Sporthirlap, 1929. augusztus (20. évfolyam, 88-101. szám)

1929-08-01 / 88. szám

2 sportférfiú,­­ maga Dréhl államtit­kár, Lingauer Albin és az MLSz el­nökségének két nagytapasztalatú tag­ja: Zsarnóczay János és Tibor La­jos. A népjóléti minisztérium palotá­jában este negyed hétkor kezdődött ez a tanácskozás és hét óra tájban véget is ért. A megbeszélések a leg­szigorúbban értelmezett zárt ajtók mögött folytak és azokról a jelen vol­tak egyike sem adott részleteket. Még arra nézve se sikerült a tárgyalásban résztvevő urakat nyilatkozatra bír­ni, hogy a föltett problémák tekin­tetében ez a tanácskozás milyen eredményre jutott. megbeszélések, amelyeken valószínű­leg Zsarnóczay János is részt vesz. Hogy voltaképpen miről folyik a­ szó, azt senki sem tudja. Sz­abad talál­gatásokra vagyunk utalva­­tehát, hogy mennyiben igazak a szárnyra kell kósza hírek: igaz-e, hogy a Vasasokat békésen félre lehet majd állítani a Sabaria útjából. Vagy igaz-e, hogy a szövetségben komolyan foglalkoznak a Vasas—Sabaria , mérkőzéssel, mint amely a 13-as létszám megoldási lehe­tősége lenne.­­ Ezekre a kérdésekre cs­ak­ a legkö­zelebbi napok adnak majd választ. Az MLSz elnöksége ma is helyreism­ti, hogy a lefutott verseny után felemeljék a létszámot így indult el az MLSz Vilmos csá­szár­ úti székházába Lingauer Albin Tibor Lajos társaságában. Erre az információs találkozásra Zsarnóczay János másirányú elfoglaltságára való tekintettel már nem ment el. Míg a PLASz elnöke a profiszövetség vezé­reivel szűkebb értekezésre vonult vissza, azalatt volt alkalmunk az eln­nöksági szobában várakozó Tibor La­jossal rövid beszélgetést folytatnunk, amely azonban kevés szóban is nagy­­jelentőségű.­­ Az államtitkár úrnál való mai tanácskozásainkról sajnos nem áll módomban semmiféle közlést tenni. Egyesegyedül annyit mondhatok, hogy az MLSz elnöksége, amely a bajnokság lefutása után elhatá­rozott létszámemelést helytele­nítette, ma is ezen az álláspon­ton áll Ezt a meggyőződését nem érintette az sem, hogy újabban a létszámemelés ügyének indokai között nagyon hang­­súlyozottan merültek fel bizonyos gaz­dasági kérdések. Tovább ezzel az el­nökségnek dolga nincsen, az ügyet végeredményben az al­­szövetség (PLASz) újabb rend­kívüli közgyűlése fogja eldön­teni. A PLASz elnöki szobájában ezután bizalmas tanácskozás folyt, melyen Lingauer Albin, Csányi József dr., Fodor Henrik dr., Kopfensteiner Manó, Barna Sándor és Herzog Edvin vettek részt. Fél tíz óra felé hagyták el a szövetség helyiségét a fent említet­­tek és annyit még megtudtunk, hogy ma, csütörtökön este tovább folynak a A kapufafűrészelés pedig az erzsébetieké... Nem engedhetem a pesterzsébeti dicsőséget. A héten valaki nagy be­tűkkel megírta, hogy a wekerletele­­piek megint mit találtak ki: elfűré­szelték a kapufát, hogy ne lehessen játszani. Hát ez az, ami engem sür­gősen szólásra kényszerít. Senkitől el nem tudná azt lelkes pesterzsébeti viselni, hogy a szabályok határain táncoló újdonságokat más falu ne­veltje módolja ki. Azt különöskép­pen nem szenvedhetnék mi pester­zsébetiek, hogy éppen a szomszédos Wekerletelep merészkedjen az elsőség dicsőségére pályázni. Megszolgáltuk mi a becsületünket illően, adassék az meg nekünk. A nagyobb hitelesség okából álljon itt a történet, amely elsőnek alkal­mazta a kapufa-fűrészelés míveletét, mint futballszerencsejavító országos jelentőségű intézményt. Három éve ennek az ügynek, nemes barátom, Schröder Ágoston uram most már teljes őszinteséggel elmondhatja a részleteket is. Tudják önök, hogy ki az a Schrö­­der Ágoston? Délceg, takaros úr­at kérem Pesterzsébeten, övé a nagyará­nyú temetkezési vállalat autóstul, lo­vastul, mindenestül. Hivatalára nézve akkoron nem tartozott Schröder ba­rátom semminemű politikai párthoz, mivel éppen a futballban volt elfog­lalva. Nem volt abban hivatalos sze­repe itt sem, csak egyike volt a név­telen futballdrukkereknek, akiknek azonban éppen Pesterzsébeten nagy hatáskört szabott ki az Úristen, hogy minden időkben szörnyen sok galibát okoztak a pesterzsébeti futballveze­tőknek, egészen egyéni vállalkozá­saikkal. Ilyesmiről lenne szó most is. Mert hiába nem volt tisztsége Schröder uramnak, azért ő a klub ügyeit szerfölött a szívén viselte és nem kellett külön felhatalmazás ah­hoz, ha szerető drukker szívével úgy vélte, hogy végre kell hajtania vala­mit. (Egy temetkezési vállalkozó szí­vét sokkal meghatóbb dolgok edzették meg.) Ám azért nem volt egyedül Schröder Ágoston, mert maga mel­lett tudhatta egész Pesterzsébet fut­ballrajongóit. Mindig is azt tartot­ták a pesterzsébetiek a rendes klub­ügyeket intéző vezetőkről, hogy azok nem csinálnak „semmit", és ezért a lelkük mélyén tökéletesen kibékült meggyőződéssel vállalkoztak minden­nemű galibás ügyekre. Egyszóval Schröder Ágoston mellé odaállt a híres Gallogi. Csak így hív­ják röviden ezt a szikár óriást, aki a tekintélyét akkor szilárdította meg különösképpen, amikor egy „ellensé­ges”­ határbírót intézett el szívének nemesebb indulataival akként, hogy a tömegből egyszerre csak kinyúlt egy vasmarok (az erzsébet utcai pá­lyán akkor még közel volt a határvo­nal), megfogta a határbíró gallérját hátulról, nyomban utána egy másik marok pedig lesújtott, amire az első számú marok a határbírót visszalökte. .Hát ez volt a Gullogi. Hanem ismét­lem, ez az eset is az őskorban történt, viszont a három év előtti időkben Galloginak a bátorsága még csorbí­tatlan volt. Akkoriban folyt az utolsó amatőr­bajnokság. Arról volt szó, hogy a szépen küzdő ETC bennmarad-e vagy pedig a VÁC megelőzi. Közeledett az utolsó forduló, ahol az ETC-nek a Lágymányoson a BEAC lett volna az ellenfele. Igen ám, de a BEAC is rosszul állt és nagyon jó lett volna előre tudni, hogy a Hungária­ úton szerez-e pontot a VÁC az MTK-tól. A BEAC talán nem teszi rá az életét arra a mérkőzésre, ha megtudja a hungáriaúti eredményt. Ez volt Schrö­­der Ágoston körültekintő elgondolá­sa, amit ilyen határozott eszű ember­nél hamarosan követ a tervezés. Annak a mérkőzésnek n­em szabad megtörténni a Lágymányoson. Ki­egyezést csinálni a BEAIC-cal? El­képzelhetetlen, hogy ebbe az egyete­miek belemenjenek. Ez volt a nézete Csernus Károly hadnagy uramnak is, aki mostanában már városi tisztvi­selő, de abban az időben még a fut­ballal törődött nagyon sokat, ő is csak úgy a lelke sugallatára, mint Schröder Guszti, nem volt hivatalos szerepe neki sem. A kettejük beszéd­jéből villantotta ki egyszerre a Schrö­­der Guszti, hogy el kellene fűrészelni a kapufát, menjen tönkre. Csak any­­nyira állítsák fel, hogy délelőtt az első mérkőzésen összedőljön. Aztán akkor majd nézze a BEAC, hogy hol talál vasárnap ácsot, aki megcsinálja neki, meg szövetséget (ez már megint a Csernus esze), amelyik az új kaput hitelesíti. A határúti villamoson tehát együtt utazott a három derék férfiú, akiket tíz óra tájban az egyesületért való forró szerelem indított útnak. Gallogi egy kis fűrészt szorongatott a kabátja alatt. Nagyot nem hozhatott, feltűnő volna, ezt a komájától csente el. De hozott mást is, mert előrelátó ember erre is gondol. Kis létrát vert össze néhány Lécdarabból. Alig méteres, s csak éppen akkora, hogy az ember hir­­­­telen odatámassza a kerítésnek és át­vesse magát rajta. Nem lehessen tud-­­ni, hogy mi történik. Hanem ezt a lét­rát csak úgy­ kilógatták a pótkocsi ele­jén az éjszakába és a másik két baj­társ is úgy állt, hogy villamos járó ember valahogyan észre ne vegye a szörnyű szállítmányt. A közvágóhídnál véget ért az utazás. Pesten úriember nem mehet át ilyes­féle rekvizitumokkal. A társaság tehát gyalog nekivágott az összekötő hídnak és az éjszakában szépen elérkezett a Lágymányosra. Tizenegy óra felé járt az idő. A BEAC-pályáinak a kapuja elé for­dultak és behatoltak a sötét térre. Jól ismerték a járást, hiszen jártak arra az ETC-vel. Indultak beljebb, át a felső pályán, le a tribün és az alsó pálya felé. Az úton szembejött velük a pályaszolga. Megismertél­, de az nem ismerte az erzsébetieket. Meg­kérdezte, hova tartanak. Csernus gyorsan odavágott egy BEAC-ista nevet, akiről tudni kellett, hogy csak­nem minden este ott van­­a klubház­ban. A szolga hátra mutatott és ment tovább az utcára. Az expedíció tagjai tanácstalanul álltak egy percre. Az­tán abban maradtak, hogy a szolga nem ismerheti meg őket napvilágnál, hát csak gyorsan munkára. Csernus állt őrt a klubház előtt, majd fütyülni fog egy divatos nótát, ha jönne ve­­laki. A másik kettő meg nekivágott a koromsötét pályának. Gallogi nekitérdelt a kapufának, rátette a fűrészt és munkába fogott. A kis kéziszerszámot azonban régen, használhatták, mert nyikorogni kez­det­t és alig egy-két másodperc múlva szörnyű, ugatásban tört ki a pá­lya­­szolga méteres kutyája. A munka egyszeriben abbamaradt, a kutya ott ugrált körülöttük, távozni kellett, amilyen gyorsan csak lehet. De nem / ' O -SPORT HÍRLAP * CSÜTÖRTÖK, 1929 AUGUSZTUS 1. ­ Nagyarányú játékoskivándorlás ■ indult meg Jugoszláviából Franciaországba A sajtó azt üriLSx-Siez hasonló erélyes intézkedéseket követel­­a Jugoszláv szövetségtől - Viharok a­ meg­semmisített Hajdúk—BSK mérkőzés kört? — A sriajduk pontveszteség nélkül áll az országos bajnokság élér. A megsemmisített BSK­­ Hajdúk ju­goszláv bajnoki döntőmé­rkőzés körül nagy csatározások dúlnak , most a ju­goszláv szövetségi életben. Az intéző­­bizottság ugyanis augusztus 25-re tűzte ki az új mérkőzést, még­pedig Spalató­­­­ba, ami a BSK táborában nagy megrö­könyödést és élénk tiltakozást váltott ki. Hamarosan meg is felebbezték az intézőbizottság határozatát az igazgató­­tanácshoz, azt kérve, hogy augusztus 25-ike helyett szeptember 22-ike, vagy 29-ike legyen a mérkőzés időpontja, színhelyül pedig Spalató helyett Zágrá­bot kérik. Felhozza a BSK felebbezésében azt az indokot, hogy a szövetség, a legutóbbi közgyűlésen, augusztusra tilalmi időt rendelt el s ezt a közgyűlési határoza­tot az intézőbizottság nem dezavuálhat­ja. A mérkőzés színhelyére vonatkozó kérését azzal támasztja alá a BSK, hogy az első spalatói mérkőzésre 35.000 dinárt fizetett rá s mivel összes vasúti kedvezményeit elhasználta, most 30.000 dinár ráfizetése volna. Az új mérkőzésre egyébként magyar bírót kér a BSE. A multiheti szenzációkkal kapcsolatos másik híres óvás nem járt eredménnyel. ..A Spalatóba kiküldött kéttagú vizsgáló­­bizottság nem találta beigazoltnak a Hajdúk elleni vádakat és így a HASK óvását elutasították. S most valamit az országos bajnok-s­­­Ságokról. A vasárnap lezajlott orszá­gos mérkőzések után már csak egy csa­­­­pat dicsekedhetik a veretlenség nimbu­szává­. Ez a spalatói Hajdúk, amely eddig, még nem mozdult ki otthonából. A Gerő Ferenc által nagyszerűen ve­zetett mérkőzést a Jugoszláviában kis Uruguaynak hívott Hajdúk ismét meg­nyerte, ezúttal a zágrábi Gragyanszki ellen 2:0 félidő után, 4:1-re. Ezzel a mérkőzéssel már elveszett a, Gradjansz­­ki minden reménye arra, hogy megnyer­je a bajnokságot. Az eddigi állandó favorit­­BSK is ki­kapott, ami elég nagy meglepetésnek számít, pedig a Hask-tól szinte elvár­ták Zágrábban ezt az er­edményt. A Hask ugyanis amolyan Bolcskay-szerű csapat, amely éppen a nagy favorit okát szokta elverni, hogy azután egy biztos­nak látszó mérkőzést veszítsen el. A mérkőzés, melyet Hask a félidő 2:1 eredménye után 3:1-re nyert, igen szép sportot nyújtott. Különösen brillírozott a védelem, amely kolosszális harcot foly­tatott a BSK csatársorával. A jugoszláv országos bajnoki döntő jelenlegi állása ezek szerint a következő: Hajduk 3 3 —1­ — 13:5 6 HASK 4 2 -4 2 8:9 4 BSK 2 1 —­ 1 6:4 2 Jugoszlávia 3 1 — 2 4:6 2 Gradjanszki 4 1 — 3 5:12 2 Jugoszláviában most óriási felháboro­dással tárgyalják a legújabb játékos­csábítási eseteket. Elkeseredetten han­goztatják, hogy a gyermekcipőiből ép­­p ki­- hogy kilépő jugoszláv futball szá­mára igen érzékenyek ezek a vesztesé­gek. Legújabban a Jugoszlávia két játé­kosa, Dobrijevics és Popovics jelentett­­be egyesületének távozási szándékát, még­pedig Franciaországba. Ugyancsak Franciaországba vándorolt a belgrád Szokó válogatott centerhallja, Komnagc , vele együtt most már kilenc elsőrangú jugoszláv játékos helyezkedett el Montpelliersben, ahová előszeretettel vándorolnak a ju­goszláv játékosok. A belgrádi és zágrábi sajtó erélyes intézkedéseket követel / hangoztatja, hogy a jugoszláv szert­ségnek az MLSz mintájára, akár a hatóságok igénybevételével is meg kell akadályozni a kivándor­lást,­­ mert ha ez így megy tovább, tönkremegy a jugoszláv futball. Felelősségre kell vonni a francia szövetséget — írják a lapok — s ha ez sem használ, úgy a FIFA­ orvosolja ezt a sérelmet. Hangoz­tatják azt is, hogy a játékosvándorlá­sok érdektelenné teszik a bajnoki mér­kőzéseket is, mert hiszen a közönség érdeklődése bizony nagyon megcsappan­hat, ha az összes elsőrangú játékosok eltávoznak. Mindezek betetőzéséül két válogatott jugoszláv játékos, Ljubiurics és Sotirovic — bevonult katonának. Most vasárnap az országos döntők során Belgrádban a BSK—Jugoszlávia, Zágrábban pedig a HASK—Gradjanski mérkőzésre kerül a sor. Bezlekovich Sándor: Leégett a tribün, elmarad a Hun­gária kassai mérkőzése. A Kassai SC lemondta a Hungária ellen ter­vezett nemzetközi mérkőzését, mely­nek augusztus 11-én kellett volna Kassán lezajlania. A Kassai SC sporttelepének a tribünje ugyanis a napokban leégett és az egyesület minden törekvése meghiúsult, hogy a mérkőzésre más pályát szerezzen. Ennek következtében a Hungária elejtette az augusztus 15-ére terve­zett zsolnai mérkőzését is és a sze­zon elején pusztán magyar egyesü­letekkel fog mérkőzni. A Nemzeti és az NSC ma délután fél 6 órakor tartja első nagy, közös tré­­ningjét a Millenáris-pályán.

Next