Sporthirlap, 1931. február (22. évfolyam, 12-21. szám)

1931-02-03 / 12. szám

2 jesen egyedül álldogál, járkál, csak olykor látni heves gesztikulálásait. Meg van győződve arról, hogy ezt a mérkőzést ő vezeti. Szörnyű közelharc a budai kapu­nál, cuppog a sár, mint egy zuhatag, Lója úgy összegörbül a taccsvonalon, mint egy paragrafus. De következik egy ellentámadás, Takács I. zavartan áll és balról jött labdával Ember erő­teljesen gólt szerez (1:1). Blum Zoltán egy padon áll, eddig még egy árva szót nem szólt. Lója egyszerre rettentően megélénkült odaát, futkos, helyeket mutogat, ahova a játékos álljon, de ha tényleg odaáll és nem megy el onnan, Lója újra hevesen gesztikulál. Közben gyorsan támad a Ferencváros, cente­­rezés jobbról (ez a Csere­gyerek oly­kor feltűnően ügyes), Fábián vető­dik, véd, még kiált, hogy „enyém”, de Wéber túlbuzgó, pöccint, pont Lá­zár elé és a háló éppen üres. (2:1). Blum Zoltán megszólal: — Fábiánnak igaza■ volt. A budai vezetőségből egy úr leszi­várog Lója mellé, bizonyára külön­órára. Ferencvárosi fölény, Fábián néhány elegáns dolgot mutat be. Aztán budai ellentámadás, Lyka ügyesen előre szökik és keresztlab­dája ül (2:2). Lója megint hevesen gesztikulál, Blum néma a fapadon. A Ferencváros pedig a félidő végén el­­puhult, nem mutat semmit. Lója azt mondja, hogy a csapatán már látszik, milyen sokat dolgozott az eddigi tré­ningeken. Pedig még igazában nem is lehetett. Majd csütörtökön, a BSzKRT-pályán. Szünet után. Ferencvárosnál To­ros a centerhalf, a Budainál Schmidt jobbszélső, Kovácsi jobb­­half. Csere elsodorja Schustert, a fiú elalél, mire magához térítik, még hallhatja Lója szavait: — Mert már régen leadhattad volna. Érted? Takács orszájcigólt lő. Érvényte­len. Aztán Fábiánt szörnyű mun­kába veszik. Azzal kezdődik, hogy Takács II. kapásból gyilkos felső­­sarkos labdát lő, amit a budai ka- Élő piramis Csak egy pillanatra épült az embertorony, aztán azonnal összeomlott. — A csoportban Janics (B), Avar (A), Spitz (A), félig eltakarva Pemes (B), egészen eltakarva Mü­ller (B). — (Újpest—Bak TK.) 12. — Mozogni fiúk, mozogni. Nem látok semmit. Possák, mozogj. Kicsi, húzódj hátrább egy kicsit.­­Volentik labdát kap az altestibe. Bányai beszalad. Volentikot kiviszik. A második félidő előtt Bányai mu­tatja, hogy a kalocsnija alatt két pár zokni van, így ő is kikezd vele a nedvesség. Ezt mondom: — Nehéz lesz az összeállítás, mi? — Hát az nehéz lesz — mondja. — Körülbelül ez lesz a csapat? — kérdem. —­ Ez, amelyik itt játszik ? Ezt mondja. — Á. (Többet nem mond. B-t nem mond, pedig Á-t mondott.) Ellenben: Menjünk át a kabalaoldalra — mondja —, a P.­­Szabó oldalára, mert akkor lesz gól. Ha nem ott állok, soha sincs gól. (Átmegyünk.) — Huber fog védeni? — kérdem. — Talán egyelőre. Hadd térjen magához kicsit a Jancsi. Mozogni kell neki a tartalékban. Elvégre, ha Amsei játszott a tartalékban, ő is játszhat. — Löny­vel mi lesz?[­ — Fog játszani. Hát persze nem mindjárt. Ki kell várni. — Víg kimarad a csapatból? — U­gyan. Ezt ki mondta? Egyálta­lán nemi marad ki. — És Steiner lesz a­ balhalf? — Ez nem biztos. Semmi se biztos. Jól van Possák! (6:0). — Centerhalf? Interjú meccs közben Bányai Lajos, az Újpest trénere és Lengyel Miklós, a Sporthírlap munka­társa. — Semmi se biztos. A Volentik se biztos. Nézze, állandóan azokat az apró finom húzásokat csinálja. Ilyen tala­jon ezt nem lehet. Borsányi kedden már tréningbe áll. — Ő játszik? — Ez biztos. (P. Szabóhoz, aki el­ront egy ziccert.) Látod Gabi, a régi hibák. Rád állnak ezek a gyerekek, mind rád áll. Possák bele. Jól van! (7:0). — Csatársor? — kérdem. — Jó lenne tudni — mondja. — (Kiabál.) Ellaposodik az egész játék fiúk, mert rosszak a passzok. Kicsi vágd meg. Kicsit Lajos, így, a Pos­­sáké. Na ... (8:0). Borsányi odajön és ezt­ mondja: — Nézze meg a Spitzet, milyen okosan játszik. Mindig a lyukra áll. Szerintem nem annak kell játszani, akinél a labda van, hanem a többi­nek. Bányai: Szép volt. Jó az Albi. Bal­ra, úgy! Na látod, Gabi, ez a játék. Sí felszerelve P 3­1 -ifiEmfiségü.talp.bot,kitéssel I WWI Garantált vízmentes cipővel P 60.— Neumann Géza sportáruháza VI., Nagymező­ utca 50. — VlIi., Rákóczi-út 45. IV., Haris-bazár 3. pus elnyúlva elfog. (A régi Zsák csinálta így.) Még néhány parádés védés, de aztán a megzavarodott Schuster hirtelen hazaad egy lab­dát, de őrült erővel, élesen a léc alá, ezt nem tudta fogni Fábián (3:2). Laja dühösen lármázik: — Rögtön rúgjátok, első, hogy elrúgjátok. Már­mint a labdát. De Schmidt­­nek már nem használ a prédikáció, a hatosról egy rettentő nagy hely­zetet elpuskáz. Aztán Wéber Kendszer, a kis Takács tizenegyese gól (1:2). Már szürkül, későn kezd­tek. De egy csodálatos tíz percre még van idő. A Ferencváros óriási elánnal dolgozik, Buda most nem állja a nyomást. De ott van a ka­puban Fábián és egészen Zsák stí­lusában, hallatlan nyugalommal és rugalmassággal vetődik, lehúz, láb elé repül, energikusan öklöz, robin­­zonádot mutat be, ahogy a helyzet követeli. Tíz perc alatt vagy tizen­öt lövés gól nélkül. Ezalatt Laja éppoly csendes, mint Blum. A nagyon agilis kis Takács a végén mégis lő egy gólt, de a bíró megint annulálja ofszájd cí­mén, de nincs igaza. Viszont vagy ötször elnézi Schmidt ofszájdját. Mindezt a budai vezér fensőséges nyugalommal veszi tudomásul. Az utcán égnek a lámpák, mire vége a meccsnek. lasnr­ KEDD, 1931 FEBRUÁR 3. Másfél óra gólzáporban a taccsvonalon az újpesti trénerrel Az Újpest első kétkapus játékára készül. Sokáig készül el. Ellenfele a Bak TK. Ez már hamarább elkészül. A tribünön vannak. Az állóhelyen már közönség is van. Aschner elnök még a B­ csapat mérkőzése alatt ér­kezik páholyába. Mindenki föláll. He­lyet adnak neki. Jó helyet kap. Job­bat, mint a tabellán. A B­ meccs után az elnök lemegy az öltözőbe. Bányaival beszélget. Kérdem Bá­nyait, mit mondott Aschner. — Azt mondta, hogy a Löwy, a Gárdonyi, meg a Dormos már egész jól mozognak. Ezentúl már nem kérdem Bányait. Csak nagyon ritkán. Beszél ő magá­tól is. Bíró: Aschner Pál. — Fogjam a játékot? — kérdi a kis Aschner Bányaitól. — Ezen a talajon muszáj — mondja Bányai. Hozzáteszi: — Vigyázni­ kell, nagyon csúszik a talaj. A kis Aschner fehérben van, fehér selyem kötött pullóverben, ujj nélkül. Lehet, hogy a pullover nem selyem, de úgy néz ki. Úgy jegyeztem, ahogy a tréner mondta. (Nagy emberek mondásait mások jegyzik). Sorban: 1. — Possák, Possááák. (magya­rázóig) — még nem jött bele. 2. — Ezt rosszul csinálta a Jóska. Nem jól fejel a Jóska. (Kiabál) Jócska. Háttal fejel, így majdnem mindig az ellenfélhez kerül a labda. Most is a centernél van. Ha egyene­sen megy fejjel a labdába, ilyesmi nem történhetik. 3. (P. Szabóhoz) — Na jól van. Az ilyet nem kell elhamarkodni. Lá­tod, nyugodtan középre adtad, gól. (1:0). 1. — Látja, milyen elegánsan eteti a Possák a Ricsit (2:0). 5. — Gabikám, nem ész nélkül fiam, nem kell abból a szögből lőni. (Spitz is szól P. Szabónak, aki visz­­szafelel). — Szabó, csönd legyen. Még neki áll följebb. Intermezzo. Az egyik kis Bakista rászól Aschnerre: — Bíró, figyeljen! — Csönd! — mondja erélyesen Aschner és odaszól Bányainak: — Tisztán a lábáról ment ki. 6. — Vörös, ne kritizálj, mindent meg kell játszani. Úgy, tedd oda a lábad. Mellette... Na ugye (3:0). 7. — Kicsi, feszítsd meg a lábad, ne olyan puhán. (Hozzám.) —Ilyen­kor húzódik meg a láb, ha lanyhán tartja. 8. — Béla, erősebben! Menj utána! (Hozzám.) — Volentiknak még nincs meg a kellő érzéke. Nem ad erőt a passzba. Hiába, régen ját­szott. 9. — Possák, lőjj a 16-osról is! Messziről is lőni fiúk, lőni, lőni! Na... (4:0). 10. — A lukba tedd a labdát. Nyúlj utána. Szép... (5:0). 11. — Gabikám, centerez be, ne kombináljatok itt a sarokban. (Kia­bál:) Mondom, hogy vágd meg. (A visszahúzódó P. Szabó után:) —Kö­zépre játssz! Hallod, Gabi? (Hoz­zám:) Erről nem tud leszokni. MEGBÍZHATÓ­N­­ JÓ !

Next