Sporthirlap, 1931. január (22. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2 fizetett testnevelési adó jelent s ilyen-­­formán tehermentesítik a futballsportot. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy az OTT állami segélyét évi hat­van-hetvenezer pengővel emeljék, hi­szen az az ötven százalék, melyet most az OTT megtart magának, 1931-ben aligha fogja ezt az összeget túlhalad­ni. Ez a hatvan-hetvenezer pengő vi­szont a futballsportnak az életét je­lentené. Belátván a labdarúgás nagy nemzeti jelentőségét, lehetetlen to­vábbra is folytatni megadóztatását. A labdarúgást kivétel nélkül minden egyesületben — amatőrben és pro­fesszionalistában — deficittel foly­tatják. Hogyan szabad megadóztatni olyan intézményeket, melyek mecénások jóindulatából képe­sek csupán fenntartani magu­kat?! Azt várom, hogy 1931-ben ezt végre mindenki belássa. Szeretettel, barát­sággal. — Kétségtelen, hogy a mai bajnoki rendszer lénye­ges változtatásokat igényel, azonban a Nemzeti Liga eddig kiala­kult formáját megvalósíthatatlannak tartom. Az elvi kifogásokon kívül gyakorlati aggályaim is vannak. Például nem tudom elképzelni, hogy egy 16-os létszámú Nemzeti Ligában hogyan utazhatnának az amatőr já­tékosok. Mindettől függetlenül, én úgy gondolom, hogy a bajokat az OTT által diktált rigorózus kettéválasztás okozta, ezért tehát először is az OTT-val kellene valamilyen megállapodást létesíteni egy újabb változtatásra vonatkozóan. Amíg ez nem történik meg, addig hiába gondolkozunk a részletkérdé­seken.­­ Az MLSz egyik legfontosabb gyakorlati problémája a bírókérdés, melyet szintén az új esztendőben kí­vánunk megoldani. A legutóbbi elnöki ülésen, a BT vezetőivel együtt, már tárgyaltunk is erről az ügyről és azt hiszem, sikerülni fog ezt a kérdést közmegelégedésre elintézni. A BT autonómiáját nem akarjuk megszün­tetni, ellenben a kartell megváltozta­tásáról lehet szó. A bíróküldést és a bírófegyel­mezést az MLSz hatáskörébe vonjuk, oly módon, hogy felállítunk egy öt­tagú bizottságot, mely az országos szövetségben intézné ezeket az ügye­ ! Sí felszerelve P ‘4fl -ü sóraingségü.talp.bot,keléssel * “wl Garantált vízmentes cipővel P 60.— !" Neumann Géza sportáruháza VI., Nasrymezőv utca 50. — VIII., Rákóczi-út 45. — IV., Hass-bazÁr 3. ! két. A bizottságba két tagot delegál a BT, két tagot az országos szövetség és elnöke az MLSz egyik elnökségi tagja lesz. Miután a BT-ben minden bonyodalmat a bíróküldések okoztak, ez a megoldás preventíve megakadá­lyozná a BT zavarait, tehát békésen, nyugodt atmoszférában foglalkozhatna a bíróneveléssel. Mert véleményem szerint a BT-nek ez a legfontosabb önálló feladata. A bíróküldések és a bírói fegyelmi ügyek tulajdonképpen a labdarúgó­­sporthoz tartoznak, hiszen a bírásko­dás nem önálló sport.­­ Külföldi vonatkozásban remélem sikerülni fog békét kötni a románokkal is, amennyiben ők is belátják, hogy a két ország sportbarátságát nem sza­bad olyan „presztizs-feltételek”-hez kötni, melyek az MLSz-re nézve meg­alázóak lehetnek. Mi bármilyen sem­leges helyen szívesen leülünk tár­gyalni a román futballszövetség veze­tőivel és hajlandóak vagyunk az őszinte sportbarátságra. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1931 JANUÁR 1. ­ A jugoszlávokkal való jó­viszonyunkat nem zavarta meg a Ferencváros szabadkai mérkő­zésének letiltása, mert már hivatalosan értesítést kap­tunk arról, hogy azon a napon, a jugoszláv király születésnapján, az egész országban futballtilalom volt, tehát a letiltás nem irányult a Fe­rencváros ellen. — Egyéb irányokban természete­sen továbbra is igyekszünk megőrizni és elmélyíteni a jó viszonyt. — A társadalmi egyesületek válsá­ga sem tűri a késedelmezést. Segí­teni kell azokon az egyesületeken, me­lyek a futballsportot kitermelték és naggyá tették, segíteni kell őket kü­lönösen azért, mert kereteiken belül társadalmi közösségek élnek a­­sport­­nak. A társadalmi egyesületek meg­mentésében az OTT és a kul­tuszkormány segítségére számí­tunk, hiszen ők is jól tudják, mit jelente­nek a társadalmi egyesületek Magyar­­ország számára. — A­ labdarúgósport helyzetének megjavítását természetesen nem csu­pán külső segítségtől várjuk, hanem magunk is igyekszünk minden téren takarékoskodni. A szövetségek új elhelyezésével máris jelentékeny megtakarítást érünk el, de összevonjuk az MLSz és a PLASz pénztárkezelését és könyvelését is, megszüntetjük az igazolásoknak or­szágos szövetségi intézését s általá­ban habozás nélkül végrehajtjuk mindazok­at a leépítéseket, melyek a szövetségek ügyvitelében nem okoz­nak fennakadást.­­ Ez a programunk nagy vonalak­ban az új esztendőre. Békét üzenünk mindenkinek, mert azt reméljük, hogy békében élve, szeretetre és megértésre találhatunk. S a futballsportnak első­sorban erre van szüksége. 18­8 2500 pengőt keres havonta, iirill i UH ru­házik a sólétfől, Ili­m Ili Ili 1 futballakadémiát tart Chilében, Milll vágyik a pesti élet után, de végül is újabb egy esztendőre leszerződik a chileiekhez Orth György, a legendás hírű, magyar futballista, amióta Dél- Amerikába trénernek szerződött, ritkán hallat magáról. Csak néha­­néha jut el hozzánk a kerülő úton valami hír a kitűnő sportember sorsáról és ilyenkor a magyar sporttársadalom nagy örömmel vesz tudomást Orth külföldi sikereiről. Most egyik barátjához, Schwim­­mer Imréhez írt levelet, amelyet Schwimmer úr szívességéből al­kalmunk van alább közölni. Santiago, november 29. — Édes Imrém! — Azt hiszem, hogy úgy Te, mint mindazok, akik engem szeretnek, megnyugvással ve­szik tudomásul, hogy nekem bizony itt sokkal jobban megy a sorom, mint gondoltam És most bizony semmi más nem húzna haza, mint a kedves pesti környezet, az engem szerető emberek és édesanyám. De hát most, sajnos, nem tudok a dol­gok állásán változtatni, bele kell nyugodnom abba, hogy itt, mindenkitől távol keressem meg a kenyeremet. — De panaszra okom nincs és kívá­nom mindenkinek, hogy olyan jól menjen a dolga és annyi szeretetben legyen része, mint nekem van. A chilei futballszövetség vezetősége szinte lesi a gondolataimat, minden nap gondoskodik szórakozásomról és igyekszik feledtetni, hogy most ide­genek között élek. A santiagói elit­­családokhoz bejáratos vendég va­gyok, hol itt, hol ott rendeznek zsúrt, amit nélkülem el sem lehet képzelni. És minden a legteljesebb megelégedésemre szolgálna, ha né­hány pesti ember is közöttünk volna. — Amint már legutóbb megírtam, most már vándortréner is lettem: a szö­vetségi csapaton kívül még há­rom egyesület tréningjeinek ve­zetését kényszerítették reám, természetesen külön fizetség mellett. Most már örömmel újságolhatom, hogy magyar pénzben közel 2500 pengőt keresek ha­vonta. A szövetségtől élvezett fizetésem tel­jes egészében megmarad, amit pe­dig a többi három egyesülettől ka­pok, az bőségesen fedezi megélheté­semet s még arra is jut, hogy édes­anyámnak havonként nagyobb össze­get küldhessek haza. — Az egyik egyesületem, a COLO­­COLO a kezem alatt szenzációsan feljavult és az itteniek legnagyobb meglepetésére a bajnokság győztese is lett. — Munkám elismeréséül az egyik tekintélyes lap „Orth” címen ripor­tot írt, amelyben többek között az is olvasható, hogy külön hálát kell adni azért, hogy egy ilyen nagytu­dású ember vette a kezébe a chilei futballisták kiképzését. A másik csa­patom egy itteni olasz emberekből álló együttes, a harmadik helyre ju­tott a bajnokságban és most az egyesületek között hatalmas harc indult meg meg­szerzésemért. — Ha most két test volnék, akkor vagyont tudnék keresni, mert itt még azt sem bánnák, ha valamennyi egyesületet én treníroznám. Május­ban — mint tudjátok — lejár a szer­ződésem, amennyiben csak egy évre szerződtem. De már most elkezdték a tárgyalást ittmaradásom érdekében. Jelenleg tárgyalásban állok és még nem döntöttem ittmaradásomat ille­tően. Úgy hallom, hogy a chilei szövetség anyagiak hiá­nyában nem hosszabbítja meg a szerződésemet. — Erre következtethetek abból is, hogy a szövetség elnöke, Ortega úr, éppen a minap kért fel nyilatkozatra, hogy akarok-e maradni. Beszélt ar­ról is, hogy ha a szövetség nem hosszabbítja meg a szerződésemet, úgy ő, ha kívánom, az újabb év ösz­­szegét előre kifizeti nekem, csak­hogy köztük maradjak. — Nem tudom, mit csináljak. Ér­dekem és az itteniek szívélyessége maradásra késztet s ha még hoz­záveszem, hogy a futballisták irán­tam való rajongása határtalan, ak­kor, azt hiszem, nagyon fontos számomra, hogy itt maradjak. — A futballistákkal csak kezdet­ben volt nehéz dolgom, mert bizony mit tagadtam, egy kicsit zabolátla­nok voltak. De már működésem első idejében rávezettem őket, hogy a fut­­balltudás mellett a testi fegyelmezés­­is igen fontos kellék és rövid idő leforgása alatt azok is kezes bárá­nyok lettek, akikkel szemben az egye­sület tehetetlen volt. Nekem minden sikerült, lehet, hogy személyem van ilyen hatással rájuk. Egyébként az itteni futballisták Rebró- és Hirzer-típusok. Játékukat a rakkolás (ala Rebró) és a réssel való játék (Hirzer) jel­lemzi, ámbár közel sincs annyi tech­nikai és taktikai érzékük és tudásuk, mint a magyar játékosoknak. Ám annyira ambiciózusak, hogy nem ke­rül sok fáradságba beléjük oltani a futballjáték minden készségét s ha még egy évig ittmaradok, úgy re­mélem, egyvonalba hozhatom őket az argentinokkal és uruguayokkal. — Néha kedvet kapok a játék­­­hoz is, ám csak könnyebb munkát végzek, mert ahhoz, hogy kedvemre kifut­ballozhassam magam, kevés időm van. Nem vagyok öntelt, de amikor én levetkőzve dolgozom a fiúkkal, ak­kor azok mint egy Istenre néznek reám és csodálkoznak, hogy ennyi minden van bennem. Most látom csak, mennyi hálával tartozom azok­nak, akik engem igazán megtanítot­tak futballozni. Az itteni­ szakértők már nem is hívnak másnak, mint futballakadémikusnak s amikor fut­­ballnagyságokról beszélnek, engem, mindenki fölé helyeznek. — A jó élet egyébként kezdi ter­hesen éreztetni a hatását. Nyugodt életem, a sok autótúra és minden más, közel tíz kilóval terhelte meg a fizikumomat és kezdek aggódni, hogy nagyobb hízásba megyek át. De majd csak valamit csinálok, hogy rugalmasságomat el ne veszítsem. — Kedves Imrém! Sokat gondol­kozom azon, mit csináljak. Marad­jak-e, vagy sem. Ám ha eszemre hallgatok, el kell fogadnom az újabb éves szerző­dést, amit határtalan szeretettel és ra­gaszkodással kínálnak fel nekem. December végén döntök maradáso­mat illetően. Ha Te, valamint a ked­ves otthoni közönség látná, meny­nyire magasztalnak, akkor csak egy tanács jönne számomra, hogy ma­radjak. Azt hiszem, ez is lesz dön­tésem. — Kellemes karácsonyt és újévet kívánok mindenkinek, Téged pedig sokszor üdvözöl igaz barátod Gyuri. ^BBHNEM CSODA I # N I* hogy nem tud bíráskodni, 1 ö#Horbi ha elfelejtette átnézni a h É^:A MELLÉNYZSEBBEN —- " " című játékszabálykönyvet. Még marén­— ■ -----deljen egy példányt a Sporthirlapnál

Next