetősége — A nyár elején körmérkőzés lesz Szombathelyen a Ferencváros, Hungária, a Sabaria és egy bécsi elitcsapat részvételével — A Sporthírlap tudósítójától. — Szombathely, január 30. A Sabaria vasárnapi, elég nehezen megszerzett győzelme az Egyetértés ellen, amely olyan nagy meglepetést keltett a sportvilágban, korántsem volt hasonló hatással a szombathelyi publikumra. A közönség ugyan meg­ütközött az amatőrök szívós ellenállá­sán, különösen pedig azon, hogy a pesti csapat 50 percen át egyenrangú ellenfele volt a Sabariának. De ezt nem vették szigorúan, mert — mint Szombathelyen mondják — a Sabaria úgy ugrott bele az első mérkőzésbe, minden tréning nélkül, az eredmény­­ből­ magából még nem lehet következ­tetéseket levonni és Szombathelyen nem is táplálnak semmi aggodalmat a jövőre nézve. Mert ha január közepe óta együtt­­ is vannak a Sabaria játékosai, Pe­­■ zoknik és Szófián, akik vizsgáik miatt­­ hosszabb szabadságot kaptak, vala­mint Sághy kivételével, akinek is­mert ügye most áll elintézés­ alatt az intézőbizottságnál — a pálya rossz talaja miatt egyetlen egy labdatré­ninget nem tarthatott még a csapat. Mindezt nagyon jól tudják Szombat­helyen s mind a közönség, mind a ve­zetőség a legnagyobb bizakodással te­kint a bajnokság tavaszi fordulója elé. A Sabaria tavaszi készülődéseiről egyébként Bányai Lajostól, a szombathelyen nagy népszerűség­nek örvendő kitűnő trénertől kértünk felvilágosítást, aki érdeklődésünkre a következőkben válaszolt: — A csapatot tu­lajdonképen ezen a héten vettem munkába. Jelenleg he­tenként háromszor zartunk labdatré­ninget, ha a pálya megengedi s úgy gondolom, hogy a szorgalmas trénin­geken kívül néhány mérkőzés ele­gendő lesz ahhoz, hogy a Sabaria új­ból az őszi félelmetes együttes le­gyen. — A téli pihenő nagyon jót tett a játékosoknak. Valamennyinek a kon­díciója örvendetesen javult. Valósággal duzzadnak az erő­től, önbizalomtól, alig várják már a komoly mérkőzéseket. Ez jogosít fel engem arra, hogy a legszebb reményekkel tekintsek a bajnokság tavaszi fordulója felé. — Változás egyelőre semmi sem lesz a csapatban, ugyanaz az összeállítású együttes indul a tavaszi fordulóba, amelyik az ősszel startolt. A komplett csapat tehát a következő­képp fest: Weinhardt — Nagy, Prém — Pesovnik, Vámos, Bass — Buresch, Mészáros, Szofián, Holzbauer, Tárnok. — Ezt a komplett együttest a régi tartalék­keret egészíti ki, amelyben csak annyiban történt változás, hogy Szladovits ezután mint amatőr ját­szik a Sabariában. A jóképességű csatár ugyanis, aki az egyik szombat­­helyi banknak tisztviselője, klubjával közös megegyezéssel a szerződését nagy hivatali­ elfoglaltsága miatt fel­bontotta. Kijelentette azonban, hogy mint amatőr, ezután is készséggel áll a Sabaria rendelkezésére.­­ A Sabaria várható teljesítmé­nyét illetőleg teljes a hitem — fejezte be Bányai, tréner, — hogy az semmi­vel sem fog elmaradni az őszi ered­mények mögött. Sőt... — mondotta mosolyogva a szimpatikus tréner, de nem fejezte be, amit mondani akart, csak hozzátette: —­■ Majd meglátjuk ... De a szombathelyi publikum már sokkal közlékenyebb és nem titkolja azt a véleményét, hogy nagyon sokat vár ,a csapatától, különö­sen a csatársor balszárnyától, a Holzbauer—Tárnok pártól, amely — mint mondják — a szezon meglepe­tése lesz. És valóban ez a csatárszárny nagyon szép dolgokat produkált már vasárnap is, az első mérkőzésen. Holzbauer teljesen kiheverte tavalyi betegségét s úton-útfélen hangoztatja barátainak, hogy újból a régi Bozse­ Tárnok szintén nagy ígéret. Tőle várják a szombathelyiek, hogy ő lesz az idén a Sabaria Kohutja. Hatalmas lövőtudománya van a kis balszélsőnek. A csapat többi részében Buresch és Bass azok, akik máris jó formában vannak. A többieken még érzik a téli pihenő. Leginkább Vámoson. De neki sok időt adnak, hogy a régi fáradha­tatlan, csodálatos munkabírású cen­­terhalf legyen. Ugyanezt mondják a csapat többi tagjaira is. Szombathelynek egyébként gaz­dag programot ígér a tavaszi szezon. A bajnoki mérkőzések megkezdése előtt február 5-én a Kanizsa FC ját­szik Szombathelyen, 12-én pedig már nemzetközi program kerül lebonyolí­tásra. A bécsi Slovan lesz a Sabaria ellenfele. Ez lesz az­ utolsó Slovan­­meccs, amelyet még Buresch leszer­­ződtetéséből kifolyólag köteles meg­rendezni a Sab­aria. A szabadnapokon pedig szintén egy-egy nemzetközi­ sportattrakció várja a szombathelyi publikumot. A nemzetközi­­ mérkőzések lekötése vé­gett Herzog Edvin, a Sabaria mened­zsere a múlt hét végén járt Bécsben, ahonnét vasárnap este­ érkezett meg Szombathelyre s ekkor már magával is hozott néhány perfektuált mérkő­zést. ,A bécsi tárgyalások eredménye szerint tavasszal, a bécsi első liga leg­jobbjai keresik fel a Sabariát, így az Admira, Vienna, Austria, Ra­pid, WSC. A Sabaria is felrándul Bécsbe egy-egy mérkőzésre. Első bécsi meccsét az eddigiek szerint má­jus elsején játssza a Viennával. Pün­kösdre — május 27., 28-ára — egy osztrák-magyar közös nemzetközi program van tervbevéve, amelynek egyik résztvevője lenne a Sabaria vagy pedig a Középeurópai Kupa se­lejtezőit játsszák le. A nyár elejére, a bajnokság befejezése után egy körmérkő­zést tervez Szombathelynek a Sabaria vezetősége, amelyben résztvennének a Ferencváros, Hungária, valamelyik bécsi elitcsapat és a Sabaria. Ez volna a Sabaria tavaszi prog­ramja nagy vonásokban. Szombat­hely sportpublikuma pedig alig várja az első igazi mérkőzést, amelyet 5-én ,a Kanizsa FC-vel vív meg a Sabaria, amely már azért is izgatja a szombat­­helyieket, mert a kanizsaiak a Saba­ria megverésére készülnek s ezért különvonaton jönnek el Szombat­helyre. (I.) Az ötvenéves "Hajós Alfréd Ha a magyar Sport történelmi arc­­képcsarnokában akarunk gyönyör­ködni, vagy ha lelkünket meg akar­juk füröszteni a múlt emlékeinek kristálypatakjában, a régi foliánso­­kat kell előszedegetni és a megsárgult lapok titkait kell kifürkészni. Mert csak porlepte újságkötegekben őrzi a magyar sport az ő nagyjainak kép­mását és csak fakó papírlapokon do­bog meg dicsőségeiknek szíve verése. Az utókor hálás elismerése még nem sorakoztatta egymás mellé a magyar sport történeti nagyságait, de nem készítette el még azt az aranykönyvet sem, amelyben fölvonulnak az ered­mények, bemutatván a fejlődés vona­lát és megörökítvén a magyar sport kincses neveit. Pedig ennek a kötelességnek a tel­jesítése nem várhat sokáig. Szüksége van a mának az aranyhídra, amely összeköti a tegnapot a holnappal, a múltat a jövővel. Mert a múlt forrá­sa a jövőnek, közvetítője pedig a je­len. És ha a jelen megfeledkezik a múltról, ugyan mit várhatunk a tá­voli jövőtől. És mit várhatnak a ké­sőbbi kor sportjának­ a hősei, ha a múltak dicsőségeiért feledős a juta­lom. A nemzetek történelmének tanúsá­ga szerint is csak azt a nemzetet illeti megbecsülés, amely megbecsüli a maga nagyjait és hűséggel ápolja a maga nemzeti tradícióit. A magyar nemzet ebben a tekintetben mindig az als­ók főzött v­olt, de különösen ki­­tünteti magát­:most, amikor balsorsá­ban, a múltakhoz menekül, hogy tör­ténelmi lágyságainak életéből, mun­kájából és cselekedeteiből vigaszta­lást és erőt merítve programot szab­jon a jövő nemzedék számára. S miért ne kövesse a magyar sport is a nemzetet ezen az útján, hisz a ma­gyar sport a nemzet erőforrása, a magyar sporttársa­dalom test a nemz,­zet testéből s minden cél, amit a sport szolgál, egy a nemzet céljaival. Amíg azonban együtt­­nem lesz a­ magyar sport történelmi arcképcsar­noka és aranykönyve,s­párjába nem foglalja a magyar sport kincses ne­veit, addig csak régi, porlepte újság­kötegekben találkozhatunk letűnt idők hőseivel és eredményeivel. Olim­piai győzök, bajnokok és rekorderek arcára, nevére, teljesítményeikre ha kíváncsi vagy,, bennük ha gyönyör­ködni, elviharzott idők nagyszerű" emlékein elmerülni és fölöttük elmél­kedni akarsz, úgy megsárgult folián­­sokban kell búvárkodnod. De érdemes, kedves és gazdagon jutalmazó fáradság ez is. Engem most fejedelmien jutalmazott, mer­t rábukkantam egy névre, egy képre, egy egész korszakra, amely elém ál­lított egy sportembert, fölidézett lel­kivilágomban emlékeket, amelyekben a magam élete kacag, a magam élete vonul végig és játszódik le újra , az­ ifjúság áldott boldogságában. Boldog érzés újra átélni a múltat, amely csak a szépet és jót őrzi meg a számunk­ra, de boldog érzés az is, ha a­ hála és a tisztelet szavainak, az ember a maga szíve szerint kifejezést­ adhat.­ Én pedig szeretek­­ engedelmeskedni a­­hálás elismerés­­benső­ parancsának és: örömmel áldozok, a­ nagyrabecsülés oltárán, amikor a magy­ar sport esz-' mei arcképcsarnokában megjelenik előttem egy kép és megelevenednek e képhez fűződő, emlékeim. S ez a kép a Hajós Alfréd képe, emlékeim pedig azok a megismerések, amelyek csodálatos sportkarrierje mellett személyéhez és­ egyéniségéhez kapcsoltak. A magyar sport olimpiai nagysá­gai érdekelnek most az új olimpiász közeledtével. Utánuk kutatgattam egykori sportlapokban s eközben ta­lálkoztam össze Hajós Alfréd nevé­vel,­ a­ róla készült egykori felvételek­kel és prédátlanul gazdag sportered­ményeivel. És egy személyi adattal, amely elárulja, hogy Hajós Alfréd február 1-én töltötte­­be ötvenedik életesztendejét. Lehet-e számomra kedvesebb fel­adat ma, mint megemlékezni az 50 esztendős Hajós Alfrédről, akinek pályafutása itt haladt végig a sze­mem előtt és akinek heve oly fénye­sen tündöklő a magyar sport kincses­­házában. Láttam Hajós Alfrédot az első magyar olimpiai­­ győző olajágával, láttam a versenyek izzó tűzében, lát­tam az úszómedencében, a salakpá­lyán, a futball mezején, láttam a tor­nacsarnokban, a bíró Sípjával, a klub­­vezér szerepében, láttam a sportveze­­tés fórumán, a sportír­ó és szerkesztő asztalánál és láttam a műteremben, ahol a sportszeretet múzsája ihlette alkotásra. Láttam baráti­ és családi körben; láttam a maga, élethivatása mellett az épülő házakon és láttam az igazi férfiút, az igazi sportembert az olimpiai győzelemtől a párisi olim­piász művészeti győzteséig. Az ember kutató elméje ma már az egeket ostromolja. Kifürkészi a ter­mészetnek féltve őrzött titkait s nem ismer lehetetlent, nem ismer meg­állást. Nem is nyugszik az Ember, amíg föl nem fedi a teremtés legna­gyobb rejtelmét, magának a terem­tésnek a művét. Gépembert akar konstruálni az Ember. Emberi gépe­zetet, amely dolgozik, a munka pen­zumát végzi, jár, kel, fut, működik, de nem érez, nem lélegzik és nem em­ber, csak gép. És talán az emberi elme a gépembert is meg fogja te­remteni. Hajós Alfréd már szinte ilyen csodája a mi korunknak. Gép­ember, de az Isten teremtése. Ha a Hajós Alfréd, emberi gépezetét széj­jelszednéd, a motorikus erőnek ter­­­­mészetfeletti hajtóerejét kellene ta­lálnod és a hajszálrugóknak, csava­roknak és kerekeknek olyan finomsá­gaira, aminek gépben nem, csak em­beri szervezetben lehetnek együtt Hajós a gépember? A Markó­ utcai gimnázium nyolcadikos tanulója, né­hai Ottó Józsefnek, a modern magyar sport atyjának a tanítványa, meg­nyeri Bécsben Európa 100 méteres úszóbajnokságát. Mint elsőéves mű­egyetemi hallgató a következő évben, 1896-ban az athéni olimpiászon a 100 és 1500 méteres úszásban elhódítja az olimpiai bajnokságot s világraszóló dicsőséget szerez hazájának és két egyesületének, a Magyar Úszó Egy­letnek és a Budapesti Torna Clubnak. A még gyerekember eléri a legna­gyobbat, ami a sportban osztályrészül juthat s másnak útra való lehetne egész életére. Hajós Alfréd azonban ezekkel a dicsőségekkel nem végzi, hanem kezdi pályáját. Az úszásaeáear SPORTHÍRLAP ' ' v ^ ■ csütörtök, 1928 február 2. A Bástya, a Kinizsi és a Sanci meg­egyeztek egymással, hogy Szabadkán, Temesvárott és Szegeden későbben megállapítandó napokon serlegmérkőzé­seket fognak tartani, amelyeken a fenti három csapaton kívül külön meghívás alapján mindenkor még egy-egy helyi csapat is részt vesz. A serlegmérkőzés nyélbeütésénél az egyesületeket az az elgondolás vezette, hogy a földrajzi fek­vés következtében a vendégcsapatok költségei lényegesen kisebbek, mintha akár Bécsből, akár más számításba jö­hető külföldi sportcentrumból hívnának meg valamely együttest. Emellett az érdeklődés és a mérkőzések érdekessé­ge­­ kééségtelenül nagyobb lesz, mert például Szegeden a Bástya játéka a Sand és a Kinizsi ellen kétségtelenül nagyobb vonzóerőt fog gyakorolni, mint például a WSC vagy a WAC elleni ket­tős mérkőzés. Vívófelszerelések KERTÉSZ TÓDOR­nál, KRISTÓF-TÉR Árjegyzék ingyen.

Next