Sporthirlap, 1932. október (23. évfolyam, 79-87. szám)

1932-10-01 / 79. szám

8'.Brkesit6ség és kiadóhivatal i Budapest, VI, Rózsa-utca 111. III. emelet Távirati óim: Sporthirlap Budapest Telefouszám: Szerkesztőség: Aut. 196—M. Kiadóhivatal: Aut. Ili—M. I Előfizetési árak: Belföldre egy negyedévre 5 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába, Csehszlovákiába, Romániába és Jugoszláviába negyedévre 6 pengő, egyéb külföldre 7 pengő MEGJELENIK HÉTFŐN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára: Belföldön 20 fill. Ausztria 80 gr. Jugoszlávia 3 din. Csehszlovákia 2 Ke, Románia 10 lei. Franciaország 1.50 fr. Olasz­ország 1 L. Németország 20 a. pf. Amerika 5 cent. Levélcím: Budapest 62. postafiók 81 Ma délután fél 3 órakor magyar—lengyel 9fi atlétikai mérkőzés az Üllői-útón Mus szíri a 1902^1932 ellen ! ... És várjuk Ausztria váloga­tott futballcsapatát. Ma, szombaton este különvo­nattal jönnek a bécsiek, a váloga­tottak és a floridsdorfiak. Néhá- nyan már nem tudták otthon várni a nagy mérkőzést, eljöttek előre. Arthur Kolisch, a WAC ve­zére már pénteken Pesten volt. A magyar szövetségben nincs nyoma az izgalomnak, az utóbbi napokban úgy torlódtak az esemé­nyek kívül és belül, hogy senki sem képes egy dologra összpon­tosítani a figyelmét. A sportkö­zönség is így van valahogy. Az erőteljesen lendülő bajnokság, a szövetségi vezetés változása, a sporton kívül a kormányválság, mely a sportban belül is jelentő­séget nyer, hiszen a legmagasabb sportfórum, az OTT éléről ismét miniszteri székbe hívták az elnö­köt, ezúttal Lázár Andor dr.-t, aki csak egy esztendeig volt a magyar sport fővezére, de éppen ebben az időben kellett olyan ne­hézségekkel megküzdeni az olim­piai kiküldetések miatt, mint soha a múltban s remélhetően soha a jövőben és Lázár dr. ezeknek a nehézségeknek leküzdése közben olyan lelkes, őszinte szeretetet mutatott a sport iránt, hogy most, amikor az olimpia tanulságainak felhasználásáról van szó, súlyos veszteségnek számít az OTT elnö­kének távozása. A hangulat tehát korántsem egységes, azonkívül Bécsből is za­varó hírek érkeztek az osztrák csapat hibáiról, átszervezéséről, gyengeségi periódusáról. Nem kétséges, hogy mire elkövetkezik a nagy mérkőzés ideje, megindulnak a fővárosi futballrajongók tömegei s megérkeznek a vi­déki fanatikusok, akiket va­sárnap délután az sem fog érdekelni, ha az Üllői-úti pá­lya körül leszakad az ég is, csak ott a pályán ne történ­jen baj a magyar csapattal. Mert talán még sohasem volt annyi ok az izgalomra, mint ezen a 71-ik magyar—osztrák mérkő­zésen. Nem szabad gondolkozás nélkül elfogadni a bécsi jelentéseket, melyek egész bizonyosan taktikai célok felé irányulnak. Meisl Hugó, a kitűnő sportdiplomata azon a napon, amikor az osztrák csapat 8:2 arányban verte a magyar vá­logatottakat, kijelentette, hogy „a magyar csapat nagyon jó volt”. Most viszont, amikor néhány hó­nappal később, a változatlan erejű osztrák csapat Budapestre készül, Meisl zavarban van az összeállí­tás miatt, rengeteg gyenge pon- tót fedez fel a csapatában és pesszimista. Sajnos, mi nagyon jól tudjuk, hogy ha még az osztrák csapat gyengült is valamit a bécsi 8:2 óta, nálunk sem születtek csoda­gyerekek, a mi futballunk nagyon messze volt még legutóbbi erőpró­báján a régi nívójától. Nem azzal a csatársorral megyünk az osztrá­kok ellen, amelyik a csehszlová­kok ellen játszott, de nem merjük hinni, hogy a két újonc a csapat százszázalékos értékfokozódását jelentené, viszont Kalmár és Tu- ray ott voltak Bécsben is leg­utóbb. Ott volt Cseh II. is, aki a csehszlovákok ellen szereplő csa társorból egyedül maradt meg. Nincs semmi okunk azt hinni, hogy most és éppen most az oszt­FTC-pálya Ullői-út Szombaton, október 1-én, délután V23 órai kezdettel Magyarország— Lengyelország atlétikai válogatott mérkőzés A lengyel csapatban a világrekorder Kusocinski Hellasz is indul rák csapattal bajok vannak. Elég lenne a magyar csatársor kró­nikus gólképtelenségének megis­métlődése, vagy a hátsó formá­cióink ingadozása és az osztrák csapat pillanatig sem késlekedne újabb súlyos vereséget mérni a magyar csapatra s győzelemmel térhetne vissza a 71-ik mérkőzés­ről. Mert ez az osztrák csapat, ha nem is minden részében, de egé­szében, szellemében, stílusá­ban ugyanaz a csodacsapat, mely győzelmet győzelemre halmozott s már az Európa Kupa küzdelmeinek befejezése előtt biztos győztese a leg­nagyobb európai futballdíj- nak. Ezt az osztrák csapatot taktikai okokból lebecsülhetik Bécsben, de végzetes könnyelműség lenne le­becsülni Budapesten. Óriási feladat vár a magyar játékosokra vasárnap, amikor a 8:2-es vereségért kell re- vánsot venniök s éppen az Európa Kupa győztese ellen kell bizonyítania, hogy korán lenne még elparentálni a ma- gyár futballsportot. Különösen fontos, hogy ezt éppen az osztrákokkal szemben bizonyít­hassuk, mert tagadhatatlan, hogy az utóbbi években Bécsből terjed­tek nyugat felé a magyar labda­rúgás teljes legyengüléséről szóló hírek. Miért taktikáznak az osztrákok, ha annyival erősebbek a magya­roknál? Miért keresnek előre mentségeket ők, akik sorra verték minden ellenfelüket s ellenünk is kegyetlen fölénnyel győztek lég- utóbb Bécsben? Nekik könnyű taktikázni, ezzel csak nyerhetnek. Ha elveszítenék a meccset: rossz volt a csapat, mondták előre. Ha mégis győznek: annál nagyobb az osztrák diadal, hogy ezzel a „nem a legjobb” csapattal is megverték a régi ellenfelet a saját otthoná bán és annál súlyosabb a magyar kudarc, hogy még ezt a „gyenge” osztrák csapatot sem tudtuk el­kapni. És döntetlen esetén: ugye­bár nem vitás, hogy az osztrákoké az erkölcsi győzelem, hiszen mi a legerősebb együttesünkkel álltunk fel, míg ők..., Nagyon ügyes a bécsi taktika, de mi a valóságot állítjuk vele szembe. A magyar válogatott magán vi­seli a magyar futballsport min­den baját s amikor elindul egy- egy mérkőzésére, nem hagyhatja otthon azokat a külső és belső te- hertételeket, melyeknek eltávolítá. sát, vagy legalább könnyítését évek óta hasztalanul sürgetjük. A magyar futballsport tra­gikus állapota látszik váloga­tott csapataink játékán is. Csak heroikus fellobbanások szerezhetnek győzelmeket n magyar válogatott csapatnak. És szemközt állnak az osztrákok, a maguk nyugodt, komoly fejlődé­sük útján, biztos talajon, de nem veszteni való nélkül. Ők elveszít, hetnek egy babérágat újonnan gyűjtött diadalmi koszorújokból, elveszíthetik presztízsük egy ré­szét, ha vert sereggel lennének kénytelenek hazavonulni. S ezért indokolt a bécsi tak­Egymásután futnak ki a válo­gatottak az üllőiúti pálya salakjá­ra, hogy elvégezzék az utolsó kon­díciótréninget a vasárnapi nagy összecsapás előtt. Szóval egysze­rű kondíciótréningről van szó, kö­télugrásról, labdagyakorlatokról, hosszabb-rövidebb futásokról, ame­lyek semmiesetre sem mennek lát­ványosságszámba. És ennek a kon­díciótréningnek mégis igen nagy közönsége van. A korzóhelyek zsú­folásig tömve diáksapkás diákok­kal. És be kell vallani, hogy volta­képpen nem is a válogatottak kon- díciótréningje vonzotta őket az Üllői-útra, hanem az a derbinek számító futballmérkőzés, amelyet a mesterutcai felsőkereskedelmi és a Fáy reálgimnázium között tika. Sőt indokolt azért is, mert valóban, akármilyen jól is álltak az osztrákok, papír­formák szerint akármennyire jobbak is voltak nálunk, itt Budapesten mindig nagy el­lenfelek voltunk számukra, csak mert mi ismerjük leg­jobban őket, mi félünk tőlük legkevésbé, mi érezzük min dig, hogy győznünk kell az osztrákok ellen. Mert ez tényleg így van, mert itthon nekünk sohasem kellett megijedni az osztrák válogatót- tói, ezért merjük mégis remélni azt a győzelmet, melyet egyéb­ként semmiféle papírforma alap­ján kiszámítani nem lehet. Hisszük, hogy a magyar csa­pat olyan heroikus győzni- akarással küzdi végig ezt a mérkőzést, hogy az elég lesz a magyar labdarúgás tekin­télyének visszaállításához. A mi számunkra vasárnap erről van szó. folyt a pályán. Azonban a diákok nagyrészt végül is hűtlen lett a csa­patához és inkább a Korányi­fivérek, Cseh, Sárosi és Turay passzoló gyakorlatait figyelte tág- ranyilt szemmel és azt kémlelte, vájjon Mariássy doktor jó- vagy rosszkedvűen rágja-e obiigáit szipkáját... Tekintve, hogy mindkét iskola a Ferencvárosban van, a diákok jólesően vették tudomásul, hogy még azok a válogatottak is zöld­fehér dresszben mozognak, akik nem tartoznak a Fradihoz ... S amíg a futballpályán folyik az öldöklő iramú diákderbi, az­alatt a futópályának a kanyarodó­ban levő részén csendesen végzik a dolgukat a válogatottak. Nem Kondíció kifogástalan! Lemondás nincs! \ / n&Fl PÉLDÁNT,0Sí,' 1 Szombat Budapest, XXIII. évfolyam, 79. szám. 1932 október 1. AtO 20 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents