Sporthirlap, 1932. január (23. évfolyam, 1-9. szám)
1932-01-02 / 1. szám
Dermesztő hideg — 13.000 néző — Borzalmas talaj Ebéd után kihajtottunk a kölni stadionba, ahol 13.000 néző várta a magyar profiválogatottak bemutatkozását. A nézők is, a játékosok is topogva lesték a bíró sípjelét A hőmérő mínusz hat fokot mutatott, a meccs végére süllyedt is és nyolc foknál fejeződött be a játék. Dermesztő volt a hideg, jó, hogy a mérkőzés folyása gondoskodott a fűtésről__ Doudellinger a bírónk. A csapatok pedig így állanak fel: Magyar profiválogatott: Háda — Mándi, Biró— Köves, Moóré, Magyar — Török, Kovács II., Teleki, Héjjas, Titkos. Kölni válogatott: Nettesheim — Honig, Schwan — Müller, Gausepohl, Plate — Ulrich, Aretz, Zarges, Niggenmeyer, Ziskoven. A stadion szép, de a talaj kétségbeejtő.Előzően lágyabb idő lehetett, akkor teletaposták göröngyökkel a pályát és későbbi hidegben csonttá dermedt a sok rög. Erre került az eleinte lágy hó, amely ráfagyott és a pálya buckás, kegyetlenül rossz hómezővé változott. Lassan kialakuló magyar fölény - kapuelőtti meddő tologatásokkal Szórványos német támadások két góllal A 20. percben megint elfut a magyar jobbszélső a nagyratartott német Plate mellől, remekül centerez, nagy erővel száll a labda a másik szélsőnkhöz, Belkó lőne is. A csapatrészek egységének a második félidőben történt helyreállítása döntötte el javunkra a mérkőzést így indulunk az első félidőnek, amelyben semmi sem „klappol”. Rögtön látni, hogy ellenfelünknél többet tudnak, ám ebből a többletből csak annyi alakul ki, hogy mi támadtunk többet, a gólokat azonban az ellenfél rúgja. Az első percben már a kapu előtt terem Török, hatalmas helyzet — hatalmas lövés a kapufa tövének! Aztán sorra kiütköznek a hibák. Teleki erőlködik a nem neki való talajon, Héjjas valósággal suta az összekötőben, Titkos is csetlik-botlik. Síkos a talaj, nehezen megy a mi játékunk. Főleg a csatárainknál van baj, alig bírják megvetni a lábukat a jégen. Rossz nézni, mennyit bajlódik az egész csapat a fordulásokkal Viszont, ha kölni játékoshoz jut a labda, az mindjárt elhagyja a hakijainkat. Az első percekben csak ezeket lehet megfigyelni. Mert játék még nincs, csak erőlködés, ismeredés a talajjal. Végre a 7. percben Mándi előread egy jó labdát magyarnak, ez szökteti Titkost, lefutás, centerezés, Kovács II. kiugrik, hatalmas lövés a kapu mellé. Kár érte. Most a kölniek következnek. Eddig még nem vezettek komoly támadást. A 10. percben azonban már gólt is rúgnak. Ulrich vágtat a jobbszélen, centerez, az összekötője elhibázza a labdát, de vele együtt a mi védőink is, a center Zarges szabadon áll, besurran és néhány lépésről a hálóba vágja a labdát. (0:1). Le vagyunk hűtve, de hamar felvidulunk: egy kölni polgár, akit még láthatóan elönt a szilveszteri hangulat, dülöngőzve beballag alyára, lelkendezve, hangosan gravilál és öleli a góllövőt. Rendőrnek ■síi kivezetni a vidám atyafit, akiazonban a pálya mentén helyezkedik el és senki nem gátolhatja meg, hogy a második kölni gólnál újra besétáljon a pályára és feltartsa a mérkőzést. Az első kölni gól után magyar ellentámadás következik. Zavaros támadás, de nagy akarattal. Egyelőre azonban az eredménynak annyi, hogy Titkos a kapu ■ölé lő. Hiába, nem megy a játék a magyar csatársornak. Teleki bele játékot erőltet, pedig a falsokra, "nem passzokra épített játék elfuli" a hóban. Mire valamit kiverekednek a csatáraink, a németek rendszerint már a helyükön vannak, visszaterelik a játékot, amely most elég gyakran a magyar tizenhatos környékén pereg. Nincs nagyvonalú akció, inkább viaskodás a kegyetlen talajjal. Egy faultért szabadrúgáshoz jutunk, Kovács II. vagy harminc méterről lövi, alig hajszálra a kapu mellé. Új magyar kísérletezések is folynak, de mindig visszasüllyed a csapatunk az eredendő hibába: csak tologat és nem igyekszik széthúzni a mezőnyt. A 24. percben végre szép magyar kombináció fut végig a pályán, résztvesz benne a jobbszárny, aztán üres a kapuelőtér, kapus rémülten kifut, Héjjas felismeri a helyzetet, elég messziről a kapu Nem látszik meg rögtön, mit ér az új összeállítás. Az első percekben a németek keményen nekilendülnek, majdnem besodornak a kapunkba. Csakhogy ott van a remekül összejátszott Werner— Bíró bekkpár, az érti az együttes munkát és fölényesen, impozánsan veri vissza a németeket. Tíz percig sem tart a szorongatás. A védelemről úgy pattan vissza az ellenfél, hogy ebből a lendületből kibontakozik a magyar offenzíva, amely akkora súllyal nehezedik a német együttesre, hogy a magyar csapat nyolc perc alatt megnyeri a már elveszettnek látszó mérkőzést. Balszárnyunk pompásan kezd mozogni Két gyors akciója után a jobbszárny is lendül, korner, de egyelőre semmi eredménnyel. Azután a 12. percben Vámos hosszú labdája surran a havon Belkó felé, gyors kitörés, a labda hatalmas ívben megy a másik szélsőhöz, Török habozás nélkül centerez, a kapus hiába fut ki, Belkó kényelmesen igazítja fölötte a labdát az üresen hagyott kapuba. (1:2). Fellelkesül a Csikó-csapat a gól nyomán. Erős ostromba fog, kemény védekezésre kényszeríti ellenfelét. Az eredmény azonban késik kissé, csatáraink megint a kínos passzjátékot erőltetik, amely sehogysem érvényesül. A fölényünk azonban most már nyomasztó, a szívós német tiédek is fulladoznak. A 18. percben Török elegánsan kifut, kitűnően centerez, jó magasan a védők fölött, pontosan a másik oldalon érkező Titkos lába elé, balösszekötőnk a tizenhatoson hidegvérrel stoppol és olyan gólt vág a hálóba, hogy az addig hangosan örvendező közönség egy pillanatra elnémul, aztán kényszeredett udvarias tapssal honorálja a szép akciót. (2:2). A taps még el sem ül és már megvan a győzelem is. Tovább is szorongatunk, a fiatalok nem hagyják felocsúdni az ellenfelet. Nagyot javult a fedezetsorunk — ezen múlott a meccs megfordulása. Fedezeteink most újra hajtják előre a csatárokat, a visszahulló labdákat pillanatnyi habozás nélkül, biztos lábbal irányítják azonnal új támadásra. A most következő két percben a német vé*®!?TM *’ n leikvesztett loholás. _Úgy látszik, minden Csikó-mérkőzés után — mert végeredményben mégiscsak a Csikók mérkőzése volt ez is — két részre kell bontani a kritikát. Külön méltatás illeti az első és külön a második félidőt. Mert ami eleinte folyt a pályán, az a magyar részéről minden volt, csak célravezető játék nem. Állandó technikázás, lassú támadások, tologatás, semmi erő és semmi biztonság. Az egész csapat recsegettropogott A tudásunk fölényes, a gólelőkészítés akadozó volt, a gólszerzés pedig felfagyott. A bekkpár ingadozott. A fiatal Biró nem bírt a feszülő erejével, Mándi viszont idegen, tétova, aggodalmaskodó volt. A két ember ezenkívül nem értette egymást. És a halfsor? Remmer beteg volt, nem állíthatták be. Vámos nem boldogult a szélsőbalf helyén Hollandiában sem. Mooré egyszerűen nem tud ezen a poszton játszani. Kövesnek kellett tehát ide állani, az ő játékából viszont lerítt a tréninghiány. Döcögött tehát az első félidőben a halfjáték, amely magával rántotta Magyart is. És ettől a fedezetsortól kellett támogatást kapni a csatársornak És milyen csatársornak? Folyton támadtunk az első félidőben is, de ez csak annyit jelentett, hogy a játékot sikerül a saját kapunktól távoltartani. Hanem az első csalódás: Titkos a balszélen érthetetlenül rossz volt. Szinte semmit egészségesen meg nem játszott. A másik szélen Török hibát hibára halmozott, sok jó elfutása volt, hasznavehetetlen folytatással. Belül a balösszekötőben Héjjas egyenesen béna volt, a másik összekötőben Kovács II. a pályához alkalmazkodni képtelen volt, középen pedig a nagytudású, de céltalan finomkodást végletekig erőltető Teleki. Nem vitás, ebből nem lehetett gól a robusztus és a kemény hóban egészen otthonos kölni játékosok ellen. Aztán következett a második félidő. A bekkpár egyszerre izmos, rugalmas, csupa megértés és határozottság lett. A fedezetsor tengelyében a remekül dolgozott Vámos, aki hirtelen magával ragadta Magyart, aki percek alatt annyira javult, hogy öröm volt nézni a mozgását, a mezőny legjobb hallja vált felőle. Köves játéka is hatalmasat lendült ekkor. A jó halfjáték nyomán elől is megélénkült minden. De nemcsak a halfok feljavulása miatt, hanem azért is, mert egyszerre helyreállt a balszárny kipróbált egysége. Belkó izmos lendülete, Titkos nagykedvű és hatásos összekötő játéka úgy vitte ezt a szárnyat, hogy nemcsak a csatársort javította fel, hanem eldöntötte a meccset is Mind a három gólt ez az oldal szerezte! Teleki nem változott a második félidőben, Kovács II. sem, de nagyot javult Török, aki az első félidő sok hibája után most sűrűn ismétlődő jó lefutásokat produkált, többször nagyon okos befejezéssel. Az ellenfél feltűnően jó volt. Robusztus, nagy szál germán fiúk, de nem a megszokott, a „német futballt” felé lő, de nem sikerül — a labda az üres kapu mellé megy. Egyre állandóbb a magyar offenzíva. Csak eredmény nincs. A fedezetsor gyengén funkcionál, nagy hézagok vannak, nincs halftámogatás. És mire felkerül a magyar támadás, megint az átkozott tologatás következik... Mi a vége az ilyen játéknak? A 32. percben a német jobbszélső hatalmas orszájáról megfut, jól centerez, Niggenmeyer, a legjobb német csatár üresen érkezik, nyugodtan stoppol és védhetetlenül lő. (0:2). A Csikólendület nyolc perc alatt megnyeri az elveszettnek látszó mérkőzést m Hát nem sajnálja kor .,raNr“ Pillanat alatt mentanfiltia szaWIKiális (A tribünön Bauwens dr. boszszankodva mondja: Érthetetlen, hogyan lehet elnézni ekkora lesállást ...) A játék a második gól után sem változik semmit. A magyar támadások folytatódnak, megy tovább a céltalan tologatás, nem lehetünk tanúi semmi érdekes jelenetnek. A 42. prcben Török két kornerhez jut, elég jól irányítja azokat, de belül most sem történik semmi. Mintha a szélsők akcióival az ügy be volna fejezve. S az utolsó percekben ismét több akcióhoz jut Török, ezeket viszont most ő rontja el már centerezés előtt Csapatjavítás a félidőben Bennünk közben már kialakult a meggyőződés, hogy így nem lehet folytatni. A Csikók csapategysége megbomlott és könnyen lehet, hogy elvész a mérkőzés, mert a pályán levő magyar együttes— úgy látszik — képtelen megverni ellenfelét. Pedig az ellenfél az igazi Csikó-csapat számára éppenséggel nem verhetetlen. Még két gólelőnnyel sem... A pályáról levonuló csapatból előáll Mándi és jelenti, hogy a Hungária hallei mérkőzésére való tekintettel nagyon szeretné a második félidőt lemondani. Nincs sok idő a vitára, Werner azonnal beáll. De van más változtatás is. Centerhallba Vámos kerül, a megölt balszárny egységét is vissza kell állítani: Héjas helyett Titkos a balösszekötő és Belkó a szélső, a raellsnv ' [l? felZS8te ji wiiMBAw.J*'.a«uwin»'n»iMi niimnun'i nem igazít, hanem szörnyű erővel rálő és a gól az ellenkező sarok aljában. (2:3). Most, hogy a vezető gól megvan, a magyar csapat hirtelen védekező játékba fog, egyszerű, romboló, okos módszerekkel. Látni lehet, hogy ennek a védelemnek a kölni együttes nem rúg gólt. Igaz viszont, hogy a hátralévő időben szinte alig akad feljegyezni való. A Csikók győzni akartak s a 20. percben a maguk részéről úgyszólván már befejezték a mérkőzést. Erőlködő német kísérletezés folyik, amely egyáltalában nem tud veszélyt teremteni. Háda didereg a nagy hidegben, a sziklaszilárd védelem irigyli tőle a labdát. A negyedik gólunk a bíró sípjában maradt két-két korner esik ebben a periódusban, majd a 33. percben van egy nagy akciónk. Könnyedén küldött magas felszabadító labda, a csatáraink gyorsan faképnél hagyják az előrehúzódó védőket, jobbra nagy üres tér, Teleki kiugrasztja Kovácsot, óriási helyzet, de ekkor kétségbeesve vágtat az ellenkező oldalról Honig és irgalmatlanul felvágja a magyar csatárt. Ordító tizenegyes, ám a bíró meg sem rezdül, nem ítél semmit. Azután még tizenkét percig tapossuk a csikorgó kemény havat, csökkenő ambícióval. Esemény semmi, a szórványos, ritkuló német kísérletezések nem tudnak még csak veszélyesek sem lenni, játszák. Ezek igyekeznek a stílusjátékból is a pályára vinni valamit s igyekezetük sikeres is volt. Végül azonban alul kellett maradniuk, tudásban nem emelkedhettek a mieink fölé. Főleg a két hátvédjük elsőrangú. Jó rugótechnika, erélyes fellépés. Fedezetsorukban a jobboldali Müller a legjobb, a második félidőben azonban ő sem bírt a feljavult magyar balszárnnyal. Csatársoruk ügyes, jó rugótechnikája van, de középeurópai értelemben vett „nagy” játékos közöttük csak egy van: a balösszekötő Niggenmeyer. Nyilatkozatok Zindorf, a nyugatnémet kerület, alelnöke: A magyar csapat dicséretesen játszott, nehezen találta meg magát, de végül küzdelem nélkül győzött. A kölniek két góllal vezettek, ez kényszerítette a magyarokat arra, hogy több erőt mutassanak. Ezért lett a második félidő különösen élvezetes. Ugyanakkor pedig el kell ismernem, hogy a kölniek határozottan jól játszottak. Kelderich kerületi vezető: A legfeltűnőbb a magyar játékosok teljes uralma a test minden mozdulata fölött. (Körperbeherrschung.) És a passzjátékuk! Obszinspektor Pfeiffer, a kölni stadion igazgatója: Nagyon örülök, hogy a magyar együttes ilyen jól játszott. Ez a jövendő sűrűbb érintkezésnek lesz az alapja. Én vágtam a jó szereplést és főképpen azért örülök ennek, mert egy nagyon jól játszó kölni válogatott csapat ellen érte el a vendégegyüttes a szép győzelmet. Bauwens dr.: Ez a mérkőzés tökéletesen megfelelt a tanulójáték (Lehrspiel) céljának. Magam előre azt hangoztattam, hogy helyesebb volna a magyar fiatalok csapatát a maga egységében idehozatni és szívesebben is láttam volna a rendes és összeszokott Csikó-csapatot. Végül azonban a pályára lépő magyar együttes játéka is nagyon tetszett. Háda: Furcsa a szerencse. A németek négy gólt is lőhettek vola, holott az igazság az lett volna, ha négy-kettőre győzünk. Teleki: Sokat támadtunk, de ezen a rossz pályán lehetetlen volt a mi játékunkkal rendesen befejezni az akciókat. Titkos: Nagyon hajtanak a németek az erőszakosan, kemény játékra. Hanem amikor mi belejöttünk, akkor már sehol sem voltak. Biró: Sajnos, az első félidőben nem tudtam Mándival jól összedolgozni. Még csak a Stuttgart és ne tovább Hogy mi lesz a Csikók túracsapatának további sorsa, az még nem világos. Valószínű, hogy már csak az egyetlen stuttgarti mérkőzést játszuk le, január 6-án. Van itt ajánlat január 3-ára, vasárnapra és több helyről is. Van azonban egy intő jel: a kölni első félidő. Aki nyitott szemmel figyel, láthatja, hogy a fáradtság már előreveti az árnyékát. A stuttgarti meccsel még nem lesz baj, addig öt napi pihenő van. Hétfőig, vagy keddig itt maradunk Kölnben, a fiúk teljesen kipihenhetik magukat. De ha közbeiktatnák a vasárnapi mérkőzést, akkor meg kell gondolni, mi lesz a csapat sorsa. Hiszen eddig is túlságosan sokat SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 JANUÁR 2. de a hatalmas futásban túlkeményen találja a labdát, amely átpattan a hátulról érkező Titkos elé, ez nem vár.