Sporthirlap, 1934. augusztus (25. évfolyam, 61-69. szám)

1934-08-01 / 61. szám

2 SPORTHIRLAP SZERDA, 1934 AUGUSZTUS 1. ’ Lemaradtak a favoritek! Az Admira és a Bologna meg­érdemelten jutott a Középeurópa Kupa döntőjébe . — A Sporthírlap tudósítójától — Egygólos vereséget szenvedett Genovában a két gól előnnyel star­toló Admira: kiesett a Juventus, ', V* legkomolyabb kupafavorit. A ' \\döntőt az osztrák bajnok fogja síjjátszani a Bolognával. Meglepetés! Reménytelenül nézte a bécsi közönség bajnokcsa­patának első mérkőzését a nápo­lyiak ellen. A kékselyemdresszes Napoli szinte­­szánalmasan vergő­dött a W-formációban, de nem a védelem gyengesége, hanem az előretolt csatárok tehetetlensége miatt. Annál kiábrándítóbb volt, hogy az Admira a gólképtelen ellenfélnek egyetlen gólt sem tu­dott rúgni. Ha a Napoli három csatárának gyámoltalansága ne­vetséges volt, az Admira-csatársor tologatása viszont bőszítően hatott a közönségre. A nápolyi védelem, igaz, sokat dolgozott, de nem is engedett komoly helyzetet alakul­ni a kapuja előtt. — Az Admira máris kiesett — mondták a bécsiek búsan, hiszen az Austria már előző nap veresé­get szenvedett a Stadionban az Újpesttől, a Rapidnak pedig sem­mi esélyt nem adtak a Slavia ellen Prágában. Titokban még job­ban bíztak a Ferencváros ellen startoló Floridsdorfban. — Ná­polyban biztosan kikapnak. Admi­ra, bajnokcsapat!... Az olaszok is a Juventusban bíztak, nem a Bolognában. Miért? Mert a Ju­ventus határozottabban, kemé­nyebben játsza az „olasz fut­­ball”-t. A Juventusban játszik a nagy olasz válogatott zöme. A Juventus stílus­csapat. A W-iskola diadala. Lám, az olasz bajnokságot is megnyerte, a Középeurópa Ku­pát is ő fogja nyerni. A bologna? ... Jó csapat, de­­ puha. Hiányzik belőle a W-hez ,nélkülözhetetlen keménység. Bekk­­jei nem eléggé belemenősek, csa­tárai nem győzik le sebesség dol­gában a szelet. Schiavio túlságosan úr, akkor futballozok, ha kedve van hozzá. Eh, nem ez az igazi! ... Az Ambrosiana biztosan jobban fog szerepelni... Nálunk a Ferencváros volt a favorit. Természetesen. A Ferencváros az egyetlen összefor­rott magyar együttes. Az egyetlen csapat, melynek stílusa van. Egy­séges játékfelfogása. Sok klasszis­játékosa. A Ferencváros finalista ■ lesz, kis szerencsével kupagyőztes! Kétségtelen, a Ferencváros el­jutott az elődöntőig, de mégis az Újpest szerepelt jobban a kupa­küzdelmekben. Az újpestieknek nem volt olyan szerencséjük a sorsolásnál, mint a Ferencváros­nak, de legyőzték az Austriát Bécsben is, Újpesten is, azután 2:4-re végeztek a két Juventus elleni mérkőzésen, sőt éppen olasz földön értek el döntetlent. A Fe­rencváros csak az Üllői­ út meg­szokott talaján boldogult ellen­feleivel. Itt 8:0-ra verte a Flo­­ridsdorfot, 6:0-ra a Kladnót és 1:1-es döntetlent ért el a Bologna ellen. Hanem Bécsben már meg­elégedett szerény 2:1-es győze­lemmel a második FAC-meccsen, Kladnóban pedig kikapott 1:4-re és Bolognában 1:5-re ... Ha meggondoljuk, még a Bocs­kainak is több oka van a büszke­ségre, hiszen ő már az első for­dulóban a Bolognával került össze és csak minimális gólkülönbséggel esett ki. Bolognában ugyan kika­pott 0:2-re, de otthon, a debreceni pályán 2:1-re győzött!... Bécsben az első forduló után a Rapid felé fordult a közbizalom. Azt hitték, a bécsi zöld-fehérek meglepetést szereznek s éppen a Középeurópa Kupára nyerik vissza legjobb for­májukat. Hiszen győztek Prágá­ban és otthon is könnyedén tartot­ták az eredményt. Hiába, mégis a Rapid játsza legeredményesebben a középeurópai futballt — amikor az Austria nincs formában! ... A favorítok tehát a Juventus, a Ferencváros, majd a Rapid voltak. Három „re­prezentatív” csapat. Három nagy együttes. Három —­ fogalom. Prágában nem bíztak kupa­győzelemben. A Slavia és a Tep­­litz kiesett, a Sparta külön kupa­sorozatot játszott a Hungáriával s a Kladnóról tudták, hogy nem folytathatja a „meglepetéseket”. Az Admira lejátszotta harmadik mérkőzését is a Napolival. És csekély 5:0-ra győ­zött. Miért? Mert csatárai ezen a harmadik meccsen már lemondtak az­­ iskolajátékról, elfeledkeztek mindarról, „ami a könyvben áll” és igyekeztek minél több gólt rúg­ni. Szépen, csúnyán, ezzel már nem törődtek, csak érvényesek legyenek a gólok. S a nápolyi­n-formáció lehetővé tette, hogy az Admira annyit támadjon, amennyi elég volt az öt gólhoz. S azután jött a hat Hungária­­meccstől fáradt Sparta, melyet az Admira az első meccsen 4:0-ra vert, hogy így belenyugodhasson a prágai 2:3-as vereségbe, mely nem akadályozhatta meg továbbjutását. Gólratörő, lendületes, cikornyát­­lan futballt játszott az Admira továbbra is, ezért tudta 8:1-re le­győzni a Juventust. Mely azután hiába hagyta cserben Genovában a W-t, hiába tört minden csatárával gólra, az Admira bebizonyította, hogy ért a W-hez is, 1:2-re „húzta” a meccset. A Bologna is két vereséget szenvedett, míg eljutott a döntőig. (Ez azért is ér­dekes, mert például az Újpest négy meccsén csak egyszer kapott ki, a Juventus meg pláne hat mér­kőzésen vesztett egyszer, akkor is csak 1:3-ra, mégis kiesett). A Bologna azonban gyenge kez­det után céltudatosabban játszott a Juventusnál. Vagyis: jobban al­kalmazkodott ellenfeleihez, mint a torinói csapat, mely csak legutolsó mérkőzésén próbálkozott ezzel, eredménytelenül. Miután a Bologna megúszta Debrecent, a Rapid ellen már feloldotta a W-formációt és teljes erővel gólszerzésre törvén, győzött is 6:1-re. Akkor azután visszahátrált a „W”-sáncok mögé s megelégedett azzal, hogy a második meccsen „csak” 1:4-re kapott ki. A Ferencváros ellen éppen a for­dított taktikával ért célhoz. Buda­pesten játszott annyira zárt formá­cióban,­­ hogy 1:1-es döntetlennel utazhatott haza, azután otthon nyitott olyan támadójátékot, mely 5:1-es győzelmet eredményezett számára. Kderül­t a Középeurópa Kupa mérkőzésein is, hogy nem szabad ragaszkodni semmiféle dogmához, ha az még oly eredményes is volt a múltban. A Juventus úgy akart játszani az Admira ellen, ahogy a Teplitz és az Újpest ellen játszott. A „teplitzi” játék már az Újpest ellen is nagyon veszélyes volt, hiszen ha az Újpesten saját pályáján nincs olyan katasztrofálisan rossz napja, a Juventus 2—3 gólos vereséggel térhetett volna haza Torinóba. Az Admira ellen a szerencse nem segí­tette a rossz taktikát, ezért esett ki a Juventus. De a Ferencváros kiesésének is teljesen hasonló oka volt. A budapesti zöld-fehérek azt képzelték, hogy a Bologna ellen is sikert lehet elérni azzal a nem annyira művészi, mint inkább bohém, cikornyás, lassú, ötvonalas, sőt hátranézegető és közönségre kacsintgató támadófutballal, ami­vel „megehették” a FAC-ot és Budapesten legyőzhették a Kladnót. Tévedtek!... A Rapid favoritpályája egészen rövid s indokolatlan volt. Megé­r­demelék a finalisták, hogy ők döntsék el az idei kupa sorsát, mert­­ tudtak alkalmazkodni. Mondhatnák: azért, mert az Admira nem annyira klasszikus képviselője a közép­európai futballiskolának s a Bologna nem annyira az igazi olasz futballt játsza, hogy ez teljesen vérébe ment volna. Lehet, hogy így van, annál jobb erre a két csapatra nézve. Mindig veszélyes, ha egy csapat annyira megtanul valamit, hogy egyebet aztán nem is tud. Az ilyen együttes a vas­­kalapos professzorhoz hasonlítható, aki tökéletesen tudja saját „szak”­­ját, de azután semmi egyébről ezen a világon fogalma sincs. Fut­ballisták ilyen professzorok nem lehetnek, már azért sem, mert­­ a professzorok nem szoktak gól­arányra játszani egymással. A szeptemberi kupadöntőn két olyan csapat fog találkozni, amelyek közül az egyik rendszerint támadó­­futballt játszik, a másik pedig a W-formációt kul­tiválj­a, de tudnak alkalmazkodni az ellenfélhez. Ezért lesz nagyon érdekes a döntő­. «37. ». Bukovetzky Debrecenben fart Debrecen, július 31. Szenzációs vendég érkezett ma ide. Bukovetzky „bátyja látogatá­sára” jött Debrecenbe. Ez a hiva­talos értesítés. Azonban délután már együtt lát­hattuk Herzog Edwinnel, aki tör­ténetesen szintén itt tartózkodik. Egy kávéházban jöttek össze. A beszélgetésből csak annyi szűrődött ki, hogy augusztus 15-ére újabb határidőt tűztek ki egymásnak. Úgy látszik, mégis lesz a szer­ződtetésből valami... ÚJABB TÚRÁRA MEGY A BUDAI Jövő héten ismét túrára megy a Budai csapata. Ezúttal is Csehszlo­vákiába. Öt mérkőzés, tíz nap alatt. Az első meccs augusztus 11-én Nagy­­tapolcsányban, az utolsó 19-én Nyit­­rán. Közben lesz egy mérkőzés a Bratislava csapatával is. Vállalatok előnyben a kölyköknél is, akik nem tolongtak a Pozsonyi-úton — A Sporthírlap tudósítójától — Gudenus dr., a kölyökügyek leg­főbb irányítója mondja: — A nevezési határidő lejártáig nyolcvanegy csapat adta le neve­zését a kölyökbajnokságokra. Tizenöt csapattal több, mint tavaly. A kölyökbajnokság népszerűsége tehát fokozódik s így érthető, hogy a kölyökcsapatok vezetői mindent elkövetnek, hogy a nagy versengés­ben az ő csapatuk maradjon felül. A BTK kölyökcsapata a leg­frissebb. Bár csak szeptemberben kezdődik a bajnokság, a csapat már tegnap megtartotta első tréningjét. Sőt a tréningen felül még játékos­­toborzó is volt a Pozsonyi-úton. A kánikulai délután ellenére is teljes számban megjelent a BTK kölyök­­gárdája. — Szívesen vannak itt — mond­ta vezetőjük, a „Gyula bácsi”. — Majdnem mind iskolás és így most a szünidőben mindegyikük itt „lakik” a pályán. A kölyöktehetségek azonban nem igen szállingóztak. Addig is a régi gárdával foglalkozott az in­téző, aki egyben nagyszerűen ellát­ja a tréneri tisztséget is. — Gyerünk a középre — adja ki a jelszót „Gyula bácsi”. — Tes­sék körbefejelgetni. A munkát ifjú kölyöktehetségek jelentkezése zavarja meg. Hárman a Szövetség­ utcából jöttek. — Onnan akartok idejárni? — kérdi az intéző. — Igen — felelik kórusban. Hamar cipőt kapnak és beállnak a többi közé. Egyiknek sem megy valami túl jól a játék. „Gyula bácsi” meg is jegyzi: — Maradhatnak a Szövetségi utcában. Aztán tovább foglalkozik a fiai­­val. Érdeklődünk, hogy honnan vesz­nek annyi cipőt a gyerekeknek, mikor nemrégen még az volt a panasz, hogy nincs elég kis cipő. — Mi megoldottuk ezt a problé­mát — mondja a gyerekek vezető­je. — Három kabaréelőadást ren­deztünk, annak a jövedelméből vettünk felszerelést. Közben már későre jár az idő, az első toborzó nem úgy sikerült, ahogy várták. — Szomorú, hogy ilyen kevesen jöttek. De tudom, hogy miért. Ugyanis az Elektromos is meg­alakította a kölyökcsapatát és most a környékbeli srácok mind oda­mennek. Sőt olyanok is elmentek, akik még tavaly nálunk játszottak. Na, de nem baj. Minden héten fogok tartani játékostoborzót és akkor, remélem, nem fog kifogyni a játékosanyag. Hétkor vége a játéknak. Mind­egyik fiú úszóruhát vesz a kezébe és sorjában levonulnak a pálya tőszomszédságában levő ingyen­uszodába fürödni. ÖREG FUTBALLISTA NEM VÉN... Vannak játékosok, akiket vasfizi­kummal áldott meg a természet. Ilyen elpusztíthatatlan játékosok minden időben felbukkannak, nálunk mindenki emlékszik Schlosserre, aki közel negyven éves volt, amikor még a Ferencváros bajnokcsapatában ját­szott, sőt a válogatott csapatban is. Az újabb időkben is vannak ilyen kiválóságok. Például a németek idei bajnokcsapatának, a Schalke 94-nek oszlopa, Popp ma már, 41 éves, de még vígan játszik. Ezzel kapcsolat­ban a németek több ilyen esetet em­legetnek. Például az Astona híres centere, Jaeger 17 éven át tartotta válogatott formáját, ami az egész világon kolosszálisan ritka teljesít­mény. Harder, a hamburgiak tankja is 40 éves korában játszott utoljára az első csapatban a bajnokságért. Ilyen vasember volt a londoni Ful­­ham játékosa, Penn, aki egyhuzam­ban 20 éven át játszott az első csa­patban. Rohde, a dánok válogatott centere 37 éves korában játszotta a negyvenedik válogatott meccset. Za­­morra, a spanyol csodakapus is 40 éves már, de még esze ágában sincs visszavonulni. Valamennyien túltesz azonban Me­­redith, aki azzal dicsekedhetik, hogy először 18 éves korában, utoljára pe­dig 50 éves korában játszott az an­gol válogatott csapatban. A SZERENCSE FIA Messelin, lillei francia futballista a szerencse különösen kegyelt gyer­meke. Tavaly egy kávéház terraszán eladtak neki és néhány társának egy sorsjegyet, ami 100.000 frankot nyert. Kevéssel utóbb megint vett egy sors­jegyet, amely ezúttal 35.000 frankot hozott. Akkor egy vidéki újság meg­írta a dolgot azzal, hogy „három, vagy semmi.” S a jóslat­­bevált. Messelin az idén ismét nyert a sors­jegyével 10.000 frankot. Messelin szerencséjének híre ment és minden­felől jelentkeznek, akik­­ társulni akarnak vele. dúltak ki, hogy aki profi akar lenni, azt nem szabad visszatartani. Tehát az egész év folyamán bármikor el le­het vinni az amatőr játékost. Az el­hagyott amatőrcsapat azonban kár­pótlást kap. 3000 francia frankot, amit egységesen állapítottak meg minden játékosra. Nem kis összeg, viszont alkunak nincs helye. EGYSÉGES ROLETTA Franciaországban sajátságos mó­don oldották meg az amatőr játékosok U szerződtetésének kérdését. Abból in­ VÁNDORTRIBÜN LESZ KIS­PESTEN Köztudomású, hogy a Kispestnek pályagondjai lesznek. Nagy őszi mér­kőzéseit ugyan bent játsza, csak a szezon legvégén kell kivinni Kispest­re a lila-fehéreket , mégis nagy gond az a leégett tribün. Az új pá­lya építése is nehezen jut a megol­dás stádiumába. Végül is nem marad más hátra, mint berendezkedni a régi pályán, a Sárkány-utcában. Mayer Béla mondta: — Be fogunk rendezkedni a Sár­kány-utcában. És lesz tribün is. El­jártunk már, h­ogy a BSzKRT-pálya praktikus pót-t­ribünjét az őszre köl­csön kapjuk. Ezt akarjuk felállítani, amíg a saját pályánkat megépítjük. SVÉD BÍRÓ vezeti az augusztus 9. és M1-i észt­­finn-magyar amatőrválogatott mér­kőzést. Ebben állapodtak meg a szö­vetségek, ROHONCON játszik vasárnap a Szombathelyi Vasutas SE. NÉGY ÚJ EGYESÜLET jelentkezett felvételre az MLSz-nél: Győr-Szabadhegyi TC (Győr), a Mecsekaljai Munkásifjak SE (Pécs), a Németbolyi SE (Németboly) és a „Zrínyi” KAC (Szeged). „RABLÓZSÚR” elé kerül Pálinkás (Turul TE) és Lenkei (Főv. TKör) elrablási ügye. A Ferencvároshoz és a kerülethez került játékosok szerződtetése ellen az amatőr egyesületek vétót emel­tek. Pénteken tárgyalja le a zsűri, még jó néhány azonos üggyel együtti.

Next