Sporthirlap, 1928. június (19. évfolyam, 64-76. szám)

1928-06-02 / 64. szám

2 volta bombalövése védőjátékoson akad fenn. Megint állandósul az olasz fölény. A 6. percben Calligaris szabadrúgásából Rosetti éles lövése a hálóban akad meg, a bíró azonban offszájdot ítél. Nyomban utána hal­latlanul nagy gólhelyzet. Olasz sza­badrúgásból zavar támad, a labdára kifut a spanyol kapus is, Rosetti a biztosnak látszó gólra lendül, amikor Zaldua eléri és sikerül kornerre men­teni. Az olasz ostromnak csak a 21. percben van eredménye Az olasz csapat most végső elkese­redettséggel rohamoz, a spanyolokat valósággal beszegezi a kapujukba. A 10. percben vehemens ellentámadás, Marculeta kiugrik, lövése alig sú­rolja a kapufát. A 13. percben Le­­vratto ellenálhatatlanul száguld le, centerét Chiavio élesen fejeli, már bent látja a labdát mindenki, ám Jaureguinak sikerül az ugrás és kor­nerre ment. Chiavio kétségbeesésé­ben felugrik a hálóba és­­azt tépi, szaggatja, mint egy félőrült. A kor­­nert is az olasz center fejeli, de a ka­pus fogja. Közben megint felújul a spanyol támadókedv, kornert érnek el. A 18. percben Levratto óriási lövése a kapu fölött süvít. A 21. perc azután végre meghozza a kiegyenlítést. Rosetti nagy iramban lefut, a bekk űzi, szorítja, felbuknak mind a ketten, de a labda Lev­­rattóhoz gurul, ez cent­erez Ba­­loneieri elé, aki tíz méterről pompásan helyezett fejessel gólt szerez (1:1). Heves, nyílt viaskodás folyik tovább A spanyolokat nem töri meg a gól, sőt felnyomulnak, a jobbszélső kor­­nert szerez. Majd megint magukhoz ragadják a támadásokat az olaszok. Most sem fukarkodnak a lövésekkel. Rivolta és Baloncieri rúgnak kapura, de Jauregui a helyén van, nem lehet gólt szerezni. Az utolsó percekben némileg enyhül az iram, amivel az egyébként is alacsony nívón mozgó mérkőzés egyszeriben élvezhetetlenné válik. Egyszer úgy látszik, hogy a spanyolokat kegyébe fogadta a sze­rencse. Yermo nagy rohamában már a hálóba esik, de a labda elmaradt mellőle, elfogta az olasz kapus. Calli­garis közben megsérül, de az olasz hátvéd most nem ismer fájdalmat, játszik rendületlenül tovább. A mér­kőzés befejeződik, de nincsen döntés. A játékot folytatni kell, ezért csak ötperces szünetet tartanak, majd újra felállanak a csapatok a kétszer tizenötperces meghosszabbításra. Sereddo küzdelem végkimerülésig A meghosszabbítás sem hozott dön­tést. A játék képe a 2xr. perc alatt alig változott, csaknem állandóan az olaszok támadnak. A meghosszabbí­tás első percében vad spanyol roham hullámzik át az olasz kapuig, Combi óriási bravúrral veti magát közbe, csaknem biztosnak látszó helyzetet szabadít fel hidegvérével. Ettől fogva azután, bár némileg hullámzik a já­ték, megismétlődik az olasz ostrom. Határozottan jobb az olasz csapat, roppant erővel veti magát előre, de valahogyan fatális balszerencsével küzd. Csaknem azonosan pereg azután a meghosszabbítás második negyed­órája. Itt is vehemens spanyol táma­dás vezeti­ be a játékot. Az első percben a szerdán már megcsodált Yermo irtózatos lövést küld az olasz kapura, a labda védhetetlen, Combi is, mintha fejbeverték volna, állva marad, amikor a gyilkos erővel kül­dött labda az oldalkapufáról egészen a tizenhatosig pattan vissza. Ez azután az utolsó spanyol helyzet. Ettől fogva egy pillanatra nem en­ged többé az­­olasz nyomás. Állandó elkeseredett, borzalmas pergőtűz. Az utolsó percekben már egyre fokozódó félhomályban folyik a mér­kőzés. A tribün peremén már m­­eg­­gyújtják a kerékpárpálya megvilágí­tására szolgáló lámpasort. A két csa­pat végső erőfeszítéssel dolgozik. Ereje már nincsen egyiknek sem. A­melyik most egyetlen pihent emberrel rendelkeznék, tíz másodperc alatt holtbizonyosan megnyerné a mérkő­zést. Ámde mind a két csapat halá­losan fáradt, a spanyol védelem már hörög, a játékosok levegőért kapkod­nak, de elapadt az ereje az olaszoknak is, a csatárok már alig vonszolják magukat. Nem kétséges, hogy ezen a Az okos áldozatkészség — a legfőbb takarékosság Gondolatok a fiú­ legszebb stadion­­jában Amsterdam, május 28. Ott hagytam el, hogy a FIFA-kong­­resszus befejeződött. Mielőtt pontot tennék kongresszusi tudósításom vé­gére, meg kell egy-két szóval emlékez­nem, a kongresszust, követő bankett­ről, melyet a holland szövetség adott a delegátusok tiszteletére. Voltunk vagy százötvenen a banket­ten és belekerülhetett becslésem sze­rint 6000 holland forintba, a mi pén­zünk szerint,­majdnem 14.000 pengő­be. Szegény sportíróknak ritkán van részük ilyen lakomákban s bizony ez­úttal sem volt, mert erre a pazar va­csorára egyetlen újságírót sem hív­tak meg. Pedig egy felesleges fogás­sal, egy pohár pezsgővel kevesebb és már­is vendégül láthatta volna a gaz­dag hollandi szövetség az egész kong­resszusi sajtót és nagyobb propagan­dát csinált volna magának, mint így, pusztán a delegátusok körében, akik hajlandók hamar felejteni. De, úgy látszik, ez hozzátartozik a holland természetrajzhoz. Ugyanaz az elv nyilvánult meg ebben is, mint az olimpiai jegyek kiállításában: a költ­ségeit behozni akaró, takarékos, üzleti gondolkodású hollandi kereskedő elve, aki az olimpiászban elsősorban a 7.000.000 hollandi forint befektetést látja, azután annak amortizációját igyekszik biztosítani, azután a sport­ra gondol és csak legvégül a vendég­látás udvariassági és előzékenységi formáira, amelyek hiányáról bizony sok énekre terjedő költeményt lehetne írni. Szóval a bankett pazar volt. Egy gazdag nép gazdag szövetségének ven­déglátása, egy szövetségé, amely sa­ját házában megmutatja gazdagságát, ennél azonban tovább aligha megy. Ez az istenáldotta ország magába fo­gadja a fél világ minden kincsét, ter­ményét, hajókról átrakja szárazföldre, hozza és küldi ezermérföldekről ezer­mérföldekre, közben leveszi minden­ről a maga tisztes hasznát és azt át­változtatja polgári jólétre, tisztaság­ra, egészségre, közjóléti intézmények­re, vasútra, hajózásra, csatornákra, ragyogó utakra, palotasorokra, kultú­rára, irodalomra, művészetre, sportra. Átváltoztatja erős, egészséges nemze­dékre, amely gazdagságát okosan használja fel, éli és élvezi, de nem pa­zarolja, sőt sokszor olyan takarékosan bánik vele, hogy mi szegény, de úri passziókhoz szokott, könnyűkezű, könnyűszívű, adakozókedvű, gavallér magyarok bizony úgy érezzük, hogy a smucigsághoz járnak közelebb, mint a takarékossághoz. De ha azután meg­nézzük alkotásaikat, valami belenyi­lallik szívünkbe, hogy talán mégis az ő módjuk, gondolkodásuk, cselekvésük a helyes, mert igazolja őket az 1928. évi olimpiai játékokra felépített új stadionjuk főbejáratának felírása. * „Citius, fortius, altius". E három szó, egyszerű fekete betűkkel ki­rakva a marathoni kapu felett, a ha­talmas marathoni torony szomszéd­ságában, bizony belenyilalott az én szívembe is, amikor tátott szájjal, remegő térdekkel és meghatottságtól reszkető ajakkal állottam meg elő­ször ennek a stadionnak a kapujá­ban. Szerettem volna, ha a „Pesti Fut­ball” című cikk szerzője velem lett volna ebben a pillanatban és érez­hette volna a perc nagyszerűségét, a templomi áhítatot, ami minden sportembert elfog, ha a testedzés egy új templomát látja, a porból ki­emelkedni azokat a gigantikus ará­nyokat, melyek a gót templomok fel­felé törekvő merész íveihez és vona­laihoz hasonlóan vonják, vonszolják, markolják az ember szívét annak a megérzéséhez, hogy mivé fejlődött ez a sport rövid 10—20 év alatt é s mivé fejlődtek ennek a sportnak a templomai. Szerettem volna a „Pesti Futball” szerzőjének, megmutatni, mennyi gazdagság nincs, hatalom fekszik egy ilyen­­onban, micsoda orga­nizáció eg­utballolimpiász, még ha a legjobba­k n­incsenek is itt, hogyan fog össze az emberi lángelme minden alkotása, az építőművészet, technika, a posta, rádió, telefon, távíró, villa­mos- és autóközlekedés, képzőművé­szet, irodalom, újság, közlekedés, ke­reskedelem, ipar, hogy ezt az új szek­tát, ezt a modern vallást, a test leg­nemesebb értelemben vett kultuszát szolgálja. Bizony magam is, akit pe­dig kevésbé lep meg valami a sport­ban, a csodálkozástól némán állot­tam, ennek a pazar­­stadion-alkotás­nak az alján és meghatottságom csak egyre fokozódott, amint beljebb ke­rültem, fel a legmodernebb szerke­zetű hatalmas olimpiai tribünre és feltárult előttem a zöld gyep, melyen éppen Délamerika egyik csapatát, Chiléét fogadta dörgő tapssal a kö­zönség és amely felé a sajtópáholyból 400 világlapnak a tudósítója szö­gezte kimeresztve szemét, hogy pár perc múlva telefonon, távírón, rá­dión, vonaton, hajón, repülőn adja tudtára az egész világnak, hogy egy gömbölyű bőrlabda berepült egyik vagy másik csapatnak a hálójába. Hát ezt bizony még sokan nem tik meg, de én, aki megértem és­­ értettem már régen, elszomor gondoltam ebben a pillanatban mai sporttelepekre, az FTC és pályára, a pünkösdi ünnepek tomboló drága közönségre, mennyire elszállott az idő se hogy az annak idején ritkaság menő magyar stadionok in devalválódtak ócska, rozoga, sporttelepekké, melyeket ne múzeumi tárgyakként kell mert 20 év óta egy új stadt technika és tudomány fejlő a ma épülő stadionok ágy az SPOR­THÍRLAP ,SZOMBAT, 1928 JÚNIUS 2. bmubik&n­A' . . • —-n mérkőzésen már nem eshetik gól. Mind a két csapat megnyugszik ebben a gondolatban és mint, a megváltást üdvözli a mérkőzés végét jelző sípszót. Az olaszok nagy lem­isilettel, de higgadtság nélkül, a spanyolok hasmllatos akaraterővel küzdöttek A nagy izgalmak között végbement küzdelem nem mozgott magas színvo­nalon, sőt egyenesen gyatra játék folyt a játékidő legnagyobb részében. Az olaszok szinte a mérkőzés három­negyed részében tökéletes fölényben uralták a mezőnyt, mégsem tudtak eredményt elérni a nagy elszántság­gal dolgozó spanyol védőkkel szemben Ám maguk az olaszok sem futbal­loztak valami jól. Túlságosan a lendü­letükből akarták a győzelmet megsze­rezni és a higgadtságukat csaknem teljesen elvesztették. A spanyol csapatból senkinek a tel­jesítményéről nem lehetne azt állítani, hogy magasabb színvonalon mozgott volna, viszont valamennyiről a nagy ambíciót és lankadatlan küzdőkedvet kell hangsúlyozni. Az olaszoknál két­ségtelen a nagyobb futballtudás, azon­ban ez a pályán csak Chiavio, Balen­cieri, Pitto, Calligaris és Rosetta já­tékában mutatkozott meg kifogásta­lan módon. Döntés hétfőn Az olimpiai bizottság a döntetlen mérkőzés után azonnal összeült és tanácskozott az új mérkőzés napjá­nak kijelöléséről. A döntés értelmé­ben hétfőn délután 2 órakor tarto­zik ismét kiállani egymás ellen az olasz és a spanyol csapat és ekkor már feltétlenül döntésig fogják folytatni a mérkőzést. Uruguay a sérült Andrade és Scarone nélkül áll ki Németország ellen Apró hírek a futballolimpiáj­ról A keddi mérkőzésen úgy látszik, komolyan sérült meg az olasz Depra kapus, ezért végleg a tartaléknak jelölt Combi lépett előtérbe. Az uruguay csapatnak is van két sérültje és éppen a két legjobb játé­kosa. Már bizonyos, hogy a vasár­napi mérkőzésen sem Andrade, sem Scarone nem fog játszani. Örülnek, ha a döntőben majd játszhat a két brekk. (A döntőben való résztvételt az uruguayok biztosra veszik.)­ Már ki is vannak jelölve a tartalékok. Scarone helyén Bartibas, míg And­rade helyén az ugyancsak néger Pi­­riz játszik a németek ellen. Vf Egyébként­­a szombati és vasár­napi mérkőzések bíráit is kijelölték már. Szombaton az Argentína—Bel­gium mérkőzésen az ola­sz Gama, vasárnap a Németország—Uruguay mérkőzésen a török Jussuf Moha­med lesz a bíró. vz A vigaszdíj iránt nehezen indult meg az érdeklődés. Hollandia mel­lett résztvesz eddig Mexico és lehet­séges, hogy Chile is. A többi részt­vevő a második fordulóban­ kieső csapatok közül kerül majd ki. * Vilma, Hollandia királynője értesí­tést küldetett, hogy a főolimpiászra hazaérkezik és a döntőkön meg akar­ jelenni. Fogadónapot és díszebédet fog tartani a megjelent külföldi elő­kelőségek számára. Megvan az olimpiász első botránya is. A mozisok lázadoznak azért, hogy a holland olimpiai bizottság, a holland mozisok mellőzésével, az olasz Luce filmvállalatnak adta a monopóliumot arra, hogy az olimpiászról filmfelvé­­teleket készíthessen. A holland mozi­sok gyűlése zajos jelenetek között kimondotta, hogy a Luce-vállalkozás filmjét egyetlen hollandiai mozis sem mutatja be. Állítólag ehhez a hatá­­rozathoz a német mozisok is csatla­koztak. (Nem értjük, miért kellett a németeknek ehhez csatlakozni? A szerk.) A magyar olimpiai expedíció első visszatérő utasa Fischer Mór, aki szombatnál tovább nem maradhat

Next