Sporthirlap, 1934. március (25. évfolyam, 18-25. szám)

1934-03-03 / 18. szám

2­ 1 „Vidékiek" lázongása a PLASz-ban­­ A vidéki egyesületek békét akarnak Mi a „képviselők" célja s reformbukta­­tás, vagy húsvéti túra? — Faragó Sándor lemondása — Ki áll a szervezkedés mögött? — A Sporthirlap tudósítójától — A futballcsapatok és a közön­ség ezrei a második+harmadik tavaszi, bajnoki mérkőzésre ké­szülnek. (Attól függ,­­ ki mikor kezdte a tavaszt s milyen álla­potban volt a pályája ezen a múlt vasárnapon.) Az ember azt hinné, most már mégis csak a sport kerül előtérbe a szövet­ségi kulisszák között is, már csak a világbajnokság és a Kö­­zépeurópa-kupa miatt is. Az ember azonban téved, mert még most is akadnak, akik gon­doskodnak róla, hogy­­ a jó­­hiszeműek tévedjenek. Furcsa, bár régi játék kezdő­dött ismét a profik között: szervezkedik a vidék. Azaz nem is annyira a vidéki profifutball, mint inkább annak egyes fővárosi képviselői igye­keznek harcot szítani és zavart teremteni a PLASz-ban. Napok óta folynak a tanácsko­zások —­ néhány résztvevővel — a PLASz úgynevezett kis szobá­jában. A „lázadás” apropója az volt, hogy a PLASz két veze­tője „merészelt” tárgyalni a BLASz két vezetőjével, anélkül, mert a vidéki egyesületek tu­lajdonképpen nem kívánnak sem­miféle belharcot a PLASz-ban. Ezt bizonyítja a Bocskai esete is. Miután Herzog Edvin, a Bocskai nemzetközi ügyeinek intézője vé­leményeltérésbe keveredett a PLASz több vezetőjével, három hét előtt bejelentette, hogy a Bocskai kilép az úgynevezett „első ligá”-ból, a PLASz I. osztályú egyesületeinek érdekközösségéből. A bejelentést tudomásul vették, de egyúttal felszólították a Bocskai vezetőségét, fontolja meg a dol­got, ne bontsa meg a profiegyesü­letek egységét és térjen vissza a ligába. És a Bocskai vezetősége határo­zott: visszavonta kilépő ha­tározatát, visszatért a „ligá”-ba. Mint már említettük, ez a harci játék, ez a „szervezkedés” nem új jelenség a PLASz-ban. Évről­­évre mindig megkezdődik a „vi­déki blokk” kialakulása, hol a lét­számemelés jelszavával, hol egyéb ürügyek alatt. Most a reformok, a Nemzeti Bajnokság miatt fújnak harci riadót­ ­ a PLASz elnöksége ellen. De alighanem most sincs más­ról szó, mint tavaly, tavalyelőtt és még régebben. Egy-két vidéki klub fővárosi képviselője így akar kényelmesen külföldi túrához jut­ni. Mert az ilyen „lázadásokat” a múltban azzal szokták leszerelni, hogy az „első liga” költségén kül­földre küldtek valakit — rend­szerint Herzog Edvint — s ő az­után szerzett néhány meccset azoknak a vidéki csapatoknak is, amelyeknek fővárosi képviselői egyedül nem boldogultak. Most a húsvéti túráról lenne szó . . . Nem valószínű azonban, hogy a mai gazdasági hely­zetben az „első liga” haj­landó lenne ismét anyagi kockázatot viselni és Herzog Edvint „túraszerző” útra küldeni. Unják is már a régi játékot. És nagyon jól tudják, hogy a „láza­­­­dás”-nak nincs komoly alapja. —­­ Egyrészt nem komolyak az elnök­­­­ség ellen hangoztatott kifogások, másrészt összesen négy vidéki profiklubunk van. A Somogyot Faragó Sándor képviseli a fővá­rosban és a „lázadók” őt is tá­madják, a Szeged képviselője, Ti­bor Géza eddig is csak hallgatólag vett részt a tárgyalásokon. Mind­össze két-három „vidéki képvise­lőről” lehet tehát csak szó. Első­sorban Herzog Edvinről, a Bocs­­­­kai nemzetközi ügyvezetőjéről,­­ Szalay Imréről, a Bocskai fővá­­­­rosi képviselőjéről (de róla sem hiszik el, hogy tényleg harcot akarna a PLASz-ban) és végül Reiner Sándorról, aki az Attilát képviseli, ők „lázonganak" ... Nincs gramofonja? Részletre is kaphat kiváló Homokord beszélő­gépet ROZGONYI és RÉVAI cégnél Kossuth Lajos­ utca 5. Ha új rést,te, 13­. pengő hogy akár előzőleg, akár utólag tájékoztatta volna a vidékieket a tárgyalás anyagáról. — Paktálnak a hátunk mögött ! — sérelmezik a vidékiek. , Igaz, hogy a PLASz elnökének és főtitkárának joga van tár­gyalni a másik alszövetség veze­tőivel s ezekről a tárgyalásokról nem is informálhatnak mást, mint a PLASz elnökségét és — legfeljebb — az egyesületek „ligá”-nak nevezett összességét, de azért a „vidék” sérelmez. És így megsértve már előre bejelenti, hogy harcot kezd a Nemzeti Baj­nokság terve ellen és „min­denért, ami történni fog, az elnökséget teszi felelőssé!” Az elnökségben ugyan helyet foglal a vidék képviselője is, Faragó Sándor, akinek meg­választása annak idején általános örömet keltett, mert ő végre olyan „vidéki” alelnök, aki nem­csak igazi vidéki, hanem hosz­­szabb ideje bent is él a szövet­ségi világban. A „lázadók” most mégis megállapították, hogy Fa­ragó Sándor nem képviseli kellő eréllyel a vidéket a PLASz el­nökségében. Megállapították ezt róla azok, akiket az általuk kép­viselt vidéki klubokhoz csak a fizetésük kapcsol, holott Faragó Sándor évek óta, mint somogyi ember, a­m­a­t­őr fővárosi képvi­selője a Somogynak. Éppen ezért Faragó Sándornak olyan rosszul esett a méltatlan tá­madás, hogy bejelentette le­mondását a PLASz alelnöki tisztségéről. Ezt egyelőre nem fogadták el s ha tudomást szereznek róla a vidéki egyesületek, kétségtelenül ők maguk is sietni fognak bizalmukról biztosítani Faragót. Turul-Bálya Kaposvár 1934 március 4-én, vasárnap délután 14 órakor Somogy - Pitebus I. ligabeli bajnoki mérkőzés A SPORTSZERŰSÉG NEVÉBEN! Rendezni kell a külcsün játékosok ügyét is! — A Sporthírlap tudósítójától — Ideje lenne egyszer már rendezni a kölcsön játékosok ügyét. Ma az a helyzet, hogy végre van szabály, amely kimondja, hogy egyazon szezonban senki sem játszhat két­szer ugyanazon ellenfél ellen. Nem fordulhat tehát elő a három év előtti cifra história, amikor az első liga egyik játékosa egyetlen tavaszi szezon folyamán háromszor játszott az anyaegyesülete ellen. Ez már javulás. De még a mai helyzet sem meg­nyugtató. Még ma is él a kölcsönjátékosok intézmé­nye, amely egyenlőtlen hely­zetet teremt a bajnokságban. Az utóbbi napokban például sokat beszélnek az újpesti Sáros ügyéről. A III. kerületieknek a tavasz elején játékosra volt szükségük. Újpest segített a társegyesülten, odaadta csapatának első tartalék­­játékosát, Sárost, aki két hét előtt már játszott is a III. kerületiek kaposvári mérkőzésén. Sáros volt a mezőny legjobb embere. És mégis, noha Sáros nem sérült meg, makk­­egészséges, most, két hét múlva az Újpest ellen nem fog játszani, de a következő vasárnapon és attól fogva végig az egész szezonban ismét ott lesz a III. kerületiek csapatá­ban. Joggal kérdezik tehát minden­felé: megnyugtató állapot-e az, hogy a jóképességű III. kerületiek az Újpest ellen gyengébb csapattal játszanak, mint a Ferencváros el­len? És meg­van az alapja anak a másik kívánságnak is, amely han­gosan követeli a kölcsönkikötéseknek hatal­mi szóval való eltörlését, még akkor is, ha ilyen megállapo­dás a játékos átadásánál az Újpest és a III. kerület között létre is jött. Alkalmunk volt beszélni egy szö­vetségi vezérrel, aki az esetről a következőket mondotta: —­ A szövetségnek nem lenne szabad szemet hunyni az ilyen ügyek fölött. A III. kerület csapa­tának a legjobb embere ott van kéz­nél és mégis naponta jelennek meg a nyilatkozatok felelős III■ kerületi emberek szájából és eszerint a klub vezetősége súlyos összeállítási gon­dokkal küzd. Nos, én a szövetség erejével lépnék közbe és még idejé­ben, a meccs előtt kötelezném a III. kerületieket, hogy Sárost, akinek a szerepeltetése ellen semmit felhoz­ni nem lehet, igenis szerepeltesse. Hiábavaló lenne minden kikötés, amelyet a játékos átadásánál tettek, mert az ilyesfajta kikötésnek a szövetség úgysem szerezne érvényt, annyira magán hordozza a sport­­szerűtlenség bélyegét. A III. kerületiek azonban egé­szen bizonyosan Sáros nélkül fog­nak az Újpest ellen felállani és nagyon érdekes ennek az indoko­lása is. Értesültünk arról, hogy a széktében emlegetett külön kikötés­­ nem létezik. Újpest kölcsönadta a játékost azzal, hogy augusztus 15. után adják vissza. Ha azonban a III. kerületiek szerepeltetni akarnák, akkor annak semmi aka­dálya. A játékos kihagyása éppen a másik oldal részéről történt. A III. kerületiek szerint aggályos a játékos beállítása, aki még né­hány hét előtt újpesti játékos volt és tudja azt is, hogy néhány hónap múlva ismét újpesti lesz, mert csak vendégségben játszik mostani csapatában. Eszerint Sáros az Újpest ellen érzelmi okoból nem lehetne teljes értékű játékos és éppen ez a meggondolás taná­csolja, hogy ezúttal maradjon ki a csapatból, mert ezzel veszik elejét mindenféle kombinációnak. Hal­lottunk arról is, hogy utalnak más esetekre, amikor a játékos már a zsebében hordta új egyesületének a szerződését és ha ilyenkor ke­rült szembe leendő társaival, ak­kor a játéka sokkal aggályosabb, mintha tartalék játszik helyette. Akárhogyan is szólnak ezek az információk, annyi most már bi­zonyos, hogy Sáros nem fog az Újpest ellen játszani. És bármennyire is helytállónak látszik a dolog indokolása, a tény mégis csak az, hogy a kerületiek egyik erőssége a bajnokság egyik élcsapata ellen teljes tudásával küzd, hiszen a kerületiek érdeke mögött még ott van az Újpest ér­dekében dobogó kebel is, ámde, most vasárnap a másik, az Újpest ellen ez a játékos hiá­nyozni fog a kerületiek csapatá­ból. A bajnokság — ez a hely­zet — ma gólarányon dőlhet el és a mellény zsebbe ! — Kikaptak a teniszezőink... De Gabrovitz jól játszott.­­ az egyetlen vigaszunk... — Sovány vigasz... még a legkisebb egyenlőtlenség is döntő lehet. Márpedig ha ez a le­hetőség megmarad, akkor a szö­vetségnek rövidesen ismét ki kell gondolnia a segítés módját. A megoldás nem könnyű dolog, de nehezebb és veszélyesebb kér­déseket is rendezett már a fut­­ballszövetség. Ezt a ferdeséget is el kell tüntetni. Sokféle megoldásról lehet szó. A kölcsönjátékosok dolgával nem elő­ször foglalkozik a futballszövet­­ség, hiszen az első profiévekben a kölcsönjátékosok formáli­san meghamisították például a II. liga bajnokságának eredményeit. Azóta az állapotok lényegesen javultak. De még nem kifogástalan a helyzet. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a bajnokság reális, egyenlő felté­telek között dől el. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1934 MÁRCIUS 3. Vigasz Ma már egy-egy félévre biztosítva van az a sportszerű fel­tétel, hogy az egyesületek nem erősíthetik sem versenytársaikat, sem versenytársaik — ellenfeleit. Ezt biztosítani kellene a két fél­évből álló teljes bajnoki évre! Egyesületi érdekektől függetle­nül — a sportközönség érdeké­ben. Ifytittoluk a todmusi szemmel Már hosszú hetek óta pirulva kellett járnunk. Termézen szép­ségektől hemzsegő hazánkat lefőz­te egy égistea harmadrangú skót hely. Mi, akik jól tudjuk, hogy Gréta Garbó a Nefelejts­ utcából ment ki Amerikába, és azt is jól tudjuk, hogy Rockefeller egy pesti szakácsnő törvénytelen bátyja, jo­gosan szégyenkezhettünk: nem volt szörnyünk, örvendjen mindenki, most már van. Jöhetnek az idegenek! A szörnyet az MLSz házalóján, a Vadász­ utcában fedezte fel munkatársunk. A futball­házban járkál emeletről-emeletre és ré­misztgeti a gyanútlan járókelőket. Hét feje van, melyek mindegyike egy-egy bizottsághoz hasonlít, és egyik fejével állandóan a többit harapja. Olykor-olykor elcsendese­dik, hogy azután annál hangosab­ban üvöltsön. Munkatársunk blőd­­séget és fáradságot nem kimélve, a közelébe férkőzött a szörnynek, és meginterjúvolta. A szörny így nyilatkozott: — Az utóbbi időben holmi ten­geri kígyóval tévesztettek össze, írja meg, kérem, hogy én a loch­­nessi szörny egyenes testvére va­gyok. Szegeden születtem, onnan kerültem Pestre. Anyám Phöbus, apám Kalmár II. névre hallgat. Nagyon jól érzem magam. Többet nem mondhatok, mert mennem kell a huszonhetedik fórum ülésére. Majd az 50-es jubileum után nyilat­kozom. ­ Példanélküli ármérséklést hajtott végre a világhírű Morisson borot­válókrémgyár, amennyiben a Ma­gyarországon készülő víz, szappan s ecset használatát feleslegessé tévő ör. Morisson borotválókrém árát 50%-kal leszállította. Képe férti­ pálya Miskolc 1934 március 4-én, vasárnap délután 14 órakor Attila—Szeged I. ligabeli bajnoki mérkőzés Dil teszi ha ezt veszi TUNGSRAM RÁDIÓ CSŐ

Next