Sporthirlap, 1935. július (26. évfolyam, 52-60. szám)

1935-07-03 / 52. szám

2 SPORTHÍRLAP SZERDA, 1935 JÚLIUS 3. Középeurópa Kupa 1935 Tanulságok, eshetőségek, statisztikák, centerek és együttesek, olaszok, oszt­rákok, csehszlovákok és magyarok boszorkánytánca a Nagy Trófeában .— Saját tudósítónktól. — Július van, kékeges, kánikulás július és vad harci zajjal, bíróbot­rányokkal, lekerülhetetlen és elke­rülhető zsivajgással folyik a harc Középeurópa Nagy Trófeájáért mégy nemzet harcosai között.­­ ■ Itassuk csak, mi is történt tulaj­don­képpen a lezajlott (hellyel-köz­­zel a szó legszűkebb értelmében: lezajlott) húsz meccsen és­­ mi­­következhet az ezutániakon... (Beszéljen a statisztika!) A KK első fordulójának első napján 36 gól esett, a második napján 46. Az első forduló első napján tehát 4.5 volt az átlag, a másodikon 5.75. A második forduló első napjának négy meccsén 19 gól esett, az átlag 4.75. Mit jelent ez? Pontosan azt, hogy az iram nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg: fokozódik! (Mert a forduló második napján holtbiztosan több gól esik, mint az elsőn. Akkor jönnek a fizeté­­s­e­k. (Remek kilátások) Mit mond még a statisztika? valami nagyszerűt. Az első forduló második napjá­nak frappáns * gólmennyiség emel­kedését — a két magyar csapat idézte elő. A Ferencváros a nyolc, a Hungária meg a hét góljával. Az emelkedés most is esedékes, sőt évek statisztikája alapján köte­lező és ha most is a két magyar csapat fogja előidézni. .. Akkor — ősi szokás szerint — megint lakodalom jön a vasárnapi temetésre. (Centerek és együttesek) A statisztika megtette a magáét SC optimizmust adott­, lássuk, mit mond a szakrész. A szakember minden megerőlte­­­tés nélkül meg tudta jósolni a dön­tőbe kerülő két csapatot. A két csa­pat , a Juventus és a Sparta volt. Igen ám, de nemcsak szakember van a világon, hanem a sorso­lás is. A sorsolás pedig úgy hozta,­­hogy — a kettő közül csak egyik juthat a döntőbe. Mert a másik — egy centeres csapat lesz a sor­solás szeszélye folytán. Hogy mit jelent ez: centeres csa­pat? „Centeres csapat” a Roma, Ausz­­ria, Hungária, a Ferencváros, amelyeknek eredményei egyedül és kizárólag egy Gyaita, egy Sinde­­lar, egy Cseh, egy Sárosi diszpozí­ciójától függnek. Itt minden attól függ, hogy milyen napja van — nem a csapatnak, hanem a Nagy Centernek. És kialakult az a vélemény — nem is­ lehet csodálni — hogy „cen­teres csapat” nem nyerheti a KK-t. Túl nagy a kockázat, túl nagy lelki­erő, szinte emberfeletti nyugalom, energia és népszerűség kell ahhoz, hogy egyetlen ember négy egymásután következő mérkőzésen győzelemre tudja vinni a csapatát. Akik mindent egy lapra tesznek fel, —■ többnyire vesztenek. (Bár ha nyernek, nagyon szépen csinálják.) Ezzel szemben vannak „együttescsapatok, összmun­kacsapatok”. És — itt vannak a KK-esélyek. A két legtipikusabb — és amel­lett legkvalitásosabb — összmunka­­csa­pat, együttescsapat a Juventus, meg a Sparta. Minden jel arra mutatott, ho­gy a KK­ döntőjében ez a két csapat kerül majd össze, ez a két csapat, ahol nem egy-egy em­ber pillanatnyi diszpozíciójára van feltéve a KK. De a sorsolás ezt lehetetlenné tette. Egyiknek előbb el kell véreznie. (Mert ahhoz, ugyebár, kétség nem férhet, hogy mindkettő tovább megy a második fordulóban?) (A véletlen tréfája) A véletlen szenzációs párosítást prezentált az idei KK-ban minden futballbarátoknak. Látunk majd az elődöntőben egy meccset, ahol két center csap ösz­­sze és egy másikat, ahol két együt­tes. És a döntőben a Vezér csap majd össze az együttessel, ha min­den jól megy. (Hogy melyik Ve­zér? Gyaita már nem. Cseh alig­ha. Sárosi? Lindeldi? Talán.) (Ki mit hoz fel ment­ségére?) A Juventusnak nincs szüksége mentségre, de érdekes, hogy a baj­nokság befejezése után kérte a szövetséget: ne kelljen a KK-ban játszania. Nincs elég embere, fá­radtak a bajnokságtól, stb. És ott a Napoli, a Lazio, a Bologna, azok boldogan.A­­szövetség azonban azt mondta, hogy a bajnok nem, von­hatja ki magát a KK-harcok alól. Az komoly dolog.­­Szegény Juventus. Kénytelen volt résztvenni a KK-ban. És szegény Juventus. Esetleg még kénytelen lesz megnyerni is a KK-t.­ (Ambrosiana, Roma, Fiorentina) A többi olasz KK-csapat úgy látszik zokonvette, hogy őket nem figyelmeztette a szövetség a KK komolyságára. Most demonstrálták, hogy lehet komolytalanul is... Szombaton beszéltünk egy Pes­ten élő olasszal. — Kétségtelen, — mondotta — hogy az Ambrosiana meg a Roma nem „strapálta magát”, a játéko­sok vágytak már a tengerre. És... a Fiorentina se „óhajt” már tovább menni... (De miért „égtek le" az osztrákok?) ők nem akartak még a kósza hír szerint se... Hát , nem égtek le. Előbb­­utóbb mindenkinek ki kell esnie egy kiesésre menő küzdelemből, csak a szezonvégi frissességtől, a sorsolástól, a szerencsétől, a bíró­tól, az elbizakodottság mértékétől függ, hogy ki mikor. (A tudáson kívül persze.) De ha mégis okot keresünk. Az Admira fáradt volt (román portya, Pünkösdi Torna), a Rapid könnyen vette a Zsidenk­ét és pe­­helykönnyen leégett, a Vienna pe­dig rögtön a remek Spartával ke­rült össze. Tehát­­ nincs baj Ausztriában. (Csehszlovákia meg éppen mesésen szerepel) Még három csapata „TU”. Amit Ausztriánál mondtunk, az,­viszont rájuk — megfordítva állt.­­(És mi?) Igen, mi... Két nyilatkozattal felelünk: — Mindazt, amit a külföld tud, — mondja Barna Sándor, a Phö­bus elnöke — mi is tudjuk, nem kell ide semmi más, csak pénz, pénz és pénz... És Herzog Edwin: — Ha elsősorban a játékosok és az edzők kapják majd, amit a fut­­ballon keresnek Magyarországon, akkor fog majd megindulni a nagy fejlődés... Ez az idei EK legnagyobb ma­gyar tanulsága, hagyja el a pályát. — Most már ki fogunk kapni —■ mondta búsan óvári dr., amikor le­ment. Nyert. Kikaptak. Pécsett viszont a szegedi Schanner dr. járt ugyanígy, ő is futkározott, őt is felkérték udvariasan, ő is távo­zott és ő is kijelentette: — Most már ki fogunk kapni... És ő is nyert. Kikaptak. Tanulság: nem jó az ellenfél vezé­rét otthon a taccsvonalról leküldeni. Mert jön a reváns... BUDAFOKI REKORD A Budafok éjfélkor érkezett haza Budapestre és — cirka 200 főnyi budafoki várta a csapatot a pá­lyaudvaron. — Ez a rekord! — gratuláltak Gallowich edzőnek. — Nem ez! — mondta Gallowich. — Hanem az, hogy huszonegy nap alatt négy országban tizenkét mecs­­cset játszottunk veretlenül klubcsa­patok és válogatottak ellen ... — Remek! — mondták a hallga­tók. — Semmi az egész — fejezte be Gallowich. — Csak az teszi éppen „elfogadhatóvá” a dolgot,­­hogy ked­den — éjszaka is állandóan utaz­tunk ... VILNAI KALAND Ezt is Gallowich mesélte: — Vilnában a katonai válogatottal játszottunk. Meccs előtt óriási ün­nepség volt, egy ezredes mondott beszédet, gyönyörű zászlót kaptunk, aztán több előkelőség beszélt csodá­latosan meleg hangon a magyar—s lengyel barátságról, mi válaszoltunk, annyi szeretettel ünnepeltek bennün­ket, hogy kellett hinnünk a ma­gyar—lengyel barátságban... — És aztán? — Aztán megvertük őket — fe­jezte be nemes egyszerűséggel Gal­lowich. KAPUFÁK Csak úigy puffogtak a kapufák a Juventus—Hungária meccsen. Cesa­­rini, Turay és mások úgy vágták a labdákat a kapufának, mintha az legalább is becsületükben sértette volna meg őket. — Mennyi kapufa!... — jegyezte meg valaki elmélázva. — Elég vol­na egy szegény családnak egész télre... IFJABB MIKES A PROFI­SZÖVETSÉGBEN Mindenütt, ahol futballról van szó, autoritás ifjabb Mikes Kelemen, a Sporthirlap avíttstílusú versköltője. Komoly szaktekintélyek hivatkoznak ifjabb Mikes pajzán szentenciáira. A profiszövetségben elismeréssel emlegetik, hogy a Juventus tíz em­berrel verte meg a Hungáriát. — Mi lett volna, ha a Juventus kilenc emberrel játszik — mond­ja búsan valaki. — Mi? — mondja Tibor Géza, a szövetség viccmatadora. — Ifjabb Mikes Kelemen ezt a következőkben vázolná: Kohn bemegy az állatkeres­kedésbe, megbízása van egy apró selyempincs vásárlására. Mutatnak neki egy kutyát, száz pengő. Mu­tatnak egy kisebbet: kétszáz. Neki még kisebb kell, az háromszáz. Egy még kisebb négyszáz és egy egészen kicsi ötszáz. Kohn erre rémülten megkérdi: Sagen Sie, Herr Kauf­fr­ann, was kostet bei Ihnen garkein Hund?... Vagyis: Te jó Isten, mi lett volna itt, ha a Juventus­­ egy emberrel se­m játszik... VICE VERSA A Törekvés Nemzeti Ligába való jutásával kapcsolatban bizalmas ren­delet ment ki az összes vasutas egyesületekhez, hogy ha a Törekvés kéri valamelyik játékosukat, adják át. Erről beszélnek a profivezérek. __— A Törekvésnek­ már adatnak játékosokat — mondja az egyik. — Most már rajtunk a sor, hogy a já­tékosainknak adjunk törekvést... — Mit? — Brünn és Moravska-Ostrava között a ligamérkőzésekkel kapcso­latban van egy kis elszámolatlan ügy. Scorzoni bíró is­ észrevette ha­tárbírójának „tévedéseit” s később már nem is igen ügyelt rá. Ennek a levét­ azután a Ferencváros itta meg, mert hiába intett a határbíró a negyedik gól előtt lesállást, Scor­zoni nem vette figyelembe. HAZAFELÉ JÖVET Klement Sándor, a Ferencváros igazgatója a következőket mondotta Scorzoni­­ról: ' r­­ «• — Az ilyen gyáva ember ne ve­gyen fütyülőt a kezébe. Nyilván­valóan félt a közönségtől s csak azért bíráskodott a Ferencváros ellen. De nem is volt jóindulatú, mert egy félperccel előbb fújta le a mérkőzést, éppen akkor, amikor a Ferencváros csatárai gólhelyzet­ben voltak s a gólt közvetlenül a fütty után be is rúgták. Ha nem fújja le előbb a meccset, akkor legalább jóvá tehette volna azt a hibáját, hogy nem ítélt lesállást a negyedik gól előtt. MAGUK A BRÜNNIEK IS EL­ISMERTÉK azt, hogy Scorzoni rosszul bíráskodott. Két héttel előbb Hertzka Pál vezette Brünn­­ben a Zsidenice—Rapid mérkőzést a a brünniek meg is jegyezték. — Amennyivel Hertzka jobb volt... — No, mennyivel? — Annyival legalábbis, ameniy­­nyivel a­ Ferencváros jobb csapat, mint a Rapid. . . 131 SCORZONI MAGA IS ÉREZ­TE, HOGY BŰNÖS, mert a meccs után magához kérette Sárosi Gyurkát s kézzel-lábbal magyará­zott, hogy miért nem ítélt lesállást. Itt azután kiderült, hogy Scor­zoni csak olaszul tud. Gyatra né­met tudományával sehogy sem tudta megmagyarázni a dolgot. Ára ez akkor is nehéz feladat lett volna számára, ha — perfekt német. Úgy látszik azonban, hogy a né­metben majdnem olyan gyenge, mint — a lesállások megítélésében.­ ­. VÍG IV. PROTESTÁL Vig IV. panaszkodott. — Annyi rosszat írnak rólam, any­­nyit kritizálnak, hogy elhatároztam: ezentúl majd jól fogok játszani. Az ősszel újra ott akarok lenni a Hun­gária első csapatában és szeretnék egyszer valami jót olvasni magam­ról a Híradóban... íme, Víg IV. igazolta a kritika hasznos voltát. A MAGYAR BÍRÁK DICSÉRETI A törzskávéházban mondja egy fut­ball­vezér: — Mit akarunk? A KK második fordulója első napjának négy mérkő­­zése közül hármon bíróbotrány volt. Pesten Beranek működött „reme­kül”, a Slavia—Austria után Barlas­­sina csak rendőri fedezettel tudta el­hagyni Prágában a pályát, Scorzoni­­ról a győztes Zsidenk­e vezetői írásban szögezték le a véleményü­ket ... Egy, csak egy jó bíró volt a négy meccsen: a magyar Iváncsics a Sparta—Fiorentinán! A futballvezérek kissé gúnyos kó­rusa felelt rá: — Éljenek a magyar bírák! — De itthon is — tette hozzá csen­desen valaki. HOL ITT A KAMAT? Pécsett a két főiskolás csapat, a PEAC és a KEAC mérkőzött az or­szágos bajnokságért. A két csapat már játszott egymással pünkösdkor Szegeden. Akkor, a főiskolai bajnok­ságban a KEAC győzött, most a PEAC. Meccs után óvári dr., a pé­csiek vezetője, odakiáltotta a szege­dieknek : — Na, most visszakapták a köl­csönt, kamatostul... — Hol itt a kamat? — kérdezték a szegediek. — Hiszen mi Szegeden négy gólt rúgtunk, maguk meg itt csak egyet... — A kamat a Nemzeti Lig­a... (Hát ahhoz még az SBTC-nek is lesz azért szava, a többiekről nem is beszélve...) . TACCSVONAL A szegedi meccsen óvári dr. ott fut­kosott, kiabált a taccsvonalon, amíg csak udvariasan fel nem kérték, hogy Hej Scorsoni, Scorsoni!... A brünni határbírák dicsérete — A Sporthirlap tudósításától — BRÜNNBEN SINCSENEK MEGELÉGEDVE A BÍRÓKKAL. A Zsidenice—Ferencváros KK- mérkőzés egyik határbírója proste­­jovi, a másik moravska-ostravai volt. a moravska-ostravai bíróra nagyon haragudtak a brünniek Kétszer is lesállást intett olyankor, amikor a brünni csatár nem állt lesen. Éktelen tüntetés támadt — Ez a moravska-ostravai bíró törleszteni akar — magyarázta valaki a sajtópáholyban. tMgMBa^llllllllllllllllllllllWIl­WN­BiWWM NEV:.......................................... CIM: . . ............................ . IS. Új átigazolási javaslat az ifjú­ságiaknál — A Sporthírlap tudósítójától — Már többször írtunk arról, hogy az ifjúsági alosztály milyen nagy gondot fordít játékosok nevelésé­re. Ez irányban már több életre­való határozatot is hozott. Most Kelemen Ernő, az alosztály egyik szorgalmas tagja újabb javasla­tot dolgozott ki. A javaslat szerint az ifjúsági alosztály olyan intézkedést kér, miszerint átigazolását minden év július 1-től július 31-ig lehessen csak eszközölni. A javaslat szerint ezzel elérhető az, hogy az egyesületek az átiga­zolások helyett az utánpótlás ne­velésére fognak nagyobb súlyt helyezni. AZ ÚJPEST házatáján minden csendes. A betegek gyógyulnak, Kocsis már teljesen rendben van. Kedden akár edzésibe is állhatott volna az orvosi vélemény szerint,­­ ha a csapat nem lenne szabadságon. A szabadság 18-án ér véget, az első edzés 19-én lesz, Ko­csisék, az edzésrestanciálok számára azonban már 15-én. — Lesz-e új játékos a csapatban? — kérdezzük Jánosy edzőt. — Egyelőre szó sincs semmiről. ——— Biztos? — Szavamra...

Next