Sporthirlap, 1929. február (20. évfolyam, 14-25. szám)

1929-02-02 / 14. szám

2 Vasárnap délelőtt fél 12 órakor a női világbajnoság szabadon választott gyakorlatai és a páros világbajnokság. Délután fél 6-kor küzdelem a hokibajnokság harmadik helyéért 7 órakor a bajnoki címért. Jaj a Krepa, a Sanyi, a Matyi, a kinci és a tais... avagy vidám percek a magyar hokicsapat kiesésének szomorú órájában. A magyar közönség igazán, tud lelkesedni. Lám, a csütörtök esti magyar —osztrák jéghokimérkőzésre, amely sorsdöntő volt, teljesen megteltek a műjégpálya tribünjei. Nem törődtek vele, hogy szemtelenül csípős a hideg, azzal sem, hogy pokróc is csak annak jut, akinek a lábát amúgy is melegíti a villanykályha, mondom, semmivel sem törődtek, csak azzal, hogy a magyar csapatot minél jobban buzdíthassák az osztrákok elleni győzelemre, ami egy további lépés a döntőbejutás göröngyös országútján. Mit tagadjuk, a közönség keservesen csalódott. Az osztrák csapat anynyira szemmel láthatóan jobb volt, hogy az első menet közepétől kezdve már mintegy apátiában nézte a csapat elkerülhetetlen végzetét. Egy perc alatt két góllal terhelte meg az osztrák csatársor Heinrich kapuját, a második pláne, tipikus potyagól volt és utána is olyan taktikai fölényt mutatott az osztrák csapat, ami egy teljes klasszist jelent. A második menet elején aztán az osztrákok még egy góllal bebiztosították a győzelmüket, bár utána már csak az eredmény tartására helyezték a súlyt, még mindig fölényben maradtak a szinte tehetetlen magyar csapattal szemben. Különösen feltűnhetett ez annak, aki a klubházból nézte a játékot. Onnan fentről ugyan kisebbnek látszanak a figurák, viszont sokkal élesebben és áttekinthetőbben figyelhetők meg az egyes momentumok. Innét fentről, az úgynevezett tanácsteremből néztük mi is a meccs egyes periódusait és velünk együtt még sokan, köztük Gömbös államtitkár is, aki ugyanúgy izgult, drukkolt, vagy mérgelődött, mint akár az állóhely topogó közönsége. De volt is mit mérgelődni. Csak innét tűnt fel igazán az a nagy különbség a technikai készségben, ami a két csapat között fennállt. A vörösinges osztrák játékosok mintha repültek volna, a mieink meg szinte cammogtak mellettük. A három bécsi csatár állandóan egyvonalban száguldott a magyar kapu felé, míg ha a mieinknek hasonló alkalmuk akadt, úgy legfeljebb, ha két csatár igyekezett előre, de többnyire csak egy, míg a többiek, mintegy lemondva minden reményről, hazafelé korcsolyáztak. És ha valóban elvették a korongot a csatárunktól és újra megindult a henger, úgy a mieink nem elébük siettek, hanem hátrafelé korcsolyáztak, mintha ott jobban beáshatták volna magukat. Szembetűnően nagy volt a gyorsaságukon kívül a technikai felsőbbségük is. Míg ők roham közben, anélkül, hogy lassítottak volna, vették át a korongot és száguldoztak vele tovább, addig a mieink előbb megállották, bei lazították és csak azután törtettek előre. Közben persze az osztrák védelemnek bőven volt ideje a helyezkedésre. Ha a csapat komoly munkával megtanulja ezeket a hokinál elmaradhatatlan fogásokat, úgy a jövő évben talán már mi szerzünk az olaszokéhoz hasonló meglepetést. A szinte állandó boszankodás közben egyenesen üdítő volt egy lelkes sportlédi örökös izgalma. A csukott ablaktábla mögött, messzi a hallótávlatból, szinte állandóan buzdította a csapatot és egy-egy hibánál valósággal sikoltozott kétségbeesésében. Ez pedig, sajnos, elég szaporán fordult elő, Képzelhető tehát, hogy folyton felcsattant a kétségbeesett kiáltása: — Jaj a Krepa, nézd a Sanyit, te ,jó isten, a Matyi, brávó Frici, dráma Gézus és így tovább, állandóan variál CSÁNYI E. MIHÁLY (Ferencváros) úri stábé VII., Dobáry-u. 82.Tel.: 1.432-74 Sporlemfveselk kedvelt szabója = Fizetés: kedvezmény ! == A sportélet paradicsomátban Kairó, január 22. Az egyiptomiak azt mondják, hogy talán még sohasem volt olyan kemény és hideg tél errefelé, mint az idén. Ne tessék azonban arra gondolni, hogy itt is hó fedi a világot és a piramisok oldalán ródliva csúszkálnak le a gyerekek, vagy a Níluson zajlik a jég. Annyi azonban igaz, hogy rengeteg esőben volt részünk még Kairóban is, ahol pedig az esőt ritkaságnaktartják. Amikor a nap süt, a legcsodálatosabb májusi idő ragyog le a zöldelő, pálmás, fügefás, kaktuszos világra, de ha csak valamennyire is terhes felhő is vetődik erre, már nem állja meg, hogy nyakon ne löttyintse a várost, meg ne zavarja az utcák egymás hátán tolongó emberhadát. Alexandriában különösen kellemetlen idő járt, hogy ott voltunk. A tengerről kegyetlen szelek siettek a partra s a felhők úgy jártak, repültek az égen, mintha csodálatos színfalak lennének, amelyeket láthatatlan erő tör, hajt, űz, kerget tovább. Nem nagyon élvezhettük így a remek tengerpartot. Egynéhányan kirándultunk ugyan San Stefanoba is, hogy a strandot megnézzük, de nemhogy fürdésre jött volna kedvünk, hanem valósággal összeborzongtunk, valahányszor a napfelhő mögé bújt és friss szél nyargalunk címünk ,a hullámok hátán. De ha Rómában, a szakadó esőben nem hagytuk el a város nevezetességeinek a megtekintését, nem hagyhattuk,, el azt Alexandriában sem, ahol különösen az épülő stadion érdekelt mindannyiunkat. Az egyiptomiak nagyban készülnek az áprilisban sorra kerülő afrikai játékokra, amelyeket Alexandriában rendeznek meg. Az afrikaiak élénk sportéletét demonstrálja majd ez az afrikai olimpia, amely egyben talán kísérlet is lesz arra, hogy az egyes világrészek magukban rendezzék meg a fiókolimpiákat. Egyiptom vállalta az első rendezést és minden tekintetben meg is akar felelni feladatának. Már a vonatról láttuk az épülő stadiont, amely nincs messze a befejezéstől. Elindultunk tehát a Majesticből. Mentünk is elég soká. A keresett Semiramis oszlopa helyett már kettőt is találtunk — persze mind a kettő más volt, — de a stadionra sehogy sem tudtunk rábukkanni. Végre is a jól bevált, régi szisztémához folyamodtunk. Megkérdeztünk egy-két embert és hamarosan ott voltunk a stadion salakján. A stadion közel van a pályaudvarhoz és az Oympic-pálya közvetlen szomszédságában épült fel. Éppen megint megeredt az eső, amikor megtaláltuk s így rögtön a király díszpáholyába menekültünk, hogy fedett helyre jussunk. ■ A díszpáholy kifejezés nem megfelelő ez esetben. Nem páholyt, de valóságos kis kastélyt építettek a királynak és a legmagasabb rangú előkelőségeknek a körbe futó — természetesen ovális alakú — betonlépcsőzet egyik oldalán. Ez a királyi díszpáholy az egész stadionnak a dísze és csupán ez az épület huszonnyolcezer egyiptomi fontba került. A pálya kétszázas egyenesének a közepén áll a díszpáholy és az utcáról ide nyílik a főkapu, amely felett a „citius, fortius, altius” felirat hirdeti, hogy az olimpiai eszmét szolgálja az alexandriai stadion is. Hatalmas, remek oszlopok tartják a homlokzatot és az erős művészies vaskerítés mögött márványburkolatra lép az ember. A munkások is ide menekültek az eső elől és mossák, csiszolják, szépítik ezt a remekművet, amely valósággal elbűvölt bennünket. Belül ragyog a terem. Mesés faburkolat, aztán megint márvány, csupa csillogás, ragyogás, fény minden. Az emeletre márványlépcső vezet. Mellette aranyozott korlát, csodálatos munka, melyről messze kiáll a fényűzés, a pompa, a gazdagság. Kereken nyolcszázezer pengőt tesz ki az a huszonnyolcezer font, amibe ez a remeke készült királyi épület került és az embernek meg kell hajtania az elismerés zászlaját az ország előtt, amely ilyen alkotással szolgálja sportját. De nemcsak a királyi épület megkapó és remek. Maga az egész stadion pompás és érdemes lesz arra, hogy a jövő sportéletének nagy eseményei kerüljenek sorra benne. A királyi páholy oldalán szalad végig a kétszázas egyenes, amely a körlépcsőzetnek a startolási oldalon nyitva hagyott részén nyúlik hátra. Még nem kész egészen a salak, de látszik, hogy tökéletes hozzáértéssel és nagy gonddal készült Az egyenes olyan széles, hogy tíz futó futhat rajta egyszerre. A fordulók is szélesek, a stadion méreteihez és arányaihoz méltók. Bent, a salakpálya alkotta négyszögben üde pázsit borítja a földet. Hatalmas terület, amely bőségesen elegendő arra, hogy a futballpályát — esetleg a hoki- és rugby-pályát is — kijelöljék benne. A zöldelő pázsit legalább százhúsz méter hosszú és nyolcvan méter széles területet borít. A különböző atlétikai számok helye hiányzik még, az alagutat most fejezik be, amelyen a versenyzők majd a pályára jutnak. Mert köröskörül, a betonlépcsőzet alatt — amely hozzávetőlegesen harminc—harmincötezer ember befogadására elegendő —nyolcvan öltöző, ugyanannyi fürdőszoba épül. Ott helyezik el a különféle irodákat és más helyiségeket is. Szóval az alexandriai stadion hatalmas és tökéletes alkotás lesz és méltó helye az első afrikai játékoknak. Ezekre a játékokra már erősen folynak a készülődések. Kairó és Alexandria utcáin, de nem egy pályaudvaron is ott láthatók a plakátok, amelyek minderről a nagy eseményről értesítenek bennünket. Fehér alapon vörös gerelyvető stilizált alakja tűnik az ember szemébe, átírva arab betűkkel, amelyek az elkövetkező nagy eseményt hirdetik. Kétféle olimpiai propagandabélyeg járja már több mint egy esztendeje és a sajtó máris sokat beszél az áprilisi eseményekről Ahogy az ember nézi ezt a gyönyörű stadiont, elgondolkozik, mi hozta létre? Mert az egyiptomisport, bármilyen jelentékeny és a legutóbbi olimpiai szereplése során elért szép sikerei révén eléggé ismert is, mégis csak gyenge lábon áll ahhoz, hogy ilyen alkotásokat hoz. SPORTHÍRLAP SZOMBAT, 1929 FEBRUÁR 1. va, a legszivettépőbb sikolyok és hörgések keretében. Mondani sem kell, a szomorú órában valósággal üdítően hatott a honszerelemnek ez a zajos kitörése és a közönség bizony a boszszankodás között sem tudta visszafojtani nevetését. Én, őszintén szólva, arra voltam még csak kiváncsi, hogy őnagysága hogyan becézi majd a Weinert, de úgy látszik vele nincs jóban. Weinert ugyanis Bélának hívják és bizony nem lett volna utolsó, ha így buzdítja: — Béked, lökd meg! Cseh II. és Kunz II. a rendes átigazolási idő után a BSE játékosa lehet Juhász Rezső íntéző büntetését kilenc hónappal felemelték A BSE-ügy a felebbezési bizottság előtt A BLASz felebbezési bizottsága pénteken este vette tárgyalás alá a BSE nagy port felvert németországi túrájának az ügyét, illetve az intézőbizottság határozata ellen beadott felebbezést. A felebbezési bizottság — miként az intézőbizottság is — teljes egészében megállapította Juhász Rezső intéző vétkességét és Juhász eredeti büntetését kilenc hónappal felemelte. (Összbüntetés 1 év 9 hónap.) A büntetés megállapításánál a bizottság figyelembe vette, hogy Juhász Rezső, mint a szabályokban teljes jártassággal bíró egyén, tudta, hogy a két játékos szerepeltetése tilos. Just Gyula eredeti büntetését mérsékelte a bizottság, mert véleménye szerint Just a szabályokban járatlan és mindenben Juhász utasítása szerint járt el. De miután Just mint felelős túravezető szerepelt, meg kellett állapítani a vétkességét és ezért megintették. Klement Engelbertet, miután őt a túrán elkövetett szabálytalanságokért felelőssé tenni nem lehetett, felmentették. Megváltoztatta a bizottság az elsőfokú határozat azon részét is, amely kimondja, hogy Kunz II. és Cseh II. a BSE-hez csak két év múlva válik igazolhatóvá. Ez alól a határozat alól a két játékost feloldták, mert erre vonatkozólag az alapszabályok nem rendelkeznek, sőt tanácsi határozat sincs. Ezek szerint a két játékos a rendes várakozási idő után igazolható az egyesülethez. Tárgyalta továbbá a bizottság a BEAC-nak Reinhardt Béla érdekében beadott felebbezését és az eredeti háromhónapos büntetést egy hónappal mérsékelte. A ferencvárosi tagfelvevő Iroda szombaton egész napon át nyitva A Ferencváros tagtoborzása fényes sikerrel jár. A tagok száma már meghaladja az 1800-at. Miután a tagok jelentkezése — talán az elsejére való tekintettel — ismét hatalmas méretet öltött, a ferencvárosi vezetőség elhatározta, hogy a városi irodát (VIII., József körút 52) szombaton egész napon át nyitva tartja. Jelentkezni az üllői úti pályán levő irodában után 4—8-ig. Vasárnap — amennyiben a tréninget megtartják — már egy órával a tréning előtt lehet tagfelvételre jelentkezni az üllői úti pályán evő irodában (a vendéglőben). A Ferencváros irodája ezúton értesíti a már belépett tagokat, hogy mivel a tagigazolványokhoz szükséges bélyegek még nem készültek el, s végleges igazolványokat kiadni nem tudják, ellenben az ideiglenes igazolványokkal a vasárnapi tréning már díjmentesen megtekinthető. A végleges igazolványok kiadási idejét a Sporthírlap útján közölni fogják.