Sporthirlap, 1931. augusztus (22. évfolyam, 69-77. szám)

1931-08-01 / 69. szám

«. adományokkal nagy nehezen eltün­tethetnék, a deficitet fokozó adókra nincsen pénz, így tehát nincs egyéb hátra, mint megtagadni az adók befize­tését és az OTT-re hárítani a felelősséget a futballsport generális beszüntetéséért, vagy pedig elkerülve minden további küzdelmet, lemon­dani a mérkőzések megren­­n­dezéséről. Ez a radikális álláspont már a magánjellegű megbeszélésen is ál­talános helyeslést keltett és való­színű, hogy a sürgősen összehí­vandó egyesületi értekezleten is fognak dönteni. A PLASz első ligája már amúgy is elhatározta, hogy amennyiben az adók ügyében nem teljesítik a futballsport ellen­állhatatlanul indokolt kívánságait, beszüntetik a labdarúgást. Félő, hogy erre valóban sor kerül. Pénteken délután már azt is jelezték az MLSz-nek, hogy ha az adókat nem engedik el, illetve legalább egy eszten­dős moratóriumot nem ad­nak minden adóra, az egye­sületek a Budapesten rende­zendő válogatott mérkőzé­sekre sem adnak játékosokat. " A Sporthírlap mindig közügy­nek tekintette azokat a sportága­kat, melyek nemzeti értéket repre­zentálnak. Éppen ezért súlyos kisiklásnak tartjuk azt a beállítást, hogy a labda­rúgósportot azért nem lehet megszabadítani elviselhetet­len terheitől, mert­­ a többi sportágak Los Ange­lesbe mennek a jövő eszten­dőben. A nyomorgó futball nem viselheti a többi sportág olimpiai költsé­geit. De különben is,­­ milyen pénzből fogják kikül­deni Los Angelesbe váloga­tottjainkat, ha közben itthon elpusztul a futball és meg sem fizeti a testnevelési adót?! Akik a futballegyesületek elke­seredéséből üres fenyegetőzéseket vélnek kihallani, súlyosan téved­nek. És ha idejekorán nem látják be tévedésüket, ők viselhetik a felelősséget azért a világbotrányért, amit a magyar futballsport ilyen pusztulása okvetlenül kelteni fog. Az olimpiára ki kell menni. Nem a mi feladatunk megmonda­ni, hogy honnan vegyenek pénzt rá (ámbár még mi is tudnánk erre anyagi forrásokat megjelöl­ni), de annyi bizonyos, hogy nem lehet megölni itthon a leghatalma­sabb sportágat azért, hogy a többi Los Angelesben megjelenhessen. Szebenyi Sándor. I JEGES LESZ AZ ARCA, Ha„ANIMO“ ! szilárd kölniofirm la es feát vesz, 1 vagy K I 2 P-ért a drogériában, ill i­szer táróim, I Főraktár 3 | Kozmochemia rt., Budapest, VII., Hermina­ út 8 a | 12 játékossal és­­ egy szövetségi kapitánnyal indul ma reggel a Hungária Temesvárra Szombaton reggel 9 óra 45-­kor utazik el a Hungária Budapestről Temesvárra, hova délután fél hat­kor érkezik. A csapatot 12 játékos alkotja, az összeállítás ez lesz: Újvári — Nagy, Mandl — Kléber, Kalmár, Sebes — Titkos, Cseh N­., Hauer, Ba­­rátky, Hirzer. Tartalék: Wéber. A csapat kíséretében utazik Kisfalvi dr. és Lenkey Imre, vala­mint hivatalos minőségében Má­­riássy Lajos dr., aki mint szövet­ségi kapitány az augusztus 23-i spanyol válogatott mérkőzésre való tekintettel kíváncsi a Hungária já­tékosainak a formájára. Máriássy így nyilatkozott temes­vári utazásáról: — Már kezdettől fogva meg aka­rom figyelni a játékosok teljes ig­mányit, és közvetlenül akarom meg­tenni észrevételeimet néhány játé­kossa­­l­ kapcsolatban, mert három hét múlva a spanyolok ellen ját­szunk, szeptember közepén pedig már Csehszlovákia ellen kell lejátszanunk Európa Kupa-mérkő­zésünket. »Sportot Támogatók Clubja« írta: Benedek Aladár Nyári szabadságomat az idén a Tátrában töltöttem és a Kassai At­létikai Club elnökségének szíves meg­hívására „részt vettem”, a tátrai ke­rékpáros - bajnokságban. Macskakör­mök közé teszem a részvételt, ne­hogy egy pillanatra is tévedésbe ejt­sem az olvasót, aki esetleg arra gon­dolhatna, hogy talán valami külön oldboy-plakettért magam is nyereg­be szálltam. Szó sincs róla, a „rész­vételnek” csupán a kényelmesebb részére vállalkoztam és csak a kí­sérő autó poha pamlagáról élveztem végig a versenyt, bár azt hiszem, elhiszik nekem­­— legalább is a ve­lem egykorúak —, hogy szívesebben csináltam volna végig „aktíve” a versenyt, ha az évek számából úgy hirtelenében le lehetne faragni vagy — huszonöt esztendőt. Mert körül­belül ennyi ideje, hogy magam is ott voltam a küzdők sorában, sőt a Kassai AC színeiben is vígan rug­dostam a gólokat a nagy rivális Eperjesi TVE kapujába. Régen volt, nagyon régen és ma már bizony inkább csak az emlékek­ből éldegélünk és az aktív sportolás helyett a fiatalságot buzdítjuk a sport művelésére, jómagunk legfel­jebb tapsolunk hozzá. Bocsánat, kissé elkalandoztam a tárgytól. Nem magamról akartam írni, hanem a KAC csodaszép tátrai kerékpáros bajnoki­­ versenyéről, illetve — miután már az is elköny­­veltetett a sport annaleszeibe — in­kább annak egyik etapjáról, amely élénken megmaradt az emlékezetem­ben. A kétnapos verseny első része Kassától Liptószentiványig ter­jedt, míg másnap a tátrai fürdőkön szaladtak keresztül a kerékpárosok. •Túl indult a miting. Csodaszép idő kedvezett a versenynek, sőt talán kissé forróbban is sütött a nap, mint azt ezen a vidéken megszok­ták és ahogy a biciklisták szerették volna. Viharedzett kerékpárosok csak úgy dülöngéltek a gépükön a nagy melegtől s bizony örültek, ami­kor dél felé váratlanul összetorlód­tak a felhők és jótékony esővel áz­tatták végig az országutakat. Ekkor meg hálatelt szemekkel tekintgettek a versenyzők az ég felé és bizony nem gondoltak rá, hogy negyedóra múlva már szívesen felcserélték vol­na az időt az előbb még súlyosan panaszolt tűző napsugárral. Olyan vihar kerekedett, úgy villámlott és mennydörgött, hogy direkt ijesztő volt és az ég megnyílt csatornái olyan erővel ontották az esőt, hogy félni lehetett, talán el sem áll más­nap estig. De hát szerencsére a ver­senyzők nem voltak vajból s minél jobban zuhogott az eső, annál na­gyobb erővel tapostak bele a pedál­jukba és legtöbbjük pr­ogramszerű pontossággal be is robogott az első napi célba. Szentivány fürdőbe. Kedves kis fürdőhely ez, Szent- Ivány Józsefnek, a csehszlovákiai Magyar Nemzeti Párt vezérének a tulajdona. A képviselő úr már több ízben kimutatta a sport iránti ba­rátságát, viszont a sportolók is szí­vesen látogatnak el ide, ahol min­dig kitüntető szívélyességgel szok­ták fogadni őket. Érthető hát, hogy a csuromvizes, tetőtől talpig sáros kerékpárosok boldogan lélekzettek fel, amikor az országúton egy há­rom méter magas rendőrbábú föl­emelt jobbkarja jelezte, hogy még egy perc és­­­ célhoz értek. Annál kellemetlenebb volt viszont a meglepetés, amikor kiderült, hogy a fürdőben egyetlen szabad szoba sincs, a holtrafáradt versenyzők és kísérők le se pihenhetnek és már­­már arról kellett gondolkodni, nem volna-e jobb továbbállni egy stáció­val és­­ „beszaladni” Liptószent­­miklósra. Az első pillanatban érthe­tetlen volt ez a zűrzavar, hiszen a KAC gondos vezetősége előre jelezte az­­ érkezést, csakhamar kiderült azonban, hogy valami félreértés okozta a nehézséget. A KAC urai Szent-Ivány képviselő urat keresik. Nincs itthon, fontos politikai ügy­ben el kellett utaznia. Baj, nagy baj és az se elég vigasz, hogy legalább ebédről gondoskodtak, mert bizony most a legfontosabb mégis csak a pihenő lenne. Hej, ha a képviselő úr itthon vol­na .. . Közben a zsűritagok, meg a KAC elnökségének a túrán résztvevő tag­jai,­­ hogy az ismét kibújó nap sugarait kihasználják, no meg fő­leg, hogy az időt valamivel agyonüs­sék — úszódresszt húztak és a kies fekvésű sportméretű uszodában egy kis vízipólómeccset rendeztek.­­• (Ugyanebben az uszodában rendezi a KAC vasárnapi úszóversenyét az UTE teljes gárdájának részvételé­vel.) Mi „szárazföldiek” a terraszon uzsonnázva figyeljük a vidám lab­­dadöngetést és szinte megfeledke­zünk arról, hogy . . . ebéd az volt, uzsonna is volt, vízipólóféle is volt, de hol is fogjuk tulajdonképpen az éjjelt tölteni, ha itt minden szoba „beset­t”. De nincs is idő az elmélkedésre és a komor gondolatok felhőgyűjtésére, mert egyszerre jelentkezik a fürdő titkára és jelenti: — Szerkesztő úr, van már egy szoba, tessék a Nagyságos Asszony­nyal behurcolkodni. Azután még egy másik szoba is akad, no meg még egy, még kettő, három, meg egy nagy terem a ver­senyzők számára és öt perc sem te­lik bele, már több szobát is evakuál­tak, mint amennyire szükség volt. Mi a titka ennek a varázslatnak? —­­Semmi egyéb, mint hogy hazaérke­zett politikai útjáról Szent-Ivány képviselő úr, meghallotta, hogy itt vannak a kassai sportosok, no meg elsősorban a KAC vezetői egy-két vendéggel (asszonnyal, férfivel ve­gyest), tüstént intézkedett és intéz­kedései nyomán boszorkányos gyor­sasággal megoldódtak a megoldha­tatlannak látszó problémák. Fedél alá jutottunk, volt már szoba, ahol lepihenhettünk, nagyszerű magyaros vacsora és minden, amire áhítoz­tunk. A versenyzők is megnyugod­tak és a vacsoránál már olyan jó hangulat uralkodott, mintha soha semmiféle zökkenő nem zavarta vol­na a harmóniát. A képviselővel, Liptószentivány urával csak másnap reggel találkoz­tam. Korán keltünk, hogy a jóleső pihenés után ott legyünk a startnál, de szíves vendéglátónkat a hajnali órák dacára már a reggeliző asztal­nál találtuk. Hatalmas termetű, de­rék magyar úr, amolyan igazi régi­vágású grand seigneur, akiknek pár­ját ma már inkább csak a regények­ben találni. Lekötelező kedvességgel érdeklődik a verseny első napi etap­­ja iránt, elnézést kér a vendéglátás kezdeti hibáiért, sajnálja, hogy a politika elvonta a sport támogatá­sától, majd régi emlékeket idéz fel ifjúkorából. Szó kerül az Operára, a lóversenyre, no és — most már csak egy ugrás — a sportra is. — Képviselő úr érdeklődik a sport iránt? — kérdezem. — Hogyne, nagyon érdekel. A mi időnkben ugyan inkább csak a ló­verseny járta, az volt divatban, de azért már akkor kezdett életjelt adni magáról az embersport. Mi ma­gunk persze inkább csak lovagol­tunk, vívtunk és vadásztunk és a futball, meg a vízipóló szinte isme­retlen fogalmak voltak,­­ de már éreztük, hogy új idők, szele lengedez. Ekkor, az én javaslatomra, megala­kítottuk a „Sportot Támogatók Clubját”, hogyha a fiatalságnak szüksége volna valamire, erőnkhöz képest támogathassuk. Hát bizony hamarosan kiderült, hogy az idea nem volt rossz és úgy érzem, abban az időben nem egészen, eredményte­lenül igyekeztünk átsegíteni az ifjú sportolókat a kezdet nehézségein... Sportot Támogatók Clubja. Na­gyon érdekes. Most már egyenesben voltunk és bizony nagyon szerettem volna valami közelebbit hallani er­ről, az eddig ismeretlen alakulatról, sajnos azonban, felhangzott a ver­senyzsűri sípjele, a kerékpárosok glédába sorakoztak, és beszélgeté­sünk megszakadt. Most sajnáltam csak igazában, hogy a képviselő úr­ral nem sikerült már előző este ta­lálkoznom. Milyen érdekes és tanul­ságos dolgok derülhettek volna itt ki . . . Start. Mi elköszönünk Szentivány szeretetreméltó urától, beszállunk a kocsinkba és búcsút intünk a kedves fürdőhelynek. Fél nappal előbb iga­zán nem gondoltuk volna, hogy ily nehezen fogunk megválni tőle. Már ekkor elhatároztam, hogy erről a klubról, a „Sportot Támoga­tók Clubjáról” írni fogok a Sport­­hírlapban, mert az a meggyőződé­sem, hogy a mai zűrzavaros időkben is, — amikor szinte elölről kellene kezdeni az újjáépítést — szükség volna egy ilyen klubra. Egy klubra, amely erkölcsileg és anyagilag egy­aránt támogatná a sportot. Amely­nél nem tűnnének el a sportügyek a bürokratizmus útvesztőiben, hanem közvetlen tájékozódás után sürgős segítséget kaphatna az, aki a leg­jobban rászorul, erkölcsi támoga­tást, akinek ezzel segíthetünk és ta­nácsot, ahol ez is elegendő. Nagy örömmel látom vidéki tudósítóink je­lentéseiből, hogy itt is, ott is meg­mozdult a sportszeretők tábora és ahol legnagyobb a szükség, már ala­kulóban van egy-egy ilyen sport­támogató társaság. Pécsett megala­kult a Pécs-Baranya Baráti Köre, míg Szegeden most van alakulóban a Bástya Barátainak Társasága. Mind a kettő azt a célt írta zászla­jára, hogy megsegíti a veszélybe jutott egyesületet. Nehéz időket élünk, a súlyos anyagi helyzet a leg­erősebb klub pilléreit is megin­gatja, jó lesz a „barátoknak” őrt állni és segítséget nyújtani addig, amíg­­ van kinek. Azért mondtam el a szentiványi példát, mert szeret­ném, ha ez fáklyaként világítana a mi­ sötétségbe, hogyan lehet önzet- U.'ll, egy nemesebb cél által vezé­relve a sportnak szolgálatot tenni. Az Újpesti Torna Egyesület vi­lághírű úszó- és vízipólógárdája va­sárnap Szentiványban versenyez, vigye el tiszteletteljes üdvözletemet kies fürdőhely urának, akit ezúton is arra kérek, tartsa meg a sportot szeretetében és támogassa továbbra is annak lelkes katonáit. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1931 AUGUSZTUS 1. Praha meggyógyult és játszik a Bástya ellen Az Attila bízik a­­ kiegyenlítésben Miskolc, július 31. Miskolcon már valamennyire felengedett az a vigasztalan han­gulat, amely a szegedi vereség után elfogta az­ Attila híveit és már reményeket táplálnak, hogy az Attilának sikerül egalizálni a múlt vasárnapi vereséget, sőt talán még többre is telik a puskaporból. Maguk a játékosok is nagyon komolyan készülnek a miskolci osz­tályozó mérkőzésre és pénteken délután teljes számban megjelen­tek az utolsó kondíciótrén­ingen. Még Németh is megjelent, bár szó sem volt a beállításáról, mert a vezetőségnek semmi támpontja nincs a formáját illetőleg. Még ha beállítható lett volna is, ak­kor sem kerülhetne sor rá, mert a pénteki tréningen egy Maszlonka-lövés vé­désénél kificamította az ujját.­­Részt vett a tréningen Praha is, aki az iszappakolások után olyan jól érzi magát, hogy vállalta a va­sárnapi játékot. Szó volt Béres beállításáról is, de végül mégis megmaradtak a Szegeden szerepelt csapat mellett, tehát az összeállí­tás a következő lesz: Szemző — Wolf, Dankó — Szabó, Praha, Bán — Pimpi, Nekadoma, Rudas, Schiller, Hajós. Fő a feje a III. ker. FG-nek mit csináljon Vermessel, akinek mindenképpen helyet szorítanak a csapatban, csak azt nem tudják, hogy ki helyett? Vasárnap Soroksáron játszik az újlaki csapat A Sporthírlap adott hírt először arról, hogy a III. ker. FC vezető­sége szerződtetési tárgyalásokat kezdett egy jóképességű amatőr­­játékossal, aki a csatársornak mind a három belső posztján használható. Csütörtökön délután a kerületi CCS ilfi amatőrcsapat tréningjén kipróbál­ták az illető játékost és a próba eredménye szerződtetés lett. Az­­i­lető játékos Vermes Róbert, eddig a BEAC játékosa volt. Miskolci fiú, foglalkozására nézve orvostan­hallgató és még nincs tizenkilenc éves sem. Tehát — ami a korát illeti — bőségesen van ideje a fej­lődésre. Ámbár, akik látták a pró­bajátékát, azok azt mondják, hogy már kész játékos. Egyelőre augusztus 15-ig sza­badságot kapott a fiú, illetve akkor kell csak bevonulnia Miskolcról a kerülethez. Hogy mit fog a III. kerület csa­patában játszani ?... Erre bizony vakarják a fejüket az illetékesek. Hát, centert, vagy jobbösszekötőt. Mindegy neki. Igen ám, de itt van Zilahy is, az egyik legjobb magyar centercsatár. Ha ő itt van, akkor mi szükség egy másik príma cen­terre?!... Ismét fejvakarás.­. És jobbösszekötő?... Hiszen Borbély is legény a talpán ... Igaz, persze hogy az ... S miután Vermest nem azért fedezték fel és vették meg, hogy parlagon hevertessék a képes­ségeit, most aztán tessék kombi­nálni!. .. Erre megint azt mondják az illetékesek: Nincs szükség semmi kombi- | László sportüzlet || Budapest, VI., Király­ utca 74. **. || A Király Színházzal szemben.­­ Futball-, tenisz-, strand-, cserháti- , cikkek. Budapest legolcsóbb üzlete, nációra. Nem adunk mi el senkit sem Néhány­­játékost —a­mint azt a Sporthírlap megírta — transzfer­re tettünk, de még ezek közül is szeretnénk és vissza is fogunk tar­tani egyet. Olyant, aki több posz­ton is használható... Jelenleg te­hát Vermessel együtt 13 játéko­sunk van s ezt a számot a transzfer embereink közül akarjuk kiegészí­teni tizennégyre. Mert hogy a 13 állítólag szerencsétlen szám... De. az új akvizíció nem hozta ki annyira a rendes kerékvágásból az óbudaiakat, hogy megfeledkeztek U­ ST" 5 fi ? tik m9 ütök r is.50-toi g l-USW C,PS krepptalppal P 5.— I !■ 01 a V dU felszerelés te£,obb. legolcsóbb Neumann G.«a sportáruhástéban, VI., Nagy­(1 ezö­ u 50. - V­­.,kákó­l-úM.— IV., Harisbaior ) volna az őszi szezon előkészületei­ről. Vasárnap délután komoly tré­ningmeccset játszik a III. ker. FC Soroksáron az ottani FC ellen a következő összeállításban: Szülik — Werner, Bíró — B­ehringer, Lutz NI., Király — Fenyvesi, Bor­bély, Győri, Lengyel, Drössler. Az összeállításból hiányzik Stei­­ner neve. A half a vezetőség tudta és engedelme nélkül játszott valami kültelki meccsen és azon könnyebb sérülést szen­vedett. Természetesen a házi fegyelmezés nem maradt el a felelőtlen akció miatt A­ soroksári mérkőzésre pénteken délután könnyű kondíciótrén­inggel készültek a kerületi profi játékosok. A tréning műsorán futás, kötél­­ugrálás és gyógylabda szerepeltek. Igazi labdát­ nem kaptak. Majd va­sárnap, mondta nekik Reiner Sán­dor, az új tréner ... CZfljfl NÉPflRÉNfl Naponta d­a. it órától folytatólagos élőadások Szenzációs júliusi műsor! Világvárosi ultrahetok! JeP6pddi| 40 fillértől t.Q0 pengőig.

Next