Sporthirlap, 1929. február (20. évfolyam, 14-25. szám)
1929-02-02 / 14. szám
SZOMBAT, 1929 FEBRUÁR 2.3 SPORTHÍRLAP A magyarok átengedik Barcelonának a vizipólótorna rendezését és azon a magyar csapat nem vesz részt Írta: Bús Fekete László A Magyar Úszó Szövetség elismerésre méltó munkával és lelkesedéssel augusztus 14. és 20. közti napokra Budapest számára biztosította Európa egyik legnagyobb sporteseményét. Még Amsterdamban kezdték a munkát,és azóta itthon folytatva megszerezték a világ legjobb vízipóló csapatainak részvételét azon, a hatos tornán, amelyet a Szövetség a pesti Császár-fürdő medencéjében készült megrendezni. Ez a hatos vízipóló-torna túl minden sportbeli jelentősége a szívügye is a magyar sportpublikumnak, hiszen módot ad a magyar válogatott csapatnak, hogy hazai környezetben, hazai közönség biztatása mellett revánsot vegyen a német csapaton, amely Amsterdamban szerencsétlen körülmények között elütötte a világbajnokságtól. Donáth Leó, Kiss Géza és Komjidi Béla hosszas tárgyalások és úgy az ISPS' 1 E *- erkölcsi, mint az anyagi felelősség vállalása mellett biztosították a világbajnok németek, a harmadik helyezett franciák, továbbá az Amsterdamban kitűnően szerepelt belgák és a vízipóló őshazájának képviselői, az angolok részvételét, akik Amsterdamban szintén megmutatták, hogy még mindig a legelső klasszishoz tartoznak. És mindezekhez biztosították a kitűnő svédek részvételét is, akik Arne Borg miatt nem indultak Amsterdamban, nehogy a világ legnagyobb úszóját, aki egyúttal csapata legkiválóbb játékosa is, túlterheljék a vízipóló meccsekkel. De hogy a svéd csapat igazán a legelső klasszis, azt legjobban a pesti Európabajnokság bizonyítja, ahol a svédek a magyarok után amásodik helyre futottak be! Természetes tehát, hogy annak az öt nemzeti csapatnak a világbajnokságban másodiknak befutott és kétszeres Európa-bajnok magyar csapattal való küzdelme az év legnagyobb sporteseményének ígérkezett és nemcsak mi, pestiek, hanem az egész világ figyelme már most Magyarország felé irányul, ahol augusztusban reális körülmények között, (nem kiesési kuparendszerrel, hanem körmérkőzés keretében, ahol mindenki mindenkivel játszik), eldől, hogy melyik is a világ legjobb pólócsapata. Ilyen előzmények után természetesen a magyar csapatnak fokozott munkával kellene készülnie a nagy összecsapásra, ahol a dicsőség babérlevelei, vagy a bukás szégyene várakozik reánk. A magyar közönség nagyon jól ismeri uszodaviszonyunkat és így nem kell bővebben kifejtenünk, hogy a mi fiaink téli tréningje boxból és tornából áll, amíg a nagy ellenfelek fedett" uszodákban, formájuk és állóképességük állandó fokozásával készülnek a nagy erőpróbára És amíg itthon a fedett uszoda gyors elkészítése helyett nyilatkozatok fogalmazásával töltik az idejüket a hivatalos körök, külföldön áll a legszigorúbb tréning, sőt nemzetek közti válogatott mérkőzések során igyekeznek a csapatok a legnagyobb formára feljutni. Két ilyen mérkőzés volt vasárnap Európában. Az egyik Tourcoingban, Franciaországban folyt le Franciaország és Belgium között és eredménye: Franciaország—Belgium 3:3. Megjegyezzük, hogy Tourcoing Franciaország kis vidéki városa, mindössze 40.000 lakója van, de gyönyörű fedett uszodájában a francia játékosok állandó vízi tréninget tartanak. A másik nagy meccs Berlinben volt, ahol a német válogatott csapat állt ki a berlini együttes ellen és az eredmény: Németország—Berlin 8:6. A külföld ilyen készülődése mellett idehaza komoly tréningről egyáltalán szó sem lehet és a fedett uszoda ügyének állandó elodázása még lelkiekben is letöri a szomorúan tornázó fiúkat. Ilyen szituációban nem is lehet helyteleníteni a MUSz vezetőinek a lemondását, amelyet éppen a napokban határoztak el és ma már bizonyosnak látszik, hogy a márciusi közgyűlés után, a felelős vezetők visszavonulása miatt kormánybiztos fog fedett uszoda hiányában a válogatott keret élén tornázni. Et nunc veniam ad fortissimum! Barcelona városa tudvalevőleg nagy világkiállítást rendez az idén és hetek óta formális könyörgő leveleket intéz Donáth Leóhoz, a Nemzetközi Úszó Szövetség magyar főtitkárához, hogy engedjük át nekik a Budapestre tervezett hatos pólótornát Kérésüket azzal indokolják, hogy egyrészt minden áldozatra hajlandók, másrészt pedig csak ettől a szenzációs sporteseménytől, amelyre az egész világ felfigyel, remélik a kiállítás világsikerét és a város nagy idegenforgalmát. Barcelona kérése szerdán kerül a MUSz intézőbizottsága elé, ahol a szövetség előadója a következő tragikusan hangzó hivatalos indítványt fogja tenni: — Tekintettel a magyar tréningviszonyok tarthatatlanságára és a külföldi ellenfelek hatalmas készülődésére, a magyar Szövetség engedje át Barcelona számára a hatos póló-torna megrendezését és mivel a magyar csapat kényszerű rossz formája miatt Pesten nem startolna győzelmi esélyekkel, a Barcelonában tartandó pólótornán ne vegyünk részt! Ne vegyünk részt azért, mert semmi szükség nincs arra, hogy idegen pályán, idegen közönség előtt, a tréningjében visszamaradt magyar csapat súlyos vereségeket szenved zon létre és ekkora áldozattal vigye előre a sport ügyét. Valójában még igazi, az egész lakosságot átfogó sportéletről, amelynek gyökerei mélyen nyúlnának le az arabok életébe, beszélni sem lehet. Olyan ez a sportélet, mint amilyennek a stadion tűnik, amelyen alig van fedett nézőhely, mindössze a király díszpáholya és mellette két kisebb tribünrész fedett, de ezek a tetők is inkább a nap ellen védik a nézőt, mint az eső vagy más ellen. Az egyiptomi sportélet viszont olyanformán tűnik az ember szemébe, hogy van már teteje, mert remek stadionnal, jobbnáljobb pályákkal, sporttelepekkel rendelkezik, de nincs alapja, mert a nép széles rétegeit csak most kezdi meghódítani a sport. Hol van még az idő, amikor a tökéletes sportszellem és a tökéletes sportfegyelem igájába hajtja a fejét ez a sok nagy értéket, de éppen annyi keleti bűnt is hordozó nemzet? Az alexandriai stadion nem az egyetlen alkotása az egyiptomi sportnak ebben az esztendőben. Tavaly még csak a körvonalai látszottak az Olimpic-pályának is, az idén már annak a kitűnő gyepén játszotta le a Hungária két alexandriai mérkőzését. Ebben a városban tehát egy év alatt két tökéletes sporttelep épült, pedig a régiek is használatban vannak még. S ezt mind az arabok építik, akik versenyre akarnak kelni az európaiakkal és ezen a téren sem akarnak elmaradni tőlük, különösen pedig az angoloktól. Egészen természetes, hogy a sport az angol katonák bakancsával vonult be Egyiptomba, akiknek felszereléséhez éppen úgy hozzátartozik a futballcipő, a hoki- vagy a teniszütő és a rugby-labda, mint akár a sivatagi sisak, a páncélvonat, a homokfutó autó vagy a repülőgép, amely búgva-zúgiva éizeli, hasítja a levegőt a Nílus völgye felett és hirdeti az angol világuralmat. Az angol katonák laktanyái valóságos sporttelepek. Az épületek körül hatalmas térség terül el mindenütt és ezeken a térségeken nem láthatsz sem sajkákat, sem golyófogókat, sem más harcászatra emlékeztető dolgot, hanem mindenütt futball- vagy hokikapu mered eléd, gyönyörűen ápclt füves vagy homokos talaj terül el köztük, vagy a katonai kaszinó mellett a nomnás teniszpályák légióját fedezed fel. És nem mehet el az ember a Milusparti óriási kaszárnya mellett, hogy az udvarán, pályákon ne futballozzanak, vagy legalább is ne húznák a hengert a bakák, akiknek a kevés szobrázat, még kevesebb manőverezés mellett a sport az egyetlen — de kötelező — foglalkozása. De az itteni katonaságnak még mindig kevés az a sportalkalom, amit a laktanyák körüli pályák nyújtanak. Állandóan meccselnek az arab csapatokkal — magam is két ilyen futballmeccset láttam — és hol ezen, hol azon a sporttelepen jelenik meg két katonai autókáz, amiből egy-egy csapat dresszbe öltözött baka száll ki és futball- vagy rugby-meccset játszik, a mérkőzésre kibérelt pályán. Mindegyiknek megvan természetesen a rendes sportfelszerelése és a legteljesebb sportszerűséggel küzdik végig a mérkőzéseket. Ne gondoljuk, hogy ezek a katonák mind úgy rúgják a labdát, mint valamikor Woodward, vagy úgy ruvleyznek, mint valami amerikai profi. Nagyon is „katonai” nívón mozog a sportkészségük, de a sportolással, a szabadtéri játékokkal edzik a testüket, őrzik meg üdeségüket és szerzik meg a harci készséget, amire a gyarmati katonának fokozott mértékben szüksége van. És a katonák nyomán beözönlött angol lakosság, amely a nagyszerű épületekkel, csodás szállókkal, villannyal, csatornázással, vonattal, géppel a modern kultúrát kente rá erre az ősi földre, szintén a sport birodalmába menekült, hogy unalmát elűzze az élet egyhangúságában, hogy erejét őrizze és növelje, hogy egészségével, ruganyosságával, testi és szellemi üdeségével munkakészségét megtartsa, növelje, mert csak így képes kibírni a klíma szokatlanságát és állani a versenyt a kevesebb tudású, de kíméletlenül kapzsi, ravasz és álnok benszülöttel szemben. Az alexandriai és a kairói Sporting, amely eredetileg az angolok, most már általában az európaiak sporttelepe, «rye»verfl«4 éves sporthíre, amelybe élvezet belépni. Az alexandriai jóformán a város szívében, a Varrós szintén egészen közel a város közepétől, a Nílus két ága között terül el. Mindkettő óriási területet foglal el és mindkettőn megtalálja mindenki a sportlehetőségeket a sport kiágaira. A teniszpályák egész légióra — Alexandriában 36 van ■— mellett gyönyörű golfpályák sorakoznak. Odébb a lovaspóló- és rugbypálya üde zöldje szinte harsogja, milyen gonddal ápolják, mellette pedig a futballpálya kapui emelkednek s a hokipályák gyepszőnyére húzódik óriási terület áll a lovaglók rendelkezésére, míg az egész telepet körülfutja a lóversenypálya, melyen síkversenyeket és ügetőversenyeket egyaránt tartanak. Nézőteret, nagy tribünöket hiába keresünk. Mindössze a versenyteniszpálya körül találhatunk a nézők számára épített nézőteret és a lóverseny céljánál kisebb tribünöket. Az óriási telepen, a ligetben, amelyet itt-ott, különösen a klubház körül pálmák és más növények, virágok díszítenek, valósággal elvész az a néhány épület és tribün, amire itt szükség van. Látszik, hogy ezeket a telepeket nem a nézőtömegeknek, hanem a sportolók tömegeinek építették. S ha az ember szombaton délután, vagy vasárnap kimegy a Sportringre, akkor látja, hogy itt valóban tömegek sportolnak. A földszintes klubházban természetesen kényelmes öltözők, társalgó és olvasó terem, — a világ minden részéből való lapok erdejével és könyvekkel felszerelve — azonkívül hatalmas vendéglő, klubkaszinó van, melynek hűvös fák alatt elterülő terraszáról nem megy be az ember egész nap a város házai közé, ha egyszer ide kijött. A Sporting-kluboknak eredetileg csak angolok lehettek a tagjai, de most már az európaiak mind belépnek. A tagsági díj nem is sok — évi 7 font, vagyis kétszáz pengő, — ha meggondoljuk, hogy mit nyújt a Sporting a tagjainak. De nem is ebből tartják fent a remek telepet és ápolják oly tökéletesen a pályákat. A klub főjövedelme a lóverseny, amelybe éppen úgy nem szól bele senki, mint bárki másba itt Egyiptomban. Az állam egyáltalán nem törődik azzal, hogy ki mivel foglalkozik, hogy milyen üzletet nyit vagy miféle szakmában dolgozik. Nem kell itt sofőrvizsgát tenni, ha valaki autót akar vezetni, de ha elütsz valakit, ha nem tudsz hajtani, éppen úgy felül a