Sporthirlap, 1932. január (23. évfolyam, 1-9. szám)

1932-01-02 / 1. szám

Dermesztő hideg — 13.000 néző — Borzalmas talaj Ebéd után kihajtottunk a kölni stadionba, ahol 13.000 néző várta a magyar profiválogatottak bemutat­kozását. A nézők is, a játékosok is topogva lesték a bíró sípjelét A hőmérő mínusz hat fokot mutatott, a meccs végére süllyedt is és nyolc foknál fejeződött be a játék. Der­mesztő volt a hideg, jó, hogy a mérkőzés folyása gondoskodott a fűtésről__ Doudellinger a bírónk. A csapa­tok pedig így állanak fel: Magyar profiválogatott: Háda — Mándi, Biró­­— Köves, Moóré, Magyar — Török, Kovács II., Te­leki, Héjjas, Titkos. Kölni válogatott: Nettesheim — Honig, Schwan — Müller, Gause­­pohl, Plate — Ulrich, Aretz, Zar­­ges, Niggenmeyer, Ziskoven. A stadion szép, de a talaj két­ségbeejtő.­­Előzően lágyabb idő lehetett, akkor teletaposták görön­gyökkel a pályát és későbbi hideg­ben csonttá dermedt a sok rög. Erre került az eleinte lágy hó, amely ráfagyott és a pálya buckás, kegyetlenül rossz hómezővé válto­zott. Lassan kialakuló magyar fölény - kapuelőtti meddő tologatásokkal Szórványos német támadások két góllal A 20. percben megint elfut a magyar jobbszélső a nagy­­ratartott német Plate mellől, remekül centerez, nagy erő­vel száll a labda a másik szélsőnkhöz, Belkó lőne is. A csapatrészek egységének a máso­dik félidőben történt helyreállítása döntötte el javunkra a mérkőzést így indulunk az első félidőnek, amelyben semmi sem „klappol”. Rögtön látni, hogy ellenfelünknél többet tudnak, ám ebből a többlet­ből csak annyi alakul ki, hogy mi támadtunk többet, a gólokat azon­ban az ellenfél rúgja. Az első percben már a kapu előtt terem Török, hatalmas helyzet — hatalmas lövés a kapufa tövé­nek! Aztán sorra kiütköznek a hi­bák. Teleki erőlködik a nem neki való talajon, Héjjas valósággal suta az összekötőben, Titkos is csetlik-botlik. Síkos a talaj, nehe­zen megy a mi játékunk. Főleg a csatárainknál van baj, alig bírják megvetni a lábukat a jégen. Rossz nézni, mennyit bajlódik az egész csapat a fordulásokkal Viszont, ha kölni játékoshoz jut a labda, az mindjárt elhagyja a hakijainkat. Az első percekben csak ezeket lehet megfigyelni. Mert játék még nincs, csak erőlködés, ismer­­edés a talajjal. Végre a 7. perc­ben Mándi előread egy jó labdát magyarnak, ez szökteti Titkost, le­futás, centerezés, Kovács II. kiug­rik, hatalmas lövés­­ a kapu mellé. Kár érte. Most a kölniek következnek. Eddig még nem vezettek komoly támadást. A 10. percben azonban már gólt is rúgnak. Ulrich vágtat a jobbszélen, centerez, az összekötője el­hibázza a labdát, de vele együtt a mi védőink is, a center Zarges szabadon áll, besurran és néhány lépésről a hálóba vágja a labdát. (0:1). Le vagyunk hűtve, de hamar fel­vidulunk: egy kölni polgár, akit még láthatóan elönt a szilveszteri hangulat, dülöngőzve beballag a­­lyára, lelkendezve, hangosan gra­­vilál és öleli a góllövőt. Rendőrnek ■síi kivezetni a vidám atyafit, aki­­azonban a pálya mentén helyezke­­dik el és senki nem gátolhatja meg, hogy a második kölni gólnál újra besétáljon a pályára és feltartsa a mérkőzést. Az első kölni gól után magyar ellentámadás következik. Zavaros támadás, de nagy akarattal. Egyelőre azonban az eredmény­n­­ak annyi, hogy Titkos a kapu ■ölé lő. Hiába, nem megy a játék a magyar csatársornak. Teleki bel­­e játékot erőltet, pedig a falsokra, "nem passzokra épített játék elful­­i" a hóban. Mire valamit kiverekednek a csatáraink, a németek rendszerint már a helyükön vannak, visszatere­lik a játékot, amely most elég gyakran a magyar tizenhatos kör­nyékén pereg. Nincs nagyvonalú akció, inkább viaskodás a kegyetlen talajjal. Egy faultért szabadrúgáshoz jutunk, Kovács II. vagy harminc méter­ről lövi, alig hajszálra a kapu mellé. Új magyar kísérletezések is folynak, de mindig visszasüllyed a csapatunk az eredendő hibába: csak tologat és nem igyekszik szét­húzni a mezőnyt. A 24. percben végre szép ma­gyar kombináció fut végig a pá­lyán, résztvesz benne a jobbszárny, aztán üres a kapuelőtér, kapus rémülten kifut, Héjjas felismeri a helyzetet, elég messziről a kapu Nem látszik meg rögtön, mit ér az új összeállítás. Az első percek­ben a németek keményen neki­lendülnek, majdnem besodornak a kapunkba. Csakhogy ott van a remekül összejátszott Werner— Bíró bekkpár, az érti az együttes munkát és fölényesen, impozánsan veri vissza a németeket. Tíz per­cig sem tart a szorongatás. A vé­delemről úgy pattan vissza az el­lenfél, hogy ebből a lendületből ki­bontakozik a magyar offenzíva, amely akkora súllyal nehezedik a német együttesre, hogy a magyar csapat nyolc perc alatt megnyeri a már elveszettnek látszó mérkő­zést. Balszárnyunk pompásan kezd mozogni Két gyors akciója után a jobbszárny is lendül, korner, de egyelőre semmi eredménnyel. Az­után a 12. percben Vámos hosszú labdája surran a havon Belkó felé, gyors kitörés, a labda hatalmas ívben megy a másik szélsőhöz, Török habozás nélkül centerez, a kapus hiába fut ki, Belkó kényelmesen igazítja fölötte a labdát az üresen hagyott kapuba. (1:2). Fellelkesül a Csikó-csapat a gól nyomán. Erős ostromba fog, ke­mény védekezésre kényszeríti ellen­felét. Az eredmény azonban késik kissé, csatáraink megint a kínos passzjátékot erőltetik, amely se­­hogysem érvényesül. A fölényünk azonban most már nyomasztó, a szívós német tiédek is fulladoznak. A 18. percben Török elegán­san kifut, kitűnően cente­rez, jó magasan a védők fölött, pontosan a másik ol­dalon érkező Titkos lába elé, balösszekötőnk a tizen­hatoson hidegvérrel stoppol és olyan gólt vág a hálóba, hogy az addig hangosan ör­vendező közönség egy pilla­natra elnémul, aztán kény­szeredett udvarias tapssal honorálja a szép akciót. (2:2). A taps még el sem ül és már megvan a győzelem is. Tovább is szorongatunk, a fiatalok nem hagy­ják felocsúdni az ellenfelet. Nagyot javult a fedezetsorunk — ezen múlott a meccs megfordulása. Fe­dezeteink most újra hajtják előre a csatárokat, a visszahulló labdákat pillanatnyi habozás nélkül, biztos lábbal irányítják azonnal új táma­dásra. A most következő két perc­ben a német vé*®!?TM *’ n leik­vesztett loholás. _Úgy látszik, minden Csikó-mér­kőzés után — mert végeredmény­ben mégiscsak a Csikók mérkőzése volt ez is — két részre kell bon­tani a kritikát. Külön méltatás illeti az első és külön a második félidőt. Mert ami eleinte folyt a pályán, az a magyar részéről minden volt, csak célravezető játék nem. Állandó technikázás, lassú támadások, tolo­gatás, semmi erő­ és semmi bizton­ság. Az egész csapat recsegett­­ropogott­ A tudásunk fölényes, a gólelőkészítés akadozó volt, a gól­szerzés pedig felfagyott. A bekkpár ingadozott. A fiatal Biró nem bírt a feszülő erejével, Mándi viszont idegen, tétova, aggo­dalmaskodó volt. A két ember ezen­kívül nem értette egymást. És a halfsor? Remmer beteg volt, nem állíthatták be. Vámos nem boldogult a szélsőbalf helyén Hollandiában sem. Mooré egysze­rűen nem tud ezen a poszton ját­szani. Kövesnek kellett tehát ide állani, az ő játékából viszont lerítt a tréninghiány. Döcögött tehát az első félidőben a halfjáték, amely magával rántotta Magyart is. És ettől a fedezetsortól kellett támogatást kapni a csatársornak És milyen csatársornak? Folyton támadtunk az első félidőben is, de ez csak annyit jelentett, hogy a játékot sikerül a saját kapunktól távoltartani. Hanem az első csaló­dás: Titkos a balszélen érthetetle­nül rossz volt. Szinte semmit egész­ségesen meg nem játszott. A má­sik szélen Török hibát hibára hal­mozott, sok jó elfutása volt, hasz­navehetetlen folytatással. Belül a balösszekötőben Héjjas egyenesen béna volt, a másik összekötőben Kovács II. a pályához alkalmaz­kodni képtelen volt, középen pedig a nagytudású, de céltalan finom­kodást végletekig erőltető Teleki. Nem vitás, ebből nem lehetett gól a robusztus és a kemény hóban egészen otthonos kölni játékosok ellen. Aztán következett a második félidő. A bekkpár egyszerre izmos, rugalmas, csupa megértés és hatá­rozottság lett. A fedezetsor tenge­lyében a remekül dolgozott Vámos, aki hirtelen magával ragadta Ma­gyart, aki percek alatt annyira ja­vult, hogy öröm volt nézni a moz­gását, a mezőny legjobb hallja vált felőle. Köves játéka is hatal­masat lendült ekkor. A jó halfjáték nyomán elől is megélénkült minden. De nemcsak a halfok feljavulása miatt, hanem azért is, mert egyszerre helyreállt a balszárny kipróbált egysége. Belkó izmos lendülete, Titkos nagykedvű és hatásos összekötő já­téka úgy vitte ezt a szárnyat, hogy nemcsak a csatársort javította fel, hanem eldöntötte a meccset is Mind a három gólt ez az oldal sze­rezte! Teleki nem változott a má­sodik félidőben, Kovács II. sem, de nagyot javult Török, aki az első félidő sok hibája után most sűrűn ismétlődő jó lefutásokat produkált, többször nagyon okos befejezéssel. Az ellenfél feltűnően jó volt. Robusztus, nagy szál germán fiúk, de nem a megszokott, a „német futballt” felé lő, de nem sikerül — a labda az üres kapu mellé megy. Egyre állandóbb a magyar of­­fenzíva. Csak eredmény nincs. A fedezetsor gyengén funkcionál, nagy hézagok vannak, nincs half­­támogatás. És mire felkerül a ma­gyar támadás, megint az átkozott tologatás következik... Mi a vége az ilyen játéknak? A 32. percben a német jobb­szélső hatalmas orszájáról megfut, jól centerez, Niggen­meyer, a legjobb német csa­tár üresen érkezik, nyugod­tan stoppol és védhetetlenül lő. (0:2). A Csikólendület nyolc perc alat­t megnyeri az elveszettnek látszó mérkőzést m Hát nem sajnálja kor­­ .,raNr“ Pillanat alatt mentanfiltia szaWIKi­ális ­ (A tribünön Bauwens dr. bosz­­szankodva mondja: Érthetetlen, ho­gyan lehet elnézni ekkora les­­állást ...) A játék a második gól után sem változik semmit. A magyar táma­dások folytatódnak, megy tovább a céltalan tologatás, nem lehetünk tanúi semmi érdekes jelenetnek. A 42. prcben Török két kornerhez jut, elég jól irányítja azokat, de belül most sem történik semmi. Mintha a szélsők akcióival az ügy be volna fejezve. S az utolsó percekben is­mét több akcióhoz jut Török, eze­ket viszont most ő rontja el már centerezés előtt Csapatjavítás a félidőben Bennünk közben már kialakult a meggyőződés, hogy így nem le­het folytatni. A Csikók csapat­egysége megbomlott és könnyen lehet, hogy elvész a mérkőzés, mert a pályán levő magyar együt­tes­­— úgy látszik — képtelen megverni ellenfelét. Pedig az el­lenfél az igazi Csikó-csapat szá­mára éppenséggel nem verhetet­len. Még két gólelőnnyel sem... A pályáról levonuló csapatból előáll Mándi és jelenti, hogy a Hungária hallei mérkőzésére való tekintettel nagyon szeretné a má­sodik félidőt lemondani. Nincs sok idő a vitára, Werner azonnal beáll. De van más változtatás is. Centerhallba Vámos kerül, a meg­ölt balszárny egységét is vissza kell állítani: Héjas helyett Titkos a balösszekötő és Belkó a szélső, a raellsnv ' [l? felZS8te ji wiiMBAw.­J*'.a«uwin»'n»iMi niimnun'i­ nem igazít, hanem szörnyű erővel rálő és a gól az ellenkező sarok aljában. (2:3). Most, hogy a vezető gól meg­van, a magyar csapat hirtelen vé­dekező játékba fog, egyszerű, rom­boló, okos módszerekkel. Látni le­het, hogy ennek a védelemnek a kölni együttes nem rúg gólt. Igaz viszont, hogy a hátralévő időben szinte alig akad feljegyezni való. A Csikók győzni akartak s a 20. percben a maguk részéről úgy­szólván már befejezték a mérkő­zést. Erőlködő német kísérletezés fo­lyik, amely egyáltalában nem tud veszélyt teremteni. Háda didereg a nagy hidegben, a sziklaszilárd védelem irigyli tőle a labdát. A negyedik gólunk a bíró sípjában maradt két-két korner esik ebben a pe­riódusban, majd a 33. percben van egy nagy akciónk. Könnyedén kül­dött magas felszabadító labda, a csatáraink gyorsan faképnél hagy­ják az előrehúzódó védőket, jobb­ra nagy üres tér, Teleki kiug­rasztja Kovácsot, óriási helyzet, de ekkor kétségbeesve vágtat az ellenkező oldalról Honig és irgal­matlanul felvágja a magyar csa­tárt. Ordító tizenegyes, ám a bíró meg sem rezdül, nem ítél semmit. Azután még tizenkét percig ta­possuk a csikorgó kemény havat, csökkenő ambícióval. Esemény semmi, a szórványos, ritkuló né­met kísérletezések nem tudnak még csak veszélyesek sem lenni, játszák. Ezek igyekeznek a stí­lusjátékból is a pályára vinni va­lamit s igyekezetük sikeres is volt. Végül azonban alul kellett maradniuk, tudásban nem emel­kedhettek a mieink fölé. Főleg a két hátvédjük első­rangú. Jó rugótechnika, erélyes fellépés. Fedezetsorukban a jobb­oldali Müller a legjobb, a máso­dik félidőben azonban ő sem bírt a feljavult magyar balszárnnyal. Csatársoruk ügyes, jó rugótech­nikája van, de középeurópai érte­lemben vett „nagy” játékos kö­zöttük csak egy van: a balössze­kötő Niggenmeyer. Nyilatkozatok Zindorf, a nyugatnémet kerület, alelnöke: A magyar csapat dicsére­tesen játszott, nehezen találta meg magát, de végül küzdelem nélkül győzött. A kölniek két góllal vezet­tek, ez kényszerítette a magyaro­kat arra, hogy több erőt mutassa­nak. Ezért lett a második félidő különösen élvezetes. Ugyanakkor pedig el kell ismernem, hogy a köl­niek határozottan jól játszottak. Kelderich kerületi vezető: A leg­feltűnőbb a magyar játékosok tel­jes uralma a test minden mozdu­lata fölött. (Körperbeherrschung.) És a passzjátékuk! Obszinspek­tor Pfeiffer, a kölni stadion igazgatója: Nagyon örülök, hogy a magyar együttes ilyen jól játszott. Ez a jövendő sűrűbb érintkezésnek lesz az alapja. Én vágtam a jó szereplést és főképpen azért örülök ennek, mert egy na­gyon jól játszó kölni válogatott csapat ellen érte el a vendégegyüt­tes a szép győzelmet. Bauwens dr.: Ez a mérkőzés tö­kéletesen megfelelt a tanulójáték (Lehrspiel) céljának. Magam előre azt hangoztattam, hogy helyesebb volna a magyar fiatalok csapatát a maga egységében idehozatni és szívesebben is láttam volna a ren­des és összeszokott Csikó-csapatot. Végül azonban a pályára lépő ma­gyar együttes játéka is nagyon tetszett. Háda: Furcsa a szerencse. A né­metek négy gólt is lőhettek vo­la, holott az igazság az lett volna, ha négy-kettőre győzünk. Teleki: Sokat támadtunk, de ezen a rossz pályán lehetetlen volt a mi játékunkkal rendesen befe­jezni az akciókat. Titkos: Nagyon hajtanak a né­metek az erőszakosan, kemény já­tékra. Hanem amikor mi belejöt­tünk, akkor már sehol sem voltak. Biró: Sajnos, az első félidőben nem tudtam Mándival jól összedol­gozni. Még csak a Stuttgart és­­ ne tovább Hogy mi lesz a Csikók túracsa­patának további sorsa, az még nem világos. Valószínű, hogy már csak az egyetlen stuttgarti mérkő­zést játszuk le, január 6-án. Van itt ajánlat január 3-ára, vasárnap­ra és több helyről is. Van azonban egy intő jel: a kölni első félidő. Aki nyitott szemmel figyel, lát­hatja, hogy a fáradtság már előre­veti az árnyékát. A stuttgarti meccsel még nem lesz baj, addig öt napi pihenő van. Hétfőig, vagy keddig itt maradunk Kölnben, a fiúk teljesen kipihenhetik magu­kat. De ha közbeiktatnák a vasár­napi mérkőzést, akkor meg kell gondolni, mi lesz a csapat sorsa. Hiszen eddig is túlságosan sokat SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 JANUÁR 2. de a hatalmas futásban túl­­keményen találja a labdát, amely átpattan a hátulról érkező Titkos elé, ez nem vár.

Next