Sporthirlap, 1929. február (20. évfolyam, 14-25. szám)

1929-02-02 / 14. szám

SPOR THÍRLAP aki a klubházból nézte a játékot. On­nan fentröl ugyan kisebbnek látsza­nak a figurák, viszont sokkal éleseb­ben és áttekinthetőbben figyelhetők mee az egyes momentumok. Innét fentről, az úgynevezett tanácsterem­ből néztük mi is a meccs egyes perió­dusait és velünk együtt még sokan, köztük Gömbös államtitkár is, aki ugyanúgy izgult, drukkolt, vagy mér­gelődött, mint akár az állóhely topogó közönsége. De volt is mit mérgelődni. Csak innét tűnt fel igazán az a nagy különbség a technikai készségben, ami a két csapat között fennállt. A vörös- inges osztrák játékosok mintha repül­tek volna, a mieink meg szinte cam­mogtak mellettük. A három bécsi csa­tár állandóan egyvonalban száguldott a magyar kapu felé, míg ha a mieink­nek hasonló alkalmuk akadt, úgy leg­feljebb, ha két csatár igyekezett előre, de többnyire csak egy, míg a többiek, mintegy lemondva minden reményről, hazafelé korcsolyáztak. És ha való­ban elvették a korongot a csatárunk­tól és újra megindult a henger, úgy a mieink nem elébük siettek, hanem hátrafelé korcsolyáztak, mintha ott jobban beáshatták volna magukat. Szembetűnően nagy volt a gyorsasá­gukon kívül a technikai felsőbbségük is. Míg ők roham közben, anélkül, hogy lassítottak volna, vették át a ko­rongot és száguldoztak vele tovább, addig a mieink előbb megállották, be- i lazították és csak azután törtettek előre. Közhen persze az osztrák véde­lemnek bőven volt ideje a helyezke­désre. Ha a csapat komoly munkával megtanulja ezeket a hokinál elmarad­hatatlan fogásokat, úgy a jövő évben talán már mi szerzünk az olaszokéhoz hasonló meglepetést. A' szinte állandó boszankodás köz­ben egyenesen üdítő volt egy lelkes sportlédi örökös izgalma. A csukott ablaktábla mögött, messzi a hallótáv­latból. szinté állandóan buzdította a csapatot és egy-egy hibánál valóság­gal sikoltozott kétségbeesésében. F.z pedig, sainos, elég szaporán t fordult elő. képzelhető tehát, hogy folyton fel­csattant a kétségbeesett kiáltása: — Jaj a Krepa, nézd a Sanyit, te: ,ió isten, a Matyi, brávó Frici, dráma Gézus és így tovább, állandóan variál­SZ0M3AT, 1929 FEBRUÁR J. va. a legszivettépőbb sikojyok és hör- gések keretében. Mondani sem kell, a szomorú órában valósággal üdítően hatott a honszerelemnek ez a zajos ki­törése és a közönség bizony a bosz- szankodás között sem tudta visszafoj­tani nevetését. Én, őszintén szólva. arra voltam még csak kiváncsi, hogy őnagysága hogyan becézi majd a Weinert, de úgylátszik vele nincs jó­ban. Weinert ugyanis Bélának hívják és bizony nem lett volna utolsó, ha így buzdítja: — Bélied, lökd meg! Cseh II. és Kunz II. a rendes átigazolási idő után a BSE játékosa lehet Juhász Rezső íniéző büntetését ki’enc hónappal felemelték A BSE-ügy a ielebbezési bizottság előtt A BLASz ielebbezési bizottsága pénteken este vette tárgyalás alá a BSE nagy port felvert németországi túrájának az ügyét, illetve az inté­zőbizottság határozata ellen beadott felebbezést. A ielebbezési bizottság — miként az intézőbizottság is — teljes egé­szében megállapította Juhász Rezső intéző vétkességét és Juhász eredeti büntetését kilenc hónappal fel­emelte. (Összbüntetés 1 év 9 hónap.) A büntetés megállapításánál a bi­zottság figyelembe vette, hogy Ju­hász Rezső, mint a szabályokban tel­jes jártassággal bíró egyén, tudta, hogy a két játékos szerepeltetése tilos. i Just Gyula eredeti büntetését mér­sékelte a bizottság, mert véleménye szerint Just a szabályokban járatlan és mindenben Juhász utasítása sze­rint járt el. De miután Just mint fe­lelős túravezető szerepelt, meg kellett állapítani a vétkességét és ezért — megintették. Klement Engelbertet, miután őt a túrán elkövetett szabály­talanságokért felelőssé tenni nem le­hetett, felmentették. Megváltoztatta a bizottság az elsőfokú határozat azon részét is, amely kimondja, hogy Kunz II. és Cseh II. a BSE-hez csak két év múlva válik igazolhatóvá. Ez alól a határozat álói a két játékost felold- ták, mert erre vonátkozólag az alap­szabályok nem rendelkeznek, sőt tanácsi határozat sincs. Ezek sze­rint a két játékos a rendes várako­zási idő után igazolható az egye­sülethez. Tárgyalta továbbá a bizottság a BEAC-nak Reinhardt Béla érdeké­ben beadott felebbezését és az ere­deti háromhónapos büntetést egy hónappal mérsékelte. A íerensYárüsi íagíelvevo Iroda szombaton egész napon át nyitva A Ferencváros tagtoborzása fényes sikerrel jár. A tagok száma már meg­haladja az 1800-at. Miután a tagok jelentkezése — talán az elsejére való tekintettel —- ismét hatalmas mére­tet öltött, a ferencvárosi vezetőség elhatározta, hogy a városi irodát (VIII.. József-körút 52) szombaton egész napon át nyitva tartja. Jelent­kezni az üllőiúti pályán levő irodában után 4—8-ig. Vasárnap — amennyiben a trénin­get megtartják — már egy órával a tréning előtt lehet tagfelvételre jelent­kezni az üllőiuti pályán evő irodában (a vendéglőben). A Ferencváros irodája ezúton ér­tesíti a már belépett tagokat, hogy mivel a tagigazolványokhoz szükséges bélyegek még nem készültek el, s végleges igazolványokat kiadni nem tudják, ellenben az ideiglenes igazol­ványokkal a vasárnapi tréning már díj mentes en megteki nthetö. A végleges igazolványok kiadási idejét a Sporthirláp útján közölni fogják. 2 Vasárnap délelőtt fél 12 órakor: a női világbajnoskág szabadon válasz­tott gyakorlatai és a páros világbaj­nokság. Délután fél 6-kor küzdelem a hoki­bajnokság harmadik helyéért 7 órakor a bajnoki címért. Jaj a Krepa, a Sanyi, a Matyi, a krici és a tais... avagy vidám percek a magyar hoki­csapat kiesésének szomorú órájában. A magyar közönség igazán, tud lel­kesedni. Lám, a csütörtök esti magyar —osztrák. jéghokimérkőzésre, amely sorsdöntő volt, teljesen megteltek a műjégpálya tribünjei. Nem törődtek vele, hogy szemtelenül csípős a hideg, azzal sem, hogy pokróc is csak annak jut, akinek a lábát amúgy is melegíti a viilanykályha, mondom, semmivel sem törődtek, csak azzal, hogy a ma­gyar csapatot minél jobban buzdíthas­sák az osztrákok elleni győzelemre, ami egy további lépés a, döntőbejutás göröngyös országútján. Mit tagadjuk, a közönség keserve­sen csalódott. Az osztrák csapat any- nyira szemmelláthatóan jobb volt, hogy az első menet közepétől kezdve már mintegy apátiában nézte a csapat elkerülhetetlen végzetét. Egy perc alatt két góllal terhelte meg az oszt­rák csatársor Heinrich kapuját, a második pláne, tipikus potyagól volt és utána is olyan taktikai fölényt mu­tatott az osztrák csapat, ami egy tel­jes klasszist jelent. Á második menet eleién aztán az osztrákok még egy góllal bebiztosították a győzelmüket s, bár utána már csak az eredmény tar­tására helyezték a súlyt, még mindig fölényben maradtak a szinte tehetet­len magyar csapattal szemben. Különösen feltűnhetett ez annak, CSANYÍ E. MIHÁLY (Fereheváios) úri stábé VII., Dobár»y-ti. 82.Tel.: J.432-74 Sporlemfoes-elk kedveit sxahója = Fizetés: kedvezmény í == A sportélet para&icsomátinxn Kairó, január 22. Az egyiptomiak azt mondják, hogy talán még sohasem volt olyan ke­mény és hideg tél errefelé, mint az idén. Ne tessék azonban arra gon­dolni, hogy itt is hó fedi a világot és a piramisok oldalán ródliva! csúszkálnak le a gyerekek, vagy a Niluson zajlik a jég. Annyi azonban igaz, hogy rengeteg esőben volt ré­szünk még Kairóban is. ahol pe­dig az esőt ritkaságnak .tartják. Amikor a nap süt, a legcsodálato­sabb májusi idő ragyog le a zöldelő, pálmás, fügefás, kaktuszos világra, de ha csak valamennyire is terhes felhő is vetődik erre, már nem áll­ja meg, hogy nyakon ne löttyintse a várost, meg ne zavarja az utcák egymás hátán tolongó emberhadát. Alexandriában különösen kelle­metlen idő járt, hogy ott voltunk. A tengerről kegyetlen szelek siet­tek a partra s a felhők úgy jártak, repültek az égen, mintha csodála­tos színfalak lennének, amelyeket láthatatlan erő tói, hajt, űz, kerget tovább. Nem nagyon élvezhettük így a remek tengerpartot. Egyné- hányan kirándultunk ugyan San- Stefanoba is, hogy a strandot meg­nézzük, de nemhogy fürdésre jött volna kedvünk, hanem valósággal összeborzongtunk, valahányszor a nap felhő mögé bújt és friss szél nyarígaltnkcí/4nh .a hullámok hátán. De ha Rómában, á szakadó esőben nem hagytuk el a város nevezetes­ségeinek a megtekintését, nem hagyhattuk,, el azt Alexandriában sem, ahol különösen az épülő sta­dion érdekelt mindannyiunkat. Az egyiptomiak nagyban ké­szülnek az áprilisban sorra kerülő afrikai játékokra, amelyeket Ale­xandriában rendeznek meg. Az af­rikaiak élénk sportéletét demon­strálja majd ez az afrikai olimpia, amely egyben talán kísérlet is lesz arra, hogy az egyes világrészek magukban rendezzék meg a fiók­olimpiákat. Egyiptom vállalta az el* ső rendezést és minden tekintetben meg is akar felélni feladatának. Már a vonatról láttuk az épülő stadiont, amely nincs messze a be­fejezéstől. Elindultunk tehát a Ma- jesticből. Mentünk is elég soká. A keresett Semiramis oszlopa helyett már kettőt is találtunk — persze mind a kettő más volt, — de a sta­dionra sehogy sem tudtunk rábuk­kanni. Végre is a jól bevált, régi szisztémához folyamodtunk. Meg­kérdeztünk egy-két embert és ha­marosan ott voltunk a stadion sa­lakján. A stadion közel van a pályaudvar­hoz és az Oümpic-pálya közvetlen szomszédságában épült fel. Éppen megint megeredt az eső, amikor meg­találtuk s így rögtön a király dísz­páholyába menekültünk, hogy fe­dett helyre jussunk. ■ A díszpáholy kifejezés nem megfelelő ez esetben. Nem páholyt, de valóságos kis kas­télyt építettek a királynak és a legmagasabb rangú előkelőségeknek a körbe futó — természetesen ová­lis alakú — betonlépcsőzet egyik oldalán. Ez a királyi díszpáholy az egész stadionnak a dísze és csupán ez az épület huszonnyolcezer egyip­tomi fontba került. A pálya kétszá­zas egyenesének a közepén áll a dísz­páholy és az utcáról ide nyílik a főkapu, amely felett a „citius, for- tius, altius” felirat hirdeti, hogy az olimpiai eszmét szolgálja az ale­xandriai stadion is. Hatalmas, re­mek oszlopok tartják a homlokzatot és az erős művészies vaskerítés mö­gött márványburkolatra lép az em­ber. A munkások is ide menekültek az eső elől és mossák, csiszolják, szépítik ezt a remekművet, amely valósággal elbűvölt bennünket. Be­lül ragyog a terem. Mesés faburko­lat, aztán megint márvány, csupa csillogás, ragyogás, fény minden. Az emeletre márványlépcső vezet. Mellette aranyozott korlát, csodála­tos munka, melyről messze kiált a fényűzés, a pompa, a gazdagság. Kereken nyolcszázezer pengőt tesz ki az a huszonnyolcezer font, amibe ez. a remeke készült királyi épület került és az embernek meg kell haj­tania az elismerés zászlaját az or­szág előtt, amely ilyen alkotással szolgálja sportját, De nemcsak a királyi épület meg­kapó és remek. Maga az egész sta­dion pompás és érdemes lesz arra, hogy a jövő sportéletének nagy ese­ményei kerüljenek sorra benne. A királyi páholy oldalán szalad végig a kétszázas egyenes, amely a kör- lépcsőzetnek a startolási oldalon nyitva hagyott részén nyúlik hátra. Még nem kész egészen a salak, de látszik, hogy tökéletes hozzáértéssel és nagy gonddal készüli Az egyenes olyan széles, hogy tíz futó futhat j rajta egyszerre. A fordulók is széle-} sek, a stadion méreteihez és ará­nyaihoz méltók. Bent, a salakpálya! alkotta négyszögben üde pázsit borítja a földet. Hatalmas terület, amely bőségesen elegendő arra, hogy a futballpályát — esetleg a hoki- és rugby-pályát is — kijelöl­jék benne. A zöldelő pázsit legalább száz­húsz méter hosszú és nyolcvan mé­ter széles területet borít. A külön­böző atlétikai számok helye hiány­zik még, az alagutat most fejezik be, amelyen a versenyzők majd a pá­lyára jutnak. Mert köröskörül, a betonlépcsőzet alatt — amely hozzá­vetőlegesen harminc—harmincötezer ember befogadására elegendő —- nyolcvan öltöző, ugyanannyi fürdő­szoba épül. Ott helyezik el a külön­féle irodákat és más helyiségeket is. Szóval az alexandriai stadion ha­talmas és tökéletes alkotás lesz és méltó helye az első afrikai játékok­nak. Ezekre a játékokra már erősen folynak a készülődések. Kairó és Alexandria utcáin, de nem egy pályaudvaron is ott láthatók a pla­kátok, amelyek mind erről a nagy eseményről értesítenek bennünket. Fehér alapon vörös gerelyvető sti­lizált alakja tűnik az ember sze­mébe, átírva arab betűkkel, amelyek az elkövetkező nagy eseményt hir­detik. Kétféle olimpiai propaganda­bélyeg járja már több mint egy esz­tendeje és a sajtó máris sokat beszél az áprilisi eseményekről Ahogy az ember nézi ezt a gyö­nyörű stadiont, elgondolkozik, mi hozta létre? Mert az egyiptomi ‘sport, bármilyen jelentékeny és a j legutóbbi olimpiai szereplése során j elért szép sikerei révén eléggé is­mert is, mégis csak gyenge lábon áll | ahhoz, hogy ilyen alkotásokat hoa*

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents